 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 505. Romulus | 2011. március 25. 14:02 |
| |  | |  | | | Hoppi lemaradt az eleje. Gén pls töröld az előbbi hozzá szólásomat.Köszönöm
Két zsemle volt a beszélgető alany.
Egy félig lakott-szívű és egy félig hontalan.
A nincstelen zsemle ledobta ropogós bőrét
Eleven húsával kínálta meg a másikat, a dőrét.
Emez megkostólta amazt
Ízlelgette mohón, de titkosan
Nehogy a pék megsejtse azt a valamit
Hogy átverik piszkosan.
Bár az ízzel nem tudott betelni
A zsemle-lány mégis dacoskodott
Olyakor harapott egyet
Nyelt, megállt, majszoglatott.
- Minket azért sütöttek hogy egyenek,
nem azért hogy együnk.
Ennél fogva, drága zsemlém
Lehetetlen, hogy mi együtt legyünk.
- A pék is csak ember
és ha már saját képmására teremteni nem tudott
Nem dönthet sorsunk felől a bigott.
Gyere velem! Hagyjuk itt ezt a polcot!
-Magában Croissan és Bagett világról ábrándozott...-
Remegő tagokkal állt a zsemle-hölgy
Kilátásai nincsenek.
Vagy hallgat a zsemle-úrra
Vagy megeszik az emberek.
- Én félek élni- vallotta be a zsemle-lány-
Érzem, hogy mit kell tennem
Hogy miért nem teszem meg? Talány..
- Veled vagy sehogy!
E kiálltás remgetette meg a pékség falát
És a megbolondított zsemle a darálóba vetette magát
Hős-szerelmes vagy ostoba tett?
Lényegtelen..zsemlemorzsa lett.
/Romulus/ |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Na, ezek szerint sikerült felébreszteni as topicot :).
Ideaweed, ezek nekem meg tökre tetszenek amiket írtál, főleg az első. Kellemes ahogy egymás után fűződnek benne a dolgok.
szép estét
Don Juan
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van egy toll, ami a szívembe hatol.
Onnan szívja a tintát, mely nem követ mintát.
Ki írja lelkem búját, baját.
Rajtad átlát, őt nem vered át!
A lelkem a tinta és a toll az útja.
Megújul újra és újra, rá szárad az ujjra.
Szükség van az újra, a tinta ezt tudja.
Néha piros, fekete, kék színes ez benne a szép.
Árad, apad, de mindig belőlem fakad.
Ha a lélek meg szakad nem lesz több szavam.
De a tinta marad, nyugi semmi harag.
A béke zöld, levegőt szívó tinta a papír beitta.
|
| | | | |
| | | | | | 501. icky | 2011. március 21. 21:27 |
| | | | | | | egy kis versike tőlem, nektek
Szerelem, csak egy szó vagy a szavak erdejében
Zavaros gondolatok kavarognak bennem
Egyre hevesebben ver szívem
Ritka boldogság kap életre lelkem tengerében
Ezernyi sejtem gondol rád most éppen
Látom arcod minden kis vízcseppben
Ereimben érzem, hogy itt vagy mellettem
Mellettem, mellettem örökre: Szeretem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kit katt óra zaj,
halk moraj.
CSit! Nesz, mi ez?
Gépek idővel lépnek,
a legendás néphez.
Hogy ezzel mit kezd?
Már megint egy nesz!
Befolyásolni nem tudom,
csak ha lesz okom.
Leszokom erről,
elmondom mit tudok-e helyről.
Hol lakom
és élem ugyanazt a napom.
Naponta mondatokban hallom,
hogy az életet sokallom.
Sok állom mely általában rom,
mert agyban nincs mozgalom.
Lehet gondolatom kosz halom,
de én ez látom ezt vallom.
Valutát várom a marokba,
de nem ettől viszem majd sokra.
Az élet virág csokra,
illatosabb mint képzeled!
Láttam nem csak képzelem!
Rózsás utazásom elő futára volt eme "vers" :)
|
| | | | |
| | | | | | 499. lsmx | 2011. március 20. 23:00 |
| | | | | | | szombat esti láz
A hiábavalóság:
igába zárt
igazság,
váratlan álmok,
hivatlan lányok,
örökös báj,
ma hazug a máj, s
a nyáj béget,
míg fel nem éget,
a valóság.
áh, pirulában lelt
vígaszság.
oh én szerény
serény
pár szőke sörény
ni, mire képes
az édes-
-keserű
derű |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nah nehogy már meghaljon a topic :)
Elme-beteg
Lehetsz e még emberbe szerelmes?
Tekeredhetnek elmédben nyekeregve
Fogaskerekek, elmebeteg testekbe
Temetett lelkeken elmerengve ?
Teremtett nemlétek, lementett emlékek.
Felmetszett szentlélek, leszedett termések.
Benned meg temérdek reménynek becézett,
vegyszer-kegyszer, mellyet, szellemed teremtett.
Don_Juan
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Melyik billentyűt nyomom le most, nem tudom.
Önmagát játssza e dallam, közvetítő vagyok,
a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan között,
kozmikus űrturista, ki embernek öltözött ... |
| | | | |
| | | | | | 496. spirit | 2010. október 2. 18:10 |
| | | | | | | "Olyan leszek mint a jég
Ha megfognál olvadnék
S a kezedben, a melegben
Vizet látsz, de nem engem..." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lefelé menet a lépcsőn,
megbotlottam egy vödörben,
víz volt benne,
nagy cseppekben robbant szét,
s én ámulva csúsztam utána,
kapaszkodó után markolva,
de csak a levegő suhant velem,
színtiszta h2o
|
| | | | |
| | | | | | 494. Vuk. | 2010. október 2. 16:06 |
| | | | | | |
én most már szarok a világra
hideg leszek és elzárkózom
többé nem hat meg
a politika, a tömegek cirkusza
megannyi tünődő agymosott halott kudarca
szarok a maffiára, meg az aluljáróban kucorgó indiánra
tartsd a táblát, más meg fizeti a tb-t
nem hatsz meg...
nincs érték nincs ember nincs érzés
elvették. ők. mi. vagy ti? valaki elbaszta
hír hír hír fasz fasz fasz, nyomják az arcodba
hányjál, tessék, még egy kis szar - ömlik, zúdúl, néznéd?
képernyőre csavarodva
ordít a buszról, a rádióból, a kerítésről
ott van a járdán, meg a parkban, a beszélgetésben, a szavak közt
félrenéznél? becsuknád a szemed? nincs menekvés
megannyi inger, ne félj, célbaér.
nincs az a pénz...
amit ha kifizetnél, elnyerhetnéd
a mindenható kondicionáló inger könyörületét
ne félj, célba ér. nincs menekvés.
agyadba vésődve örökre - a legjobb mosópor
a legnagyobb tv, vakító fogsorok,
ágyba hozzák, tálcán, a problémamentes léted...
Látom,
a te szemedbe is beköltözött a közöny
hát én nem leszek bolond
nem tudom a világot egyedül megváltani
szép lenne, de nem lehet
a tinédzserek még lazák, lesik a hajuk, meg cigiznek - nem érdekel
visszhangzik a közöny, terjed a kór. elüresedés
aki meg nagyobb, az álmos, nem túl valóságos
stresszes, durcás, ideje semmire nincs
végképnem magára,
tudata tétován
cellába zárva, várja a megváltást, gazdája végét.
Ennyi az élet? Koslatsz a pénz után, mindent feladva
meghurcolva, önmagad kizsákmányolva,
fáradtan, bágyadtan, egyszer csak meghalsz
Miért? Hisz, nem élveztél, igazán sose szerettél, mennyi időd
ment hiába, hogy mindened meglegyen, közben ami fontos, mind
elfelejtetted. Kiölték belőled a szépet, meg a törődést,
empátiád elcserélted némi pénzre, meg kacatra, vacakra
a lelked már hűvös. hibás!
hagyom a mocskot, a világod
én inkább élnék
keresni a szépet
na meg alkotni, annyi jó dolog van
érték
ha szeretsz és én is szeretlek
már többet ér az összes pénznél
Mi lenne ha...
összefognánk, a közös célért,
tovább látnánk mint 2 lépés...
az embereknek ember létet!
rendes munkát, nem mű ételt!
alkossunk egy szebb világot!
Törődést! Empátiát! hagyjuk el az agóni (elharapva)
Á nem... hagyjuk, mind1
én nem leszek bolond, nem válthatom meg a világot
(magamat igen, se többet, se kevesebbet.)
sajnálom
|
| | | | |
|
