| Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8. | | | | | | | | | | Versfaragás, rá faragás, szófacsarás, Rímek, rémek, remek tettek, miket meg tehetek, mert lehetek ki itt ír, kiír mindet, le ír, fel olvas! Olvadó vasakarat, béna írók, süket hallgatók és vak olvasók. Valósággá váló valótlanságok ok nélküli okozatok, ostoba alakok. Lélekben lakok, kint hajléktalanodok. Mert beront az ostoba oskola ostroma. Fussak de hova? Sebesen, sehova? Vagy vissza lélekbe, bele felejtkezve? Testetek tespedt, slampos sleppek. Ideaveed nevet ne feled e nevet |
| | | | |
| | | | | | | | | | Mű holdak felettünk mű emlékek bennünk mű anyagok nekünk mű műveket művelünk mű sorokat vezetünk mit mű velünk a valóval? süllyedjünk el a mű hajóval?
|
| | | | |
| | | | 527. PostMan | 2011. augusztus 18. 17:47 |
| | | | | | pogány istenek, entitások, elemek, féltő Jézus, mindenható, emberek felett ítélkező kétségbe, tüzes pokolba ejtő, minden lényt szeret - ő, NEM VAGYOK
Megteremtenek, hiszik, én teremtettem, Semmit sem adtam, semmit sem tettem, Semmit sem kaptam, mégis minden változik miattam, Pedig nem is létezem.
Kegyetlen természet csak az isten, mindent irányít a végtelen véletlen, a káosz kusza képekben Világokat hoz létre, ezt már hiszed, de újra tévedsz, hiszen az is én lennék, de mégsem, mert nem is létezem.
negative creep és én - nirvanába tűnve Semmit sem teszünk, mert mi még most sem létezünk, hát minden marad másnak...
TE VAGY, ember. magadra vess ne másra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | "ismét buddhává lettem" erőlködtem sokat de mindent hiába tettem isten vagyok mégis világgá lettem meghasadok és elbukok gyilkos kettős napként önmagammal szemben önmagammal küzdve ragyogok mert ÉN VAGYOK
életet adok ölök és pusztítok akár egy fennkölt ostoba program beteg őrületként világokat gerjesztek és szítok mindenben és mindennel szemben sugárzom ragyogok és pusztítok borulj le előttem mert ÉN VAGYOK
pusztító tüzes nap a vízben kialszik a remény a szívben felégetek mindent és semmit sem hagyok a nagy üres mezőn azt játszom amit akarok
ne reménykedj ember mert ÉN VAGYOK |
| | | | |
| | | | | | | | | | öreg isten örök isten talán van de talán nincsen |
| | | | |
| | | | | | | | | | te igent mondasz én nemet mondok megjelenünk hát megjelennek a gondok eszünk hiszünk és vagyunk őrült isten az agyunk tűzben elégünk jégben megfagyunk magunk után semmit sem hagyunk a tér megtelik ésszel minden eltűnik de semmi sem vész el |
| | | | |
| | | | | | | | | | eltévedt fekete lyukak keresik az átmenetet valami teljesen új dimenzióba de minden elmúlik újra és újra üt az óra megszülettél térj hát nyugovóra mondj te is igent az örök inverzióra a totális galaxis-szintű vízióra
inverz evolúció táncol üresség-dob ütemére hajlik még szíve az életét szívó igére
|
| | | | |
| | | | 522. PostMan | 2011. augusztus 7. 16:32 |
| | | | | | Shiva's Shanti
Papírba göngyölt, gyökérből, göröngyös földből kizöldült, Imádott-Gyűlölt gyantás gyónás. Tűz által felszabadított, hatalmas szellem, Lelkem előtte megnyitom, szertartásos alázattal, mélyeket lélegzem.
Nyugalom telepszik rám, holtsávon a bánat, a fájdalom, Meditálás közben tudatom kitágítom, míg koponyám testem, az egész világ, minden lánc, hazugság el-lényegtelenül, e-létben.
Az időtlen, végtelen, jó szándékú, mindent átölelő kozmikus közegben, elmém felhígul.
A minden tudás semmiség csupán, ha a kérdés úgyis lényegtelen.
Nem külön létezem, egységben, a nagy egészben részben, a mindenség a részem.
Ismét Buddhává lettem, de az elszakadás lényege, hogy vissza kell térnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Álom és valóság határán, Tán csak az elme ami real. Rívás, sírás, nevetés, kacagás, Nem más, csak agyad szülte kép. Mit ha elhiszel akkor elvisel Élvezel nem kérdezel,hogy képzelegel? A test csak egy állomás... az állom más, nem üres ácsorgás! Bár csorba lélek is él És hisz, hogy ér valamit a hit Mit álnok álmokat kergető Fenyegető fegyver verő írt ki neki. De ne ki!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | mindig más az isten ostora. eltévedt fekete lyukak keresik az átmenetet valami teljesen új dimenzióba.
a karaván bővülve halad és mégis csodálva önmagát lebegteti.
ugyanaz a helyzet a végtelent közelítő mutációban renderelve keresi önmaga legjobbját.
az evolúció ennyi
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Manapság a lét összes kérdését intézmények válaszolják meg-helyettünk; csak úgy röpködnek a döglött "igazságok" körülöttünk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Csak Önmagamhoz imádkozhatok... Nagyobbat nem találtam... Pedig az összes világot bejártam...
Én magam vagyok: a Titok...
A feláldozó és a feláldozott...
Ha meghalok, ne hívjatok papot! |
| | | | |
|