 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 553. Rex | 2011. október 15. 07:45 |
| |  | |  | | | először repülsz, majd földön két lábbal állsz,
süppedsz egyre mélyebbre,
bokáig, térdig és tovább,
a munkadrog közben jól betépet
indusztriál emberélet
sokáig kéred és tovább,
szürke mennyekben kéretlen
felhőkön terül a Földről álmodott táj...
|
| |  | |  |
| | | | | | 552. Rex | 2011. október 14. 02:11 |
| | | | | | | re: "KÓMA
Egyedül születtem meg,
És egyedül meghalok.
Közben semmit sem teszek,
A világ körbe forog.
Én csak létezem, és kész.
Magával ragad az ár.
És ha felém nyúl egy kéz,
Megkapaszkodom talán...
﴾SIT﴿+
micsoda horribilis önmeghazudtolás, vagy nem, de az meg táveszme :)
valaki megszült, megtagadhatod, de születni egyedül még a gép sem tud,
max vmi önátalakitó kvantum-blurb, ami mási dimenzióból kerekedik.
közlekedj okosan.
ne kapaszkodj, csak tanulj meg úszni,
COM
|
| | | | |
| | | | | | 551. Rex | 2011. október 13. 23:47 |
| | | | | | | when even angels forget about dignity
i don't want imagine that.
just have it as passing thought
|
| | | | |
| | | | | | 550. Rex | 2011. október 13. 23:32 |
| | | | | | | fények az erdő felett
milyen meglepő, ahogy innen-onnan emberken át valami nagyon tiszta erő sugárzik,
olyan talán, mint ahogy ha megfigyeled a nap sugarait a random hulló cseppeken át.
valami féle szépséges egység közvetítése. |
| | | | |
| | | | | | 549. Rex | 2011. október 13. 23:11 |
| | | | | | | home made relikviák egy polcon
halott anyám bkvképe a gyerek által gyártott agyagbagoly fején
alatta apám barátjának rubljov-másolata figyel.
fehér orchidea tekint az ablakpárkányon, milyen szép,
hogy csak megfigyelő vagyok a saját múltam múzeumában.
jelenbe lépek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | KÓMA
Egyedül születtem meg,
És egyedül meghalok.
Közben semmit sem teszek,
A világ körbe forog.
Én csak létezem, és kész.
Magával ragad az ár.
És ha felém nyúl egy kéz,
Megkapaszkodom talán...
﴾SIT﴿
|
| | | | |
| | | | | | 546. Rex | 2011. október 13. 18:13 |
| | | | | | | márha volna magány
szabadulnék tőle
cseppenként hullunk örök esőben
ki a tengert is ismeri, mert már megjárta
mint hegymászó szemléli a belső tájat
a fellegekből hullva, maga magán málha
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
GALAPAGOS
A világban az én helyem kb. 30 négyzetméter,
Látó szemeim tapintó keze nem sokáig ér el.
Egy lakatlan kis zátony hideg, száraz homokján élek,
Sötét van, se állatok, se növények, egyedül félek.
Közepén ülök-kelek, megőrülök, a parthoz megyek.
Uszonyok vágják a mély vizet, nem tudom már, mit tegyek!
Úszni is éppen csak tudok, de messzire sosem jutok.
Nincs cél, hová tartok, csak sötét tenger, visszafordulok.
A magány hasító, hideg szele kiszárítja számat,
A fájdalom éles tőrei átvágják két vénámat.
Szomjas vagyok, és éhezem, fázok, magamat mérgezem.
Vérzek, és lehet, hogy vétkezem, porba hull a két kezem.
﴾SIT﴿
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | akkor van véged
mikor
a szívedben lakozó
istenhez
(kívülről)
hozzáférnek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Datas from Ancient Light
gyenge teremtő
teremtett
fogság világa
verem lett |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
ÉLETRE SZÓLÓ HALÁL
Hogy mi az élet?
Szétfoszló álomképek,
Elérhetetlen, buta tervek,
Ketrece egy gyönge, emberi testnek.
És mi a halál?
Felszabadító madár.
Testedbe éles karmát vájja,
Hogy eljöjjön a lelked szabadsága.
Akkor mi a cél?
Csak bolyongjak, mint a szél?
És, ha szófogadó rab vagyok,
Talán egyszer még cukrot is kaphatok?
Anyag az élet
És halálodig kéred.
Te feszíted saját láncodat,
Butaságod ára örök kárhozat.
Az élet anyag.
Egy lehelet és agyag.
Vagy, mit iskolások hallanak,
Az, amit a Darwinisták vallanak.
Szobrok omlanak,
De az eszmék maradnak.
A háború lassan elhalad.
A félelem, az örökre megmarad.
Mindig létezünk,
Csak nem emlékezünk.
Fogva tart a füled, a szemed,
Egy érett alma, miután nyúl kezed.
Nem is létezik.
Csak az elmék képezik.
Halott vagy, és úgy érzed, hogy élsz,
De mikor meghalsz, újra magadhoz térsz.
﴾SIT﴿
|
| | | | |
|
