 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 565. Rex | 2011. október 16. 18:49 |
| |  | |  | | | katonafull, egyezünk ki:
elfogadom a véleményedet egy ismerős, de már általam meghaladott aspektusnak, továbbra sem veszek lejjebb a nagyképűségemből, csak, ha nem lenne olyan filozófiai, empírikus háttere lényemben az adott témának, amely biztossá tehetné, hogy az adott témában én sokkal okosabb vagyok :), ha
írsz egy "egyedül de lennék" című verset.
na, deal? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | :D :D
ez nagyon nagy :)) :D
DISCONNECTED
Egyszer volt egy kísérlet,
Mihez patkányhúsból is kellett.
Kiötlöttek egy ötletet
Vettek is bőrszövetet.
Egy kis üvegcsébe berakták...
Turmixban szétrázatták
Létrehoztak sok sejtet,
Mik kaptak önálló életet.
Majd mind táptalajra helyeztük,
S érdeklődően fürkésztük.
De nem csak úgy birkamódra...
Hanem idegen sejtekkel kutyulva.
Hámsejt hámsejtre talált,
Mint a rég nem látott barát
Állábat növesztettek,
És szinapszist létesítettek.
Így lesz sok sejt végzete
Egyetlen szövet élete.
Most térjünk vissza az őskorba...
Ott egy húst szaggató, vad horda.
Volt köztük egy furcsa tag
Ébren látta az álmokat.
Hálókártyáját letiltották :D
Ezért ki is taszították
Még a közelben, egyedül van...
Meg is lapult az avarban
Tudta, hogyha magányos,
Nő a halálozási hányados.
Ezért van a közösség...
Hogy a halált jól ki cselezzék.
Ám a halál nem buta
Járvánnyal telt a tarsolya...
Ez a horda elpusztult,
A kitaszított élt, s virult.
Jól el is volt magában,
Sokat tapasztalt a világban.
Egyszer mikor vadászott,
Egy csoporttal találkozott.
Látták ők is, hogy fura
De nem volt baj, maga ura....
Befogadták, s tisztelték
Bár sosem értették.
Felfedezték, hasznos alak
Mert az álmai valósak.
Itt sem volt igazi tag,
De része volt a csoportnak
S mivel része volt a csoportnak,
Elnevezték...azt hiszem... Sámánnak.
S mielőtt a halál megjelent...
A disconnected Sámán elment.
Ki is nyílt a halál tarsolya,
De a sámán akkorát csapott oda
Gyógynövényeivel, mit szedett,
Hogy a halál felkerekedett.
Így maradt meg egy horda,
Afrika szíve hordta...
S tagjai a mai napig élnek
Génjeiben azoknak, kik most néztek....
:))
(SIT)
|
| | | | |
| | | | | | 563. Rex | 2011. október 16. 17:58 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 562. Rex | 2011. október 16. 17:09 |
| | | | | | | nem hiszek az egyedülségben
mert ha lenne egyedülség
akkor még beszélni se nagyon tudnék
lehet, hogy egy autista evolúciós zárvány
egyedül éli meg magát,
belül árván.
de az ő esetében sincs más baj,
csak túl vastag a hártya
fejében nem konnektál a hálózati kártya.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rex!
Képzeld, ez egyáltalán nem egy depis, emós vers...nem mindenki úgy áll az egyedülléthez, hogy az rossz. oké, elég kevesen, de vannak olyanok, akik szeretnek dolgokat egyedül átélni....
Mivel alapvetően antiszociális vagyok, én sűrűn szeretek egyedül lenni :)
az meg, hogy valami egy nagy hülyeség az a te véleményed, attól még nem biztos, hogy úgy van... engedd meg, hogy másnak más legyen a véleménye, vagy legalább kész érvekkel magyarázd meg miért is hülyeség.
azt is elfogadom, hogy amit megélsz az is mindig függvényben működik csupán, de szerintem meg csakis akkor vagy képes ezt így átlátni, ha ezt az egészet kívülállóként vagy képes figyelni.
Ha részese vagy egy függvénynek, nem vagy képes az egészet átlátni, így csak a saját, szubjektív szemszögedből látsz mindent, azaz megint egyedül maradtál. :)
nade ez egy verses topic, szval a következő hozzászólás már rímeljen! :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
A SÁRGA VAD
Úgy három köbcenti van a tankban,
Alá csillogó acélfelniket raktam.
Szerintem több száz lóerő a blokkban,
De pontosan nem tudom, mert nem számoltam.
A visszapillantók frankón beállítva,
A lapos gumik réme is elhárítva.
A pedálok is már tekerésre készen,
Én már edzett vagyok, ráülök merészen.
A sárga vadállat szabadulni készül,
Ám az aszfaltszaggatás elmarad végül.
És hát nem azért, mert nem bírná el a gép,
Épp azért, mert a végén még szénné égnék.
Saddam napszemüveg az arcomba nyomva,
Harley Davidson se járhat a nyomomba.
Hosszú hajammal hátamat ostorozom,
Mikor babettám végét jól bekormozom.
Bukó nélkül a gázbovdent megrángatom,
És még a fénysugarakat is lehagyom.
Elmosódva minden, és már görbül a tér,
Nekem már kátyú és árok semmit sem ér.
Egyszer csak mégis megelőznek a fények,
És a fájó valóságba visszatérek.
Sajnos most véget ér ez a csodás álom,
A sebes vasat tartalékra állítom.
A kipufogó már majdnem vattát pöfög,
Mopedemmel egy benzinkútnál kikötök.
Odagurulok, és azt mondom keményen:
Hé, figyelj te kutas öcsi, tele kérem!
Az energiaszint újra száz százalék,
De azért a Föld körüli út várhat még.
A kormányt is már hazafelé csavarom,
De a gépet még egykerékre fölkapom.
Hosszú volt az út, és már ki is merültem,
Fáradtan és éhesen haza kerültem.
Lábaimnak már jó érezni a talajt,
A sárga vad bezárva, nem okozhat bajt.
﴾SIT﴿
|
| | | | |
| | | | | | 559. Rex | 2011. október 16. 16:36 |
| | | | | | | | szerintem akkorsem jelenthetjük ki ezt az elcsépelt depis, emós szöveget, hogy egyedül születsz, egyedül halsz. a szolipszizmus meg egy nagy hülyeség, max pánszolipszizmus van, vagy omnipszizmus :) de persze: oké értem én, van egy egyedi aspektusod fenomenológiai szempontból, meg behaviorista szempontból állandó változóid, dehát ezek nagyon múlékony, a személyiségfejlődés járulékaiként rádrakódó jellegek. alapból sosem vagy egyedül, és amit megélsz az is mindig függvényben működik csupán. még a halálod is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :D óda a photoshop baglyához :D
nagyon nagy :D
Kedves Rex!
"biológiai beszűkült elmezárka..." :) képzeld, biológus vagyok :))
Oké, én értem amit mondasz, persze, nem egyedül élem meg...de ha más szemszögből nézed, akkor mégis teljesen egyedül.
A világot, ami minket körülvesz, részben mi magunk teremtjük azzal, hogy hogyan éljük meg. erről szól a psziché hatalma. ezért relatív minden.
Ha veszünk 2 egypetéjű ikret, és folyamatosan ugyanolyan nevelésben van részük, és mindenből ugyanazt kapják, mindig együtt vannak, mindig "ugyanolyan" környezeti hatás éri őket, akkor is különböző személyiségek fognak kialakulni bennük, ugyanis lehetetlen, hogy mindketten ugyanazt a külvilágot képezzék le az agyukban, mert már csak a szemükbe jutó napfény beesési szöge is más, máshogy éreznek egy ízt, másmilyennek hallanak egy hangot, így teljesen más világot élnek meg.
Mindketten a saját világukat, amiben egy idő után a tényezők a saját agyuk szerint vannak "torzítva".
Így aztán hiába van ott anyád, akiből kibújsz, ő sosem fogja azt átélni, hogy NEKED milyen érzés volt átpréselni a fejed azon a qrva szűk lyukon. :)
Az a homokszem a sivatagban, amelyikre pont xy szögben esik a napfény, pont x C fok meleg, pont xyz koordinátában van a térben, és időben, pont h magasságban van, és sorolhatnám még, szóval az a homokszem is rohadtul egyedül van abban a sivatagban, mert csak rá jellemzőek ezek a paraméterek, így a saját kis homokvilágában él. :D
Egyedül vagy abban a világban, amit csak te élhetsz meg.
Az más kérdés, hogy az egyéni világok hatással vannak egymásra.
Ez az anyagi, "tudományos" megközelítés.
A szellemi, filozófiai már persze lehet más. Ha azt mondjuk, hogy mind egyek vagyunk, mind egy energiából eredünk, vagy akár mind egy isten részei és vagy alkotói vagyunk, úgy már talán más, de ez a vers nem arról szól. |
| | | | |
| | | | | | 557. Rex | 2011. október 16. 12:30 |
| | | | | | | óda a photoshop baglyához
a photoshop baglya jóbarátom,
mindig örülök, amikor meglátom.
pont időben érkezik, mielőtt még mentenék,
így kezdhetek mindent újra,
nincs lustaság-menedék.
ó photoshop bug,
te buddhista mester
türelemre tanítasz
kevély módszerekkel,
de mivel már únlak
s jobb tanító kell
photoshopt frissítek, s te lekopsz ezerrel.
|
| | | | |
| | | | | | 556. Rex | 2011. október 16. 11:57 |
| | | | | | | a születés csapatmunka.
azt nem egyedül éled meg,
anyád kinyom méhéből,
vagy kivesznek belőle más emberek,
egy testből ketté szakad a lélek,
s két lénnyé változik egy egység.
jobb esetben apád is osztozik e fényben.
születni az meg szülve lenni.
nem tudsz egyedül,
az első saját élményed
az első léleKzet.
a halál is közös élmény,
kivéve, ha másik bolygón remete vagy,
apektusod egyedi, de mégsem egyedüli:
biológiai beszűkült elmezárka
azt hinni,
hogy te élsz meg bármit is, csak magad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Klasszikus plasztik húsok,
túlzottan kapzsi hurkok.
Fuldoklok!
Okok mik miattam.
Történelem,
a múltam nyelem.
Kényelmes hitel,
túl buzgó hittel,
az állam elkönyvel,
tollal vagy ököllel.
Felöklel az ár,
a pénz mindenek előtt áll.
Mindenki megutál,
ha az anyag nem debütál.
Virítsak, lelkemen hígítsak?!
eladom magam.
És csak hallgatok
mert a pénz beszél,
a kutya ugat,
az alantas síró
keresi az utat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | SZerintem ez nem önmeghazudtolás.
Sőt, szerintem, akinek nagyon sok barátja van, az is egyedül van végig.
A születés pillanatát is egyedül éled át, mint mikor egy balesetet szenvedsz, hiába vannak ott melletted 20-an, akkor is, a film, ami a fejedben fut, az egyedi, csak te látod olyannak, amilyen, csak te érzed a környezetet olyannak, amilyen, teljesen egyedül. A többiek egy másik világot látnak...A halált is egyedül "éled meg" hiába fogják a kezed. Te érzed a fájdalmat, te engeded el ezt a világot, te látod meg az alagutat, te találkozol más entitásokkal. Végig, mindent egyedül tapasztalsz meg.
Hiába csinálod mással, a tapasztalat mindenkinek egyedi lesz.
|
| | | | |
|
