 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | 362. Orion | 2009. április 23. 13:46 |
| |  | |  | | | | Egy jó ember képes felül emelkedni a haragján. Nem hinném, hogy ezt az ösztönös érzést ki lehetne iktatni, de meg lehet tanulni kezelni, transzformálni. |
| |  | |  |
| | | | | | 361. Buká | 2009. április 23. 11:25 |
| | | | | | | @Álommanó:
Az egyetemisták (meg úgy általában az emberi társaságok) azért isznak hogy könnyen emészthető, mainstream közös élményeik legyenek. Hiszen milyen jót lehet dumálni BÁRKIVEL arról, hogy emlékszel mikor lehánytam, elhagytam, bebaszcsizva megfektettem, táncolt az asztalon stb. (off ez?)
"Amúgy mit nevezel te jóságnak? Haragot érezhet egy jó ember?"
Egy jó ember szerintem nem képes haragot érezni.
@Dimension:
A biblia "az ember elbutítására, elvakítására lett tervezve." Nem hinném. Illetve ha így is van, csak a vakulásra, butulásra hajlamos egyedeket veszélyezteti, akik amúgyis bármire képesek rácuppanni ilyen zombi módon, reklámokra, tvre, termékekre, politikára. Még egy lehulló falevéltől is képesek elbutulni.
Nekem örömömre szolgált hogy van ez a könyv, jézusról, (mármint a második része, az első nem érdekes.) akit többnyire mindenki tisztel, és igazából olyan dolgokat mond, amiket át tudok érezni, így olyan mintha önigazolást merítenék belőle. Nem arra való a biblia, hogy terelgessen jobbra balra mint egy kóválygó birkát, hanem hogy megerősítse a hitedet, ha már van olyanod.
"Szeretet csak szeretettel lehet viszonozni.
Csak akkor tudsz szeretetet adni, ha kaptál is."
Még jó, hogy ebben a rendszerben van az állandó szeretetforrás, a napisten az égen, így mindenki kap egy alap szeretet pakkot (olyan ez mint az általános iskolás mikuláscsomag. azon felül meg otthon van aki még kap dögivel. szerencse kérdése, de senki nem marad édesség nélkül.)
Ez a szeretet alapcsomag segít abban hogy ne nyelődjék el a szeretet :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves álommanó!
ne itélj meg olyan közösséget, amit nem ismersz. (Bár én kirívó vagyok ebből a egetemi/főiskolai közösségből, mert nem iszom le magam a sárga földig) Nem azért "basznak be mint az albán szamár" mert nagy a mellük, és unalmas seggfejek, (különben ilyen emberek a mindenhol megtalálhatók a társadalomban) hanem mert akkora rajtuk már a világ súlya, hogy valamivel le kell vezetni a feszültséget, és mivel más legális szer nincs (és ami van azt is elitéli a társadlom "drog az drog" alapon) ezért hát alkoholizálnak.
Más:
Az én véleményem szerint a biblia a világ legagyobb szekta irománya/gyüjteménye, és bár van benne rengeteg jó követendő példa, de az egész az ember elbutítására, elvakítására lett tervezve. Adig jól használod a biliát amíg részeket tartasz be belőle, de ha az egészet betartod, akkor már a Keresztény egyáz néven ismert világméretű maffiaszekta karmaiban vagy.
Akkor inkább kövesd Buttha tanításait. Ott nem kell a halálod után szolgálnod örökkön örökké az urat.
Akinek ezzel sértetem az érzéseit, attól elnézést kérek.
Hogy témába is vágjon:
Tényleg szembetűnő, hogy Mária volt a jobb, nem Márta Hiszen ezzel a ráförmedéssel kimutatta hogy nem igazán szereti Máriát. Illetve egyedül nem tuda kiszolgálni Jézust? Különben meg ha kiszolgál valaki attól még ő nem szeret. De ha mégis, akkor szeressétek tik is a pincéreket, mert ők a világ legjobb emberei.
A Szeretet az az, amikor elnézzük az embernek a hibáit, és még akkor is szeretünk, ha nem kapunk érte semmiféle viszonzást. Lásd, az anya szereti a gyermekét (máramelyik :( ) mert pólyázza, eteti, babusgatja, és még akkor is szertetni fogja, ha a gyermek felnötté válása után megveti.
(élő példa alapján)
Vagy hogy a bibliánál maradjunk:
Jézus mindenkit szetetett, még azokat is akik megfeszítették.
Szeretet csak szeretettel lehet viszonozni.
Csak akkor tudsz szeretetet adni, ha kaptál is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az emberek többféleképpen próbálják kifejezni a szeretetüket, nincs azzal semmi baj, hogy Márta úgy szerette Jézust, hogy megetette. A baj inkább azzal lehetett, hogy nem jószívből, hanem kötelességből csinálta, hisz ha élvezi ezt a munkát, akkor biztosan nem szólja meg Máriát.
Persze valóban jelenthet mást is, azt is, amit te írsz, vagy akár azt, hogy Jézus szavainak hallgatása mindennél fontosabb...
Az eredeti felvetésre válaszolva szerintem is, jó társaságban sokkal fontosabb, hogy kedves legyél, és kellemes legyen a társaságodban lenni, minthogy mekkora a melled, mennyi irigyed van, mennyire vagy "cool", mennyire hasznos(valamilyen materiális okból, pénz kapcsolati tőke) veled barátkozni, stb. Tehát vagy nagyon rossz társaságban vagy, vagy nem ez az oka annak, hogy nem megy a változás.
(Van amúgy egy ilyen félkomoly elméletem, hogy lehet hogy azért dívik annyira egyetemen a basszunk be mint az albán szamár buli-feeling, mert az emnerek annyira jellemtelen senkiházi önző unalmas seggfejek, hogy csak így bírják magukat együtt, egymással jól érezni... de ez már off)
Amúgy mit nevezel te jóságnak? Haragot érezhet egy jó ember? Haragudhat az esőre? Haragudhat egy állatra? És egy másik emberre? Vagy a harag nem tilos, csak kimutatni az? Esetleg csak ártani nem szabad? |
| | | | |
| | | | | | 358. Buká | 2009. április 22. 16:13 |
| | | | | | | Kérdéses persze, hogy mi a jóság?
Van egy sztori, nem vagyok egy biblia fan, de megfogott: Jézus Mária és Márta házában. Márta sürgöttforgott, kaját csinált, vizet adott jézusnak, stb. A húga, Mária pedig csak ült Jézus lábánál és hallgatta a szavait. Egy idő után Márta felháborodott, mondta Jézusnak hogy szóljon rá Máriára, hogy ne tátsa a száját, hanem segítsen szolgálni. Jézus nem adott neki igazat. Szerinte Mária viselkedett helyesen.
Nem biztos hogy jól értelmezem, de mindkét nő igyekezett jóságos lenni a maga módján. Az egyik jézus testét táplálta, ápolta, a másik meg egyszerűen csak magába fogadta, amit mondott. Az előbbi erőfeszítés volt, a másik örömbeli élvezet.
Más kérdés, hogy ha Márta is lekuporodik és figyel, akkor jézusnak ki ad enni? Hiába volt isten fia, osztozott velünk a test nyűgjeiben.
Csak épp nem volt önző .. vagy mi :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | buká:
"A szeretet teljesen kézenfekvő lenne. Szerintem ahhoz kell a legkevesebb erőfeszítés, hogy jók legyünk."
ezzel nem értek egyet, mert ahhoz hogy jó legyen valaki igen is nagyon sokat kell tenni. Lehet olyan az alapbeállításod mint Teréz Anyának akkor nem akkora erőfeszítés, mert ő Tudta hogy jót, jól és nem hiába tesz.
Ha egészségesen önző vagy
[ha te nem harcolsz magadért ki fog érted harcolni]
akkor lemondásokkal jár az hogy másokkal jó légy. Például le kell mondanod arról a jól kifejlesztett jogos haragról amivel be akarsz olvasni vkinek. Csak hogy ne fizikai dolgot hozzak példának.
a csorda kirekeszt, azt mondod.
szerintem ez nem így/teljesen igaz.
A csorda néhány tagja aki az erőszakban, az önzésben és a pénzben hisz tényleg kirekeszt, megvet és lenéz. Nem tudja elviselni hogy más vagy. ellenben ha jó közösségbe kerülsz akkor a kedvességed viszonzásra talál.
Magamon tapasztalom, hogy egyesek fejcsóválnak, vannak a közömbösök, de akik csak kicsit is fontosak számomra azok tisztelnek azért a képességemért hogy rájuk ragasztom a mosolyom. Meg persze bolondosnak tartanak, de azért már az összkép felel. |
| | | | |
| | | | | | 356. Buká | 2009. április 22. 10:53 |
| | | | | | | A szeretet teljesen kézenfekvő lenne. Szerintem ahhoz kell a legkevesebb erőfeszítés, hogy jók legyünk. Rengeteg energiát felemésztenek a lélekölő egoharcok. És ahhoz sem kell semmi különösebb képzettség és felkészültség, hogy jók legyünk, igazából mind tudjuk, hogy döntés kérdése lenne. Miért nem tudom megtenni? Várok valami sorsdöntő, szent pillanatra, amibe belekapaszkodhatok, amire rákenhetem a változást. Odázom...
Talán azért, mert a jelenlegi körülmények között a lehető legkeményebb lázadás jónak lenni, a legtökösebb dolog. ? Sokkal polgárpukkasztóbb, mintha péniszt tetoválnék a homlokomra. Hogyha jó leszek, lényegében feláldozom a normális életemet, és számolnom kell azzal, hogy a csorda kirekeszt. Tényleg konformizmusból vagyunk rosszak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kultikus történet, én nem voltam ott, csak hallottam.
Egy öreg bácsi rohant a busz után, de a sofőr bezárta előtte az ajtót, és elindult. Erre a bácsi megfordult, csettintett egyet, és mosolyogva leült a padra a megállóban.
Engem is hagyott már így ott a busz, de még nem tudtam utána csinálni :-)
Máskor meg az történt, hogy bezombulva bámultam magam elé a megállóban, és elintegettem a buszomat, mert azt hittem nem az enyém. Erre a sofőr megállt, és kiszólt, - Mit csinálsz, nem akarsz haza jönni?
Ez mondjuk jól esett. |
| | | | |
| | | | | | 354. Vuk. | 2009. február 1. 13:08 |
| | | | | | | Helló,
ma hajnalban az első buszon volt egy érdekes beszélgetésem az egyik barátommal. Arról, hogy az emberekbe "beleszületik" a szeretet, csak kiölik magukból az évek alatt(én véleményem). Vagy pedig vannak olyanok, akik-e nélkül születnek, és csak kis esélyük van rálelni a "helyes" útra(barátomé).
Annyi történt, hogy pár ismerősünk akik még velünk voltak futottak a buszhoz, látta a sofőr őket, kopogtak, mi is szóltunk, de mégis továbbment, pedig cirka 10 mp-t vesztett volna, és így nekik 1 órát kellett volna várni, ha nem tudják megoldani máshogy.
Szerintetek?
|
| | | | |
| | | | | | 353. fojti | 2009. február 1. 02:27 |
| | | | | | | tök jo!!!
rég irtam ide!! mindenki arra végyik és arrol beszél...szeretet.
honnan ered v mia ez az érzés?? vannak érzések ?? jok legyetek!! minden barátomnak sok boldogságot és célokat kiván K |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én nem is tudom... van egy ember, akit nagyon szeretek, és épp ma próbáltam megfogalmazni egy barátomnak, mi is ez az érzés valójában. tudnám őt végtelenül és szabadon szeretni; de mindezt csak akkor, ha ő is így érezne, legalább egy kicsit... de nem :) nem mondom, hogy sajnos, mert tényleg nem akarom, hogy bármire is kényszerből mondjon igent (mert a barátom is egyben), de addig képtelen vagyok szeretni őt, úgy igazán. ennek persze pozitív oldala is van: bár rengeteget gondolok rá, egyszerűen nem tudok "bedepizni", letörve mászkálni egész nap, és nem sírom tele a párnámat éjjelenként, amiért nincs velem. olyan falat épített körém (vagy én tettem önmagammal?), amit nem tudok áttörni, amíg nem történik semmi. néha attól félek, hogy túl sokat beszélek neki erről, és eltávolodom tőle, pedig tudom, hogy érti, mit érzek, mégis próbálom magammal elhitetni, hogy nem ért meg... léteznek erre szavak? szerelem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hallottam ilyet egy ismerősömtől, hogy:
"Ha igazán szeretsz valakit, végtelen teret kínálsz neki. A te teljes lényed is csupán tér a másik számára, amelyben és amellyel együtt fejlődhet
Az elme azonban közbeavatkozik, megpróbálja birtokolni a másikat
szükség van rá a piacon, de nincs szükség rá a szeretetben
az elme segít az embernek bezárulni. Az elme retteg a kitárulkozástól, mert alapvatően félelemből áll. Minél jobban retteg valaki, annál inkább támaszkodik az elméjére
A legnagyobb akkor a félelem, ha a szeretet felé indulsz
hiszen szeretni annyi, mint meghalni, belehalni a másikba. Ez a halál mélyebb halál, mint a hétköznapi. Mert nem a test semmisül meg, hanem az ego
Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a fejlődés lehetősége - vagyis semmi nem segít annyira, mint a szeretet. Azok, akik félnek szeretni, gyerekesek, tökéletlenek, értetlenek maradnak. Csak a szeretet tüze tesz éretté.
és szerethetsz egy sziklát is, vagy egy ismeretlent. nincs szükség kommunikációra."
Hát nem tudom, mostanában kerültem ilyen állapotba, de ez számomra élzelmileg lefárasztott. Úgy figyelni a másikra, hogy a saját egóm ne szoljon közbe és teljesen a másikra figyeljek. Nekem ez elég fárasztó. Bennem van a hiba? Meg, ha nem kapom vissza a szeretetet, akkor szerintem a pozitív energia áramlása is egyoldalú lesz, aminek a küldője fizeti meg az árát. Mostanában próbáltam feltétel nélkül szeretni a környezetemet, de elég hamar belefáradtam és rossz kedvem lett utána.
Lehet bennem van a hiba:P |
| | | | |
|
