 |
A kulcsNomad, 2004. május 3.  | |  | | | | |  | |  | | | Érdekes!
A 6 vagy 7 +dimenzióról nekem is először a csakráknak való megfeleltetés jutott az eszembe. Mostmár inkább nem foglalkozom ezzel, mert "megfoghatatlan" számomra a dolog.
A szaporodás - fejlődés témához meg azt szeretném hozzátenni amit a bibliában olvastam. Valamilyen emberkék odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle, hogy kié lesz az az asszony a haláluk után, akinek meghal a férje, és mivel még nem volt magzatja, elveszi a testvére. Erre megfedte őket a tudatlanságuk miatt Jézus, és azt mondta, hogy akkor a bizonyos újjászületéskor olyanok lesznek, mint a mennyeknek angyalai. Ez az "angyali" mivolt szerintem igen jól megfeleltethető a fizikai test nélkül létező asztrál testnek, ugyanis az asztráltestnek ha jól tudom nincsenek "férfi-női" jellemzői.
A kémiai anyagok által kiváltott Istennel való egyesüléssel kapcsolatban pedig kétkedő vagyok, mert még senkiről sem hallotam, aki egy ilyennek leírt trip közben órákig nem vett levegőt, kiakadtak a szemei, és gyakorlatilag minden életfunkciója leállt, mindeközben ráadásul mindennel tisztában volt, ami körülötte "történik". Azt még nem árt itt megjegyezni, hogy aki egy ilyen egyesülés élményt átél amiről itt írtam, az évekig készíti fel a testét, és nem egy "varázsital" segítségével jut először ebbe az állapotba, hanem a tanítója által, aki a tanítvány számára olyan lehet, mint maga a megtestesült Isten. Továbbá a megfelő felkészítés nélkül nem érhető el ez az állapot, ha arra a hasonlatra gondolok, miszerint az egyszerű ember számára olyan ez, mintha egy 50 wattos izzóba tőbb milliárd voltnyi feszültséget vezetnénk. Inkább nem nézném meg a végeredményt.
Egyébként szerintem leginkább így fogható meg, hogy mi történik egy trip alatt, fölösleges energiákkal erőszakoljuk meg magunkat. Amúgy én is kísérletezem a dologgal, de úgy próbálok meg védekezni a tévképzetek ellen, hogy egy ilyen élménynek nem tanúsítok túl nagy jelentőséget. Talán így is van ez jól, hiszen ha Istent látja az 50 wattos "búrám" : ) 1000 voltnál, akkor mikor jutok el a milliárdszor milliárdnyi voltos forráshoz??? |
| |  | |  |
| | | | | | 89. LaZa | 2004. május 27. 17:54 |
| | | | | | | Re85.
nem akarok kekeckedni (de hülye egy szó :)), de szerintem fejlődés mindenképpen van, csak sok egyed nélkül észrevehetetlen, mert nagyon kevés a változás. valószínűleg egy világban ahol egyedül lennél sok-sok idő után elkorcsosulnának a hangszálaid, tekintve hogy nem használod őket, mert nincs szükség kommunikációra, különben meg minek, hisz csak az E-t pazarolja. ha ezek után tudnál szaporodni, sikeresebb lennél a 'hangszálasoknál' :), ez azt jelenti, hogy elterjedsz. ez így már evolúció.
amugy ez a helyzet nem túl valószínű, de ha mégis, és ráadásul tévedek, akkor már nem vagy élőlényként definiálva.
de igazából tökmindegy, csak szavak.. |
| | | | |
| | | | | | 88. Nomad | 2004. május 27. 08:56 |
| | | | | | | Az emberek ártalában az időtengelyre kifeszítve szokták az életútjukat tekinteni, de szerintem sokkal célravezetőbb, ha a tudat hétdimenziós térben való trajektóriáját tekintjük életünknek. Ennek "hossza" már nem olyan könnyen viszonyítható egymáshoz, de sokkal alkalmasabb a módosult tudatállapotok leírására. Így már belátható, hogy egy LSD trip alatt a mindennapi tudatállapotból néhány óra alatt eljutni istenhez csak látszólag egy felszínes, rövid, és megragadhatatlan élmény. Mivel a mozgás iránya igen nagy szöget zár be az időtengellyel, a szokásos mintavételezéssel és viszonyítási rendszerben szinte értelmezhetetlen lesz az élmény. Ezért mondtam régen, hogy a trip felgyorsítja az időt, valójában csak sokkal több mozgás van besűrítve sokkal kisebb időre. Sok trip után az ember egyszercsak beláthatja, hogy az életét már nem tudja lineáris folyamatként elképzelni, sokkal inkább mozaik, kaleidoszkóp, bizonyos tudatállapotokról beláthatóak az életút bizonyos szakaszai, de ez nem folytonosság.
Tegnap kocsmában rájöttem, hogy mi az alkoholtrip. Az ember többnyire vagy megszokásból, vagy félelemből de az érzelmi amplitúdóját szabályozza. Saját magunk megítélése miatt állandóan azzal kell foglalkozni, hogy amit csinálunk jó, vagy rossz. Csakhogy ez egy csomó energia elpazarlása, és igen fárasztó. Amikor a saját falainkba ütközünk, az fájdalommal jár, és ettől szeretné megkímélni magát, aki alkoholt fogyaszt. Az alkohol kitolja az amplitúdót, és nem nekünk kell foglalkozni a határainkkal, méghozzá azért nem, mert ha mégis az így kitolt falakba ütközünk, sebaj: inni kell még, akkor tovább tolódnak a falak, és még kissebb valószínüséggel fogunk beléjük ütközni. Ez az a biztonságérzet, ami miatt alkoholista lesz valaki szerintem. Mostanában kezdenek visszajönni azok az emlékek, amikez a sok nem-emlékszem-hogy-mentem-haza-részegen című estéimen tapasztaltam. Mintha elvesztem volna egy tengeren, ahol semmit sem tehetek, amíg az alkohol ki nem ürül valahogy a szervezetemből, és szinte semmi kapcsolatot nem tudok teremteni a világgal. A falak olyan távol voltam már, hogy nem volt értelme falakról beszélni.
Mikor az ember LSD-t vesz be, a falaink közti egyensúlyozást, sokkal rövidebb idő alatt sokkal intenzívebb élmények megélése közben kéne megvalósítani, nem csoda hát, ha nem sikerül. De a fájdalom a ragaszkodásból ered, abból, hogy valaki megpróbál ellenállni a változásnak, ami a saját eddigi határain kívülre helyezné a tudatot. Önmagunk megítélése nélkül bármilyen trip veszélytelen, könnyű, és értékes.
Ez mekkora baromság volt.
Önmagunk megítélése nélkül az út az út, de se nem könnyű, se nem értékes, se nem veszélytelen. (Se nem nehéz, veszélyes és értéktelen) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ilyen a halál is
de a halál szó butaság. nincs halál - minden halál - minden hal áll?;)
de már bele kéne törődni, hogy rég megtörtén(t)ik folyton az(is)
önmagunk halála - a répa születése ;)
megyek tolni bruhaha
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szemlélődéssel is lehet fejlődni. Akkor fejlődünk leginkább amikor csak utólag jövünk rá, hogy megtörtént. |
| | | | |
| | | | | | 85. Nomad | 2004. május 26. 08:28 |
| | | | | | | | Igen, de az evolúcióban benne van a szaporodás is, és a "fejlődés". Mi van, ha valaki "átkerül" egy olyan világba, ahol egyedül van, tehát nincs szaporodás, és abban a világban csak szemlélődik? Nincs "fejlődés", de még mindíg egy élőlény. |
| | | | |
| | | | | | 84. LaZa | 2004. május 25. 18:17 |
| | | | | | | | (élőlény=olyan szervezet, mely evolúciót 'végez') |
| | | | |
| | | | | | 83. Nomad | 2004. május 25. 16:09 |
| | | | | | | | A fény alatt a valamilyen hullámhosszú elektromágneses sugárzást értek, tehát, hő és fény egyremegy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mi a helyzet a mélytengeri élőlényekkel? |
| | | | |
| | | | | | 81. Nomad | 2004. május 24. 09:10 |
| | | | | | | Lehet, hogy a 7 + halál dimenziók bele vannak építve az emberi alapmintában, ami nem lenne túl meglepő, hiszen pont erre találtam ki, és ezek a dimenziók megfeleltethetők a csakráknak. Szóval az egyik dimenzióban való gyüjtőpontelmozdulás képessége, és a csakra nyitottsága teljesen ekvivalens fogalmak. A kvantitatív gondolkodás, és megkülőnbőztetés képessége felel meg a korona csakrának, ami 5g Gombától teljesen kinyílik, és az "ember" ekkor érezheti, hogy egy az univerzummal. Ilyenkor tapasztalható a "mindent tudok" érzés, hiszen alapvetően az érzelmek irányítanak, és viszik el a gyüjtőpontot (ez veti fel a kérdést, ez a miért), a racionalitás működik, tehát ahová elvitte az ember a gyüjtőpontot, azt értelmezni tudja (ez a hogyan), és mivel a minden egyben van, az összes ok-okozati összefükkést egyszerre lehet átlátni. Csakhogy mivel Gombától tolódott el a gyüjtőpont ez nem stabil helyzet, és az ember elfelejti az itt tapasztaltakat. Az ötödik, a torokcsakra a racionalitás megfelelője. A többi még nincs meg, és ráadásul tény, hogy egy kicsit erőltetett.
Mit szóltok ahhoz a definícióhoz, hogy az élőlény az, a dolog, amely ÉRZÉKELI a fényt (sugárzást?). A kő azonnnal elkezd változni a sugárzás megváltozásának hatására, míg az élőlénynek van egy szabadsági foka, tud várni és alkalmazkodik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
de azért Eliadét is érdemes. |
| | | | |
|
