 |
A kulcsNomad, 2004. május 3.  | |  | | | | 150. Nomad | 2004. július 7. 11:11 |
| |  | |  | | | A DMT nem hasonlít semmilyen más anyagra amit eddig próbáltam. A külvilág eléggé elhanyagolható szempont, csak az számít, hogy lehessen feküdni, mert az állás hihetetlenül összetett folyamat, ami nem biztos, hogy sikerül. Set és setting? hát nem tudom. Szerintem ahhoz, hogy valaki tudja élvezni az élményt kizárólag elengedés kell, minden egyéb úgyis eltűnik, feloszlik, elpárolog, aztán, ha annyira akarja az ember úgyis megszilárdul.
Az illata annyira fontos dolog, hogy azzal külön is foglalkozni kell. Ha elfogadjuk, hogy a DMT az agyban is megtalálható, különleges élményekkor termelődik, és ismerjük az illatát, akár érezhetjük azt lélegzés közben is. Ha pedig "ismerjük" a hatását, és minden lélegzéskor érezzük is, akkor gyakorlatilag lehet folyamatosan DMT hatása alatt állni koncentrációval. Hogy ez mért jó? A DMT letisztítja a gondolkodást, és rádöbbent arra, hogy minden cselekedettel, vággyal, gondolattal, beleavatkozunk a világba, de az egónk kicsinyes törekvései vezetnek, nem pedig az egész. DMT-vel (is) tudatosítani lehet azokat az elmemozgásokat, amik a világ változását okozzák, és vissza lehet fordítani őket. Gyakorlatilag egy másik hullámmal, azzal, amellyel látjuk, hogy minden amit valaha csináltunk hat ránk, kioltható a vágy hulláma, és így mindkét irány tudatosodott, mi pedig középen vagyunk a fényben.
A legfontosabb dolog az volt, hogy az utóbbi időben is eléggé a szenvedélyeim vezettek, és sokat szerencétlenkedtem olyan dolgok miatt, mint önelfogadás, stb. Ez teljesen eltűnhet DMT után, hiszen belátható, hogy mind a mások, mind a saját véleményunk magunkról kizárólag egy bizonyos nézőpont kérdése. A legtöbbször a nézőpont a fölöttes énben van, amelyil elbírálja az én-t, jól vagy rosszul, bár ez is felesleges dualitás. Rá lehet azonban jönni, hogy az ember nem egy pontszerű dolog a világfraktálban, hanem minimum egy vonalszerű, hiszen van egy olyan része, amely azt mondja, én ilyen vagyok, van egy olyan része pedig, amely az ént figyeli. Csakhogy figyelni bárhonnan lehet, bármilyen szögből, és bármilyen véleményünk lehet saját magunkról, ez annyit számít csak, hogy milyen könnyen tudunk a világban középúton haladni. |
| |  | |  |
| | | | | | 149. Nomad | 2004. július 7. 11:04 |
| | | | | | | Az utóbb időben elég sok tanulságos trippem volt, úgyhogy leírom amirek emléxem, vagy fontosnak tartok.
Volt először is két 5MeO-DMT szívás, a mennyiséget pontosan igen nehéz lenne megítélni, mert bár ki volt mérve, a kristályos DMT elolvad, aztán fehér gőz lesz belőle, de a pipa hideg üvegfelületein lecsapódhat, és azt a következő ember szívhatja el. Végeredményben nem is fontos a menniség. Az első találkozás a DMT-vel még egy héttel korábban történt, amikor is egy házibuliban megszagolhattam a DMT illatát. Egyértelműen ismerős, misztikusan titokzatos illat, szerintem talán az egyik legfontosabb összetevője a DMT élménynek, legalábbis utána. Maga az élmény semmihez sem fogható, mennyei feloldódás a világban. Már a házibulin LSD-vel figyelni, hogy valaki DMT-vel kilő a túlvilágra, és aranyló izzásban elűnik, egyszerűen felejthetetlen. Akkor azt gondoltam, hogy megfejtettem a DMT titkát, hiszen a hatása az lehet, hogy visszaviszi az egót az élete kezdetéhez, és az életét visszafelé leélheti vele az ember. A karmájának azt a részét, amelyet megértett, és feldolgozott pedig leégeti magáról, ez az aranyló izzás, a belülről izzó tűz. Ilyen hozzáállással láttam neki a DMT-vel való első konkrét szíváshoz.
Előszörre nem volt akkora ütés, de határozottan lehetett érezni. Teljesen nyilvánvalóan nem olyan volt mint vártam. Egy ágyon feküdtem, ami nagyon kényelmes volt, de szinte azonnal megszüntem olyan én lenni, amilyet már megszoktam. Minden amire gondoltam ott volt, akár a világból, akár belőlem, de amire nem gondoltam, nem figyeltem, a "tudatalatti" folyamatok, és egyebek egyszerűen elpárologtak, és aranyló fénnyé váltak. Olyan volt, mintha egy bársonyos fénygubóban lennék, ami anélkül, hogy ÉN megszilárdítanám, teljesen képlékeny, gáz örvénylés, és azáltal "szilárdul" meg, hogy ÉN valahogy viszonyulok hozzá, és valamilyenné teszem, ami legalábbis szerintem olyan. A második alkalommal sokkal nagyobb flash volt, viszont megittam vagy három sört előtte, ami kellemetlen része volt az élménynek. A világ, én stb ugyanúgy gázzá vált, de volt egy figyelő most is, egy darabka emberi rész megmaradt belőlem, amelyik azt érezte, hogy hú de részeg vagyok, körülőttem őrvénylik az erő, de én nem tudom átadni magam neki, mert egy forrongó alkoholpötty vagyok, és ez a középpont. Azért nem volt olyan rossz dolog, csak tanulság, hogy ilyent máskor nem kéne előtte (arra gondoltam, hogy LSD-vel sem számít, mert egyből kijózanodik az ember, de DMT-nél megmarad).
Az általam leszűrt tanítás az volt DMT-től, hogy a világnak nevezett dolog csak egy energiaáramlás, amiben mi fogalmakkal és ragaszkodással ÖNKÉNYES halmozokat alakítunk ki, és EZEK viszonyait vizsgáljuk, miközben elfelejtjük, hogy ezeket a halmazokat mi teremtettük, beleértve SAJÁT MAGUNKAT IS. Én is csak egy halmaz vagyok, amelyik csak látszólag független és különálló.
A vizuálok DMT-vel egyáltalán nem hasonlítanak pl az LSD-s vizuálokra. Sokkal egyszerűbbek, szimbolikusabbak, és mély jelentést hordoznak. A színeik is sokkal inkább pasztellszínek, mint az LSD-s jellegzetes rikító színek és fraktálok. Láttam pl egy olyan, és Talamon is mondta, hogy látott ilyent, hogy egy stilizált száj mozog, és előtte folyton változó téglalapok vannak, különböző utakkal? gondolatokkal? fene tudja, de olyasmi, mint a mátrixban a architectnél a sok monitor. Láttam embereket is akik felém nyújtották a kezüket, mint Gombánál, de teljesen más volt, és legtöbbször asszem én voltam az, vagy egy másik énem.
Viszont a DMT után előkerült pár rendkívül fontos élmény a gyerekkoromból. Már akkor is voltak szintlépések, és tiszta pillanatok, csak ezt elfelejtettem, sőt, nemcsak arra tudtam visszaemlékezni, hogy voltak olyan élmények gyerekkoromban, amikor mindent tisztán láttam, de emlékeztem, hogy akkor tudtam, hogy ezt el fogom felejteni, de mégis bennem lesz az élmény, és egyszer előkerül. Az például rémlik gyerekkorból, hogy tudtam kitől kapok DMT-t, de akkor ezt semmilyen módon nem tudtam értelmezni, és kicsit félelmetes volt (nemtom hány éves lehettem, tán négy).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, nekem nincs figyelőm, vagy ha van, hát elbújt;)
mindenki figyelő, kérdés, hogy mit figyel
Esetleg a saját maga alkotta rendszerbe(szűrőn) bejutott inputokat, s azokkal összeragad, beletapad, s fonja a maját, szövi a jövőt, értelmezi a múltat, ágyazza meg magának a leendő vágyait(amik aztán vagy bejönnek, s akkor esetleg mégjobban hozzájuktapad), vagy csak egyszerűen a vágy kioltásának hiányában úgy érzi, belső feszültség van, görcsöl, hogy vááh váágyom. De nem tud mit kezdeni vele.
Igen, addig vagyunk emberek, míg vágyaink vannak.
Azért lettünk emberek, mert van vágyunk s addig leszünk emberek, míg van vágyunk.
Rettenetesen üresnek hangzik, hogy áh nincs vágy. Van vágy.
De nem az vagyok, csak ez a világ átfúj rajtam, átfúj rajtam egy kis vágyat. Jó dolog, hajjaj milyen jó;) De ez csak játék.
Beleragadós játék. Ha beleragadsz, bebukod, de azért bukod be, hogy tanulj, nem azért, hogy bukva bukj a bukás bukásának bukásán.
Pofonegyszerű minden vágyat pusztán energiává alakítani, de sajna ezt se apu, se anyu, se nagyi nem mutatta meg.
Hatalmas bukás.
Ám helyette kellemesen mélyre rengeteg piszkos benyomást betonoztak le kis tudatkánkba..félelem, ragaszkodás, düh, vágy, bizonytalanság, aggódás, féltékenység,stb...
Ebből áll a karma. Mindent CSAK saját magunkak köszönhetünk. Mindegy, hogy ki Buddha, Krisztus, Krsna, ki nem. Elég a Tudat, hogy Minden Egy, tehát mi is az vagyunk, ideje megszabadulni a karmikus szeméttől.
Kellemes a szemét..most még..ám 20 év alatt megsavanyít, kiéget, elkeserít.
Gurura, megváltóra várni röhej. Krisztus, Maitréja köztünk van, s a Gyémánttőr adott, melly kíméletlenül vérét ontja tobzódó egónknak. |
| | | | |
| | | | | | 147. Nomad | 2004. június 11. 08:25 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | [Tényleg jó volt a Vanilla Sky.... Nahát, az eredetiben is Penelope Cruz játszotta Sofiát... Te láttad is Nomad az eredetit?]
Mátrix mátrixovics :-) Én igenis létezem! :-)
gombadiltoma, aki arcpoétika |
| | | | |
| | | | | | 145. Nomad | 2004. június 10. 16:05 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: igaz, bocs! :-) Végülis érdekel, csak nem most....
BT: nem kell lebecsülni a Mátrixot! :-) Úgy alkotja meg ezt az én álomvilágomat, hogy te is valódinak tűnsz benne! Tehát amit én itt olvasok, az igazából nem te vagy, hanem csak az elmém által generált valóság. Tehát még az sem biztos, hogy létezel igazából, vagy ha létezel is, teljesen más életet élsz. Például eleve gyanús, hogy az ismerőseim közül sokan cuccoznak :-) Egy biztos csak, hogy valószínű épp ezzel a haverommal trippeltem, mert ő is ugyanígy magyarázza ezeket az időket.
paranoia rulez |
| | | | |
| | | | | | 143. homen | 2004. június 10. 16:03 |
| | | | | | | | ...amikor a tudat kutat ás... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
Mondjuk csak arra akartam kilyukadni, hogy amit te leírtál a #136-ban, arról - a pszichonautákon kívül - meditálók és tudatfilozófusok is hasonlóan vélekedhetnek (csak más szavakat használva írják le).
Másrészt, ha nem érdekel/érted, akkor nem muszáj kommentálni... :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Erről a Vanília égbolt c. film jut eszembe... elég jó volt, bár szívesen megnézném a nem hollywoodi változatát (úgy rémlik hivatkoztak egy spanyol című filmre a végén). Látta valaki? Vélemény?]
Érdekes teória. Namost, ha ti kómában vagy, akkor én is? Mert, hogy én nem látlak titeket kórházi ágyon feküdni. Ettől a ti szempontotokból persze még igaz lehet, hogy ez csak egy képzelt valóság, aminek természetes része, hogy én azt mondom, szerintem nem vagytok kómában, de mi van velem? És ezzel analóg módon, szerintem max. csak egyikőtök feküdhet kómában. Vagy rosszul műkődik a logikám? Vagy én fekszem kómában szombat óta? :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén: de nem akartalak téged sem, meg a tudatkutatókat megbántani, vagy nem értem ezeket az eszmefuttatásokat, vagy nem érdekel, vagy mindkettő |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: Nem tudom, szerintem ez csak játék a szavakkal. Ez a tudatkutatás olyan, mint a teológia. Az égvilágon semmi értelme.
Cell: én józanul sokkal többet parázok, mint betépve. Többek között ezért is tépek be. Meg azért, mert akkor végre tapasztalok valamit, illetve egyre inkább úgy vélem, hogy csak hiszem, hogy tapasztalok valamit.
Ivy-val beszéltük nemrég (a Naive Ivy-val), hogy valamikor, több éve bentrekedhettünk egy bad trip-ben. Azóta tulajdonképpen vagy meghaltunk, vagy kómában fekszünk egy ágyon, az elménk az addig felhalmozott infóból kreálja a világot. Ez megmagyarázná azt, hogy egy ideje minden olyan ismétlődő, unalmas, kiszámítható. A tripjeim is ugyanazokat az elemeket tartalmazzák.
De vajon mikor volt ez a nap?
|
| | | | |
|
