 |
A kulcsNomad, 2004. május 3.  | |  | | | | |  | |  | | | Biga:
A tudatkutatásban három szintet szoktak megkülönböztetni:
1) Elsődleges (elemi) tudat
- a szubjektívan megélt jelenségek egésze, a pszichológiai valóság "itt és most"
2) Reflektív tudat
- egy elemi tudattartalom kiválasztása a részletesebb, tudatos gondolkodás tárgyává; szükséges az introspekcióhoz
3) Öntudat
- a reflexió tárgya az önreprezentáció; a testkép, személyiségfogalom, önéletrajzi emlékek, jövőtervek egysége
Amit mondasz, az az elemi tudat megtapasztalása lehet, tehát amikor nincs öntudat (=ego-loss?) sem reflektálás (=tárgy nélküli meditatív tudatállapot). |
| |  | |  |
| | | | | | 137. cellux | 2004. június 10. 14:09 |
| | | | | | | ha valaminek lehet energiaszintje, akkor az nem a végső valóság, hanem az életfa egyik ágán ülő teremtmény. szerintem.
a végső alapban nincsenek ilyen különbségek. minden bennefoglaltatik. pont ezért van ott vége a paráknak. amíg fennmarad az a képzet, hogy "energiaszint", addig az a para is ott van (látens vagy megnyilvánult formában), hogy ez az energiaszint lemehet, az energia elfogyhat és akkor "meghal" mondjuk az a "valaki" (itt kerül napvilágra, hogy még mindig az egóról van szó)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én a figyelőt mindig a Tudatnak tekintem, lényegünk legmélyét, hiszen nincsen semmi személyiség jegye, nem ítél és nem gondolkozik: csak figyel és létezik. |
| | | | |
| | | | | | 135. cellux | 2004. június 10. 11:11 |
| | | | | | | Biga: nekem ez a Figyelő, amiről beszélsz, még mindig csak egy pararéteg (személyiség-összetevő), legfeljebb mélyebben van, mint a külső, világi "én".
Amiről én beszélek, az egy olyan "dolog", ami - teóriám szerint :-) - minden létezőben közös. És erre az ember minden kétséget kizáró tapasztalati bizonyítékot szerez, amikor odakerül (tehát hogy ott a Lét alapjába merült bele, nem valami egyéni dologba - ezért mondom, hogy az univerzummal való egység).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem attól függ ennek az elengedős dolognak az eredménye, hogy kiben milyen energiájú a Figyelő, vagy nevezzem inkább Tudatnak. Ha elég nagy, simán elengedheti úgy az egóját, hogy a külső szemlélő semmit sem vág a dologból, az illető mégis teljesen korrekt egoless tripet él meg.
Nekem már az elején olyan tripjeim voltak, hogy a nevemet se tudtam, és a Figyelőm azzal volt elfoglalva, hogy hány darabra estem szét, és mindenkivel tudjon beszélgetni. :-)
Ha nincs Figyelő vagy gyenge, akkor van a bad/heavy trip.
Mármint az én teóriám szerint. |
| | | | |
| | | | | | 133. cellux | 2004. június 10. 10:58 |
| | | | | | | Most átgondoltam és pontosítanék: volt azért olyan tripem azóta, amin jobban elengedtem magam, és voltak olyanok, amiken kevésbé.
Mondjuk ha az ember pararendszerét egy középponti mag köré szerveződő réteges struktúrának képzelem el, akkor a legbelső parák azok, amik a leginkább meghatározzák a személyiséget és a vágyakat/reakciókat, míg a legkülsők azok, amelyek legkevésbé.
A legkülső parákat minden trip leoldja, a belsőket pedig attól függően, hogy mennyire "mélyreható" az utazás. Az első tripemen nekem minden parám elolvadt és megtapasztaltam egy olyan áldott állapotot, amit mondjuk tökéletességnek neveznék (paranélküliség). Az azóta eltelt tripeken pedig soha nem mentem ennek a közelébe, az alapvető parastruktúrákat nem igazán sikerült újra kiengedni (vagy ha igen, csak pillanatokra, és egyből el is indult a visszaépülésük).
Mintha a trip első szakasza lenne a lebontási fázis (amikor a parák szintről-szintre elolvadnak), a trip csúcspontja, középpontja (a peak) az, amikor az ember középpontja megnyilatkozik (univerzummal való egység), és a lejövési fázis az, amikor a parák szépen sorban visszaépülnek (esetleg másképpen, más elrendezésben, mint azelőtt).
A teóriám szerint egy trip alapvetően kétféle módon játszódhat le: az ember vagy átmegy ezen a nullponton (átfordul a világ - halál és újjászületés), vagy nem. Ha nem, abból lesz a fogcsikorgatva kijövés, ha igen, abból lesz a többé-kevésbé rendezetten kijövés.
Egy partin például sokszor jól érezhető, hogy az időben zajló partinak van egy "közepe", amikor a zene csak egy ilyen körben forgó örvény, ami egy pont körül lassan forog. Na ezeket a pontokat szerintem direkt azért rakja be a DJ a zenébe (tudatosan vagy ösztönösen), hogy ott át lehessen fordulni. Lehetőségteremtés (ami nagyon fontos egyébként szerintem egy partin, hogy legalább a lehetőség meglegyen, a kapu kinyíljon, aztán használja, aki tudja).
Az átalmenős tripek aztán tovább bonthatók aszerint, hogy az alany mennyi ideig tartózkodik a középpontjában. A legtöbben szerintem egyetlen szemvillanás alatt átmennek, úgy, hogy észre se veszik, mi történt. Ha viszont sikerül valahogy annál az átalmenős résznél eléggé tudatunknál lenni, hogy bele tudjunk zoomolni annak a pontnak a környezetébe (mint egy 1/x függvény, ahogy közelít az y-tengelyhez), akkor ott összekapcsolódhat az idő a végtelenséggel, és a pillanat törtrésze alatt olyan dolgokat tapasztalhatsz meg, amiről a különféle "megvilágosodottak" könyveket írtak tele.
Tulajdonképpen a tripnek ez a "közepe" szerintem kb. annyi információt hordoz, mint az élet maradék része (tehát a születéstől a trip-középpontig + a trip-középponttól a halálig tartó rész) összesen. Valamiképpen egymás tükörképei, abban a nullpont körüli részben benne van az egész világ, ideák formájában. Ott nyílik meg a merőleges kijárat.
Na, ezt keresem én azóta is. Egyszer már átnéztem azon a lyukon és ott - hát - elég "érdekes" "dolgokat" "láttam".
|
| | | | |
| | | | | | 132. cellux | 2004. június 10. 10:35 |
| | | | | | | "Miért is nem bírnád elviselni a tippet a mennyi-hol-hogyanról? Részemről inkább csak viccolás volt, de olybá tűnik, a válasz komolyabb..."
Nekem egyáltalán nem tűnik egyszerű dolognak elengedni az egómat, amikor trippelek. Eddig életemben egyszer sikerült (legelőször) és akkor sem azért, mert akartam, hanem csak úgy, "véletlenül" így alakult. Azóta kizárólag azért utazom, hogy egyszer megint sikerülhessen ez az elengedés, mert tudom, hogy akkor megint bejutok oda, ahová azóta is vágyakozom (és amiről szerintem a trip igazából szól). És azóta sohasem sikerült, akárhogyan is próbálkozom (a legviccesebb az volt, amikor az volt a módszer, hogy ne legyen módszer - röhejes, mennyire nem bírok kiszabadulni a módszerkeresés útvesztőjéből).
Ha olyan settinggel utazom, amire ráparázok, annak nem az az eredménye, hogy el tudom engedni magam, hanem még sokkal erősebben kapaszkodom magamba, és emiatt fogcsikorgatva jövök ki a tripből és hetekig úgy érzem magam utána, mint egy megkötözött fogoly.
Én most már csak úgy utaznék, ha számíthatnék arra, hogy valamiképpen ki fogom tudni oldani a kapaszkodásaimat. És itt jutott eszembe az eki, mint lehetőség (amit valószínűleg ki is fogok próbálni majd valamikor).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A candyflip nagyon szép, fehér érzés.
Bennem csak a csillogó fehérség maradt meg, na és persze a Hidden Step Ozricéktól.
Akkor jöttem rá, hogy elértem az eszközökkel kiváltható boldogság egyik magas fokát, és pontosan ezért nem is próbáltam soha többé.
Biga, aki nem hiszi, hogy lenne kulcs
(mer ajtó sincs) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja.. lehet, hogy azt kéne csinálni, hogy triphez mindig legyen a zsebünkben egy eki... lehet, hogy már a tudat, hogy van "orvosság" a parára, és ott van a zsebünkben, kellő placebóhatással fog bírni, és be sem kell venni... |
| | | | |
| | | | | | 129. Bard | 2004. június 9. 15:32 |
| | | | | | | | Ekiről lazán el tudom képzelni, hogy megállítja a bad tripet. Hiszen kiveszi az emberből a bad trip "esszenciáját" a félelmet. Mondjuk ettől még nem áll meg a trip csak más hangulatban folyik tovább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem meg úgy volt, hogy alig bírtam tartani a frontot, hogy ne essen szét minden :-) Persze persephoné arról győzködött, hogy dehát ezért ettem gombát, mire én meg mondtam, hogy nem, én nem ezért...
Miért is nem bírnád elviselni a tippet a mennyi-hol-hogyanról? Részemről inkább csak viccolás volt, de olybá tűnik, a válasz komolyabb...
Amúgy, ha ilyen pozitívak a várakozásaid a candy-vel, miért nem próbálod ki?
|
| | | | |
| | | | | | 127. cellux | 2004. június 9. 15:00 |
| | | | | | | "Adjak tippet, hogy mennyit, hol és hogyan, hogy a kontroll egyszerűen kifolyjon a kezedből? :-)"
én ezt nem tudnám elviselni.
|
| | | | |
|
