 |
********smallsaman, 2004. január 16.  | |  | | | | 41. update | 2004. május 7. 20:58 |
| |  | |  | | | Amikor elkezdett ez az egész dolog (nvezzük keresésnek) érdekelni, akkor nem gondoltam, hogy egyszer a vallásokon keresztül, a hit segítségével jutok közelebb...
Kezdetben csak a buddhizmusra, ezotériára építkeztem, de rájöttem ezek jó dolgok, de nem állt össze a kép... még mindig hiányérztem volt... állandóan kutattam, gondolkodtam, kérdeztem... minden kérdéssel közelebb kerültem a zűrzavarhoz, minden kérdés csak egy újabb kérdést szült... a végén falak és zsákutcák voltak mindenfelé... az olvasandó művek listája több tucatra nőtt... izgatott voltam, fusztrált... de aztán történt valami, és eldobtam magamtól mindent, becsuktam a könyvet... már nem bírtam követni és felfogni azokat a mélységeket és filozófiai futtatásokat, amiket belém akart gyömöszkélni...
Ekkor jött pár vallásos szöveg... pár oldal, pár mondat innen-onnan... kezdtem minden felé nyitni, nem csak keletre, ha a kereszténység felé is például, a hit felé... próbáltam nem ésszel, éréssel közelíteni a dolgokhoz... csak próbáltam átérezni... és valami előjött... nevezhetném hitnek, de ez inkább tudás, ami átélésből fakad... egy reggeli fény sugárából, ami átsüt egy fa lombján... csak ennyi kellett és mindent megértettem... lett hitem a Szépségben... az Egy végtelen formájában...
Igaz, máig vannak bennem kérdések, de ezek mások, ezek nem választ várnak, ezek magáért a kérdésért vannak, a kérdésben rejlő gyönyörűségért megcsodálásáért...
remélem, érthető voltam valamennyire |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A Hit csak a kezdet. A kezdeti Erő - Látni. Ha van elég Hited, hogy Láss, többé nem kell a Hit se, hisz a Látás pont az Illúzió leleplezése. A Hit is csak hit lesz, egy fogalom, egy dolog - EGY végtelen mindenség.
Élet, halál, én, félelem, vágy: mind illúzió. S ha egyszer lehull a lepel, a SZEM kinyílik, mint a Sauroné, ha felhúzod a gyűrűt.
Nade ez a szem a Szeretet szeme. Fényes, színes, gyönyörű.
Tisztasága vonz, a tudattalan előtör, lassan átveszi az irányítást.
Tyler Durdun, Szubhúti?Minden buddha. Isten. Allah, Siva, stb. Fogalmak csavarodnak. De mindegy. Mind Egy:).
Az én sikoltva röhögve tűnik alá.
Erőt gyűjtve már nem kell senkiben és semmiben se hinni, vagy mindenben és mindenkiben. Lét - hit - erő - látás - segítés. Ennyi.
Ha egyszer felpislant a végtelen szem, nincs visszaút.
Szalmakutyák önmagukat s egymást égetgetik lángszóróval:)
mittomén |
| | | | |
| | | | | | 39. Sevil | 2004. január 23. 09:52 |
| | | | | | | | "A vallás a nép ópiuma." Ez pedig pszichedelikus közösség! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A vallás szavakba foglalt igazhit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ********?
Számorra 8* a fizikai, matematikai, biológiai stb. törvény összessége. Nevezhetem nagy mozgatórugónak akárminek, de biztosan nem valós, nem tapintható. Mivel nem ismerjük a galaxis összes törvényét, valószínűsítünk, és ha nem cáfoljuk meg, tényként kezeljük... márpedig a Föld lapos!!:))
8* által írt törvények, parancsolatok pedig mind-mind emberi szülemények, amik arra valók, hogy próbáljunk "békében", nem fajtársainkat pusztítva élni ezen a földön (egy ideje emiatt sokan vagyunk 6milliárd asszem' -ha nem védenénk annyira saját fajunkat... na erről nyitok majd egy új forumot...). A vallások tulajdonképpen életfilozófiák, világnézetek, és igen kemény politika... (vajon öncélúan, vagy közcélúan keletkeztek, esetleg melyiknek mi a gyökere?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem számít, hogy mi van kívül. Nem számít, hogy mi a valóság. Nem számít, hogy van-e UltraKozmikusFelsőbbrendűSzuperLény.
Hiszel abban, hogy a döntéseid által jobbá teheted magad?
Hiszel abban, hogy a döntéseiden keresztüli megnyilvánulásoddal befolyásolod a Világot? |
| | | | |
| | | | | | 35. Sevil | 2004. január 20. 22:32 |
| | | | | | | "Ez is tetszöleges definíció kérdése, hogy egy korábbi és egy késöbbi valamit ugyanannak tartasz-e vagy másnak, a bekövetkezett változás mennyisége/minösége alapján. Ha másnak, akkor könnyebben változtathatsz a hozzá kapcsolódó hit/nemhit -paraméteren is, mindkét irányban."
De ez nem korábbi vagy későbbi valami, mindig ugyan az volt, csak mondjuk később jöttem rá, hogy nem az aminek hittem. Na mindegy, off ez.
Akkor mondjuk abban hiszek, hogy mindent hiszek és nem tudom mit tudok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Komoly az agytorna :-)
Gén: Na ja, be lehet helyettesíteni. Sok mindent sok minden mással. De kell? Másrészről meg akkor van olyan szövegkörnyezet, ahol nem? Ha pl. azt mondom "hiszek Istenben", ahelyett is mondhatom azt, hogy "azt gondolom, hogy van Isten" vagy "úgy érzem, hogy van Isten" vagy "azt tapasztalom, hogy van Isten" -- bizonyos módon talán ez utóbbi a legjobb, legalábbis én szeretném, ha én ilyet mondhatnék és az igaz is lenne... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | S: "Létezhet az a valami, amit eddig észlelésnek hittem, de mi van ha az nem az."
Ez is tetszöleges definíció kérdése, hogy egy korábbi és egy késöbbi valamit ugyanannak tartasz-e vagy másnak, a bekövetkezett változás mennyisége/minösége alapján. Ha másnak, akkor könnyebben változtathatsz a hozzá kapcsolódó hit/nemhit -paraméteren is, mindkét irányban.
Egyébként lehet, hogy tényleg offolunk: az eredeti "hinni valamiben"-töl nagyon eltávolodtunk a "hinni valamit valamiröl" felé? |
| | | | |
| | | | | | 32. Sevil | 2004. január 20. 21:42 |
| | | | | | |
"Ha a tudat nem ismerheti meg önmagát, akkor a határ a tudat saját magára utalásainál jön elö? Vagyis a határok megkeresésével behatárolhatjuk a tudatot? Hmm."
Pont ezért kell a hitre hagyatkoznom, mert nem látok a tudatomon kívülre. Csak hiszem vagy nem hiszem, hogy amit tapasztalok annak van valami köze a tudatomon kívüli valósághoz (amennyiben van ilyen).
"Aha, de ekkor már tulajdonképpen nem az észlelésed létezését kérdöjelezed meg, hanem a létezönek elfogadott észlelésednek egy tulajdonságát (a "valódiság" -nevüt)."
Ha megkérdőjelezem a valódiságodat, akkor arra gondolok, hogy talán nem is vagy. Ha akit eddig Génnek hittem az ál-Gén, akkor Gén nem létezik (vagy valaki egész más).
Létezhet az a valami, amit eddig észlelésnek hittem, de mi van ha az nem az.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | G: "Ha bármi, akkor el kellene tudni hinni azt is, hogy nincs észlelés. Sikerül?"
S: "Valóban ennek a hitnek határt szab a képzeletem."
Ami persze paradoxonnak tünik, hiszen a képzelet úgymond határtalan, de ezek szerint mégis létezik egy felosztás elképzelhetöre és elképzelhetetlenre.
Ha a tudat nem ismerheti meg önmagát, akkor a határ a tudat saját magára utalásainál jön elö? Vagyis a határok megkeresésével behatárolhatjuk a tudatot? Hmm.
S: "De attól még hihetem azt, hogy észleléssel felruházott embernek hisszük magunkat, noha igazából talán csak "agyak vagyunk a tartályban", vagy valaki álma (aki nem észlel csak álmodik), stb. És így az észlelésünk is csak képzelet, vagy vki más képzelete"
Aha, de ekkor már tulajdonképpen nem az észlelésed létezését kérdöjelezed meg, hanem a létezönek elfogadott észlelésednek egy tulajdonságát (a "valódiság" -nevüt).
Az "egy valóság-keretrendszerrel kijjebb ugrás" csak újradefiniálja a megoldandó probléma fogalmait, de nem oldja meg öket. Bár lehet, hogy ad ötleteket a megoldáshoz.
S: "Lehet olyan hitem, hogy nem is élek (lsd. Mátrix), a tapasztalat meg hol van ettől."
G: "Persze, de ez egyúttal attól is függ, hogy sajátmagad számára mennyire hihetöre határozod meg az "élés" fogalmát."
S: "Tehát mit HISZEK róla."
Nem, ez csak egy meghatározás, ami után ugyanúgy lehetséges a "nem hiszem, hogy ..." is, mint a "hiszem, hogy ..." is; vagyis nem feltétlenül kapcsolódik a hit-dimenzióhoz.
"[ez már offolós kategória?]"
Nem; mások válaszolnak, mi meg a kérdést elemezzük, de ugyanannál a témánál ("te miben hiszel?") vagyunk mindannyian. |
| | | | |
| | | | | | 30. Sevil | 2004. január 20. 20:15 |
| | | | | | | | Mármint kérdezem: [ez már offolós kategória?] |
| | | | |
|
