 |
Daath bölcsességgenerátorBiga Cubensis, 2003. december 17.  | |  | | | | 352. WegaZ | 2005. június 12. 10:57 |
| |  | |  | | | | azért szulettél meg, h a családodat szeresd és segitsd! ha nem igy teszel, soxor látunk még itt:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tetra, én lehet, hogy nem is akarok felnőni : )
Beteges a hozzáálásom? Bocs, de ez azért elég csúnya hárítás.
Ha valakinek a normálistól eltérően működik a teste, az beteges?
És ha valakinek az elméje működik másképpen?
Ezekszerint minden szellemi tanító is nélkül belefér a beteg ember kategóriába...
Na jó, ez így durva, meg én egyáltalán nem is vagyok szellemi tanító, csak arra akartam rámutatni, hogy attól, hogy valaki az átlagostól teljesen eltérő megvilágításba helyez egy tárgyat, még nem kell betegesnek minősíteni, mert így a legnyagyobb tudósok, szellemi tanítók is csupán elmebetegeknek tekinthetők...
Születésed pillanatában eldőlt a halálod. Attól, hogy erre senki nem gondol, mindenki az új jövevénynek örvend, ez nem lesz másként. Miért nem siratnak a születésedkor, ha éppen akkor ítéltek halálra? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence meglepő, de mégis átérzem egy bizonyos szinten, azt amit írtál a szülő-gyerek kapcsolatról. Az én szüleim jó emberek, okosak, dolgoznak és szeretnek. Én még is kamaszkoromban elkezdtem egyre jobban elzárkózni az ilyen ölelgetés, puszilgatás és egyébb fizikai közelségektől. Én most kezdtem megtanulni (egy lány hatására), hogy mit is jelent szeretni. Bennem volt, mert kisgyerekként még szerettem, de akkor még nem voltam egy túl tudatos lény. Mindenesetre ezek az érintkezések nélkül nem tudod annyira pompásan kifejezni magam. A cselekvés sokkal tökéletesebb, mint ha csak a szádat koptatod. Mindenesetre azóta se ölelgetem szüleimet, valahogy olyan egyrészt ciki , másrészt meg ellenkezik a természetemmel. Arra a következtetésre jutottam, hogy szeretni nem kell senkit. A szeretett egy folyamatosan létező dolog, amibe bele lehet csöppenni és át lehet élni. Erőltetni nem lehet.
Van még egy olyan dolog, amit úgy hívnak: szeretni valamit. Szeretni egy ételt, vagy szeretni egy embert. A kettő lehet ugyanaz és akkor tényleg csak az öncélú jólét a cél, de van olyan, hogy önzetlen szeretet. Ha a kedvesednek jó valami, az neked is jó. Ami meg neked jó az neki is az. Ez a szeretet. Elvárások, előítéletek, gondolatok nélkül. A többi az csak valami drog. |
| | | | |
| | | | | | 344. ynul | 2005. június 9. 18:09 |
| | | | | | | heh. ön (maga) ellentmondás. feltétel nélkül? akkor:
hiába alkoholsta (stb.). hiába nem viszonozza. az életet adta. ták. ták. ták. (frány visszhang) nem elvárás hogy szeretni kell. s nem is kell. semmit sem.
kivéve twisztelni az életet. na azt kell. s ha már élet. nem az alkoholistát( stb.) kell szeretni. nem a bárkit kell szeretni. az kell aki az életet adta. ez a kettö nem feltétlenül ugyanaz. akkor ezzel az erövel istent (nem nem a szakállas fószerre gondolok:) sem kéne szeretni? csak mert hadja hogy sok szörnyqség megtörténjen? dehogy dehogy!! csak megteremtettünk a többi már rajzunk áll. mindenki a maga ura. saját sorsa kalácsa.kovácsa. erre kell rájönni. nem lehet másra neheztelni mert nem tehetnek semmiröl senki csak te magad bármily nehéz ezt belátni. +aki másokat bánt azon kell legjobban seígteni azt kéne legjobban szeretni meg mindenkit kell meg mindent mindig.:))
én így vélem. persze a most leírtak nem mindig tükrözik a tetteimet hogyisne. de valószínüleg csak a rajtam álló ez is. csak nehéz kikerülni magamat. az önigazolás önámítás önönönmagamnakhazugság. ilyenek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem van onzetlen szeretet. amikor valakit vagy valamit csak ugy szeretsz nem varsz el tole semmit az eg vilagon, meg azt sem hogy viszonozza. az osszes tobbi amit szeretetnek neveznek az valami mas, amiert varunk valamit cserebe az csak befektetes. ha elvarod hogy az akit szeretsz viszont szeressen, akkor nem is szereted ot igazan.
Tetra, nem hinnem hogy valaki attol lesz felnott hogy a szuleit szereti a vilagon a legjobban. senki nem kerte a szuleit hogy hozzak ot vilagra. ha valaki azert halas hogy a vilagra jott az nagyon kell hogy feljen a halaltol. ha az apad egy elmebeteg alkoholista aki veri a csaladjat, nem biztos hogy ugy fogod erezni ot kell szeresd legjobban a vilagon. na mindegy...
nekem a szulo gyerek kapcsolatrol az a velemenyem, hogy ha a szuleid az altal befolyasolni akarnak hogy szeretnek akkor az abban a pillanatban mar nem szeretet. tehat ket lehetoseg marad, gyenge vagy es hagyod magad befolyasolni, vagy nem:) |
| | | | |
| | | | | | 342. Bence | 2005. június 9. 13:00 |
| | | | | | | Egyetértek Ákimákival, ha a "szeretetnek" rakaszkodás az alapja, akkor nekik is káros. (bár inkább a szeretet az alap és a ragaszkodás szennyezi)
Tetrahíd:"Addig nem vagy felnőtt ember, amíg rá nem eszmélsz arra, hogy a szüleid a legjobb emberek ezen a Földön, és hogy téged szeretnek - és te is őket - a legjobban."
Ha még arra is ráeszmélsz, hogy mások is így vannak vele, sőt ez igaz minden lényre, és minden lény rokona is egymásnak, akkor leszel igazán felnőtt. Szerintem az előbbi megállapítás sokkal inkább azt jelenti, hogy gyerek valaki. Ha ezt mindenkire ki tudja valaki terjeszteni, az az eredmény. Ha valakit a LEGjobban szeretsz, azt valamiért teszed, kivéve, ha az illető a szellemi tanítód - gurud.
Érdekes, hogy valaki hazudjon a szeretetért, én mikor úgy döntöttem, hogy a szüleim tökéletlenek, már csak büszkeségből sem fogadtam el tudatosan szeretetet tőlük. Persze hosszú ideig velük laktam, ettem stb. de ha pl. valahová mentünk, akkor a buszon is mindíg másik ajtónál szálltam fel, és amíg oda nem értünk, külön utaztam, nem mentem velük együtt az utcán stb. Teljesen elviselhetetlen volt a jelenlétük, már gyerekkoromban is, ha túl közel jöttek fizikailag, beléjük akartam rúgni (bár ez nem tettem meg). Gyűlöltem őket amiért úgy tesznek mintha a szüleim lennének. Most már nem gyűlölöm őket, meg azt is kénytelen vagyok belátni, hogy csak a saját cselekedeteim eredményét tapasztalhattam úgy, ahogy bántak velem, de szeretetet alig érzek irántuk többet mint egy ember iránt aki jön szemben a forgatagban. Ez a hozzáállás nyilván elképesztő ostobaság, és nem ez a minden lény elfogultságnélküli önzetlen szeretete, de nekem akkor is nehezen megy fontosnak venni a családomat. A mai napig azt mondom, hogy a család egy börtön, egy közös átok és a családtagok a cellatársak, míg a barátok akikkel az ember szívesen időzik, a tényleg fontosak. |
| | | | |
|
