 |
Daath bölcsességgenerátorBiga Cubensis, 2003. december 17.  | |  | | | | 365. Nargile | 2005. szeptember 15. 18:52 |
| |  | |  | | | "Elképzelhető, hogy az egész világ láthatatlanul Istenné alakul."
Philip K. Dick
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Grafity:
"Két ember között a legrövidebb út a mosoly."
Jé, tényleg! :-))
CFP |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát én immáron már 4 éve söpörgetem, de a nagy igazság az, hogy mindenki lebukik egyszer. Áki semmi különös nincs a módszeredben. Jól csinálod, így tovább. Örülök, hogy te ki mertél állni, én azért még várok az alkalmas időpontra, mert ugyebár az is nagyon meghatározó tud lenni. Najó nem a legalizálásra gondolok, arra várhatnék még sokat, inkább csak, hogy változzon róla a közvélemény, már az fasza lenne! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még annyival egészíteném ki az előzőeket, hogy én évek óta, amióta a "drogprobléma" megrontotta a kapcsolatomat a szüleimmel, azon fáradozom, hogy újra békés család legyünk.
Először azt hittem, ha tagadok, és hazudok az jó megoldás, időlegesen valóban bevállt, de amint jött valami kellemetlen fordulat, megint ugyan ott tartottunk mint az elején.
Egy idő után meguntam, hogy a hazudozás vége az, hogy mindig ugyan oda esek vissza, így hát egyrészröl változtattam magamon, olyanformán, hogy őszintén vállalható legyen amit csinálok, és egyben őszintén fel is vállaltam amit csinálok. (nem spangliztam többé napi rendszerességgel, és felvállaltam, hogy ugyan spanglizom, de már nem napi rendszerességggel)
Ez hatékonyan segített a problémán, mert egyrészröl hetente csak 1-szer 2-szer mentem haza beszívva, és ha így is volt, nem tagadtam le, hanem bevallottam, hogy szívtam.
Szüleim egyrészt látták, hogy nem vagyok állandóan beszívva, másrészt azt is látták, hogy ha igen, akkor őszintén bevallom.
Ekkortól visszatért valamelyest a béke a családba, és ha annyira nem is volt pozitív a helyzet, mint amikor azt hazudtam, hogy nem csinálok semmit, legalább már nem kerültem bajba a hazugságaim miatt, nem került többé olyan mélypontra a kapcsolatunk, mint anno amikor kiderültek a hazugságaim.
Szóval a lényeg, hogy ha úgy is tűnt az írásomból, hogy engem nem érdekel a családom, az csak a mondanivalóm szemléltetése miatt lehetett. Amit teszek, azt azért teszem, hogy javítsak a szüleimmel való kapcsolatomon, ha a módszerek különösek, az meg azért van, mert már nem elégszem meg a félmegoldásokkal, amik nem visznek sehova, csak időlegesen szőnyeg alá söprik a problémát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A család mint minden más olyan, hogy vagy szereted vagy nem. Mi végülis arról beszélünk, hogy miért jó szeretni. Szeretni jó dolog, mert felerősödik a két ember energiája egymás által. Amit te adsz neki, azt ő kétszer olyan erősen fogja visszadni, aztán megint te jössz, de már szorzóval. :) Ketten minden egyszerűbb. Mégtöbben (család) még egyszerübb csak az nem annyira bensőséges, mint pl. a pároddal. Mindenesetre szeretni pozitív dolog és energiát szabadít fel a kedves emberek számára, ezért érdemes megpróbálni minnél több dolgot szeretni, de már gondolkodás nélkül. Elég átérezni, fölösleges emlékekbe raktározni, így is úgy is jobb lesz tőle az életed. Rájöttem, hogy optimistának lenni jobb dolog, mint pesszimistának. Bármennyire is reálisan tudják festeni ezt az undorító, szörnyű, piszkos világot -amit persze az emberek tettek olyanná, amilyen-, de ez korlátoltságra utal, hisz mindig a negatív oldalt szemléled. A jót megtalálni nem kis feladat, de ha sikerül, akkor megkapod érte a jutalmat! Sok gány dolog van a világunkban, de ha már gondolsz valamire, akkor gondolj a jóra, hisz azért csinálod végig ezt az egészet, hogy minnél többe jót átélhess belőle. Akik a tudást választják azok is azért csinálják, mert a tudás boldogít! Amikor tudatod ellep egyre többet maga körül és egy szabadabb, kibővültebb létezésformádat éled át az szerintem mindenki számára kellemes élmény. :) |
| | | | |
| | | | | | 357. Bence | 2005. június 13. 09:50 |
| | | | | | | Re 350:
Ha úgy vesszük a család múltbéli tettek eredménye, ami adott, persze a barátok is, de ez egy sokkal interaktívabb, most alakított dolog. Szóval ezt sokkal könnyebb nekem a személyes kibontakozás terének tekinteni, mint egy embercsoportot, akik ott voltak egész életemben - tőlük inkább szabadulok. Persze teljesen igaz, hogy ha valamit fontosabbnak tartok, nyilván ostobaság, pláne ha a szerepük is jelentősebb, de legalább jól érzékelteti, milyen primitív vagyok. Az egész személyes részét a véleményemnek nem azért írtam, mert szerintem ez az igazság, hanem ellenkezőleg, azt hogy én nem igazán szeret(t)em a szüleimet, érthetőbb legyen. Szerintem is nyilvánvalóan baromság, de jelenleg ilyen állapotban vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A hit pedig nagyon fontos az életben, mert erős hit nélkül nincs elég kitartása az embernek, hogy végigmenjen azon a hosszú, fáradtságos úton, amire vállalkozott. ha vállalkozott... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tanítvány mindent - mindenkit egyformán, feltétel nélkül szeret, de egy fa, vagy egy virág, vagy egy tudatlan ember nem vezetheti őt a célja fele, arra csak a tanítója képes. Mivel a tanítványnak a célja elérése a legfontosabb, vagy az egyedül fontos az életében, ezért aki arra vezeti őt, annak megkülönböztetett helyet kell elfoglalnia a szívében. A tanítvány mindenben az isteni energia megtestesülését látja, a guru mégis a legszorosabb kapocs Isten és ő közte, ő vezeti a szeretett lénnyel való eggyéválás felé.
|
| | | | |
|
