 |
Songs Of The UniversePsylo'Child, 2003. november 27.  | |  | | | | |  | |  | | | Azért sírsz, hogy nevethess,
Azért gyűlölsz, hogy szerethess,
Azért halsz meg, hogy élhess.
(fordítva is lehet az egészet, az pesszimistább kicsit) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Laza mélyről írsz és ez tetszik benned! A hajléktalanok meg szerintem sokkal inkább látják mi az élet, mint egy átlag jómódú ember. Neki van biztos pontja, a csövesnek még az alvóhelyért is küzdenie kell...Nembaj fejlesszük azért tovább a csiriviri dolgokat jussunk ki az űrbe és hódítsuk meg a bolygókat! Nem, dehogy segíthetnénk egymáson! Nem, mert nem látják, hogy lehetne... Ignoráld vagy integráld. |
| | | | |
| | | | | | 118. LaZa | 2004. november 17. 01:09 |
| | | | | | | szeretnék megosztani veletek két szüleményt. az egyik egy általatok is jól ismert hétfő hangulat, de a másik egy szombat esti borozás szokatlan alakulásának köszönhető, mikor is kockás terítőn megterítve az aluljáró közepén iszogattunk kaliforniai chardonnay-t néhány hajléktalannal. a pillanat nagyon mély volt, ahogy együtt énekeltünk, ahogy kicsit ők lettünk, ahogy kicsit mink(?) lettek. és látni, hogy a nyomorban is virágoznak emberek. emberek, akik lelke tele van jósággal, szelídséggel, emberséggel. gyönyörű volt.
a vers nem méltó az estéhez, ha írok róla még (és fogok), az talán kifejezi az áhitatot. ez inkább tisztelettevés.
***
Eltaszítva
Milyen lehet
Kőre tenni
Álmos fejed?
Milyen lehet
Papírt enni
Kenyér helyett?
Milyen lehet,
Ha egy éjjel
Elfagy kezed?
Milyen lehet,
Ha soha nincs
Senki veled?
Milyen lehet,
Ha sorsod
van ellened?
Milyen lehet
Élni úgy, hogy
Fölösleges?
Milyen lehet,
Ha egyedül
Vagy, halni meg?
Milyen lehet,
Ha névtelen
Az ég temet?
Milyen lehet,
Te tudtad ezt!
S eltűrted, hogy
"Ember lehess".
(Janinak, a hajléktalannak,
ki minden romlás közepett
tudta hinni, hogy legfontosabb:
embernek maradni)
***
Hétfő
Olyan semmilyen a csend,
unott arcomra kent
átlátszó hangulat,
üres papírlap
a padlón.
Fehéren, mozdulatlan.
Mint vékony paplan,
vagy kiömlött tej,
csak úgy van.
Lassan rászárad fény
ezen a homogén
hétfő délután,
semlegesen, bután.
Csak úgy van.
Cérnaszál alakban
lóg bennem
a rosszkedv.
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bátor kísérlet eltitkolni a szavakat
de amit sosem tudsz, elfolytani azokat
ha szívedből előtörnek a könnyes szavak
lelked kisírja torkodba a fájdalmakat
ez így van jól s így természetes
neket ez mind oly élvezetes? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az egy-en járatom az agyam
ongyujto vagy gyufa? ugyan hogyan?
nem ertem mire celoz kend uram
kerem ide mind s megmutatom az igazat
a tisztát s bölcset ami nem sziv el holmi gazokat
elővevén a jövevény szótáramat
ezek a sorok nem ide tartozának
zsebből penderül sebesen a hurok
jezusom gyilkos mondjak a balga juhok
o de ez nem a nyakra van te tufa
rá a nyélre aztán mehet is a gyufa
tulipán gyullad késő esti térben
szivjátok csak bátran, ettől lesztek készen
ime amit mutatni akartam:
egy uj ruha elméd tökéletlen formáira
|
| | | | |
| | | | | | 115. LaZa | 2004. október 28. 18:55 |
| | | | | | | avítt
mielőtt a villamosra szállnék
nevetve veszek egy utolsó
cigaretta lélegzetet;
izzó pitvar, remegő kamrák
illata szakít
a korlát
túl szimmetreikus
oldalán,
a tudat hajnalán,
még itt jár
az ember
kopott, fekete cillinder:
avítt
a tudomány.
inkább iszom a repedésből
csordogáló fehér vérből,
s fénnyel vegyülve,
nőkkel elegyülve
tépem át
a korlát
hologrammját.
|
| | | | |
| | | | | | 114. LaZa | 2004. október 18. 00:15 |
| | | | | | |
szétgurulunk
az élet
oszló, posztó köntösén
kicsi, fekete gomb vagyok,
talán még begombolom magam,
mielőtt végleg
leszakadok |
| | | | |
| | | | | | 113. rTyler | 2004. október 1. 21:06 |
| | | | | | | Egy rákbeteg kislány levele:
LASSÚ TÁNC
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esocseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatuno éjben a felkelo nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az ido rövid
A zene elillan ...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az ido rövid ..
A zene elillan .
Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihulni a barátságot,
Mert nem volt idod felhívni, hogy annyit mondj: ?Szia??
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az ido rövid.
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielott a dal elillan.
|
| | | | |
|
