 |
FelelősségBard, 2003. szeptember 30.  | |  | | | | 40. cica | 2004. április 20. 11:47 |
| |  | |  | | | Re: 38.
Én meg nem akarom kivárni a halált, legalábbis azt a halált, amből ebbe a transzformációba már nincs visszaút. Igen,tükör által homályosan látunk, de egykor majd színről színre. Ez utóbbit szeretném, csak a Szeretet türelmes, mindent elbír, mindent elvisel, én meg türelmetlen vagyok és keveset bírok.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Minden fény A Tiszta Fény, minden hang A Mantra.
Vasárnap rajzfeladatokat kaptam 3g gombával, s próbáltam lelesni a fény erősségét, ám ha valamire rendesen odanéztem, egyre világosabb lett, egyre intenzívebben tört elő A Fény. Hunyorítva már jobb volt, ám akkor meg szétfolyt az egész:)
Anno a régi tripjeimen sokkal durvább vizuálok voltak - pedig azok az lsdbélyegek gyengébbek voltak - kósza tudatom folyatta össze. Most már csak akkor vannak ilyen folyások, ha elengedem a fókuszt - amúgy "csak" minden A Fényben ragyog, tisztán, erőteljesen, átitatva -ibolyásszínű vad villódzásokkal.
Már nem kell cucc ahhoz, hogy bármikor lássam, ez a létezés csak egy álom, egy kollektív tudat, mely hihetetlenül relatív úgy, hogy közben végtelenül abszolút.
A Fény a megszabaduláshoz vezet, akár az Életben, akár a Halálban. Ám ha sok az emberi kötőanyag(főleg vágy, nemvágy, düh, félelem, stb), akkor azok a Fényben összezavarnak, s illúziófraktáljaikat valóságként követve elkóválygunk A Fényből, mely létezést, így akár szenvedést is determinálhat... |
| | | | |
| | | | | | 37. cica | 2004. április 19. 15:16 |
| | | | | | | | Cell, te találkoztál már a fénnyel? |
| | | | |
| | | | | | 36. cellux | 2004. április 19. 14:55 |
| | | | | | | Hát, szerintem nem fény-lény, inkább csak fény, de nem kell tőle félni, mert annyira személyesen te magad vagy Az...
Olyan, mintha az inverzeddel találkoznál. Gyönyörűen egymásba illik a két rész (Te/Ő).
Amit a véges rész feloldódásnak él meg, valójában visszaolvadás, vagy eggyéválás, vagy kiteljesedés. Megérkezés.
Erről is ismerni meg. Ez a találkozás nagyon személyes jellegű és senki másnak nem szól. Olyan, mintha bebocsátást nyernél a saját szentélyedbe, az előre kifejezetten neked épített belső templomba, ahol aztán egyesülhetsz önmagaddal.
És annyira meggyőző, hogy minden kétséget és profán gondolatot automatikusan eléget.
Mintha regresszálnál vissza a születésed felé, aztán be a szülőcsatornába, és annak a végén lenne ez a fény, miközben a mentális/érzelmi funkciók lekövetik a folyamatot, és a végén kicsúcsosítják a Nagy Találkozásba - mindezt teljesen a te tudatodnak és emlékeidnek legmegfelelőbb módon.
(Viszont ezért nem igazán tudsz semmit tenni, meg kell várni, amíg elérkezik az idő.)
|
| | | | |
| | | | | | 35. cica | 2004. április 19. 14:01 |
| | | | | | | Van valami, ami nem hagy nyugodni. A fény-ember. Állandóan találkozom a gondolatával, mindenféle formában, de sajnos csak a gondolatával. Bármit olvasok, átélek, a fény-emberre (fény-lény)vágyásban testesül meg. Ma írtál róla Nomád, hogy láttad és te voltál az (azt hiszem rád vágyom : )),Tala is említette őt, egy gomba és egy salvia kapcsán elindultam felé (csak közben hiretelen eltűnt az út), tegnap beleolvastam egy-két apokrif iratban, ott is szerepelt. Valahogy úgy szeretnék találkozni vele, hogy ne kelljen megőrülnöm. Hajt valami meghatározhatatlan afelé, hogy térben szétszakadjon a testem, szétolvadjon, másban, másokban, amit általában a halál formájában képzelek el,de jó lenne, ha lenne erre egy másik mód, vagy megszabadulnék ettől a kényszerképzettől.
Most várakozó álláspontra helyezkedem, kitisztítom magam böjttel és kontrollált tudatossággal, mindenfélétől és néha küldök egy csókot a fény-lény felé, hátha megtetszem neki. |
| | | | |
| | | | | | 34. cica | 2004. április 19. 13:43 |
| | | | | | | maaf igazad van, még mindig a gomba befolyása alatt állok, sőt az összes pszichedelikum befolyása alatt állok, amit eddig elfogyasztottam. Alapvetően nyitott és mindent befogadó vagyok, ezeknek is hagytam mindent, azt csináltak velem, amit akartak. Szét is lyuggatták az én-határaimat rendesen és a szerkezet most annyira labilis, hogy bármelyik irányba dőlhet. Eddig is tudtam, hogy a pszichedlikumok fogyasztása lelkileg veszélyes az embereknek, de mivel nem tartottam magam embernek - mert úgy éreztem nincs személyiségem, karakterem -azt hittem, hogy rám nem az.
Ha elképzeljük az egokat egy térbeli szimulációban, minden ego egy energiagóc és energiatranszformátor gömb alakban, aminek a burka egy áteresztő hártya, olyasmi mint egy sejtfal (vagy az csak semipermeabilis? faszom tudja, mindegy). A lényeg, hogy akkor tudja megfelelően áramoltatni az energiákat (ami persze mindenféle formát ölthet: érzések, ideák, de az alap, ami a többi fölött áll a szeretet), ha a burok szabadon áteresztő, rugalamasan tágul vagy húzódik össze. Aki látó, annak a hártyája nem foltos, nem bemszesedett, nem is lyukacsos, hanem anélkül, hogy megsérülne áramoltatja ki és be az energiákat. Aki túladagolja magát a pszichedelikumokkal, azon lyukak keletkeznek, mert a burka még merev, elmeszesedett és ha be akar fogadni, ami bejön, kénytelen lyukakat csinálni, ettől lesz az egész szerekezet labilis és kiszámíthatatlan. Aki látó, az sérthetetlen, mert bármi átmehet rajta, attól még az én-határai - amik csak arra szolgálnak, hogy koncentrált formában tárolják adott esetben az energiákat - sértetlenek maradnak. Amikor meghalunk, meghalhatunk úgy is, hogy a körülöttünk lévő energiák összepréselnek minket, mert a hártyánk nem ereszti be őket és összesűrít egy ponttá. Egy abszolút ponttá, a térben, ami paradox módon már nem létezik, hiszen ha létezne a térben, vagy akár a síikban, akkor már nem pont lenne hanem térfogat vagy terület. aki így marad, az alkotja többedmagával a rossz karmát, azok számára , akik a tér azon részében születnek, ahol az ilyen energiapontok sűrűsödnek.
Aki áteresztő burokkal hal meg úgy hal meg, hogy befogadja az energiákat, amik sűrűsödnek felé, közben ami benne van, kiengedi, és addig tágul a hártya, amíg szét nem oszlik. ezzel a kollektív tudatba beviszi a pozitív energiákat. |
| | | | |
| | | | | | 33. czr | 2004. április 17. 22:57 |
| | | | | | | gondolkodas,agy mind jo helyen vannak.
egyedul az impuzust gerjeszto, fertozo kornyezet
/eletter a para...amit ugye mi magunk alakitottunk ki
human power...sucks |
| | | | |
| | | | | | 32. doki | 2004. április 17. 00:21 |
| | | | | | | gondolkodás is bálvánnyá emelhető ...
|
| | | | |
| | | | | | 31. ainoa | 2004. április 16. 20:38 |
| | | | | | | | cellux: szerintem is vhogy jól mondod. Nekem az a véleményem, hogy valamennyire tudni kell szétválasztani ezeket a dolgokat; gondolatokat, érzéseket, ösztönöket stb. Mindenesetre szerintem az agy és a gondolatok egyáltalán nem arra valók, hogy azok által bármire is ráeszmélj. A gondolatok csak a megfogalmazódást segítik, nem szabad őket a folyamat részének tekinteni. Arra kell figyelni ami a gondolataid előtt "történik". |
| | | | |
| | | | | | 30. Nomad | 2004. április 16. 13:26 |
| | | | | | | | Én is paráztam ez első trippem(fű-de jó volt) után, órákon keresztül, aztán lefeküdtem aludni, másnap reggel újrakezdődik, csak erősebben, mert azt hittem, hogy a józanság pengeélén táncolok, és kétoldalt az őrület szakadéka tátong, elég egy rossz lépés, azt csá. De mikor már olyan erős volt a parám, hogy nem tudtam neki ellenállni, azt mondtam, hogy jó akkor most őrüljek meg, úgysem tehetek ellene semmit, egycsapásra elmúlt, és rájöttem, hogy a megszokás mindíg visszahúzna az idiotizmusba, ami a racionalitás, tehát, még ha akarnál sem tudnál igazán megőrülni (bár ha mégis nagy mázlista vagy bazmeg). |
| | | | |
| | | | | | 29. cellux | 2004. április 16. 13:22 |
| | | | | | | "Lehet beszélni megvilágosodásról, tudatosságról, amik lehetnek célok, de lehet az egész kamu és csak belelovaljuk magunkat, ugyanúgy, ahogy abba is belelovalhatjuk magunkat, hogy istenkirályok vagy éppen szerencsétlenek vagyunk."
a zen koanok is ilyenek: addig agyalnak rajtuk, amíg őrülethatárra jutnak, aztán átfordul (by absolutely, painfully not being able to get it, you suddenly get it)
amibe bele lehet lovalni magunkat, azok a megvilágosodásról, tudatosságról, istenkirályságról stb. szóló GONDOLATOK.
talán ebbe lehet beleőrülni. ha az embernek túlpörög az agya, aztán kiakad.
talán meg kell tanulni nem gondolatilag felfogni, hanem ösztönösen, testtel, vagy valami más érzékkel. lehet, hogy az a baj, hogy a gondolatokkal akarunk felfogni valamit, amit nem a gondolkodás funkciója felfogni. lehet, hogy egy másik érzékünk szolgál erre, amiről még nem tudunk. ha ez a most még alvó érzékünk felébred, akkor a gondolkodás is a helyére kerülhet és az őrület veszélye egy csapásra megszűnik.
mértékkel. nem kell túlfeszíteni a húrt, mert nagyon bemerevedhet az agy, aztán sokáig tart kilazítani.
|
| | | | |
|
