 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Gén:
Szerintem igény az van -- valszeg itt, a pszichonauták között is hasonló eloszlásban, mint bármely más statisztikai méretű embercsoportban... Csak nam könnyű. A nyelv konszenzuális volta miatt sem (ahogy azt Siphersh kifejtette), meg egyébként sem. De járj elöl a jó példával, én szívesen követlek. Szóval ne a sötétséget átkozd, gyújts gyertyát (ahogy az itt néha balra fent megjelenik). És igen, alkossunk új szavakat, fogalmakat. Azt úgyis imádom. És egyezzünk meg a jelentésköréről. Amire nincs szavunk, arról nehéz gondolkodni, úgyhogy duplapluszhajrá... Egyébként szerintem erre jó példa volt egyszer az egyik topikban, amikor valaki megalkotta a bélaság fogalmát, és intuitíve többé-kevésbé mindenki ugyanazt értette alatta (vagy csak pont annyira éretelmeztük sokféleképpen, ahogy bármely más absztakt fogalmat).
Másrészt itt van a törzsfejlődés és az egyedfejlődés egymáshoz való viszonya. Egy csecsemőnek minden vicc... stb. Szóval lehet, hogy neked közhelyesnek tűnik itt egy-egy gondolat, de valamely olvasónak meg egészen új lehet... Nem véletlen, hogy az új dolgok kutatásához mindig társulnia kell az ismeretterjesztésnek (vagy legalábis én így tartom helyesnek). Emlékezz csak a tudatos álomról való beszélgetésünkre... Neked már közhely volt, nekem meg csodás új lehetőségek tárháza...
Nyugodalmas jó éjszakát... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Megdöbbentő. Én magam is megdöbbentem, mikor először volt szerencsém a kikényszerített kioldottságból tekintenem. Nem új szavak kellenek, hanem új nyelvi konszenzusok. A nyelv természetéből adódóan az ilyen alakulás nem lehet mesterséges és csinált. A közös nyelvi kontinuum időbeli folytonosságát nem lehet megtörni. A folyamat exponenciális replikátora nem más, mint az a pillanat, mikor két ember keresi a szavakat, és hirtelen felvillan közöttük a megértés új csatornája, mikor egybebővül kettőjük fogalmisága.
http://www.erowid.org/plants/mushrooms/mushrooms_article3.shtml |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát a dualizmus, body-mind, akár test-lélek, vagy test-tudat, meg van a háromfelé osztásos kavarás is, test-lélek-szellem.
Sokszor az az érzésem, hogy csak berögzült szavakon vitatkozunk, amiket elörecsomagolva tálcán kapunk, mindenki automatikusan átveszi mások szavait és kialakítja mögéjük a konszenzusdefiniált fogalmait, utána azokat odavisszalabdázva újramagyarázza, pedig nincs bennük semmi új.
A megdöbbentö az, hogy nem nagyon látok igényt az ismeretszerzö pszichonautákban sem a szavakon kívüli gondolkodásra, a meglévö fogalomrendszereken túllépésre. Lustaságból talán, de a saját élmények mindig az éppen aktuálisan meglévö személyes világképre vannak ráhúzva. Hozna már vissza valaki valami teljesen újat, és találna ki rá szavakat, fogalmakat, metaforákat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem ismerem a karteziánus dichotómiát. De persze ettől még lehet, hogy alkalmazom, anélkül, hogy tudnám :) SZóval mi is az pontosan?
Saját gondolat? Na igen, az kevés van. Sőt, lehet, hogy egy sem, mert valszeg azt is gondolta már valaki, amiről azt hiszem, hogy a sajátom, és eredeti. Én inkább csak szemezgetek, szintetizálok, a saját preferenciáim szerint...
De egyáltalán mi az, hogy saját? Olyan, ami teljesen új? De ennyi generációval a hátunk mögött van még esély újat gondolni általános dolgokról? Mert ugye az irreleváns ebben a kontextusban, hogy én most éppen azt gondolom, hogy bekapcsolom az én CD-lejátszómat éppen ma és éppen itt -- merthogy ezt még így ebben a formában ugye előttem senki, hiszen nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, stb...
Szóval Gén, definiálnád, hogy pontosan mi is az a saját gondolat, vagy mutatnál egy példát rá?
És nem dichotomikus maga a saját gondolat fogalma is?
Bocsánat, hogy így ízekre szedem a dolgot -- lehet, hogy pusztán így védekezem a magamra vett ing ellen :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megdöbbentő?! Ezt nem gondolhatod komolyan! A mi kultúránkban ennél kevésbé megdöbbentő dolgot nehéz lenne találni. Méghogy megdöbbentő...
A fazon egyébként sík buta volt. A saját létére a saját kételyének saját maga által való megállapításából következtet... Az meg neki nem kérdés, hogy milyen közegben van értelmezve a lét és nemlét kettőssége. Az csak úgy van, mi? Egy önértelmező állítás önigazoló igazolása.
Mi meg az ógörög elme örökösei vagyunk. Egy önértelmező és önigazoló világ. Mert muszáj önvilágunkon belül rövidre zárni a kört, különben még véletlenül neaggyisten alázattal elfoglalhatnánk mindig-volt helyünket mindenségben... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megdöbbentö, hogy mennyire a kartéziánus dichotómiát veszitek alapul, a saját gondolkodás helyett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a test viszont telesen a fizikai világ rabja (tudattól függetlenül)"
Vagy lehet, hogy csak félreértettem ezt a mondatodat?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Saman: A test szerintem nem független a tudattól. A tudat is hat a testre. Ez persze közhely, de inkabb arrol szeretnek beszelni, hogy en inkabb a test es a tudat (ha tatszik, a test, a lelek es a szellem) harmoniajat tartom celnak, mint barmelyik kiemeleset a tobbi rovasara. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...meg ami eszembe jutott, így utólag:
Terry Pratchett "Eric" c. regényében
az ördögök nem kínozzák a pokolra került lelkeket tüzes vassal, meg tépik szét őket többé, mert az emberek, miután rájöttek, hogy voltaképpen nincs is (fizikai) testük, nem voltak hajlandók komolyan venni őket, egyszerűen nem szenvedtek...
TP alapvetően vidám könyveket ír, de van bennük mag bőven...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Smallsaman:
szerintem lehet függetleníteni a kettőt egymástól.
ha csak időlegesen is.
kérdés hogy érdemes e? minden helyzetben nyilván nem.
az egyik nincs meg a másik nélkül hosszú távon, úgyhogy mindenképp hatással vannak egymásra, a test által felszedett információt a tudat (lélek?) hasznosítja tapasztalatként/élményként), és rendezi döntési folyamattá.
a tudatra inkább mondanám, hogy szabad, de a testtel eléggé zsarolva van (hát, valahol laknia kell), amíg rá nem ébred, hogy nincs jó és rossz élmény, csak az ÉLMÉNY.
a test viszont telesen a fizikai világ rabja (tudattól függetlenül)
a tudat szabadságát inkább a máshonnan érkező idea sablonok korlátolhatják le. egy gondolatot mindig megelőz egy másik ("új gondolat csak CSENDBEN születhet")
de ezen még van mit agyalni, kiderülhet, hogy abszolút tévelygés, az egész...
Talamon:
szerintem a tudati lénnyé válás jó dolog.
a körben meg elég, ha a test megy, trip közben egy váratlan külső inger elég szar tud lenni.
a lélek körforgásába (ha van) úgyis kevés beleszólásunk van...
G. |
| | | | |
| | | | | | 22. Sevil | 2003. szeptember 30. 20:59 |
| | | | | | | | Én régebben éreztem, hogy ugyanazokban a körökben haladok (ugyanabban az egyben), ezt olyankor észleltem leginkább, amikor nem szívtam pár hétig, nem is gondoltam rá és észrevételenül elindultam valamilen irányba amit a legközelebbi szívásomnál vettem csak észre, ami egyben vissza is rántott a körbe, mivel a belőle kivezető út már nem tetszett. Mostanra ez már vmitől nagyjából megszűnt, inkább különböző már jól ismert, többször megjárt hibakörökbe esek vissza néha, de máskor harmóniakörökbe, amiben miközben benne vagyok rájövök, hogy nahát, ezt már korábban felfedeztem, hogy teljesen működőképes, nagy az energia adok-kapok felém és mások felé vajon miért léptem ebből ki? Ezek alapján eddig annyit sikerült leszűrnöm, hogy túlságosan érzelemvezérelt vagyok és nem elég tudatos, azaz önmagamat céltudatosan irányítani képes, mégha sokszor egyértelműen felsejlik a kívánt cél. Persze a lustaság/kényelem is közrejátszhat meg ezer más dolg. |
| | | | |
| | | | | | 21. Talamon | 2003. szeptember 30. 17:29 |
| | | | | | | qurvára vágom, azmirra.
...ezeket a köröket meg úgy érzed ki kell festened magadból, meg kell tanulnod "?látni"
egy mudba írsz spirál alakú barlangrendszereket, az is segít valamelyest, hetekig csinálod...
belezuhansz növényeidbe,buta novelláidba, s jungi utazásokat teszel legbelül
a te stratégiád az, hogy
ahogy ismered ki önmagad, úgy ismered ki az egész világot
az ilyen kis alkotásaidba űzd ezeket, s meglátod jobb lesz
"hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová..."-giggles
persze a tudat közben meg lehet, hogy úgy éli meg, hogy
-vááá, folyamatosan durvább az élet, de kiba jó
-vuh az igazán nyomasztó dolgok azér még megvannak ám
-hát a fene se tudja, már nem ad újat, csak jó néha
egyesek a módszeres,mármár egzakt tudományos haladás mellett döntenek,
mások egyszerűen belevetik magukat ebbe az áramlatba, s lesz ami lesz alapon úgymond
szerencsejátékot űznek, hitük kifinomul
de mindenki ugyanarra tart: tisztán tudat lényé válni, mely a társadalomtól úgymond kissé leválva él
teljesen ura tudatállapotainak, ha akar beáll egy metrón is, de ha nem akar, nem áll be soha.
így rengeteg nézőpontból láthatja a dolgokat, több információt "érez", mint a többi
a sámánizmus nem tud kihalni, mert némely embernek ösztönből tör elő
egyszerűen el kell dönteni, hogy igen komolyan foglalkozunk vele, vagy feladjuk
s nos, ha nem adjuk fel, hát nosza, merjük vállalni
"hogy tán egy "guru", egy tanító tudna kisegíteni a körből, de valahogy nem találkozom vele...
Vagy talán egyre kisebb köröket járok, csak nem veszem észre.
Párom éppen arra akar rábeszélni, hogy hagyjam abba még a zöldet is, mert az az oka mindennek. Lehet, hogy igaza van? "-Biga
lehet, hogy nem guru kell, csak egy ~"pszichedelikus közösség"; lehet, hogy tudná más szemszögből is
láttatni a dolgot mindenkinek
a dzsodzsóval meg annyit, hogy igen hathatós számomra: kb 15 perc alatt lement egy egoloss trip
két metrón utazva egy házibuli előtt - de az igazán pszichedelikus állapotok tiszta fejjel is jönnek...
ezek a cuccok csak kinyitják a kapukat, s választhatunk magunk a kapuk közül...
de ezek a kapuk ott maradnak, ha "tiszta" az agyunk - akkoris elérhetőek
meditáció meditáció meditáció
ez a legfontosabb
nem kell sok ideig, inkább minden nap 20 percet
nem belealudni , ja és ne mindennap zölddel[;/)]
nekem egy zen mester nyitogatta fel a szemem az első tripek között, Dúzs Miklós aikido sensei:) |
| | | | |
|
