 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | LaZa: A nyelvet hátra kell pöndöríteni, a gerincnek pedig függőleges helyzetben kell lennie. A Bhagavad-gíta valami olyat ír, hogy a hát egyenes, és az orrod hegyére kell figyelni. Viszont valójában nem az orr hegyére, hanem az orr tövébe kell koncentrálni, ugyanis rosszul értelmezték a régi szanszkrit szöveget. (gondolom azok nem, akik értettek is a dologhoz.) Az a baj, hogyha leírásokból tanulsz, nem leszel hatékony, mert a lényeges dolgokat senkisem írja le.
Áhhh... Eszembe jutott egy példa, hogy ezt megértsétek. Vannak ugye olyan emberek, akik asztrál utaztatást vállalnak. A lélek persze nem hagyja el a testet, hanem az emlékezetből szedik elő a páciens bizonyos előző életbeli tapasztalatait. Ehez csak az utaztatónak kell "felkészültnek" lennie, elvileg bárki utazhat, aki kellőképpen el tud mélyülni. Az utaztató az inspirációt valószínű azért nem veti papírra, mert az utazó olvasás közben nem tud elmélyülni. De ez csak az egyik probléma. Ha mondjuk egy barát felolvasná az inspirációt, valószínű olyan szarul tenné ezt, hogy az utazó nem jutna sehova. De, ha véletlen mégis túl jól csinálja a haver, az utazó nem tudná (tudja!) értelmezni a látottakat, és sokkal több kárt okozna magának, mint ami haszna lehetne egy asztrálutazásnak. Nem irigységből nem írják le az ilyen dolgokat, hanem azért, mert tudják a tanítók, hogy ezzel csak kárt okoznának nekünk. Hasonlatos ez az inspiráció talán a pszihedelikumokhoz annyiban, hogyha valaki (kellő tudású!) vezető nélkül utazik, 100 estben 99 szer átél valamit, aminek aztán nem lesznek jelentős következményei, de 1szer viszont előfordulhat hogy igenis lesznek jelentős hosszútávú következményei, ami viszont egy sújos betegség, vagy épp öngyilkosság lehet.
A ti szemszögetekbe levetítve hasonlatos ez ahhoz, mintha a 14 éves öcsikétek dmt-t kérne tőletek, mondván hogy kicsi a kockázat hogy baj lesz, de ti gondolom nem adnátok, mondván hogy nem vennétek a szívetekre ha éppen ti adnátok az öcsétek kezébe az öngyilkosságot, vagy a skizofréniát. Ha pedig belegondoltok hogy a Bhagavad-Gíta szerint a tisztán látó bölcs mindenben istent látja, vajon a bölcs miért és kinek osztogatná ezeket a bajokat??? |
| |  | |  |
| | | | | | 631. update | 2004. május 29. 13:14 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 630. LaZa | 2004. május 28. 23:57 |
| | | | | | | hihetetlenül könnyű? hmm... lehet... pont arról van szó, hogy annyira egyszerű ez az egész, hogy egyszerűbb már nem is lehetne. ráérezni tudok, csakúgy kinézni az ablakon, és elhinni hogy teljesen szabad vagyok. eltölt a létezés öröme.
hihetetlenül nehéz? hmm... igen, azt hiszem... és ezt épp tudom is, hogy miért. nem vagyok képes ezt az érzést fenntartani. perceknél tovább nem megy, visszasüppedek a masszába.
off: nincs valamelyikőtöknek használható, bevált 'hogyan meditáljunk' útmutatója? a buddhizmusma-ról törölték őket, az autodidakta módszer meg úgy érzem befulladt. tudatosság helyet az öntudatlanságot érem el, valami nem stimmel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az jutott eszembe, hogy vigyázzatok ha ide írtok :-)
A nem megfelelő tudatossággal végzett Körben járni topicba való írás mellékhatásként további súlyosbodást és ismételgetést okozhat. Egyéb mellékhatásokról kérdezze Belső Énjét és házi pszichedelikusát! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja és Laza, ez az út hihetetlenül könnyű, és hihetetlenül nehéz...
Remélem ezt megértem egyszer, mert egyelőre csak b@ssz@ az agyamat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meditáció közben a létezés öröme tölt el. Ameddig létezem, ez az örömforrás kimeríthetetlen : ))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Reménytelen. Csend van és nincsenek gondolatok. Élek még egyáltalán vagy már rég meghaltam? |
| | | | |
| | | | | | 625. cellux | 2004. május 26. 10:03 |
| | | | | | | ja, nem becsavarodni... a gondolatok csak eszközök, formák, hogy áramolhasson az erő és tisztulhassanak a csatornák... ha már minden kitisztult, ha rendbe rakódtál, gondolatok se kellenek majd többet, sokkal jobb lesz Csendben lenni.
|
| | | | |
| | | | | | 624. update | 2004. május 25. 21:40 |
| | | | | | | Csak indulj el LaZa... :) ÉS *********************** !!! Ez az, amit nem lehet leírni, pedig szeretnék segíteni... csak legyél, csak érezz, csak tapasztalj, csak fogaddal el... :)
És ne gondolkodj túl komolyan!!! :)
Remélem kicsit segítettem |
| | | | |
| | | | | | 623. LaZa | 2004. május 25. 18:54 |
| | | | | | |
kösz neketek, azt hiszem ez most tényleg segített. cellux ez a modell elég komoly, és mellesleg tetszik is, még gondolkodnom kell rajta, de azt hiszem már megint rendet raksz :)
ahogy elhittem amit írtatok, kezd minden jobbra fordulni, ma már végre van egy kis erőm, a cselekvésre ugyan még nem, de szellemileg igen. ennek fényében már nem tűnik fölöslegesnek ez a helyzet, és így már sokkal elfogadhatóbb... |
| | | | |
| | | | | | 622. doki | 2004. május 25. 12:56 |
| | | | | | | nem kell több, mint hinni benne, hogy a végére érsz az égésnek.
az átsegít az egészen, és jól szórakozhatsz, amíg leégsz :)
különben meg nyomhatod a poklot ezerrel, lehet hogy az hatásosabb is, gyorsabban eléget. |
| | | | |
| | | | | | 621. cellux | 2004. május 25. 11:36 |
| | | | | | | Azt hiszem, az van, hogy aki egyszer igazán nekivágott ennek az útnak, az soha többé nem tud visszamenni a tudatlanság békéjébe. Mindig kínozni fog belülről ez a vágyakozás a nemistudommire, maximum az évek múlásával kicsit lenyugszunk, hozzászokunk ahhoz, hogy mardos a szomjúság, a vágyakozás az igazság után, és megtanulunk ezzel együtt élni, úgy-ahogy.
Nem lehetünk biztosak benne, hogy megkapjuk, amire vágyunk. Az Írás megígéri ugyan ("boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot"), de ez annyira kielégítő csak, amennyire hiszel benne. És a hit sajna eléggé irracionális dolog, nem bizonyítékok alapján van, hanem csak úgy, kialakul (vagy ajándék, kegyelem).
Aki egyszer részesül az Isten kegyelméből, annak semmi hajlama nem lesz arra, hogy ebből profitáljon (a szó világi értelmében). Bőven elég lesz a tudás, az átérzés. Ez az, amikor az igazságra való szomjúhozás kielégíttetik. De ehhez, gyanítom, elég sokat kell tisztulni. Lehet, hogy az Istenre vágyakozónak az élet börtönné, purgatóriummá válik, ahol a felesleget leégetik rólunk.
Most az van, hogy a legkülső ember félig-meddig ébren van, de a belső emberek alszanak. A belső emberek alvása azt jelenti, hogy vegetatívan, a teremtés implicit részeiként végzik a dolgukat, sötétségben, a tudat bevilágító fénye nélkül. Amíg mi nem ébredünk fel a belső emberünkben, addig az Isten gondoskodik róla. Az Isten végső soron azt szeretné, hogy mi nőjünk fel odáig, hogy kézbe tudjuk venni saját emberünk totalitásának irányítását és legyünk mi a saját univerzumunk gazdái. Ezt az ajándékot tartogatja, mindent oda akar adni nekünk, de ehhez képesnek kell lennünk arra, hogy ezt az ajándékot befogadjuk, mert különben beledöglünk - és magunkkal rántanánk az egész univerzumot.
A rendszerbe ezért egyfajta automatikus biztosító-mechanizmusként be van építve, hogy a belső ember csak akkor tud felébredni, ha a hozzá képest külső emberek mind egyensúlyba kerültek. A külső ember tudata mozoghat horizontálisan (Istentől R távolságra, a gömb felületén), meg vertikálisan is, úgy, hogy Isten felé halad (ez vezet el a belső emberek ébredéséhez). A gömb felszínén kóricálás megfeleltethető a világi életnek, a vertikális dimenzióba való bemélyülés pedig az Isten keresésének.
A vertikális irányba való bemélyülés csak akkor válik lehetségessé, ha a horizontális kilengések elnyugodtak. A horizontális kilengések akkor nyugszanak el, ha a külső ember teljesen tudatossá vált, mert ekkor megérti a kilengések működését és képessé válik a szituációkban úgy jelen lenni, hogy nem hoz létre újabb köröket. Mélyebb szemlélettel teljesen világos, hogy a külső ember nem engedhető be a belső pályákra addig, amíg pl. jó-rossz megkülönböztetések alapján ítélkezik, mert ez nagyon gyorsan a rendszer teljes felborulásához vezetne (a belső ember tudatosulása hatalmat jelent).
Ha a külső ember egyszer elkezd vágyni arra, hogy befelé mélyüljön, akkor rengeteg segítséget kap ehhez, és ez az életében úgy jelentkezik, hogy szellemi értelemben töksötét lesz. :-) Eltűnik minden kapaszkodó, hogy a sötétben eléghessenek a külső ember támasztékai. Ha ezek a - világi - támasztékok nem égnének el, akkor a belső ember képtelen lenne felébredni, mert a külső ember világba vetett hite (az elképzelésekbe való kapaszkodás, az illúzió folyamatos újratermelése) megakadályozná a felébredésben. Ezért kell a világból bizonyos értelemben kiábrándulni. Ugyanakkor a világgal szemben kialakított ellenséges attitűd is hátrányos, hiszen ennek mélyén ugyanúgy ott van a világ iránti vágyakozás, mint ellenpólus. Ezért ajánlatos a közömbösség és a vágytalanság.
Ha a belső embered elkezd ébredezni, ha sejtéseid lesznek arról, hogy a belső ember hogy látja a világot (eléggé széles perspektívában :-), akkor ez erőt fog adni ahhoz, hogy a külső emberről lemondj. Ha meg tudod vetni a lábad a belső emberben, akkor megkapod azt a fix-pontot, amiről Arisztotelész beszélt (ez egy téridőn túli pont, ami az örökkévalósággal köt össze), és akkor lesz elég bátorságod a halálhoz és az újjászületéshez.
|
| | | | |
|
