 |
Mi a lényeg?!_ID, 2003. szeptember 21.  | |  | | | | |  | |  | | | _ID:
Jókat írsz, de egy ponton vitatkoznék veled, a mástól való függéssel kapcsolatban. Nekem az a véleményem, hogy minden függőség, az élet minden aspektusában függünk valamitől és valakitől. És ez miért baj? Nem tudsz egyetlen embert sem mutatni, aki nem függ semmitől illetve senkitől. És szerintem az, hogy pl. lelkileg függök az anyámtól, szerelmemtől, akárkitől, még nem jelenti azt, hogy ne lennék egyéniség. Mert az egyéniség nem függőség-függő dolog szerintem. Több síkja van ennek és szerintem nem lehet ilyen formában általánaosítani.
Ajánlom figyelmedbe Feldmár András, A születés és Halál stációi c. előadásának írott változatát (itt fent is megtalálod), amiben elég jól tárgyalja ezt a függés-dolgot és én sok mindenben egyetértek vele. Illetve álljon itt egy rész belőle:
"...Olyan rövid az életünk, megszületsz, élsz egy kicsit, aztán meghalsz, hát akkor minek színészkedni a közepén. De tényleg. Rettenetesen félünk. Miért?
Hát most akkor egy kicsit beszélek a függőségről. Most, mióta itt vagyok Magyarországon, ez olyan, mintha egy olyan piszkos szó lenne. Hogyha valaki függ valamitől, akkor azt szégyellni kell. Én erről úgy gondolkozom, hogy én függő állapotban jöttem a világra, nagyon függtem a mamámtól meg a papámtól, és valószínűleg, hogyha nem halok meg mondjuk nem üt el egy busz, vagy valami , akkor lehetséges, hogyha öregember leszek, akkor valakinek segítenie kell nekem, és függeni fogok tőle. Tehát hogyha függő állapotban jövünk be a világba, és függő állapotban megyünk el ebből a világból, akkor miért olyan rossz függő állapotban maradni végig? Miről szól ez a fel kell nőni és függetlennek kell lenni? Szerintem az egy baromság. Semmi köze nincs az emberi létünkhöz, az emberi voltunkhoz. Ez olyan, mint azt mondani egy farkasnak, hogy miért függ a csoporttól, hogy menjen, és legyen egyedül.
Nem a függőség a probléma. Még a drogoktól való függőség sem a probléma. A probléma a szabadság elveszítése. Ha akkor, amikor én gyerek voltam, a mamám és a papám tisztelt volna engem úgy, hogy megengedték volna, hogy tőlük függjek, de nem vették volna el a szabadságomat, tehát hogyha engem komolyan vettek volna amikor azt mondtam, hogy ezt szeretem csinálni, ezt meg nem, akkor komolyan vettek volna, és nem úgy tettek volna, mintha ők jobban tudnák, hogy nekem mi jó, mint én saját magam , akkor nem kellett volna elszöknöm tőlük abban a pillanatban, amikor tudtam. Nem azért szöktem el, hogy független legyek, azért szöktem el, hogy szabad legyek.
Sajnos azzal, amivel nekünk fizetnünk kell a függőségért általában, az a szabadságunk, és az túl drága. De a választás nem nagyon szép, nem nagyon jó, nagyon kellemetlen. Mind a két dolog, ami között választanunk kell, rossz. Mert vagy az van, hogy függök, és akkor elfogadom, hogy valaki engem irányít, hogy valaki engem kontrollál tehát föladom a szabadságom a függőségért , vagy el kell fogadnom, hogy egyedül leszek, és mindenki el fog hagyni. Ez a helyzetkép. Értitek? Itt nem kell egyedül lennem, függhetek valakitől, lehet egy kapcsolatom valakivel, de a szabadságommal fizetek érte. Itt szabad vagyok, de egyedül leszek. A harmadik, amit én szeretnék, és amit én ajánlok melegen, hogy próbáljunk meg olyan kapcsolatokat teremteni, ahol egymástól erősen függünk, például úgy, hogy két emberi lény azt mondhatja egymásnak: nélküled nem is akarok, és lehet, hogy nem is tudnék élni. Ez nem egy gyengeség, ez lehet egy igazság. Főleg akkor, ha a kapcsolat olyan, hogy mind a kettő megtesz mindent a másik szabadságának megmaradásáért, sőt, növeléséért."
|
| |  | |  |
| | | | | | 3. cellux | 2003. szeptember 22. 09:33 |
| | | | | | | ...stabil helyzetet foglalva el az összefüggés-hálóban...
|
| | | | |
| | | | | | 2. mantis | 2003. szeptember 21. 22:51 |
| | | | | | | És mi van akkor, ha a veled született egyediséged a valamitől vagy valakitől való függést is magában foglalja?
Miért ne élhetnél mások szabályi szerint?
Miért ne tekinthetnéd valaki más véleményét szabálynak?
Több kérdésem nincs, megyek inkább nézem a tv-t. |
| | | | |
| | | | | | 1. _ID | 2003. szeptember 21. 19:43 |
| | | | | | | | A lényeg az, hogy te döntöd el, hogy az élet különféle kategóriáiban milyen helyet foglalsz el. Senkire nem lehet azt mondani, hogy hasonlít a másikra. Attól, hogy egyvalamiben megegyezik, vagy hasonló a véleményük nem lehet őket hasonlónak vagy egyformának nevezni. A szabad választás és véleményalkotás joga mindenkit megillet és így mindenkit különbözővé tesz a másiktól. Ez a szabadság létezésének bizonyítása. Egyedi vagy és csak a saját szabályaid szerint élsz, hacsak mások véleményét szabálynak nem tekinted; mert akkor csak és kizárólag a valakitől, valamitől való függés felé haladsz és eldobod a veled született egyediséget. |
| | | | |
|
