 |
Thomas Szasz - Szertartásos kémiaBard, 2003. augusztus 25.  | |  | | | | |  | |  | | | | Ha valaki emegy, rögzíthetné az előadást, aztán feldobhatná netre! Bár, a Tilosról biztos le lehet majd tölteni... :) |
| |  | |  |
| | | | | | 19. cica | 2004. április 22. 13:04 |
| | | | | | | | Nargile, küldtem neked e-mailt a jelentkezésről. De jó ha tudod 4500 ft a díj, ami szerintem sok, úgyhogy ha mész is ezek után nem valószínű, hogy találkozunk (legalábbis ott és akkor) : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Cica,
engem érdekelne a dolog. Hogyan kell jelentkezni? |
| | | | |
| | | | | | 17. cica | 2004. április 19. 10:41 |
| | | | | | | Thomas Szasz Pesten a Nyírõ Gyula Kórház I. Pszichiátriai Osztályán 2004. május 25-én, 14 órai kezdettel, a kórház tanácstermében tartandó vitafórumon. Szerintem előre kell jelentkezni ha érdekel valakit, tuti sokan lesznek. http://www.psychiatry.dote.hu/3/page100.html
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvastátok Szász másik könyvét? A címe: "Our rights to drugs". Az előszava magyarul is olvasható a kendermag.hu oldalon. Jó lenne az egész könyvet lefordítani magyarra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem szervesen kapcsolódik a témához, de a szakkonyv.hu-n nagyon kedvezményesen (65%) kapható Thomas Szasz: Az elmebetegség mítosza c. könyv.
Szép napot! rm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvasom a könyvet... Érdekes módon (legalábbis számomra érdekes módon) végül is egyáltalán nem a drogokon gondolkodtatott el -- számomra a könyv alapgondolata azonnal elfogadható volt, ezért is gondoltam úgy egy darabig, hogy minek is olvassam végig... Persze sok újat olvasok benne, úgyhogy örülök, hogy végül is nekivágtam (bár a szövegezés kissé "amerikásan béna"... és lehet, hogy ezen az sem segítene, ha eredetiben olvasnám). Na szóval, amin elgondolkodtam -- már nem először --, hogy nekem mennyire hiányoznak a szertartások, úgy általában. Hogy a szertartások azért is jók, mert összekötnek a múlttal, és nem olyan "gyökértelen" az ember. Merthogy én sokszor érzem magam gyökértelennek (pl. éppen ezért elhatároztam, hogy felkutatom a családfámat -- bár lehet, hogy ettől mit sem csökken majd a gyökértelenségérzet). No és akkor az ember mondhatná magának, hogy "Hiányoznak a szertartások? Nosza, akkor vegyél fel szokásokat, szertartásokat!" Csakhogy ezzel az a baj, hogy a jó szertartás olyan, mint a levegővétel. Természetes és önkéntelen. Ha viszont megpróbálok felvenni egy szokást/szertartást (vagy disznósajt, hogy keverem ezt a két fogalmat? -- meglehet), ami valamiért tetszik, valahogy olyan nehezen megy, olyan kettősségérzetet, önmagamban való otthontalanságot produkál. Ergó úgy tűnik nekem, hogy baromi nehéz felnőtt fejjel azonosulni egy szertartással... pedig ha nem válik részemmé, nem csökkenti gyökértelenségemet. Aztán ez mindig visszavezet oda is, hogy mit kezdenék vele, ha bármit megtehetnék, hogyan változtatnék saját magamon és a világon (ha tetszik a kettőn egyszerre)? Vagy hogy mit is akarok (paradoxikus módon) látni abban a bizonyos tükörben, ami a szívem legmélyebb vágyait mutatná? Szóval, most nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem, hogy ki akarok lenni valójában? No ez az amiről úgy érzem egyre kevesebbet tudok... Pedig _tudom_, hogy minden pont így van jól, és lehet, hogy csak az alázatot kéne társítanom ehhez az érzethez, azaz tudomásul venni, hogy Isten útjai _valóban_ kifürkészhetetlenek, és nem próbálni kifürkészni őket... |
| | | | |
| | | | | | 12. Talamon | 2003. szeptember 10. 20:47 |
| | | | | | | | Az elmebetegség mítosza is érdekes tőle. Objektívaskodó, nehéz olvasmány. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves rizsmatyi!
Egyetértek a hozzászólásoddal, nagyon helyesen látod a dolgokat- véleményem szerint.
Egy dolog: szerinted ki az az ember manapság, akinek eredeti gondolatai vannak? Nem igazán van ilyen! A mai kor inkább az újrafelfedezések kora, semmint a felfedezéseké.
Sajnos (?) tényleg nincsen új a nap alatt, ugyanakkor egy csecsemőnek minden vicc új! de nem gondoljátok, hogy jó dolog csecsemőnek lenni? |
| | | | |
| | | | | | 10. Bard | 2003. augusztus 26. 11:51 |
| | | | | | | | cellux: Ez egyébként igaz, de hogy is jön ide? :-) |
| | | | |
| | | | | | 9. Bard | 2003. augusztus 26. 11:47 |
| | | | | | | Hehe, na, ezt jó, hogy beirtad. Rádöbbentettél mekkora baromságokat tudok leírni néha... :-)
Mondjuk igen, ez a kommerszezés kicsit gázos úgy alapjában véve is, talán elég lett volna azt írnom, hogy ezekkel az emberekkel (Réz, Popper, Müller) úgyis sok interjú készül, minek mégegy... Ha viszont kifejezetten a pszichedelikumokról kérdeznénk őket, az engem is érdekelne, de nem bízok benne, hogy értelmes dolgokat mondanának. Bár fene tudja... Egyébként pont a Thomas Szasz könyv olvasása közben értettem meg, hogy miért van az, hogy vannak általam is tisztelt, vagy nagyon képbe levőnek érzett gondolkodók, akik a pszichedelikumokról egyszerűen nem tudnak értelmesen nyilatkozni, csak üres frázisokat puffogtatnak. Pl. a jobboldali keresztény gondolkodó, Czakó Gábor ilyen. Szóval "hétköznapi pszichedélia", az lehet, hogy van, de ez a daath. végülis semmi többet nem akartam mondani... Semmi negatívum, csak ez egy másik honlap... :-)
Aztán meg mondjuk abban én sem vagyok biztos, hogy a Jim DeKorne féle Pszichedelikus Sámánizmus, vagy a Korai honlapon levő Terence McKenna cuccok, akkora nagy durranások lennének... Nekem ezzel a két emberrel mindig volt egy kis kényelmetlen érzésem, hogy maradtak volna kertésznek, meg szakácsnak... :-) Szóval nem az ő szellemi értékeiket akartam fényezni, csak azok a magyar emberek akik őket megismertették a magyar közönséggel, esetleg mondhatnak jó dolgokat, meg ilyenek...
De Thomas Szasz viszont valami iszonyúan képben volt már 74-ben. Kiváncsi lennék mit mond a mai helyzetről például...
|
| | | | |
|
