 |
A pszichedelikumok közelebb visznek-e Istenhez, vagy eltávolítanak Tőle?Ivy I, 2003. július 21.  | |  | | | | |  | |  | | | | Aztán, Cellux, lehet, hogy mégis igazad van, és lehetséges ez az út, mert valahol én is valami olyasmiből kiindulva kezdtem elsajátítani ezt a szemléletemet, hogy az önértelmező fogalomhasználatokat kezdtem bogozgatni. Persze az más, de nem tudom. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Gen. 3,5."
Én ilyet nem mondtam! :)
Bezárjátok magatokat a Logoszba a többezeréves verbálonanizációval, miközben a lényeg már régen kint él. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "...bemegy egészen Istenig", Cellux? Ha Istent mint egy valamit tekinted azzal, hogy állításokat teszel vele kapcsolatban, ezzel nem Isten felé mész, nem "visszafelé", henem éppen hogy az esetleges irányában lévő tartalomban mész egyre kifinomultabb esetlegességbe. Ha elég sokat foglalkozol ezzel, nem fogsz semmiféle falba ütközni, mert rossz irányba mész. Egyre inkább hinni fogod, hogy a fogalmak valósága, amiben a képet alkotod a végső alapvető, és ahogy egyre inkább elengeded esetlegességének tudatát, egyre megszilárdul ez a virtuális padlózat, és egyre kevésbé látod hamisnak és önértlemezőnek az alapvetőről való képzetet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Siphers: ezt nagyon elkaptad. |
| | | | |
| | | | | | 74. cellux | 2003. augusztus 14. 14:11 |
| | | | | | | Hú, Siphersh, ebbe most nagyon belenyúltál!
Azt hiszem, én alapvető fontosságúnak tartom az ember lázadását (lázadás alatt értem most azt, hogy megpróbáljuk megmagyarázni az Istent a magunk számára, leképezni az alapvetőt). Úgy érzem, a legjobb szolga az lesz, aki előbb a tagadás szellemétől vezettetve bemegy egészen Istenig és aztán az utolsó lépésnél, mivel belátja, hogy azt a lépést már a tagadásra támaszkodva nem teheti meg, visszafordul a világ felé, és visszaárad úgy, ahogy te azt írtad. Ezt azért érzem hatalmas jelentőségűnek, mert ha ezt valaki megcsinálja, azzal magát a Sátánt váltotta meg (először kiteljesítette magában, aztán megváltotta).
De az alázatot addig, amíg a tudásom nem teljes... Ez kemény dió. Na, ha valami, akkor ez a bálványimádás. (Érzem, mennyire erős a ragaszkodás bennem ehhez.) Tudatosan alávetem magam a Sátán kísértésének.
Lehet, hogy egyszerűen szeretem a nagy flasheket. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Károli: "...olyanok lésztek, mint az Isten:..." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Éppen azért nem vagyunk az utolsó előtti lépésben, mert az esetlegesebb síkokon próbáljuk tekinteni azt, ami a legalapvetőbb síkon van. Kis karikatúrákat rajzolunk róla magunk előtt, ahelyett, hogy hátradőlnénk, és éreznénk, ahogy a kezét a vállunkon pihenteti. Mert hátrafordulni nem lehet. Ha azt hiszed, hogy hátrafordulsz, akkor csak egy benned lévő esetleges dolgot tekintesz hátrafordulásnak, és az, mondom, önértelmezés. Transzcendentális reflexió. Hamis. Önmegtévesztés. A vonatkoztatási hatókör átlépése. Mint mikor a jogos tartományon kívül próbál a memóriába írni az alkalmazás. Hogy is hívják azt? Védelmi hiba?
Ezzel a lemondással csak olyasmiről mondunk le, ami nem értelmezhető, és ami nem visz közelebb, sőt, akadályozza az első irányultságunk megvalósítását. Ez az önhittség csábítása. Az ember megkísértésének archetípusa.
"Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
Gen. 3,5. |
| | | | |
| | | | | | 71. cellux | 2003. augusztus 14. 13:58 |
| | | | | | | creatura: nem is teremtette. csak úgy látszik.
ha teremtette volna, akkor volna olyan pillanat az időben, amikor a világ még nem volt sehol (csak az Isten volt). a fizikából (is) tudjuk viszont, hogy az idő a teremtéssel együtt jött létre. tehát az a pillanat, ami a világon kívül van, a teremtés pillanata, az nem pillanat.
az a "pillanat" a nulla. a pont, ahol minden világkorszak összefut. a teremtés időben zajló története ebből a nullából "nézve" egységes egész, örökkévaló műalkotás. a világnak nem csak a pillanatnyi állapota jel. a világfejlődés egész folyamata is az, a történelmi folyamatokkal, világdinamikával együtt. a nullából "nézve".
hú.
|
| | | | |
| | | | | | 70. cellux | 2003. augusztus 14. 13:49 |
| | | | | | | Én a lemondás előtt szeretnék elmenni az utolsó előtti lépésig.
Nem ez volna az Ég összekötése a Földdel?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha az ember állításokat tesz a Teremtőről, az olyan, mint ha a matematika nyelvén, a matematika keretein belül akarnánk leírni a matematikust. Meg lehet tenni, lehet matematikai analógiákat felírni a matematikusra. Csakhogy a matematika számára a matematikus azért fontos, mert akkor jó a matematika, ha azt csinálja, amit a matematikus el akar érni vele. Ha a matematika (akár csak részben) a saját keretein belüli matematikus-képre próbál támaszkodni, mikor "jó" szeretne lenni, ahelyett, hogy egyszerúen csak beengedné és megvalósítaná a mnatematikus szándékát, anélkül, hogy látni vagy ismerni próbálná őt, akkor a matimatika önértlmezővé és öncélúvá válik.
Nem lehet teljes az alázat, és nem lehet teljes az egészség addig, amíg teljesen le nem mondunk önmagunk vagy alapvetőnk saját kereteinken belüli önértelmező leképzéséről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha Isten nem lehet a világon kívül, akkor nem is teremthette azt :) |
| | | | |
| | | | | | 67. cellux | 2003. augusztus 14. 13:31 |
| | | | | | | giggles: ezeknek a dolgoknak a hétköznapi valóságban való felismerése, az analógiák beazonosítása nekem még eléggé távoli. a pszichedelikus tudatállapotot többek között azért tartom nagyra, mert ott ezek a párhuzamok sokkal könnyebben tudatosodnak és ez hallatlan mentális élvezetet bír okozni (amellett kapukat is nyit a mélyebb megismerés felé).
de a hétköznapi tudatállapot... itt nekem ezek még csak emlékek és tapasztalatok alapján összerakott, szavakba szilárdított intuíciók. irigylem azt az embert, aki tisztán is felfogja ezeket az összefüggéseket a világban.
creatura: a lényegben egyetértünk. amiben nem:
Szerintem az ember képes befogadni (felfogni) az Istent (saját tapasztalat). Nem véletlenül teremtettünk az Ő "képére és hasonlatosságára".
Azt, hogy világ az "őt kódoló információtár", szerintem azért esik nehezedre elfogadni, mert az Istent még mindig valahova kívülre szeretnéd rakni. Mivel ez a törekvés jogos, tulajdonképpen igazad van, ebbe nem tudok belekötni. Viszont mégsincs igazad (mert nincs olyan, hogy kívül). :-) Gondolj bele abba, hogy ha nincs kívül, akkor egyáltalán nem szentségtörés azt állítani, amit állítottam (nincs éle, nincs benne semmi, ami bántóvá válhatna). "Úgy szerette Isten a világot..." Na jó, itt már tényleg csak a szavakon lovagolok. Igazad van (meg nekem is).
"Isten "olyansággal" rendelkező semmi."
Ez az! A semmi itt nem azt jelenti, hogy nem létező, nem érdekel, nem foglalkozunk vele, kisöpörtük tudományos világképünkből. A fundamentalisták félnek ettől a gondolattól, mert nem értik, hogy a semmi micsoda. Atommag. Magenergia.
És az egy csoda, hogy a semmiből lett valami mégis valamilyen. :-)
Ez az, ami engem Istenben a legjobban lenyűgöz. Ez a feltételek nélküli valamilyenség. "Olyanság". :-) Megdönthetetlen, cáfolhatatlan és örökkévaló Olyanság.
|
| | | | |
|
