 |
Legfrissebb hozzászólások (743 - 762)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | folyt.
A vanság-nincsség, a semmi érzete úgy tudom sokan innen megtapasztaltunk ilyesmit. És ahogy Bence is írta, hogy amikor aztán találkozott a Dharmával, akkor ezek összerezonáltak, új keretet adtak az addig ismeretlen és nem egyszerű, de igen mély tapasztalatok értelmezéséhez, integrálásához, nekem analóg módon a rezonancia a különféle buddhista, jógikus, univerzalista és mitudoménmilyen gondolatokkal (köztük mindazzal, amivel itt daathos körökben találkoztam) való találkozás nyomán jött, aztán az újrakezdett jógázás mint gyakorlat is megint csak rárezonált minderre. És pont ezek a rezonanciák is abban erősítenek, hogy nem lényeges a módszer, viszont meg lehet világosodni nemcsak látszólag nagy embereknek hanem bárkinek, és ez lényegileg egyféle, egyetemes és közös, és hogy nekem tökmindegy hogy milyen forrásból érkezik a következő adag rezonancia - pl. xerfield szavaiból :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egyszerre bennelevés a kereszténységben és buddhizmusban:
Meghalt Buddha. Isten nyugosztalja. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének
Akkor hogyan közösek neked ezek a pontok, mit fejez ki, mit jelent az számodra, hogy közösek, de nem ekvivalensek?
Módszerek keverése: Hol és hogyan húzod meg a határokat, hogy ez még az a módszer, amin belül maradni akarosz ez viszont már keverés lenne? Mondjuk egy másik buddhista irányzat vagy pl. az ászanázós/légzőgyakorlatos/meditációs jógagyakorlatok is már kívül esnek választott módszereden?
Ami a bővebbent illeti, keverem a módszereket (drog, jóga, különféle filozófiai könyvek olvasása, beszélgetés, élet stb.), aztán valami történik. Hogy mi, ez a kulcskérdés számomra a jelen vita szempontjából. Az én olvasatomban a megvilágosodás egyféle, amihez nem egyféle nemút és nemmódszer nemvezet :-). És ezt az olvasatot főleg pont az is indukálja, hogy analógiákat látok, és hogy szubjektíve úgy érzem, a különféle módszerek szinergikusan hatnak rám, és pont nem egymást akadályozva. Úgyhogy ezért paradox a vita, mert előfeszítéstől (és tapasztalattól) függ. Ha azt mondod, hogy a te módszered máshová visz téged, mint az én nemmódszerkeverékem, sosem tudom megcáfolni, és te sem, ha én meg azt mondom (és tényleg ezt is mondom), hogy szerintem te meg én ugyanoda tartunk. Amelyikünk előbb megvilágosodik, majd lesz szíves tájékoztatni a másikat, hogy mi a helyzet :-) Szóval ahogy te is írtad, az a kérdés, hogy a végcélt egynek látjuk-e, vagy sem, és ha a te módszered aszondja, hogy nem (225. hozzászólásod), és te a saját módszereden belül kívánsz maradni, akkor szerintem ez így a végcélok azonosságának elvi kizárását jelenti részedről. Vagy ennek ellenére nem zárod ki teljesen? És ha nem, akkor hogyan maradsz a módszereden belül? És ahogy írod, a te módszered is aszondja, hogy végül minden fogalomtól és mémtől, maguktól a buddhista mémektől is meg kell szabadulni, amihez pedig szerintem megint csak segítség az elvi (mémi) kizárások kizárása, azaz önmagunk minél nyitottabb és plasztikusabb tudatállapotban való tartása.
Másrészről egyes buddhista irányzatok szerint a megvilágosodás bármikor spontán is bekövetkezhet (Bence, a te módszered mit mond erről?). Van amelyik nem is ad semmiféle tanítást, nem kínál módszert, bár paradox módon ez is egy tanítás és módszer. Aztán ott van Buddha (és mások is), aki a Dharma tanításai nélkül világosodott meg... Szóval ha nekem az az olvasatom, hogy a buddhatermészet azt jelenti, hogy bárki képes "önerejéből" ugyanúgy megvilágosodni, mint Buddha, akkor megint csak arra jutok, hogy a módszer csak módszer, segíthet, de sem nem elengedhetetlen, sem nem a kizárólagosságára nincs szükség.
Az is igaz azonban, hogy módszerre igény az volt és van is. A csan(zen)-buddhizmus pl. sokáig nem intézményesült, nem módszerezett, aztán mégiscsak kitaláltak ezt-azt, mert egyszerűen olyan nagy lett az igény erre. Sőt az egész buddhista tanításrendszer kialakulására jellemző ez, hogy a tanítást úgy kell harapófogóval kihúzni a tanítóból, mert nincs tanítás, nincs módszer, nincs haszon, nincs cél, nincs út, nincs semmi, még az üresség is üres, csak a virág, a szezámmagos pogácsa, a pofon és társai... Szóval, ami a mondanivalóm lényege, hogy a módszer iránti igény vagy a módszer hasznossága számomra nem egyenlő azzal, hogy a módszer, vagy A Módszer szükséges lenne, és ily módon kiemelt jelentőséget kéne tulajdonítani az egész hogyannak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért írtam a vallások szemszögéből, hogy megmutassam, hogy ők mit gondolnak arról, hogy mi van mögöttük (nem mintha bármelyikhez szakértenék). A kereszténység, amennyire tudom, az egyetlen igaz vallásnak tartja magát --lsd: Jézus: Én vagyok az út, az élet..
Tehát nincs olyan a rendszerében, hogy "mögötte" és ha te ezt mégis meglátod, akkor bajosan lehetsz keresztény.
Szerintem nem tudsz egyszerre úgy a kereszténységben és a buddhizmusban lenni, hogy tényleg BENNÜK vagy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sevil:
""Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé." De valójában az van, ami, és erre tudsz mindenfélét ráhúzni. Mondhatnám a mondatod csak akkor igaz, hogyha az "ami van"t is kizárólag vallásban benntlévő szemszögből nézed. És ha benne vagy, akkor nem emelkedik fölé, hanem egyes részei összeérnek, ráhúztad egy mozzanatára pl a Teremtést, és adott vallás szemszögéből ennek mindenféle értelmet adsz. De attól még az, amire egyik-másik vallás léte érdekében "ráhúzol" valamit, vagyis behozod a rendszeredbe és értelmesen elhelyezed,attól még amivel ez teszed _az van_. Csak keresztény nézőpontból azt mondom persze ez azonos azzal amit Isten teremtett, persze. De pont arról szólna a dolog, hogy észrevegyük az analógiákat, amit nem fogunk megtenni, hogyha csak egy szűrővel tekintünk a dolgokra(pl kereszténység, de bármi). Egyszerre mindkettőben lenni kell, hogy valójában észrevegyük a viszonyokat.
"A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió." Ez megint egy olyan megállapítás, amit buddhista hitrendszerben épp benne lévően mondasz. Csak látszólag muszáj szerintem vagy ebben, vagy abban lenni. Annyit már tudok, hogy hiszek a hinduizmusban, kereszténységben, buddhizmusban. Hiszem, hogy megértve őket, "igazuk" van, helyes tanítások, érdemes foglalkozni velük, követni őket. Az meg, hogy vannak olyan pontok, olyan cselekedetek, amik nem összeegyeztethetőek mindkettővel, az azért van, mert én speciel a kereszténységet gyakorlom. De ebbe is bele lehet kötni, nem járok templomba. A lényeg az, hogy hiszek bennük, hogy igazak, mind a háromról így gondolom, és nincs ebben semmilyen ellentét. Lehet hogy a budhizmus x tanítását nem vonatkoztatom magamra teljesen, hogy ez velem így van, de érthetem, miért mondja, mit akar ezzel kifejezni - nem nekem ugyan, de nekemis, mert ha megértem és megérzem, abból baj nem lehet.
237et ha megnézed, ott leírtam lehetséges különbséget, nem mondanám rá, hogy úgy van, még annyira se, mint arra hogy ezek közös gyökérből erednek, de ha elolvasod, látod, hogy szerintem tanításukban(-->inkább hatásukban!) mondjuk különböznek. Mégis, ha meglátod azt ami mögöttük van, és amit vanságnak hívok de fogalmam sincs róla, és csak megéreztetni próbálom viszonyát a vallásokhoz - szóval akkor érezheti az ember, hogy ezek a látszólagos ellentmondások egymás felé, ezek ha nem csak az ő síkjukba nézi őket az ember, ezek adhatják végső soron az egészet, magukban ugyan individuálisak,(abszolút rendszerük is lehet-kis egósak,mint emberek) mégis egy nagy egészt alkotnak, méghozzá azáltal hogy az emberek hisznek bennük, és aszerint alakítják magukat,tehát készülnek a halálra- és mindenki teszi ami a maga dolga. Ami kell hogy legyen így az lesz.
Még szép hogy egyik vallás sem írja le, hogy igazából a többi sem hülyeség, meg azok is ugyanarról a vanról szólnak, mert akkor komolytalannak tűnnének, nem lenne hitelük az emberek szemében,egy egyszerű ember nemtudná szívét-lelkét adni valaminek - ami lehetne tök más is. Mi viszont, akik gondolkodunk, és már nem is vagyunk annyira egyszerűek-sztem megláthatunk dolgokat. Én például nemhiszem hogy ennyire be tudtam volna fogadni egy vallást is- de mikor rájöttem mi is mozgatja őket, értelmet nyertek,mind.
Dakini: Akkor értem, de mi a hm? Vannak ilyenek, vannak olyanok; jó hogy vannak. Nem állnak ellentétben szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield!
Próbáltam egy egyszerű (már néha úgy érzem túl barokkos gondolatkörökben vagyunk benne és mintha kicsúszna néha a lényeg) példát hozni arra mi a különbség a kereszténység és a buddhizmus "gondolkodása" közt.
Hozzáteszem még, hogy gondolatok alatt itt mindenféle érzést, élményt, érzetet is értettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a véleményem szerint
a vallások csónakok amiken átevezel a folyón (folyó értsd: mémpusztítás, önmegismerés, imaginációs központ helyreállítás, értékrendépítés estébéestébé.) aztán ha átértél el kell hagynod és el kell felejteni. a csónakot te választod. a folyót is. mindegyik ladik más egy kicsit attól függöen éppen hol találtuk azt a vagy hogy éppen milyen folyón akar átkelni. a közös bennük hogy veszettül kell evezni mindegyikben.
átérés,
kiszállás,
megdöbbenés, (felismerés)
hisz
ugyanott vagy.
mert nincs is túlpart, se csónak, se folyó.
változni semmi nem változott.
kivéve hogy felébredtél.
az elme megnyílt.
ami régen voltál meghalt.
az illúzió eltünt.
a rossz mémkatonák nem gyötörnek már tovább.
(olyan furcsa érzés erröl beszélni/írni mert annyira nem látom a végét ennek az egésznek söt talán még el se kezdtem igazán semmit így egy kicsit hülyének érzem magam ilyenkor mintha egy balkáni suttyó hangya nekiállna értekezletet írni hogy mi van a mount everest tetején. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a leírást.
"Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé.
A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió. A dolgok valódi természetét, az ürességet megtapasztalva (Bencéül 'nincsség') nem valószínű, hogy érzékszervi flesseket okoz. Asszem. Persze mittudomén. Ettől függetlenül zsiradék ilyeneket átélni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: Nem értelek igazán. Biztos van. Igazából mi most itt csak a világvallásokról is beszélünk, mert az a durva, hogy van egy csomó olyan vallás, hitrendszer, amik "hamis tanítások". Abba meg, hogy milyen alapon mondja bárki valamire hogy hamis tanítás, bele sem merek most menni igazából...
Sevil:
"De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve?"
Azt kérdezed, miből gondolom, hogy ezek a vallások tényleg mind A Vanság köré csoportosulnak, és nem pedig csak van amelyik A Vanságot fedi? Vagy, hogy miből gondolom, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy Vanság, nem pedig csak vannak vanságok, s ezek közül egyiket ez írja le, másikat az, de valójában e vanságok össze sem függnek semmilyen szinten?
Szerintem van olyan hogy vanság. Ez alatt azt értem, hogy _az, ami van_. És azért van felülemelkedve a világvallásokon, mert azok azt írják le szintén, mi van.
Megesik, hogy testem-lelkem összerezzen a boldogságon túl lévő örömtől mit egy borzongás kisér, (hasonló mint hidegrázás) akkor mikor lelki szellemi szerveimmel, gondolataimmal, érzéseimmel tapogatózva a tudhatóság útján találok valamit, de sokkal jobb szó rá, hogy levetve korlátaimat hagyom, hogy megtaláljon valami amitől hirtelen ezt érzem, ősi, és még a könnyem is majdnem, vagy tényleg kicsordul - s tudom érzem időn felül osztozok ebben az örömben magával az érzett dologgal, s mindenki mással ki ezt tudta, tudja, s tudni fogja - létmámorban úszom tehetetlen alázatban minden iránt
nemszívesen írtam le, mert a végén még télleg elhiszem hogy mi történt csupán ennyi, de kérted a szavakat remélem hasznodra lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve? Még mindig azt gondolom, hogy ehhez túl kéne látnod a vallások gyökerén.
Egyébként le tudsz írni valamennyire egy vanság-megtapasztaló élményt. Tudom, hogy ezek szavak, meg minden, csak hogy kb. elképzelésem legyen róla, hogy mire gondolsz (vagy hogy jól félreértsem:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van vallás ahol az a cél, hogy csak szép gondolataid legyenek,
van ahol az a cél, hogy ne legyenek egyeltalán gondolataid,
és van ahol mind1 vannak-e gondolataid, az érdekes csak az, hogy egyeltalán van egy tér ahol azok megjelenhetnek és ez a cél.
Hm? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Sevil: Előfeltevésem nem volt, azaz de, az még jópár évvel ezelőtt, hogy az egész Istentéma,hit egy f*szság, meg így az emberek ősidőktől kezdve kitalálnak maguknak dolgokat, hogy ne féljenek és ne parázzanak a nagy káosz miatt ami van, sőt, rosszabb esetben emberek egy csoportja találta ki ezeket, akiknek ez nagyonis érdekük, stb. Ezt a véleményem akkor alakítottam ki, mikor szétnéztem a világban, kicsit. Tapasztalatom végső soron annyira nem igazolta, de nem is ingatta meg. Aztán megingatta, rájöttem, hogy ez nem így van, és elindult valami, aminek eredménye az, amit most élek. Ez nem előfeltevésen alapult, hanem az időközbeni tapasztalásaim vártak magyarázatra, és olyan gondolatok is, melyek valamiért a fejembe férkőzték magukat, megjelentek, tudtam, hogy így van, de nem értettem, feszültem rendesen, diszharmónia. Most megértettem dolgokat, örülök neki. (Azt is, hogy temérdek olyan dolog van, amit próbálhatok még megérteni, s ez jó) Azt is értem, hogy semmit sem tudhatok igazi biztosan. Semmit sem érthetek igazán, bármiről kiderülhet, hogy valójában ha-ha-ha, nemis. De akkor sem mondanám, hogy b*ssz*m*g*k*rv**st*n*t vagy hasonló, mert ezek nem is a lényegek. Lényegesek, fontosak, érdekesek de mégis fontosabb az, amit el nem vehetnek tőlem - egy láng, ami egyre jobban lángol a szívemben, és elmémben is. Amíg pislákolt nem tudtam, hihetek-e neki, hagyatkozhatok-e rá; aztán valahogy erősebb lett, lehet, mert egyszer aztmondtam használd az "én" erőm, égj hevesebben, titok, hogy is történt ez. De ő éltet engem, én őt éltetem,azzal hogy engedem, smagam átadom. Néha, ha akarom hogy égjen, akkor offol, nem így működik. : ) De tőle tudom, amit tudni vélek; s hogy mindenben ott van - ő a lényeg.)
Ez egy ilyen dolog - természeténél fogva nem is működhet másképp. Az egész a hitről szól. A hit pedig a "valós" természetéről. Tudásról.
Nem hiszem, hogy minden vallásba bele tudok majd látni lényegében majd oly mélyig, hol Buddha, Jézus, Mohamed volt /van - vagy sőt, és azon tovább. A vanságról igazi kőkemény tudást nem lehet szerezni, mit az asztalra tehetsz bárki más orra alá - tessék, ittvan, nesze (már látod, hogy igazam van? :P ). Hogy is lehetne, ha mindenen felül van emelkedve, így az eszközöknél is, mikkel próbálunk kommunikálni róla. Nem érheted el teljesen racionálisan - nem is kell. Más módszerekkel - ki tudja meddig jutsz, talán valameddig, tán az örökkévalóban elérsz a végsőhöz is. De a legjobban mégis úgy érezheted/értheted, hogyha azt, magát a vanságot, a természetét, jellegét igyekszel észrevenni minden tülör mögött - s a vallások elég hasznos tükrök szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval ha úgy nézzük a vallásokat, mint egyrészt a vanság tükre, márészt útmutatás a földi léthez, meg abból vezető kiút, akkor vagyunk jó úton szerintem. Ha valamelyiket kizárólagosan abszolútnak tekintjük, akkor eléggé lemaradunk ahhoz képest, mint hogyha mindegyikben igyekszünk meglátni a vanságot magát, és ezáltal a hozzá vezető út(ak)at is. Ha jobban belegondulunk, így tudunk a leghatékonyabban, a legszéleskörűbb képet kapni arról, ami van, ami mindent felölel és áthat - ami a végső, vagy inkább végsőbb, mint ez a mostani látszatvilág.
helio*: Én is hasonlóképpen vélekedek, nem (csupán) a természeti törvényeket akarták magyarázni a hitükkel, hanem csak ugyanúgy ahhoz a maghoz akartak közelebb jutni, amiről az egész szól. Pontosan, az ágak megvannak, és mind az ég felé nő. Ideje elindulni, és ha az ember tiszta szívből, elméből mászik felfele, akkor érezni fogja útközben, mikor-merre másszon tovább felfele - hogy eljusson oda, ahova neki kell. Nem mindenkinek kell ugyanoda érkeznie ezen a fán. De a legvégén úgyis mindenki ugyanott lesz, mert a Fa mi vagyunk. Épp belátjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield:
"De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell..."
Ezt hitnek hívják. Talán akkor láthatnál meg ilyet, ha minden vallásnak lelátsz a mélyére a lényegéig, de olyat is látsz, amit Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik nem láttak.
Szerintem van egy olyan előfeltevésed, hogy a vallások közt nincs lényegi ellentmondás és ennek védelmére gyártasz elméleteket. Ilyet lehet, de érdekesebb lenne azt megvizsgálni, hogy miért van benned ez az előfeltevés.
Én is szívesen dédelgetek a vallások egyenrangúságáról elképzeléseket, és tudom, hogy ez nekem abból fakad, hogy nem akarom elhinni, hogy az emberek egy része frankón csinálja a dolgokat és másik pár milliárd meg tévedésben él és pokolra jut, szamszárázik, stb. De ez kevés. Attól még, hogy így gondolkodok, nem változnak a vallások egymáshoz való viszonyai.
Te milyen alapokról jutottál oda ahova?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ja, nincsség buddhista szempontból nézve persze. : ) Olybá tűnik nekem, mintha a Dharma gyakorlása valamit amivel probléma van, megszűntetne (-->én, vagy értelmezéstől függően énnek egy része) és így szabadulna fel a Földi lét terhe alól. (Megszűntetni azt, ami miatt ittvan/ragad az ember, különböző technikákkal leválik róla)
Kereszténységben viszont mintha pont, hogy ezt a bajos részt meg akarná változtatni jóvá, akár olyan szélsőséges folyamaton keresztül is, ami a szenvedés vállalása egy egész emberi életen át...
Előbbi egy szép gesztus az embernek, hogy ha már épp besokall, kiszállhat a játékból, visszakerülve ugyanoda ahonnan indult,(mikor még nem is létezett effektíve ő, meg semmi, ~teremtés előtti állapot) ami még télleg ~semmi, szóval a vanság ebből a szempontból télleg semmi.
Keresztény közegben meg Istenhez való hazatérés, az abszolút létezésbe, így lehet vanságnak hívni.
A keresztények hiszik, hogy az egésznek célja van ("Isten terve",stb), és azt igyekszenek elvileg beteljesíteni, a buddhisták pedig nemhisznek ilyesmit, pont az, hogy mi a fenét keresek én itt, vagy inkább mi a fenét keres az én itt?
Mindkettő jót tesz az egésznek, (ami izlés szerint vanság/vagy nincsség) de míg az egyik úgy, hogy viszi tovább, ezzel teszi teljesebbé, halad az úton, a másik úgy, hogy a szarból visszatér az eredethez, a "kezdethez", tehát gyakorlatilag télleg megszűntet rosszat a Földön, meg az egészben.
És nem úgy van az, hogy akkor miért nem mindenki az egyik, mert mindkettő fontos, valamilyen szinten mindegyik előrevisz, (hisz az is előrevisz, hogy az előrevivés lesz többségben,) és az sem feltétlen az egyén döntése, hogy én most melyiket csináljam, sokkal inkább mindenféle adottságok(karma, előző életek) be tudják határolni, hogy melyiket van értelme, hogy csinálja. Bár végső soron valószínű minden lehetséges.
Bence, meg akárki, egy ilyesmihez mit szólás?
(Ha véletlen Dharmás mondatba raktam bele keresztény szóhasználatot és ez összezavarná, akkor megintcsak sorry,nemgondolom komolyan, de azt sem mondanám véletlenül írtam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vallások közös gyökerének végén a kis boholy,
hogy vannak egyáltalán.
De miért is jöttek létre?
Számomra nem túl meggyőző hogy pusztán az
akkor érthetetlen természeti törvényekre akartak
volna valami rendszert húzni. Inkább egy közös pont
nyoma még bennünk élt!/él(?)
Ahogy fejlődött az emberi elme egyre összetettebb
dolgokat tudott létrehozni, így a vallásrendszereket is
jól megkombózta. Ez szép színes, viszont az "érzelmi fejlődésünk"
(nagy általánosságban) csúnyán lemaradt.
Így néha az önmagukban jó dolgok nem tűnnek kompatibilisnek egymással. Lehetnek ezek vallások , vagy akár a sok kis személyiségszilánk amiknek meg van a helye az egész üveglapban.
Na de mit is akartam mondani? Ja igen:
(most így kinézek az ablakon és ) Megvan a közös gyökér, az ágak szerteágaznak, de mind az Ég felé nő!
Szerintem még érdekes is a külömböző vallásokat összehasonlítani,
hogy melyik milyen úton jutott el oda ahova.
Nincs olyan valamire való tanár, amelyik haragszik,
ha a 'törzsanyagból' máshol plusz órát veszünk.
'Mesterképzésen' meg mélyüllyünk ahova akarunk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak mert ilyen napom van ha a Dharma féle üresség megfeleltethető a vallások vanságának akkor oké, de a buddhista vanság csak illuzórikus és ott ezek szerint nincsség van:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végre közelednek az álláspontok.
Xerfiel a 231 már sokkal jobban tetszik:)
Akár szívesen le is zárom ezt a szófosásomat, megegyezve benne, hogy a szavak úgysem elég beszédesek.
Csak egy árnyalatni észrevétel: " attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen"
Hát bármely síkban tűnhet énnek de térben eltűnik minden
elválasztás.
Amiatt is írtam ennyit, mert régen Lagellivel és Nargilével is volt már olyan vitám/beszélgetésem, hogy már mért kellett nekem a Dharmát választanom, az olyan távoli, meg keleti, amikor itt van nekünk a jókis kereszténység, az éppojan jó. Valamennyire? ezekre is reagáltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És most, hogy végre valami tán világosat és tán hasznosat is mondjak, rájöttem mi a "probléma" a beszélgetésünkben. És bár én még ugyanazt érzem/hiszem/tudom lényegében mint eddig -, csak ugye ha az ehhez hasonlatos dolgokat ha át lehetne adni szavakkal, már rég nem lenne senki itt a Földön -, mégis szavak és kommunikáció szintjén úgyérzem léptem egyet előre - köszönöm a segítséget. Rosszul írtam eddig. Sőt, lehet alapvetően nemjó, ha írok erről (az eddigi mód biztos nem) - de legalább annyit igyekszem mostmár, hogy betömjem az esetleges mellékvágányra terelhető járatokat.
Nem feleltehetőek meg a vallások egymásssal, lelhetőek fel bennük olyan párhuzamok, miktől egyenlőek lennének - akár részeikben is.
De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell.
Viszont nincs tényleges ellentmondás közöttük, csak akkor keletkezhetnek, hogyha egyik rendszerén belül próbáljuk megmagyarázni a másikat - ügyetlenül. Ügyesen pedig nem tudom, hogy meg lehetne-e fogalmazni ezeket a dolgokat, félek szavak szintjén nem.
Értem már mire célzott a Gén, és tényleg, nem cserélgethetők ki egymással az egyik, s a másik dolgok úgy, hogy ugyanazt kapjuk, ugyanazon a rendszeren keresztül szemlélve. Sajnálom, hogyha úgy tűnt, ilyesmit szeretnék; valójában olyan dolgokat szerettem volna éreztetni, szemléltetni, amik segítenek valami megértésében(vagy inkább az ahhoz vezető útra való rálépéshez), ami a vallásokon felül áll - de nem cáfolják meg egyiket sem, sőt, róla szólnak a vallások.
És a cél sem minden vallásban ugyanaz, de ugyanabban a vanságban igyekszik kezdeni valamit mindegyik ugyanazokkal a dolgokkal - attól függően, hogy az ember életében mitmennyire művel magán,(~hogyan készül fel a halálra) attól függően fognak történni földi élete után a dolgok - de ugyanabban az egy vanságban, amiről minden világvallás beszél - és az, hogy ezek egymással ellentétben állnak-e, csak annak a függvénye, hogy egyik rendszerből nézzük-e a másikat, vagy pedig mindegyiket látjuk a maga valójában a vansághoz idomulva, a rendszereket megértve ugyan, de nem egyikben-másikban benne maradva.
Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg zsákutcákba terelhetett, amiket írtam; tekintse értelmetlenségnek szavaimat. Viszont a szavak mögé pillantva lényegüket látni próbálni egy pillanatra is - nem árthat; akinek hasznára válik magával viszi, kamatoztatja; kinek nem, az nem veszi fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ""Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?"
Ha egymással párhuzamosan alkalmazol különböző módszereket, amelyek A-ból B-be és C-ből D-be juttatnak, csak nem leszel elég effektív, de ha összekevered őket önkényesen, akkor már nem is az a módszer lesz. Hacsak nem vagy elég bölcs hogy megállapítsd pontosan hol vagy és hová kell eljutnod, akkor a kétféle módszer egymást akadályozza, vagy akát teljesen használhatatlannná teszik egymást. Eddig a tanítóim mind hangsúlyozták ezt, hogy a keveréssel elveszik a lényeg. Ebben nekem bizalmam volt. Ezért mondtam. A valódi Dharma az ürességre alapul hogy abszolút szinten nincs ott semmi olyna amire valamit mondhatnánk, és létezőnek tekinthetnénk, és más mémmel még soha nem találkoztam - persze ez lehet az én tájékoztalanságom, amiben egyáltalán szerepelt volna ez. Ha ez elveszik onnantól nem Dharma többé.
Hiába mondja szinte minden vallás, hogy most nem igazán jó, hiába mondja, hogy el lehet érni egy ennél sokkal örömtelibb állapotot, és hiába mondják, hogy közben szeressük egymást, és éljünk békében, attól még ezek nem lesznek ugyanazok. Ha csak a módszerek különböznének, még akkor is igaza lenne Xerfieldnek is meg neked is, hogy izlés dolga, használd a neked tetszőket, sőt ne legyél sznob, és ne helyezd őket egymás fölé. De ha a végcél nem ugyanaz, akkor mi értelme ezeket felcserélni?
"Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom."
Kérlek írj erről bővebben.
A kegyelmit DIREKT a - valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám - jelentésében cáfoltam, nem egyébben.
Ami az alaptémát illeti, pont arról írok hosszas fejtegetéseket, hogy egyenlőségjelet lehet -e tenni, nyilván haszos az átfogó szemlélet, nem ezt vitattam.
"Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket."
Szerintem is, ezért nem is ezt írtam. Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének. |
| | | | |
|
