 |
Legfrissebb hozzászólások (763 - 812)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen ezt ki is felejtettem.
A buddhizmus mint kegyelmi vallás...
A buddhizmus kőkeményen az ok-okazat elvéről szól ahol semmiféle kegyelemnek helye nincs.
Tetszik-nem tetszik csak az történik velünk aminek mi ültettük el a magjait, hozzon az akár szenvedést vagy boldogságot, kibújni alóla vagy bárkitől kegyelmet kapni nem lehet.
A megvalósított tudatállapotokhoz épp így el kell ültetnünk a magokat. Pl. sok-sok meditációval és egyéb módszerekkel.
A buddhizmus így gondolkszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem győztél nagyon meg, hogy mégegyszer miért ne esnénk bűnbe...
Ha egyszer Isten a maga képére teremtett minket és ugyanoda jutunk vissza, azaz az Ő tudatállapotát megvalósítva érjük el a célt, akkor miért nem? Azt se értem, hogy mi nagyon akartuk azt az almát.
Ha ez a lehetőség bent, volt a tudatunkban mikor olyanok voltunk mint Isten, akkor később is bent lesz. VAgy azt feltételezzük, hogy mégiscsak akkor még tökéletlenek voltunk az Ő tudatállapotához képest, ezek szerint ha visszatérünk Istenbe, akkor viszont már tökéletesek leszünk mint Ő és ezért nem fogunk újra bűnbeesni.
Nekem csak így logikus.
Akkor viszont a saját képére teremtett minket, de valahonnan vett egy a saját tudatállapotán kivül lévő dolgot, egy tökéletlenséget, egy hibát amit beépített a mi rendszerünkbe.
Azt pedig csak akkor szedhette elő ha ismeri, azaz Ő rendelkezik ezzel a tökéletlenséggel.
Nekem még az is fura, hogy néha úgy beszélsz Istenről mint egy különálló teremtő, mindenható személyről, néha meg úgy mint egyfajta személytelen mindentátható dologról, egyfajta térről, amibe visszatér az energia meg ilyesmi és keletkezik belőle mindenféle újabb.
Persze sokan próbálnak vallásokat szintetizálni, de az, hogy lehet találni közös vonásokat a vallásokban az nem jelenti azt, hogy ugyanazt mondanák mélyebb értelemben. És szerintem ez a szintetizálás csak olyan szinten fog valaha is működni, hogy a szintetizáló egyén minden vallásra rávetíti a saját megértési szintjét, a saját különböző vallásokból összerakott igazságát, így létrehozva egy újabb vallást.
A vallások és kővetőik pedig élhetnek békében és szeretetben anélkül, hogy ugyanazt kéne gondolniuk a nagy dolgokról és ugyanoda akarnának menni. Szerintem pont ez a tolerancia lényege, nem azért szeretni a másikat mert hisz látom én, hogy Ő is csak olyan mint én, hanem a különbözőségét tisztelve, még akkor is ha teljesen mást gondol a dologról mint én, teljesen mások a válaszai.
Persze vitázni atól még lehet... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már megint nincs idő:) csak egy rövid és fonros észrevétel:
"Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik."
Ez egyáltalán nem igaz. A buddhizmusban pont ellenkezőleg történik: a te saját egyéni erőfeszítéseid, áldozathozatalaid segítenek a megnemértés feszámolásában. Olyannyira nem igaz ez, hogy egyenesen vannak olyan "lények" bár a felismerés után már nem lények:), a pratyjéka-buddhák az önbuddhák, akik a tanításthozó buddhák idejék kívül is felismerik a valóság természetét, és hogy ebben nincs semmiféle én. Az, hogy ez történik velük egy múltbéli kívánságuk eredménye, egyedül szeretnék felismerni a "valóságot". Tehát ilyen állapotban lehet kerülni, anélkül, hogy a buddhizmus mém jelen lenne éppen a világban, ha valaki a függő keletkezés tizenkettes láncolatán meditál - visszafelé, és így lebontja "önmagát".
Az meg hogy az egómnak mi tetszik - és szívesen hódolnék bármely istennek, ha reálisnak érezném, hogy ő teremtett, de pont ezt próbálom magyarázni: engem (és bárki mást sem) SENKI sem teremtett, "mindenki" azért az, mert azt tapasztalja ami az élete, és azért tapasztalaj azt, mert ennel az okait ültette el, és így tovább a végtelenségig. Azért nem teremtett senki, mert nincs is olyan, hogy én, legfeljebb függésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini, azt az idézetet csupán a Daath bölcsességgenerátor küldte nekem pont akkor, gondoltam mókás, és bírom.
A keresztény egyház az, ahogy a papok értelmezik a szentírást (tudnak különbözni azért ők is rendesen, de mondjuk a hivatalos álláspontjukról beszélek-van ilyen), és ami a templomokban folyik. A kereszténység meg az, ami általad és a Szentírás által létrejön. Belevetítem és rázós, nemhinném, neked ezek szerint igen, nekem cseppet sem. Tudom, hogy nem baj, sőt, jó, ha elkezdünk foglalkozni a gondolattal, hogy az elérendő cél ugyan abszolút értelemben egy, de nem tudsz olyan tanítást adni, ami a világon mindenfajta embert vezetni fog. Viszont lehet több látszólag tök eltérő tanítás, melyeket mindenki saját egyénjéhez megtalálva és illesztve eljut oda ahova kell. Az, hogy megkisérlem ezeket kibékíteni egymással, összehangolni őket, sztem egy nagyon hasznos dolog. Különben nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, ki ilyen irányú tevékenységet folytat, jópár kulcsot kaptam jómagam is ezekhez. Viszont amellett, hogy akár hatékonyabban is megértetheti az útját keresővel a lényeget, ezzel közelebb kerülhetnek az emberek egymás megértéséhez és elfogadásához, sőt, őszinte szeretetéhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: A bűnbeesésről. Kérdezik többen, ha Isten tökéletes, miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs bűn? És pont a lényeg, hogy Isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal. Megtehette azt, hogy bűnbe esik, ez a lényeg. Bár Isten nagyon kis lehetőséget hagyott meg neki abűnbeesésre, (ugye egyetlen fa gyümölcséből nem szabadott enni,) hogy csak akkor eshessen bűnbe az ember, ha nagyon akar, de megtette. Ez az egész így tökéletes a maga tökéletlenségében. A biztosíték, hogy nem lesz még egy ilyesmi, ha az ember visszajutott oda ahonnan elindult, az maga az ember, erre nem lehet mást mondani. Isten pedig ott van mindenkiben, örökkévaló, változatlan, és meghalhatatlan, ha az ember észreveszi magában, akkor halkan mindig megsúgja az egyénnek, hogy mi a helyes - ha akar rá figyelni persze.
Még Bence: Akartam még írni, nézd meg a kínai univerzizmust. Kezdetben a mindent átfogó, felölelő, irányító Tao személytelen volt, az erő, ami a Minden. Aztán később az embereknek igényük volt arra, hogy egy személyhez szóljanak, hozzá imádkozzanak, és csináltak belőle egy személyt: Ő a Tao, ha úgy tetszik személyesen. Ez a lényegen csöppet sem változtat, sztem max egónknak nem tetszik hogy na nehogy már legyen egy felsőbb valaki személy aki teremtett minket meg uralama alatt vagyunk meg kénye kedve szerint kelll cselekedni hogy visszafogadjon minket?! Pedig ugyanez érvényes a buddhizmusra is, ott is bizonyos életvitel folytatásával kerül közelebb az ember a Nirvanahoz. Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na persze, hogy minden ugyanaz másképpen...
Pl. az alma meg a cipőtalp is csak anyag. Atomok, elektronok.
Cipőtalpat azért mégse ennék, talán nem is volna egészséges.
Nem célravezető a relatív szinten lévő dolgokról szóló vitában, abszolút szintről hozott megállapításokkal érvelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield!
A kereszténységet én pl. nem nevezném hamis tanításnak, biztos, hogy hinajána és talán még mahajána szinten is nagyon jól műkődik.
De azért én nem vagyok biztos abban, hogy ami buddhista látásmódót Te belelátsza keresztény tanításokba azok valóban ott is vannak.
Pl. ez az egész reinkarnáció belevetítés nekem egy kicsit rázós!
Vagy akkor ugye kérdés, hogy mit nevezünk kerszténységnek, amit a papok mondanak a templomba, és ami írva vagyon a könyvekbe, vagy a Te megértésedet a keresztény tanításokról!!? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Miután elküldtem a hozzászólást az idézet amit kaptam: "Minden ugyanaz másképp" : )
Gén: "Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai."
Sajnos nincs itthon idegen szavak értelmező kéziszótára, és hiányos műveltségem, úgyhogy ha gondolod újrafogalmazhatod akár bővebben és közérthetőben is. De így is mondanék annyit hogy és akkor mi van? : ) Különböző vallási rendszereket összeegyeztetni nemtudom lehet-e másképp, és ha lehet is, akkor sincs rá annak szüksegé, aki valójában meg szeretné érteni. (Biztos lehet egyébként, és ahogy múlik az idő remélem én is egyre igényesebben fogom ezt megtenni, de a lényeg nem ez.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, szerintem Bence elég jól leírja a buddhista látásmódot.
Szerintem ezt így végiggondolva azért látszik, hogy elég komoly különbségek vannak vallások, látásmódok között.
Én pont azt gondolom, hogy amíg nem mész egyiknek igazán a mélyére addig tűnnek csak úgy mintha ugyanazt mondanák.
Ez nem jelenti azt, hogy csak az egyiknél volna a bölcsek kőve.
Szerintem a vallások különböző szintekig jutnak el, más célokkal, különböző szintű és stilusú embereknek valók.
Szóval mindegyikkel mész fel a hegyen különböző utakon, de szerintem nem mindegyik visz fel a hegy tetejéig.
Kővezzetek meg, de én így látom.
Bence!
Küldtem Neked egy mail-t! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, akkor úgy gondolod, hogy a kereszténység egy hamis tanítás? : ) Számomra egyáltalán nem jelent ellentomondást az, hogy a keresztény közeg a végsőt Istennek nevezi, a buddhizmus pedig Mahaparinirvananak. Ezt próbáltam kifejteni még vmivel korábban, hogy ezek a különbözőségek a térben és időben máshol megtalálható emberek, népek különböző szociális körülményeiktől és gondolatviláguktól függenek. Mindegyiket ugyanaz az erő alakította ki, a végső, hogy utat mutasson magához, ami ezekben a vallásokban a végcél. Különböző szűrővel rendelkező tudatok különböző módszerekkel, utakon haladva jutnak el ugyanoda. Az, hogy neked a kereszténység nem megfelelő, de a buddhizmus igen, az még nem jelenti azt, hogy ezek a vallások lényegükben tényleg különböznének. Egyénre - rád vetítve megeshet és persze meg is esik, hogy érzed nem ugyanazt a hatást váltja ki nálad a kettő, de ebbe erősen benne vagy te, és a te milyenséged. : ) A buddhizmus sztem pont erre tanít, hogy az ilyeneket az ember észrevegye, a kereszténységből nehezebb kilátni véleményem szerint, ez mondhatjuk egy hibája... Én is a buddhizmust kedveltem jobban, nem volt túl jó véleményem a kereszténységről, de pont a buddhizmus jótékony hatása miatt láttam meg a kereszténységben is azt, ami kell, és ami miatt ma már talán közelebb áll hozzám - és emellett szeretem és hiszem a buddhizmust is, nem látom ezek összeegyeztethetetlenségét; bár bizonyos, hogy a keresztény gondolatvilágban ragadt elmével nem érteném meg a buddhizmust, és ez így igaz fordítva is.
"és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól"
Ennek ellenkezőjét viszont már bebizonyította a kvantumfizika, nem a parafizika, az akadémiailag elsimert nagytudományos kvantumfizika.
Amikben egyébként különböznek a tanítások télleg, (persze ez még nem jelenti azt, hog yellentmondásban állnának, csak azt, hogy nem lehet mindenben benne minden) az például az, hogy az üdvözülés felé vezető úton a kereszténységben kimaradt a gnózis, a tudás útja; viszont nagyon fontos plussz benne a kereszténység örömüzenete: Az ember _egyszeri_ személyisége is feltámadhat és válhat Isten részévé, erről szól Jézus feltámadása.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost ha van egy leírásunk, amely következetes, és nincs benne olyan entitás, nincs az egyenletben oylan változó, amelyiket elfogadni kéne, minden tapasztalatokon alapul, akkor mégis beletenni egyet azaz ISTENT teljesen értelmetlen.
Félreértés ne esség én NEM MEGCÁFOLNI szeretném Isten létét, mert szerintem ezt nem lehet - és értelmetlen, mindössze arra rámutatni, hogy alkotható kohetens világkép nélküle, és pont emiatt gyökeresen ellentmond a józan észnek, hogy mégis felvegyük a világképbe. Tehát nem eltántorítani szeretnék senkit a hitétől, legfeljebb rámutatni hogy ezen értelmetlen vitatkozni, mert pont az ÉRTELEM hiányzik belőle. És nem fogadom el azt a "magyarázatot" sem hogy én nem érthetem Istent, mert végtelenül hatalmas, és kifürkészhetetlen stb. mert igen is van olyan tapasztalatom, és szerintem nem csak nekem amelyikben pont hogy meg lehetett érteni a világot - az, hogy ez nem megragadható, megint csak más kérdés. Tehát az ateizmus összefoglalásaképp - az a buddhista nézőpont, hogy ha valaki b evezet egy teremtőt az egyenletbe, azzal bebiztosítja, hogy ne sikerüljön megismernie a világot.
És mielőtt még azzal vádolnátok, hogy csölátásom van (a csö tibetiül a Dharma:), szeretném leszögezni, hogy miután megvolt az az élményem, ami alapjaiban változtatott meg, én nyitott voltam a buddhizmusra is és az Istenhitre is, sőt én is azt gondoltam, hogy ugyan az a kettő. (nagyon örültem is amikor megtudtam, hogy buddhistaként is lehetek hívő, és nem kell egyiket vagy másikat választani - eleinte mindekettőnek vallottam magam) Aztán ahogy elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával, derült ki számomra, hogy az Istenhitekben mennyi a homályos folt, ellentmondás, és a józan ész hiánya. Ráadásul párhuzamosan elolvastam azokat a buddhista tanításokat, amik pont az ilyen Istenhitek cáfolatáról szólnak, nem lehetett más választásom, mint a Dharma, az Isten mémet pedig kinőttem.
És hogy árnyaltabb legyen a kép a buddhisták azt mondják, hogy aki valamilyen vallást követ (ha nincs benne olyan ostobaság, hogy pl élőáldozatot kell felszolgálni, hogy a menybe kerülj) simán oda is lehet kerülni, tehát működnek. A félreértés csak annyi, hogy egyetlen duális állapot sem lehet tartós. (Mivel minden ami feltételekhet kötött múlandó), tehát nincs örök meny és pokol - bár mind a kettő nagyságrendEKKEL hosszabb ideig tart, mint az emberi élet.
Szóval ez a re Dakini 185: Vagy elhiszed, hogy van örök élet a menyben, vagy a józan észer alapozva elfogadod, hogy lehet sok csodálatos dolgot tapasztalni egymás után és ezt menynek hívni, de mivel most nem ezt tapasztaljuk,és feltételektől függ, hogy ezt kezdjük el tapsztalni, nem lehet tartós - a feltételek megváltoznak, és kiesünk a menyből. A buddhista hozzáállás tehát az (következve a kezdetnélküli időből és az összetett dolgok múlandóságából), hogy már számtalanszot voltunk az összes menyben, pokolban, és már minden lény volt a szülőnk valamelyik előző életben. És mivel a menyekben nincs sok motiváció a gyakorlásra, hogy próbáljunk leszokni a duális gondolkodásról, a Buddha nem is javasolja hogy ott szülessünk ujjá, mert az emberi létezésben lehet a legtöbb erényt felhalmozni, és a legeffektívebben gyakorloni.
Szóval féreértés ne essék, és nem nézem le a hívőket, és azt kivánom nekik hogy érjék el a legmagasabb és maradandó boldogságot, csak egyszerűen ezt nem tartom lehetségesnek, mivel a gyökérok a netudás, annak a nemtudása, hogy nincs külön valaki aki tapasztalna, tapasztalat és tárgy. Amíg ezt nem ismerik fel, addig nem fognak tudni megszabadulni a feltételekhet kötött léttől és körforgásban a szamszárában maradnak.
És egy gyakori félreértés az is, hogy a buddhista alapot amit tudatnak fordítanak, egyenlővé teszik Istennel. A tudat "az" ami most olvassa ezt a szöveget, de nem valami, nem valaki, nem létező és nem nem létező (és nem e kettő keveréke és nem egyik sem). Csak egy szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs, hogy este nem írtam, most megpróbálom:
Először is Nargile:
(Szerintem Ashvagosha), de valóban jogos, hogy amíg nem mondom ki mit értek ateizmus alatt, nem érdemes ilyen kijelentéseket tennem:) Ateimus alatt azt értem, hogy nem ismerek el egy külső teremtőt, aki a világot alkotta. A buddhizmusban számos említés van istenekről, de ezeket csak a fordítás miatt hívják így. A szanszkrít nevük dévák, ők azok a lények, akik folyamatos érzéki örömöket tapasztalnak rendkívül hosszú időn át. A nyugati fordításokban ezeket hajlamosak isteneknek fordítani, de már ennél vadabb dolgokat is olvastam, nevezetesen hogy a Buddha aspektusokat a jidamokat hívják istenségnek. Ezek a félrefordításból eredő hibák, sokkal célszerűbb szerintem meghagyni az eredeti nevüket -DÉVA, hiszen ilyen fogalom a magyar nyelvben nincs. Tehát a Dharmában a világ - NEM TEREMTETT, NINCS egy felső hatalom, akinek az instrukciói szerint kéne cselekedni, hogy megjutalmazzon, stb.
A most következő gondolatmenetnek pedig NEM célja, hogy valakit megbántsak, valakinek megingassam a hitét, vagy hogy akár a vallások, akár Xerfield leírását CÁFOLJAM (kivéve ami a buddhizmusra vonatkozik), egyszerűen egy alternatív gondolatmenetet szeretnék kínálni, remélem sikerül értelmesen leírni.
Hogy rögtön egy cáfolattal kezdjem:) a buddhizmusban SOHANEM VOLT olyan, hogy önálló független lélek és szellem - ez a kettéosztás már eleve értelmetlen ebből a szempontból- az meg, hogy bármi halhatatlan lenne egészen konkrétan kizárólag olyankor merül fel buddhista tanításokban, ha a Buddha arról magyaráz, hogy ilyen NINCS. A tapasztalásunk leírásában nem test, lélek, szellem szerepel, hanem az öt halom. Azért hívja a Buddha halomnak, mert a halmaz szó valamiféle rendezettségre utalna. Azt tanította, hogy minden tapasztalatunk besorolható az öt halomba, persze vannak olyanok amik többe is. Az öt halom logikus sorrendben pedig a következő: Formák (szín, szag, alak, stb.) , ezt érzékeljuk (eldöntjük, hogy tetszik, nem tetszik, semleges), megkülönböztetjük más tapasztalatoktól (besoroljuk, fogalomhoz kötjük), kialakul egy késztetés (a rosszat szeretném elkerülni, a jót újra megtapasztalni), és végül a tudatosság (hogy visszaemlékszem rá, tudom, hogy volt ilyen tapasztalatom). Szóval pl almaevés: kerek, szilárd, illatos izé, beleharapok - tetszik, finom, -áhá szóval ez az alma, - szeretnék még ilyeneket enni - és emlékszem rá, hogy már máskor is ettem almát. (Ez a felosztás eleve nem külső és belső - világ és én alapján osztályoz!)) Minden buddhista tanítás alapja, hogy az maradandó független én egyik halomban sincs, attól külön sincs, és máshogy sem létezik. Az én a duális gondolkozás terméke, amelyik különbontja a tapasztalat tárgyát, a folyamatát és a tapasztalót. Ebből következik az az állítás, hogy amíg van valaki aki tapasztal, addig lesz körforgás, idő, stb. Tehát értelmetlen az a felvetés, hogy az időnek van kezdete - azaz egyszer csak megteremtették a világot. A másik ami szükségtelenné teszi Istent a világ leírásához az a felismerés, hogy létezik szabad akarat, meg lehet változtatni a dolgokat. Ha felismerem, hogy éntőlem függ minden tapasztalatom, akkor mégis miféle "világot" teremtettek az értelmezhetetlen időkezdetkor?
Ehhez az idő kezdethez hozzátenném, hogy amit a materialisták ősrobbanásnak hívank, és elintézik hogy előtte nem értelmezhető az idő, azt a buddhizmusban is hasonlóan tanítják, csak itt a fizikai világ manifesztálódását jelenti, és ősrobbanások végtelen soráról van szó. Mivel a materialisták az anyagi világban végzett mérésekre alapoznak - ha nincs anyagi világ, akkor nincs is mit mérni, tehát nincs ellentmondás. A materialimzus hibája, hogy a tudatot az anyagról eredezteti (minden ISMERETÜNK az anyagról az ÁLTALUNK tapasztalt tulajdonságaiból vontuk, le - áthatolhatatlan (szilárd) stb. és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól (kinek a számára bizonyítanák ezt?????)), és az anyagot valósnak tartja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | dakini:
"És mi az Isten?
Ő mindig is meg volt világosodva és meg is lesz?
És mi a szerepe ebben az egészben? Van valami befolyása itt a folyamatokra?
Ő tudatosan teremtett minket? Akkor tudatosan elhomályosította önmagának egy részét? Ilyennek akart minket teremteni vagy csak félresikerültünk?"
én úgy képzelem,
hogy az egyetemes, tökélete, teremtő tudat-entitás,
mint isten-fogalom,
egy -nyilván- végtelen, magát állandóan transzformáló,
újrageneráló fraktál.
ebben a folyamatos tökéletesedési processzusban száguldunk mi is a szubjektív és objektív tudatjainkkal.
egy-egy fejlődési szintet átlépve válunk istenekké.
a minket teremtő entitás annyiban tervezett tudatosan, amennyire a folyamatai voltak azok.
részeként új irányokba is fejlődhetünk, de az alap fraktálmotívumot mindenképp megőrizzük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield:
Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai.
Dakini:
A legjobb válaszokat úgy kapod, ha átírod a kérdöjeleidet felkiáltójelekké. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor egy lélek több testben is meg tud jelenni?
A lélek és a szellem külön úton jár és különböző testekhez különböző lelkek és szellemek kapcsolódnak? Azaz lehet, hogy következő életben ugyanahoz a szellemhez egy másik lélek kapcsolódik?
Ha egyszer volt egy ilyen ideális állapot a bűnbeesés előtt akkor ha most végre elérjük a frankót, akkor mi a biztosíték, hogy nem lesz megint egy bűnbeesésszerű kiesés ebből az állapotból?
Vagy az eredendő bűnbeesés előtti állapot nem azonos azzal amit majd el fogunk érni? Az nem volt még annyira tökéletes?
A szellemünknek az a része ami most nincs velünk az öntudatlan állapotban van? Vagy valahonnan figyel minket? Vagy az maga az Isten és mi vagyunk az Ő elhomályosult tudatállapotai? Ő rajtunk kivül lesz mindig is vagy egyszer mi is a részei leszünk?
És mi az Isten?
Ő mindig is meg volt világosodva és meg is lesz?
És mi a szerepe ebben az egészben? Van valami befolyása itt a folyamatokra?
Ő tudatosan teremtett minket? Akkor tudatosan elhomályosította önmagának egy részét? Ilyennek akart minket teremteni vagy csak félresikerültünk?
Bocs a túl sok kérdésért!!!
És még mindig nem látom azt, hogy miért mondaná mindegyik vallás ugyanezt....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy kekeckedésnek vegyem kérdéseidet; sőt, kifejezetten jók ezek, mert olyan részleteken is gondolkodom ilyenkor, amiken egyébként nem, így csak teljesebb lehet a kép.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tennék ilyen kijelentéseket, hogy igen, igazából minden úgy van, ahogy én írom, mert akkor halálra röhögném magam/on, mondjuk utána frankón tudnám mi van, az biztos. : )
A lélek, hogyha egyszer teljesen megtisztul, akkor nem reinkarnálódik többé, ez a Földi élet célja mind a lélek, mind a szellem számára. Viszont aki egyszer a Földön van, annak mindenképp van élő teste-lelke, egyik sincs a halálban. Más kérdés, hogy a lélek ki tud szállni a testből, és ezt meg is teszi gyakran, olyankor az ember alszik, vagy bélyeget eszik, vagy asztrális projektál,stb. A szellem meg igazából az isteni szikra az emberben, azért szikra csupán, mert nincs teljes egészében velünk itt a Földön, csak kis szeletét érzékeljük. De a cél az lenne, hogy felé haladjunk, azáltal hogy egyre egészségesebbek leszünk, minden lehetséges téren. (Pár hozzászólással ezelőtt kifejtettem ezügyben a véleményemet arról, hogy az ember valójában szellemi lénynek volt teremtve, s bűnbeesés után jött "rá" a többi.) A szellem is csak addig reinkarnálódik újra meg újra új testbe, amíg el nem éri azt a szintet maga az ember itt a Földön, hogy el tudja érni a szellemet teljes egészében - ilyenkor az ember meghal, és megy haza, vagy marad akár a Földön boddhiszattvaként.
Amíg ez nem következik be, úgy képzeld el, hogy halál után más dolog történik a szellemmel, és más a lélekkel. Azt hiszem a léleknek is több esélye lehet, több testetöltése a Földön, de nem ~emlékszem pontosan, ám mivel azért nekem is szívügyem a téma, rajta leszek/vagyok a dolgon. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja asszem kezdem érteni.
A lélek ha megtisztul és visszatér Istenbe akkor megint onnan kiválik és kapcsolódik egy új testhez és szellemhez. Ugye? Ez már reinkarnáció akkor csak közbe van iktatva Isten?
Viszont ha akkor is visszatér Istenbe ha nem tisztul meg a pokolban, akkor a pokol nem örökké tartó kárhozat.
Tehát a lélek is mindenképp reinkarnálódik csak más utakon mint a szellem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg nem kekeckedni akarok, de azt nem értem, hogy mondjuk lehet, hogy az előző életemben a lelkem a pokolba (vagy a mennybe remélem) került és most csak a szellemem van itt?
Ezek így elválaszthatóak?
Meg erről az egészről a kereszténységben pl. nem hallottam, hogy a szellem megy életről életre...
Akkor minden úgy van ahogy TE írod és a vallások csak különbőző képpen értik (félre) a dolgot, de ugyanazt mondják amit Te is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, a lélek a halál után pokolba kerülhet, itt lehetősége van arra, hogy megtisztuljon, vagy ha ez nem történik meg, akkor a személyiség elveszik, és csupán az őt alkotó energiák térnek vissza Istenbe.
Szerintem végső soron az egész világ a tudat megtestesülése, így természetesen az érzelmek és gondolatok is. Megeshet, hogy hülyeséget mondtam azzal, hogy többet foglalkozik a buddhizmus a szellemmel, mint a lélekkel, mert talán pont hogy a szellemhez akarja "igazítani" a lelket, hogy az is elnyerje a halhatatlanságot. Lehet, hogy ezért tűnt nekem úgy, hogy a szellemmel foglalkozik, mert annak megismertetésével alakítja, dolgozik magával a lélekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs, de nem értem tehát a lelkem a halál után a pokolba kerül (vagy a mennybe :-) ), ott is marad örökre, a szellemem pedig reinkarnálódik?
És a következő reinkarnációmhoz az új testemmel egy új lelket is kapok? Vagy az már nem jár több, vigyáztam volna rá jobban?
A buddhizmus az mondja, tudomásom szerint, a gondolkodás és az érzelmek a tudat különböző megnyilvánulási formái, tehát a szellem és a lélek a tudat különböző aspektusai és mindkettővel egyformán dolgozik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Na jó, rosszabb esetben, és inkább ugye a testükkel azonosítják magukat az emberek (főleg nyugat), az már egy előrelépés, ha csak a lelket is még tudatosan hozzáveszik magukról alkotott lényegükhöz - ami szintén megmaradhat örökkévalónak, ha elég tiszta.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: Örülök, hogy megkérdezted! : )
Az embernek - bár kezdetben nagyon ódzkodtam mindenféle konkrét boncolgatástól és ezzel darabokra szedéstől, de megbékéltem vele, ha eccer ~szerintem így van - három része van, melyik a következők:
-Test (fizikai)
-Lélek
-Szellem (tudat)
Legtöbben csak előbbi kettőről beszélnek, és utóbbi kettőt összevonják léleknek - lehet tán azért is, mert most sincs teljesen különválva a két dolog, össze van mosódva még, és ez régebben méginkább így lehetett. Ez a test-lélek-szellem hármassága, mely szerintem egyben egy kiváló analógiás lehetőséget is nyújt. Gondoljunk csak bele, mit érzékelünk mi a világból, aztán megláthatjuk, hogy:
-A test az, aminek érzetei, vagy érzései vannak; fáj, nyom, simogat, stb.
-A lélek az, amelynek érzelmei vannak; szerelmes, gyűlöl, fél, stb.
-A szellem pedig nem más, mint aki gondol, vele a gondolatokat lehet analógiába hozni.
Nem akarom pofátlanul elvenni mások örömét azzal hogy írok még ide ehhez hasonlókat, elég annyi hozzá, hogy véleményem szerint csomó lehetőség van még ebben, és hasznos dolog ennek tudatában lenni. Próbáljuk csak meg analógiába hozni ezzel a Szentháromságot! : )
Tehát a lélek az, ami a pokolba kerülhet, és a szellem az embernek az a része, ami sohasem vész el, akárhány halál által, ő az, aki mindig reinkarnálódik, ameddig csak szükség van rá.
A buddhizmus úgy vettem észre általában a szellemről ad tanításokat, a kereszténység többet foglalkozik a lélekkel - amivel például a nyugati ember nagyonis azonosítja magát - ezért sem tudnak tán kezdeni a halállal, annak tényével semmi érdemlegeset társadalmi szinten. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bence: azért ez így nem biztos, hogy igaz (vagy legalábbis attól függ, hogy definiálod az ateizmust). Az Avagósha Buddhacsarita konkrétan beszél istenekről, a mahajána buddhizmusban is vannak olyan tendenciák, amik távol állnak az ateizmustól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bence: Azért írtam azt, hogy: "a többféle hit, (vessző!:) istenkép illetve értelmezés..." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát akkor az hogy van, hogy vannak vallások ahol a mennyország kontra pokolba lehet jutni örökre és vannak ahol reinkarnáció van?
Most akkor tényleg az egyiknek igaza van a másiknak meg nem?
Vagy mindenkivel az lesz amiben hisz?
Mert ezek azért eléggé más célok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pont az jött fent hogy
"A szavak helytelen és szerencsétlen megválasztása remekül akadályozza a megértést.
Sir Francis Bacon"
Most nem tudok eleget írni, de este megpróbálok.
Azért alapvető tévedés az istenhiteket összemosni a buddhizmussal, mivel ez utóbbi ateista. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 172
Szerintem ugyanazt mondja minden világvallás, csak nem ugyanúgy! Ha úgy tetszik mondhatjuk azt is, hogy nem ugyanazt mondják, de a céljuk ugyanaz. Egyazon közös gyökérből erednek; a többféle hit, istenkép-illetve értelmezés a más és más földrajzi, időbeli helyzet miatt, tehát a különböző szociális körülmények miatt, az emberek, népcsoportok milyenségének megfelelően jöttek létre.
NEM KÖZHELY, hogy ezek végső soron mind ugyanarról szólnak, bár szoktak ilyeneket mondani, azok akik nagyon nem vágják mi van.
Vagy szerintetek egyiknek igaza van, másiknak nem? Vagy akkor?
Netán úgy gondolja bárki is, hogy halála után lényegében más vár egy buddhistára, más egy keresztényre és más egy iszlámot követő emberre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | PEACE
LOVE
EMPATHY
éééés kész |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ha új vagy hát Légy Üdvözölve! :) |
| | | | |
|
