 |
Legfrissebb hozzászólások (703 - 802)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | A hitet a bizonyosság inkább erősíti.
Ez a bizonyosság lehet mondjuk egy 'jel; csoda; megnyilatkozás'.
Ha pedig folyamatos 'jelek' nélkül elgyengül a hit, az a bizalom hiánya.
A hit és bizalom szervesen együtt...
Jah és az érzelmi jutalom alatt a jelentéktelenül kis gondjaink fölé tornyosuló helyesnek vélt és empátiában gazdag magasabb Rend-ben való megnyugvást érted (vagy ilyesmit)? -Mert ha full mást, akkor még hozzátenném:
a "nyereségvágyból elkövetett hitet" szerintem külön dossziéban tartják számon :)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | szerintem az emberek buták.
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A bonddotcom felvetését követő vitára pedig csak azt javasolnám, hogy mindenki, aki arról szeretne véleményt kifejteni, hogy szerinte milyen egy vallás, hit egyház stb, előbb DEFINIÁLNI szíveskedjék, különben nem lesz sok remény a kommunikációra.
Saját elképzelés:
Vallás: olyan mémrendszer, amelynek létezik olyan eleme, amely a józan észnek ellentmond, és ezen elletmondás feloldására nem létezik ismert megoldás.
Hit: egy olyan logikai bukfenc, melynek segítségével a logikusan bár ellentmondásos, de nagy érzelmi jutalommal kecsegtető mémet elkezd vallani valaki. (fontos eleme, hogy a bizonyosság elpusztítja)
Bizalom: ha valaki egy hétköznapi észnek ellentmondó mémet, melynek van ismert feloldása akár a feloldás megértése nélkül is elfogad. (a bizonyosság erősíti)
Egyház: olyan emberek csoportja, akik ugyanazt a főmémet tartják magukénak (pl ügyvédi kamara:).
Őszintén szólva ilyen definiciókkal bongdotcom véleménye nem igazán következetes. A hatalom összefonódása egy egyházzal, pláne valláson alapuló egyházzal elég szerencsétlen. De ettől még a kizsákmányoló uralkodók népigázási eszközének látni - elég paranoid szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re vannak e szellemek, és istenek a buddhizmusban:
A Dharma tele van olyan utalásokkal, és tanításokkal, amelyekben nem csak az általunk érzékel két érző lény formája (ember, állat) hanem továbbiak szerepelnek - konkréten még négy fő típus - mindegyik a domináló érzelme szetrinti születésben, és nem mind képes érzékelni a többit. Sőt ráadásul az alsóbb világok lényei vannak óriási túlsúlyban, ahogy megyünk az egyre kellemetlenebb tapasztalatok felé, egyre több olyan lény lesz, aki azt tapasztalja (mármint a világkorszak hanyatló részében). Az istenek pedig, akik úgymond köztudomásuak voltak a történelmi Buddha idejében(nem akartam hindut írni pont egy ilyen okítás után:), végül is akár az egyiptomi, görög, stb. is ide passzol), pedig archetipikus sémák szerint vannak felosztva, teremtő-pusztító, háború-béke, stb. helyi istenek. Ha valaki az érzékelés kapuin (melynek egyike az elme) bejövő fraktálfolyamnak tekeinti az életét, akkor nem csodálkozik, ha meghallja, hogy egyes lények milyen módokon tapasztalják a világot, sőt sokkal logikusabbnak és teljesebbnek érezheti képet. Ha pedig e testként született anyaghalmaz bioelektromos működésének, akkor nyilván azt mondja hogy hiszem, ha látom, addig ez baromság.
Amit ezzel ki szeretnék fejezni, hogy lehet, hogy az érzékszervi tapasztalatoknak homlokegyenest ellentmond a szellemvilág (nevezzük ennek a jelenleg érzékelhetetlen erőket/lényeket), de ha belegondolunk, hogy mennyiféle tapasztalatunk lehet szenvedés és élvezet között, akkor nem kell túl sok ész, hogy olyan sarkításokat találjunk ki, hogy lehet, hogy valaki csak örömöket tapasztal egész életében, míg mások kizárólag kínlódást. Az egyiket elnevezni menynek, a másikat pokolnak még csak definíció. Ha pedig a tettenik befolyásolják azt, hogy mi történik velünk, akkor az ilyen tapasztalatok megszerzésének nincs elvi akadálya. Ha mindenki egy általa kivetített álomvilágban él, akkor semmiféle logikus oka nincs annak, hogy mért ne születhetne valaki Shivának, már ha ennek megfelelőek a tettei. Ráadásul meg lehet tanulni érzékelni ezeket a dimenziókat, és nem valami mesterségesen indukált őrületként fognak előttem megjelenni, hogy végre szellemeket látok - ha már hat éve folyamatosan ilyeneket képzeltem magam köré, hanem konszenzusvalóság lesz, mind a ketten azt fogjuk látni, amennyire most is ugyanazt a fát látjuk.
Ami különbség a vallások és a buddhista istenképek között, hogy a vallások ezek imádatára épülnek, a buddhizmusban pedig ezek kb olyan lények, amilyenek mi vagyunk, és az ő megszabadulásukért is kell munkálkodnunk. Szóval vannak benne istenek meg szellemek rendesen, de ezek nem fontosabbak, mint egy teljesebb kép mellékszereplői. Ami meg a bőnből és máshonnan átvett szellemeket illeti, nem csak emberi lények gyakorolják a Dharmát, a tipikus szellem, akit tetrahíd említ is egy olyan lény, akit Padmaszambhava térített meg, és ezáltal bekerült a buddhista segítők közé. Egyébként ahhoz, hogy buddhista értelemben számítson (egy gakorlónak felhasználható támasza legyen) az illető "lény" minimum nyolcadik szintű boddhiszattva kell legyen, "akinek" más nincs ego-illuziója, szóval csakis nem-lények lehetnek fontos lények a buddizmusban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | oooooooooooooooooooooooooooooooooooooohhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
hhhhhhhhhmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "The following is an accurate list of Indian religions often wrongly confounded under the term `Hinduism'. The colloquial English term is first in bold letters, with the technically correct English term in round brackets, followed by the colloquial Sanskrit terminology in italics in triangular brackets, and the technically correst Sanskrit term in square brackets at the end.
magyarul:
"A következő lista azoknak az indiai-eredetű vallásoknak gyűjteményes felsorolása,amelyeket gyakran "hinduizmusként" értelmeznek.
Az általánosköznyelviszó van az elején,majd kerekkk zárójelekkk közötta tekni... kuss... és (itt) nézzetesben a zeredet szanszkrit ki fejezés.
avagy:
http://mb-soft.com/believe/txo/hinduism.htm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "The following is an accurate list of Indian religions often wrongly confounded under the term `Hinduism'. The colloquial English term is first in bold letters, with the technically correct English term in round brackets, followed by the colloquial Sanskrit terminology in italics in triangular brackets, and the technically correst Sanskrit term in square brackets at the end.
Brahmanism ( Brahmanism, `Hinduism' ) [ astika brahmana dharma , sanatana dharma ]
Vedanta
Sri-Vaishnavism [ Vishisht Advaita Vedanta ]
Tengalai (Southern; Tamil)
Vengalai (Northern; Sanskrit)
Madhva Vaishnavism [ Dvaita Vedanta ]
Bengali Vaishnavism [ Bheda-bheda Vedanta ]
Mahapurushiya Sect Assam
ISKCON (International Society for Krishan Consciousness)
West Indian or Gujarati Vaishnavism [ Shuddh Advaita ]
Smartism ( Smarta Pantheism ) [ Advaita Vedanta ]
Yoga
Mimamsa ( Vedist Ritualism )
Samkhya ( Brahmanic Analytical Atheism )
Nyaya ( Logical Theism )
Vaisheshika ( Atomic Naturalism )
Sudra Religion ( Shaivism ) [ Shaiva Dharma ]
Dravidian Shaivism Proper
Old Dravidian Shaivism ( Adishaivism ) [ adisaivar ]
Tamil Shaivism [ saiva siddhanta dharma ]
Kannada Shaivism [ virasaiva dharma ]
Chandalla Shaivism (Dalits & Adivasis)
Gond Religion
Bhil Religion
Kol Shaivism ( Kolarian Religions )
Munda Religion
Santal Religion
Kaul Shaktism
Others
Sramanism ( Sramanic Heterodoxies )
Buddhism [ bauddhas ]
Jainism [ jainas ]
Carvaks or Materialists [ carvakas ]
Shaktism [ shaktas ]
Right-Handed ( "Daskhinachari")
Left-Handed (" Bamachari" )
Kowls or Extreme Shaktas : cf. Kolarian Religion
Rajput Religion ( Rajput Solar Religion )
Tantrism ( Tibetic Tantric Religions )
Bon or Old Tibetan Religion
Kashmir Shaivism
Lamaism"
(-teccik, hogy a "félreértett hinduizmus" címszó alá bekerült a buddhizmus is... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nagy kulonbseg van az elmeleti, es gyakorlati hinduizmus kozott. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bong.com: azért a hinduizmusról elég leegyszerűsített ismertetőt adtál. A hindu "kasztrendszer" valójában nem is kasztrendszer. Csak amikor a 16. században a portugálok megérkeztek Indiába, és nem értették az indiai társadalmat, akkor a saját társadalmukból már ismert elnevezést (kaszt) alkalmazták a leírására.
A hindu kasztrendszer (varnásramadharma) nem azt jelenti, hogy a felsőbb kasztba tartozók dirigálnak az alsóbb kasztokba tartozóknak és megy a tülekedés, hogy az agresszív karma-marketingeddel a következő életedben majd jobb pozíciót szerezz magadnak a reinkarnációs munkaerőpiacon. Sokkal inkább azt, hogy van egy olyan örök kozmikus törvény (Szanáthana Dharma), amely a dolgokat meghatározza. Ez az Örök Törvény dirigál, nem az emberek, ők csak azt hiszik max., hogy dirigálnak az egójuk mókuskerekében. Eredetileg az, hogy ki milyen varnába tartozik, azt jelentette, hogy milyen princípium szerint kell az életét berendeznie, milyen törekvésnek kell áthatnia az életét. A vaisnák, a kerskedők és iparosok például az artha, az anyagi gyarapodás princípiuma szerint élnek, a ksatriják pedig a dharma, az erény, a közösségi szellem szerint. A cél itt is az, hogy az ember "meghaladja önmagát", eljusson önmaga megvalósításának egy olyan magasabb szintjére, ahol már gyakorlatilag nem önmaga többé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem te a hitről beszélsz és egyes filozófiai hitvallásokról én pedig a szervezetről. Az egész egyház-vallás dologból bőven elég 1 tanító/mester és a tanítványok. Nem kell hozzá se épület se szervezet se dogmák, se szokások, mert ezek már csak eltávolítják az egyes embert a lényegtől. A hinduizmus pedig természetesen nem a kasztrendszerről szól, hanem erősíti azt. A mohamedán vallás se arról szól, hogy az USA a főellenség, de erősíti azt, magyarúl hatalmi csoportok érdekeit szolgálja.
A vallás pedig szerintem kötődik valamilyen formában az Isten/istenek konkrét fogalmához a buddhizmus pedig egyálltalán nem erről szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért a hinduizmus sem a kasztrendszerről szól ám. Sőt, a hinduizmus nem a kasztrendszerről szól. Annak is ugyanúgy az a lényege, hogy az ember eggyéváljon az örökkévalóval, és szerintem nagyon szép.
A buddhizmus pedig vallás. Vagy mi más lenne? Vannak szent könyvei, van egyháza, követői, papjai, ennél vallásabb vallás nem is lehetne.
Ezeket a vallásokat onnan megközelíteni, hogy mi bennük az összeesküvéselmélet, miért volt jó ez a hatalomnak, kinek az érdeke volt a létrejötte - nagyon téves út szerintem, sokkal spontánabbul mélyebbek, megalapozottabbak, minthogy valaki halandó agyából pattanhattak volna ki.
Az persze lehetetlen felvetés ugye hogy például a nyelv sem majomból emberré válás közben egyre direktebb és kifinomultabban célzott makogás által jött létre hanem tényleg egy felsőbb erő adta az embernek és a többi hasonló ?! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pedig a vallás magyarázata nagyon is egyszerü. Először is el kell választani a hittől. Mivel a hitnek van értelme (Isten-ember kapcsolat). A vallás pedig csak a hatalomgyakorlás egyik megnyilvánulása. Semmi másra nem jó. Ez persze lehet mondjuk pozitív is, mint ami az Ószövetségben van leírva, miszerint a zsidókat a vallásuk tartotta össze és tulajdonképpen létszükségletük volt a túlélésben. Viszont álltalában a vallás-hatalom negatív, az erőszak eszköze és az uralkodók eszköze a társadalom kényszerü összetartásának eszköze (mint mondjuk a kereszténység (még ma is), hinduizmus, és a mohamedán) A buddhizmus meg szerintem nem vallás (nagyságrendekkel kevesebb vér is szárad a lelkén).
És ügye mindannyian tudjuk, hogy Jézus nem volt keresztény, Buddha se volt buddhista. Hozzám közel áll a buddhizmus, de a fölösleges ragadványokat nem fogadom el tőle sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a vallás kérdés, mióta ember, az ember, nagy problémát, valamint örömforrást jelent nekünk. megpróbálok egy kis eszmefuttatást véghezvinni szerintem: hogys mint.
a vallások kialakulásának okairól mind a mai napig vitatkoznak a történészek, vallás-specifisták. véleményem szerint az ókor hajnalán kialakuló tömegvallások (itt nem a sámánizmusra, fetisizmusra, stb gondolok hanem pl: a zsidó, hindu, politeista hitvilág: egyiptom, görög, római, dác, stb) az ember által felgyülemlett tudás megmagyarázásra próbált indokokat keresni. sors, csodák, élethelyzetek, mind-mind örök kérdés az emberiség számára. több mint valószinű, hogy a magasabb hatalmi pozícióban lévő személyek, látván ezen emberek tudatlanságát, kihasználták ezt az esélyt hatalmuk szilárdabbá tételéhez, az emberek kauzalitás-szomját kiloltva, talán istenként voltak tisztelve életük végéig.
erre nincs is jobb bizonyíték, mint a hindu vallás. a kasztok alapján születésüktől fogva az embereknek azt kell csinálni, amit a felsőbb kasztok emberei mondanak. természetesen ez így nem tetszett volna az alsóbb kasztokban lévő embereknek, amit jelentős népességszázalékot jelentett, ennek okán lett kitalálva a lélekvándorlás, mint kézenfekvő alternativa: ha az életed úgy éled, ahogy azt a nagyok elvárják, következőben talán nem kutya, vagy vakond lesz belőled, hanem esetleg kasztot is léphetsz. kell ennél ékesebb bizonyíték a hatalom és a vallás kapcsolatára?
nos, nem minden vallás volt ilyen. a kereszténység szerény véleményem szerint, egy elég renitens vallásnak bizonyul a többihez képest, hiszen kialakulásában nem játszott szerepet a hatalom megszilárdítása vagy létrehozása, később lett csak olyan amilyen. a keresztény vallás alapvetően elveti a besorolás, valamint a megtorlás és az előítéletek bármilyen formáját. a keresztény vallás már gyakorlatiasabbnak minősült volna, hacsak utopisztikus elképzeléseit az egyház nem fordította volna saját hasznára (sötét középkor)
az iszlám egy érdekes világ, amely európai ember számára nehezen érthető, különösen a globális amerikai lejáratókampány miatt. az is figyelemreméltó, hogy az iszlám marad meg gyakorlatilag echte ős-iszlámnak, még így 1500 év távlatából is. a nyugat ellenessége visszavezethető a spanyol őrgrófságokig, és a karoling uralkodókig, ámbátor nemhiszem, hogy bármely az iszlámot magáénak mondó személy megtudná indokolni miért kell nagyon utálni a nyugatot, hacsak nem a berögződött, untalan-ismételt gyaur(hitetlen) kifejezésre gondolunk. hiszen ők azok, akiknek mindenáron pusztulniuk kell.
a buddhizmussal kapcsolatban is néhány feltevés van, amikről a történészek úgy gondoljá, lehet némi valóságalapjuk, bár ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban csak találgatni lehet, főleg azért, mert cirka 3000 évről beszélünk. nos világos, hogy a buddhizmus a hinduizmussal szemben azt hirdeti, hogy a lélekvándorlásnak vége, ha megfelelően vágyaktól kiürített tudattal rendelkezünk (egovesztett tudat). nyilvánvalóan összeegyezhetetlen ez a kettő, tehát logikusan következik, hogy hatalmi harcok alapját képezhette volna, hacsak. buddha ugyanis volt olyan okos, hogy saját és vallása biztonságát nem veszélyeztetve belefektette vallása alapjaiba, hogy csak a 7edik újjászületés után lehet a nihilben létezni. summa summárum, a hinduizmus igy már eltűrte maga mellett a vallást, amely lassan már túlnövi magát a kiindulóját.
néhány gondolat még; a magyar nyelv nagyszerűen tükrözi a vallás szó értelmezését; amit magadénak vallasz, ami a tiéd. a vallások létezésünk okát keresték; és a sok kultúra, felfogás miatt alakult ilyen színesen. egy biztos a vallás szó minősége (ereje) napról napra változik.
bongdotcom |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jézus buzipedofil volt: a katolikus egyház jól követi a hagyományokat...
legutóbb a davincikóddal próbálták rehabilitálni...
Chaos in the world brings uneasiness,
but it also allows the opportunity for creativity and growth. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile, most vettem csak észre, hogy nem azt írod "ne érvelj", hanem azt, "érvelj". Vagy 10-szer biztos elolvastam már a hozzászólásodat. Végre feltűnt ezen "apróság" :-)... hát valahogy így teremti a lény önnön univerzumát... "Ez öröm, ez bódogság"* az ilyen önfless :-)
(* M. nagypapa)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Alaklmazom. amire tudom, Alkalamzom.
-De még nem töltött bele semmit.
-Hát még nem.
...
-Hát nézze, minden ami a világon létezik egy hasznosítható - az egész világ egy hasznosítható hulladéktelep.
NEM?
És szerintem lehet gyüjteni........"
Fogarasi Árpád
(retroflesstrippemvan) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | BT: csak úgy értettem, hogy szerintem tudsz biztos ennél részletesebb érveket is felhozni amellett, hogy nálad ez működik. De mindegy, visszaolvasva tényleg csak akadékoskodásnak tűnik a hozzászólásom, felejtsd el :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként biztos van olyan, hogy betépett állapotban az ember meglát valamit, ráérez valamire, ami utána segíti a józan meditációjában. Sőt, az is biztos, hogy betépve ~meditálva az ember eljuthat mindenféle érdekes tudatszintre, meg ily módon is gazdagíthatja magát, jót tehet magával. Csak szerintem ez nem az a meditáció, ami a jógában van, amit a buddhisták, hinduk űznek. A mantrákat sem változtathatja meg az ember akárhogy, hogy ugyanolyan hatást érjen el vele, mert azok a szavak, a hanglejtés, az egész át van itatva már sok-sok ember által, azok bejárt utak. Azt nem mondom, hogy nem jó új ösvényeket vágni, sőt, ez tök izgi dolog, és nagyonis individuális, ami szerintem jó - csak ez az út, és ahova vezet nem biztos azonos a tradicionális úttal. Persze ez nem baj, sőt; hogyha neked otthon a semmiből hirtelen az ugrik be, hogy na most ezt a dolgot amit máshonnan ismerek és eszembe jutott alkalmazom a most végzett dologgal, és ráadásul utána úgyérzed, jól hatott rád az egész - biztos nem véletlen. Persze mindezt óvatosan vélekedve, a tapogatózással együttjáró alázatossággal kell tenni szerintem - hogy ezek az intuitív sugallatok minél kevésbé keveredjenek tisztátlan dolgokkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile,
Szerintem is van a priori tudás. Ellentmondást látsz nálam?
A többit illetően azt hiszem nem egészen értem, hogy mit mondasz. Az emberi kommunikációt nem tartom lófüttynek egyáltalán, sőt. Vagy így tűnt? Miből? És miért lenne így könnyű? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm... azért csak van valami a priori tudás is. Ha mindenki mindig csak azt tudná kirakni, amit a saját tapasztalatából kirakhat, akkor az egész emberi kommunikáció lófüttyöt sem érne. Szóval szerintem inkább érvelj Bombadil, ez így túl könnyű megoldás :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield: "nem hiszem nagyon működne a drogokkal"
Hinni vagy nem hinni ebben nincs is értelme. Te nem hiszed, mert ezt rakod ki magadnak a gondolataidból-tapasztalataidból, én meg azért nem hiszem, mert nem hinnem kell, csak tudomásul vennem, hogy nálam tud működni :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet, hogy a marihuána jobban tud meditálni, mint te. : ) Sőt, az is lehet(valószínű), hogy az a dolog amit akkor csinál az ember mikor marihuánától "betépett" állapotban van, az nem "igazi" meditáció, amit a nagykönyvekben írnak, csak vmi ahhoz hasonlatos. Persze azt eldönti mindenki, hogy neki nagy könyvbe megírt meditációra van szüksége, vagy a drogos is jó, de előbbi tényleg nem hiszem nagyon működne a drogokkal, max látszatszinten."Kábító, bódító szert ne fogyassz!" (Hogy megőrizd tudatod tisztaságát és tudj meditálni, azzal haladni, és ne szállják meg mindenféle "démonok" a tudatodat, azt bemocskolva. Aztán kitudja...Végülis ezek a démonok is megváltásra várnak, lehet ha magaddal viszed egyiket másikat utadon, és úgy sikerül beteljesedned, azzal jót teszel nekik is...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, nem baj, mind kezdők vagyunk, mindig és minden pillanatban :-)
És én mindentől függetlenül továbbra is kísérletezem és bizony nem mindig konzultálok előtte könyvekkel vagy kompetensekkel. Már csak azért se, mert ezek többsége nem előre kitervelt dolog, csak úgy jön... És mert a kísérletezéstől még jobban megértem a magam számára, hogy mi is történik, mit is csinálok, mi változik, ha változtatok, stb.
Egyébként, ami az én "jógaisimet" illeti, valahogy nekem az az általános "üzenet" jön le onnan is, hogy fogd fel kísérletnek, játssz az ászanákkal (főleg ha nem mennek), próbálkozz, hogy megy, hogy nem megy... és meditációkban is volt olyan, hogy egy "vázjellegű" utastás után aszonta a tanár, hogy tegyük személyessé a magunk számára, töltsük mi ki részletekkel... Egyébként is rém kevés az olyan üzenet, hogy "ne X!"... 5-6 éve amikor még nem nagyon tudtam semmit a jógáról, csak eljártam az órákra, mert a dolog az engem akkor nem érdeklő dumától ["ezioterikus maszlag" :-)] függetlenül "működött", nekem nagy vonzó és megtartó tényező volt, hogy úgy éreztem, _tényleg_ az az üzenet, hogy annyit veszek ki a dologból, amennyit akarok-tudok, és a többit nyugodtan ignorálhatom... Ez most is így van, csak többet veszek ki és kevesebbet ignorálok :-)
Biga: a jógafoglalkozásoknak (nálunk) része a meditáció is (az ászanák, légzőgyakorlatok, mélylazítás és némi filozófiai átadás mellett). Ezt csak azért írom, mert mintha a jógába nem vennéd bele a meditációt is. Vagy félreértettelek? Azt pedig csak megerősíteni tudom, hogy az ászanázás/légzőgyakorlatok/mélylazítás tényleg nagyon jó tuadtállapotelőkészítést jelentenek a meditációhoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De nyilván, igazi pszichedelikumokkal "meditálni" nem a szokásos értelemben vett meditálás, hanem valami más, abban egyetértek a Bigával, hogy ha az ember azt akarja csinálni, amire az illető drogmentes meditációs módszer drog nélkül ki lett dolgozva, akkor kézenfekvő, hogy drog nélkül csinálja az ember. Én nem is tekintem a tripet öngyógyításnak vagy önalakításnak, mint a meditációt, hanem megismerésnek tekintem.
A marihuána, az viszont más. Én speciel jól tudom használni a marihuánát tényleg meditációs segédeszköznek, nem hagyományos, hanem saját tervezésű meditációs gyakorlatokhoz. Ha az a célom, hogy másnap összeszedettebb legyek, és tudatosabb legyek, és kiegyensúlyozottabb, az ilyen célú meditációban segít a marihuána. Nyilván van, aki nem tudja megtalálni a marihuána ilyen használatát, csak mondom, hogy ilyen is van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha az a célom, hogy mezítláb átjussak a parázson, akkor mezítláb lépek rá. Ha az a cél, hogy átjussak, akkor viszont nem mezítláb lépek rá. Szerintem túlzás ilyen általánosságban ilyen sommás, kategorikus ítéleteket hozni. Meg egyébként is, minek. Mindenki maga alakítja a viszonyát a saját egzisztenciális szituációjával. Ha valakinek valamiféle próbatétel kell, akkor megszervezheti magának. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy tudom, hogy a jóga kivételesen hasznos a meditációhoz. A lényeges inkább az, hogy magát a meditáció szerkezetét ne változtassuk és a meditációba tiszta tudatállapottal lépjünk be, mert a technika ezer évek tapasztalatának az esszenciája. A meditáció előtti jóga azonban hasznos lehet, mert a meditációhoz fegyelmezett elme kell, a jóga pedig ezt (is) segíti.
Én inkább a pszichedelikus drogok belekeverését tartom kártékonynak, hisz a jóga és meditáció szempontjából is az a fontos, hogy tiszta tudattal mit tudunk elérni. Merthogy egyszerre úgysem lehet jógázni és meditálni, viszont a drog hatása mindkettő alatt működik. A cél éppen az, hogy a normál tudatállapotból érjünk el egy másikat, nem az, hogy egy már módosult tudatállapotot tovább változtatunk egy módszerrel.
Persze érdemes megkérdezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jaj bt, én olyan kezdő vagyok, mintha egy kreszvizsgára KÉSZÜLŐ embertől szeretnél vezetni tanulni:( Mivel a Buddhák megvilágosodott tudatállapotokat szimbolizálnak, bármiféle elképzelésük, vizualizációjuk, rájuk gondolás stb. hasznos a megvilágosodás elérésében. Abszolút nem úgy értettem, hogy nem képzelje el Buddhákat pl főzés közben - sőt, minnél többször minnél többet:), hiszen így a látásmóddal dolgozol és ez is gyakorlás. Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, a ne keverdet kizárólag abban az értelembe értettem, hogy ha tanultál egy központban, vagy olvastál egy meditációt, akkor azt ne alakítsd át kedved szerint, hanem kövesd az instrukciókat lépésről lépésre, ne hagyj ki dolgokat, csak ha pl megkérdeztél egy kompetens embert, vagy ne tegyél bele olyan dolgokat, amik más mémrendszerekből származnak, ugyancsak mielőtt megkérdeznél valakit. Az én egyetlen "gyümölcsöm" persze ez is óriási dolog számomra, hogy NÉHA idegesedés közben rájövök, hogy ezt mégsem kéne, és ilyen TALÁN egyre többször van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Bence,
Azért kérdeztelek, mert te tanácsoltad, hogy ne tegyem. Hát megkérdeztem miért. Amennyire én "értem", hogy mit "csinálok", amikor meditálok, és hogy mégismiafenyő, én asszem nyugodtan bepróbálnám ezt a kombót... az első tripemen "láttam" egy buddhát tollpihékké oszlani a semmibe(n)... akkortájt szinte semmi lényegeset nem tudtam a buddhizmusról... és magának a tapasztalatnak sem volt számomra érzékelhető "akut hatása" rám... szóval a te "gyümölcseidet" látva is azt gondolom, hogy baromi "hasznos eszköz" ilyeneket vizualizálni... szóval bármikor szívesen "látnék" megint ilyesmit... ha jógázás közben, hát úgy, ha főzés közben hát úgy, ha lsd-vel vagy fűvel vagy hasonlókkal módosított tudatállapotban, hát úgy, ha meg úgy hogy "megtanítasz" például? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az előző hozzászólásban mondjuk feltételeztem, hogy buddhista meditációba kevernél dolgokat, akkor előtte kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. De másba pl jógába nem tudok érdemben beleszólni, az eddigi kijelentéseimben csak feltettem, hogy más irányzatok nem véletlenül voltak külön, és ezekbe se lehet mindenféléket behelyettesitgetni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nézd a meditációkat nem te találtad ki, hanem elmondták, hogy mit hogyan csinálj, ha nem értesz belőle minden miértet, akkor a változtatásaid nagy valószinüséggel kevésbé effektivvé teszik (minimum). Ha meg érted, akkor minek kérdezel engem? (Ha tényleg valamilyen változtatást akarsz belevinni a meditációkba, célszerü bemenni a központba és ott kérdezni, én nem vagyok kompetens, csak azt tudom mondani, hogy semmi sem véletlenül van úgy) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Tehát nem azt mondtam, hogy ne jógázz csak buddhulj, hanem hogy ne egyszerre:) Olyan ez, hogy ha a körömpörkölt és a gyülölcstorta receptjét összekeverjük akkor majd nekünk kell megenni amit főztünk, és abból nem biztos hogy köszönet lesz."J
Úgy vélem, nem jó a hasonlat. Ha főzök, akkor a tevékenységemnek az a célja, hogy legyen egy étel, amit meg lehet enni, és legyen benne köszönet is. Amikor viszont meditálok, akkor a tevékenységemnek csak eszköze, hogy min és hogyan meditálok, nem a célja...
Ne jógázzak és buddhuljak egyszerre... Pontosan mennyire egyszerre ne? Mondjuk ne mediáljak buddhaaspektusokon jógameditáción? Miért ne?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | re "már most is minden egyes": már most is minden egyes lény Buddha. (nem lesz valaki mahájána gyakorló, ha nem tud másokért kellemetlenségeket vállalni, nincs benne együttérzés) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elvileg akkor éri el valaki az első boddhiszattva szintet, ha tapasztalata van az ürességről. Ez nem biztos, hogy minden mahajána gyakorlónak az épp aktuális életében megtörténik. Az, hogy "itt" maradnak és segítenek megint csak egy nem túl szerencsés megfogalmazás, mivel ha valaki eléri a teljes és tökéletes megvilágosodást, akkor már semmi másban nem nyilvánul meg "ő" csak az ilyen segítségben, szóval mindenképp a lényekért tevékenykedik akár Buddha akár boddhiszattva, legfeljebb a bodhiszattvának nincs akkora bölcsessége és ezért annyi lehetősége. A bódhicsitta (minden lény javára elérni a megvilágosodást) három "úton" ébreszthető fel , a király, a révész és a pásztor hozzáállásával szokták példázni. A király megvárja míg a hatalma megszilárdul, és majd utána segít másokon, a révész mindenkivel együtt utazva éri a túlpartot, a pásztor pedig megvárja míg az egész "nyáj" átért és csak akkor indul (ez utóbbi nagyon keresztényes lett:)
Én úgy gondolom, hogy ez természetes, mármint, hogy továbbvivődik, mivel számomra nem túl fontos határ a halál. Ha valaki most úgy tapasztalja az életét, hogy ez egy lehetőség, hogy másoknak segítsen, akkor lehetőségek szerint a következőben is ilyesmit fog érezni, és e szerint cselekedni. Az persze, hogy ez ugyanaz a cél -e mindegyiknél, már más kérdés, de ezt már párszor átrágtuk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Minden egyes mahajána buddhista boddhiszattvává válik?
A 237et nem gondolom én szó szerint így, sőt még távolról sem, csak az lett volna a lényege, hogy szerintetek lehetséges-e: hogy több különböző vallást, teljesen különböző hitet az őket követő, és érző emberek földi életü/eik beteljesedése által, (ami akkor történik meg ha eljutott a tudata egy szintre,amire neki kellett) haláluk után kilépve a földi életből így összeségükben továbbviszik azt, hogy haladjon valami ~univerzális cél érdekében, ami összeségében jobbá teszi azt ami itt még a van(ság) - ott már a nincs(ség) lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield (bocs a hibás irásért az élőzőben): Mostanra azért sokkal jobban kezd kikristályosodni a nézőpontod (237) és sokkal viágosabb, hogy egy centit sem közeledtek az álláspontjaink:)
Egyrészt csak egy megjegyzés a Dharma értelmezésedhez: az igaz, hogy a hinajána buddhizmusban a lényeg, hogy megszünjön ez a sok szerencsétlenkedés, ami itt folyik a világban, azt csá, de a mahajána pont hogy olyansmi, ami nagyban hasonlít a te keresztény felfogásodra, azaz annak a felismerése révén, hogy ez az egész cucc, ami velünk történik illúzió, együttérzés születik a nemlényben - immár boddhiszattvában, és elhatározza, hogy addig nem nyugszik, amíg minden magát lénynek tartó nemlényt ki nem emel a létforgatag szenvedéséből - azaz nem egy életre vállalja a szenvedést, hanem az idők hátralévő részéig, amíg a szamszára ki nem ürül. Direkt azért nem írtam olyan dolgokat az érvelésemben, hogy szeretet, meg együttérzés, és próbáltam minnél hidegebb és elvontabb lenni, hogy az esetleges közös nevező kialakulásában a szentimentalizmus minimális legyen. Egyébként szinte az összes hozzászólásodból sugárzik, hogy eternalista a látásmódod. Sajnos nekem -bármennyire is szeretném- még nincs meg az a képességem, hogy a lényeknek meg tudnám mutatni a középutat, ez fogalmakkal szinte lehetetlen. Én magam is csak azért találtam rá, mert egy óriási erejű pszichedelikus élményben volt részem, és egyszerűen a szélsőséges látásmódok is lekerültek egy pillanatra a szememről. Egyébként az előtt is olvasgattam mindenféléket, és azt hittem, hogy értem, de ez tévedés volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kedves bt: teljesen igazad van, mivel nem fejtettem ki részletesen, és még mindíg a Xrefiled féle mémen gondolkoztam, azért írtam ezeket. Az általad leírtakkal egyetértek, így nem is erre reagálnék, hanem inkább a saját előző hozzászólásomat toldoznám-foltoznám: a nem összekeverést egészen konkrétan úgy értettem, hogy ha van egy buddhista meditáció, amelyikben egy részen egy Buddha aspektust kell vizualizálni, akkor az nem helyettesíthető pl Jézussal, csak mert nekem most ő a szimpi és úgyis ugyanaz, mindkettő JÓ, úgyhogy mi baj lehetne. Vagy ha egy bizonyos testtartást írnak elő meditáció közben, akkor te hiába ismersz egy másikat jógából, ami neked jobbban tetszik. Vagy ha egy szútrában "elmagyarázzák" -azért ez a jelen példánál túlzás, hogy pl: "a forma üresség, az üresség forma" , akkor nem alakítható át önkényesen, hogy márpedig én megértettem, hogy minden Isten, úgyhogy az Isten forma, a forma Isten. Szóval a gyakorlati alkalmazásban való keverésre értettem, meg hogy a mémeket tisztán adjuk tovább. Tehát ha valaki megkérdezik, hogy jógában hogy van ez és ez, akkor arra azt válaszold amit a jógában írtak és ne keverd hozzá a saját buddhista meditációs tapasztalataidat is, legalább is anélkül, hogy ezt külön megjegyeznéd. Gondolom ez igazából triviális, csak ennyit értettem a keverés elkerűlésén. A minnél szélesebb látókör +tájékozottság csak egyre hasznosabb lehet, a nyitottság pedig elengedhetetlen. Tehát nem azt mondtam, hogy ne jógázz csak buddhulj, hanem hogy ne egyszerre:) Olyan ez, hogy ha a körömpörkölt és a gyülölcstorta receptjét összekeverjük akkor majd nekünk kell megenni amit főztünk, és abból nem biztos hogy köszönet lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vanság-nincsség:
"Az üresség forma, a forma üresség.
Üresség és forma elválaszthatatlan."
/szív szútra/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt.
A vanság-nincsség, a semmi érzete úgy tudom sokan innen megtapasztaltunk ilyesmit. És ahogy Bence is írta, hogy amikor aztán találkozott a Dharmával, akkor ezek összerezonáltak, új keretet adtak az addig ismeretlen és nem egyszerű, de igen mély tapasztalatok értelmezéséhez, integrálásához, nekem analóg módon a rezonancia a különféle buddhista, jógikus, univerzalista és mitudoménmilyen gondolatokkal (köztük mindazzal, amivel itt daathos körökben találkoztam) való találkozás nyomán jött, aztán az újrakezdett jógázás mint gyakorlat is megint csak rárezonált minderre. És pont ezek a rezonanciák is abban erősítenek, hogy nem lényeges a módszer, viszont meg lehet világosodni nemcsak látszólag nagy embereknek hanem bárkinek, és ez lényegileg egyféle, egyetemes és közös, és hogy nekem tökmindegy hogy milyen forrásból érkezik a következő adag rezonancia - pl. xerfield szavaiból :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszerre bennelevés a kereszténységben és buddhizmusban:
Meghalt Buddha. Isten nyugosztalja. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének
Akkor hogyan közösek neked ezek a pontok, mit fejez ki, mit jelent az számodra, hogy közösek, de nem ekvivalensek?
Módszerek keverése: Hol és hogyan húzod meg a határokat, hogy ez még az a módszer, amin belül maradni akarosz ez viszont már keverés lenne? Mondjuk egy másik buddhista irányzat vagy pl. az ászanázós/légzőgyakorlatos/meditációs jógagyakorlatok is már kívül esnek választott módszereden?
Ami a bővebbent illeti, keverem a módszereket (drog, jóga, különféle filozófiai könyvek olvasása, beszélgetés, élet stb.), aztán valami történik. Hogy mi, ez a kulcskérdés számomra a jelen vita szempontjából. Az én olvasatomban a megvilágosodás egyféle, amihez nem egyféle nemút és nemmódszer nemvezet :-). És ezt az olvasatot főleg pont az is indukálja, hogy analógiákat látok, és hogy szubjektíve úgy érzem, a különféle módszerek szinergikusan hatnak rám, és pont nem egymást akadályozva. Úgyhogy ezért paradox a vita, mert előfeszítéstől (és tapasztalattól) függ. Ha azt mondod, hogy a te módszered máshová visz téged, mint az én nemmódszerkeverékem, sosem tudom megcáfolni, és te sem, ha én meg azt mondom (és tényleg ezt is mondom), hogy szerintem te meg én ugyanoda tartunk. Amelyikünk előbb megvilágosodik, majd lesz szíves tájékoztatni a másikat, hogy mi a helyzet :-) Szóval ahogy te is írtad, az a kérdés, hogy a végcélt egynek látjuk-e, vagy sem, és ha a te módszered aszondja, hogy nem (225. hozzászólásod), és te a saját módszereden belül kívánsz maradni, akkor szerintem ez így a végcélok azonosságának elvi kizárását jelenti részedről. Vagy ennek ellenére nem zárod ki teljesen? És ha nem, akkor hogyan maradsz a módszereden belül? És ahogy írod, a te módszered is aszondja, hogy végül minden fogalomtól és mémtől, maguktól a buddhista mémektől is meg kell szabadulni, amihez pedig szerintem megint csak segítség az elvi (mémi) kizárások kizárása, azaz önmagunk minél nyitottabb és plasztikusabb tudatállapotban való tartása.
Másrészről egyes buddhista irányzatok szerint a megvilágosodás bármikor spontán is bekövetkezhet (Bence, a te módszered mit mond erről?). Van amelyik nem is ad semmiféle tanítást, nem kínál módszert, bár paradox módon ez is egy tanítás és módszer. Aztán ott van Buddha (és mások is), aki a Dharma tanításai nélkül világosodott meg... Szóval ha nekem az az olvasatom, hogy a buddhatermészet azt jelenti, hogy bárki képes "önerejéből" ugyanúgy megvilágosodni, mint Buddha, akkor megint csak arra jutok, hogy a módszer csak módszer, segíthet, de sem nem elengedhetetlen, sem nem a kizárólagosságára nincs szükség.
Az is igaz azonban, hogy módszerre igény az volt és van is. A csan(zen)-buddhizmus pl. sokáig nem intézményesült, nem módszerezett, aztán mégiscsak kitaláltak ezt-azt, mert egyszerűen olyan nagy lett az igény erre. Sőt az egész buddhista tanításrendszer kialakulására jellemző ez, hogy a tanítást úgy kell harapófogóval kihúzni a tanítóból, mert nincs tanítás, nincs módszer, nincs haszon, nincs cél, nincs út, nincs semmi, még az üresség is üres, csak a virág, a szezámmagos pogácsa, a pofon és társai... Szóval, ami a mondanivalóm lényege, hogy a módszer iránti igény vagy a módszer hasznossága számomra nem egyenlő azzal, hogy a módszer, vagy A Módszer szükséges lenne, és ily módon kiemelt jelentőséget kéne tulajdonítani az egész hogyannak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért írtam a vallások szemszögéből, hogy megmutassam, hogy ők mit gondolnak arról, hogy mi van mögöttük (nem mintha bármelyikhez szakértenék). A kereszténység, amennyire tudom, az egyetlen igaz vallásnak tartja magát --lsd: Jézus: Én vagyok az út, az élet..
Tehát nincs olyan a rendszerében, hogy "mögötte" és ha te ezt mégis meglátod, akkor bajosan lehetsz keresztény.
Szerintem nem tudsz egyszerre úgy a kereszténységben és a buddhizmusban lenni, hogy tényleg BENNÜK vagy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sevil:
""Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé." De valójában az van, ami, és erre tudsz mindenfélét ráhúzni. Mondhatnám a mondatod csak akkor igaz, hogyha az "ami van"t is kizárólag vallásban benntlévő szemszögből nézed. És ha benne vagy, akkor nem emelkedik fölé, hanem egyes részei összeérnek, ráhúztad egy mozzanatára pl a Teremtést, és adott vallás szemszögéből ennek mindenféle értelmet adsz. De attól még az, amire egyik-másik vallás léte érdekében "ráhúzol" valamit, vagyis behozod a rendszeredbe és értelmesen elhelyezed,attól még amivel ez teszed _az van_. Csak keresztény nézőpontból azt mondom persze ez azonos azzal amit Isten teremtett, persze. De pont arról szólna a dolog, hogy észrevegyük az analógiákat, amit nem fogunk megtenni, hogyha csak egy szűrővel tekintünk a dolgokra(pl kereszténység, de bármi). Egyszerre mindkettőben lenni kell, hogy valójában észrevegyük a viszonyokat.
"A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió." Ez megint egy olyan megállapítás, amit buddhista hitrendszerben épp benne lévően mondasz. Csak látszólag muszáj szerintem vagy ebben, vagy abban lenni. Annyit már tudok, hogy hiszek a hinduizmusban, kereszténységben, buddhizmusban. Hiszem, hogy megértve őket, "igazuk" van, helyes tanítások, érdemes foglalkozni velük, követni őket. Az meg, hogy vannak olyan pontok, olyan cselekedetek, amik nem összeegyeztethetőek mindkettővel, az azért van, mert én speciel a kereszténységet gyakorlom. De ebbe is bele lehet kötni, nem járok templomba. A lényeg az, hogy hiszek bennük, hogy igazak, mind a háromról így gondolom, és nincs ebben semmilyen ellentét. Lehet hogy a budhizmus x tanítását nem vonatkoztatom magamra teljesen, hogy ez velem így van, de érthetem, miért mondja, mit akar ezzel kifejezni - nem nekem ugyan, de nekemis, mert ha megértem és megérzem, abból baj nem lehet.
237et ha megnézed, ott leírtam lehetséges különbséget, nem mondanám rá, hogy úgy van, még annyira se, mint arra hogy ezek közös gyökérből erednek, de ha elolvasod, látod, hogy szerintem tanításukban(-->inkább hatásukban!) mondjuk különböznek. Mégis, ha meglátod azt ami mögöttük van, és amit vanságnak hívok de fogalmam sincs róla, és csak megéreztetni próbálom viszonyát a vallásokhoz - szóval akkor érezheti az ember, hogy ezek a látszólagos ellentmondások egymás felé, ezek ha nem csak az ő síkjukba nézi őket az ember, ezek adhatják végső soron az egészet, magukban ugyan individuálisak,(abszolút rendszerük is lehet-kis egósak,mint emberek) mégis egy nagy egészt alkotnak, méghozzá azáltal hogy az emberek hisznek bennük, és aszerint alakítják magukat,tehát készülnek a halálra- és mindenki teszi ami a maga dolga. Ami kell hogy legyen így az lesz.
Még szép hogy egyik vallás sem írja le, hogy igazából a többi sem hülyeség, meg azok is ugyanarról a vanról szólnak, mert akkor komolytalannak tűnnének, nem lenne hitelük az emberek szemében,egy egyszerű ember nemtudná szívét-lelkét adni valaminek - ami lehetne tök más is. Mi viszont, akik gondolkodunk, és már nem is vagyunk annyira egyszerűek-sztem megláthatunk dolgokat. Én például nemhiszem hogy ennyire be tudtam volna fogadni egy vallást is- de mikor rájöttem mi is mozgatja őket, értelmet nyertek,mind.
Dakini: Akkor értem, de mi a hm? Vannak ilyenek, vannak olyanok; jó hogy vannak. Nem állnak ellentétben szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield!
Próbáltam egy egyszerű (már néha úgy érzem túl barokkos gondolatkörökben vagyunk benne és mintha kicsúszna néha a lényeg) példát hozni arra mi a különbség a kereszténység és a buddhizmus "gondolkodása" közt.
Hozzáteszem még, hogy gondolatok alatt itt mindenféle érzést, élményt, érzetet is értettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a véleményem szerint
a vallások csónakok amiken átevezel a folyón (folyó értsd: mémpusztítás, önmegismerés, imaginációs központ helyreállítás, értékrendépítés estébéestébé.) aztán ha átértél el kell hagynod és el kell felejteni. a csónakot te választod. a folyót is. mindegyik ladik más egy kicsit attól függöen éppen hol találtuk azt a vagy hogy éppen milyen folyón akar átkelni. a közös bennük hogy veszettül kell evezni mindegyikben.
átérés,
kiszállás,
megdöbbenés, (felismerés)
hisz
ugyanott vagy.
mert nincs is túlpart, se csónak, se folyó.
változni semmi nem változott.
kivéve hogy felébredtél.
az elme megnyílt.
ami régen voltál meghalt.
az illúzió eltünt.
a rossz mémkatonák nem gyötörnek már tovább.
(olyan furcsa érzés erröl beszélni/írni mert annyira nem látom a végét ennek az egésznek söt talán még el se kezdtem igazán semmit így egy kicsit hülyének érzem magam ilyenkor mintha egy balkáni suttyó hangya nekiállna értekezletet írni hogy mi van a mount everest tetején. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a leírást.
"Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé.
A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió. A dolgok valódi természetét, az ürességet megtapasztalva (Bencéül 'nincsség') nem valószínű, hogy érzékszervi flesseket okoz. Asszem. Persze mittudomén. Ettől függetlenül zsiradék ilyeneket átélni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: Nem értelek igazán. Biztos van. Igazából mi most itt csak a világvallásokról is beszélünk, mert az a durva, hogy van egy csomó olyan vallás, hitrendszer, amik "hamis tanítások". Abba meg, hogy milyen alapon mondja bárki valamire hogy hamis tanítás, bele sem merek most menni igazából...
Sevil:
"De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve?"
Azt kérdezed, miből gondolom, hogy ezek a vallások tényleg mind A Vanság köré csoportosulnak, és nem pedig csak van amelyik A Vanságot fedi? Vagy, hogy miből gondolom, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy Vanság, nem pedig csak vannak vanságok, s ezek közül egyiket ez írja le, másikat az, de valójában e vanságok össze sem függnek semmilyen szinten?
Szerintem van olyan hogy vanság. Ez alatt azt értem, hogy _az, ami van_. És azért van felülemelkedve a világvallásokon, mert azok azt írják le szintén, mi van.
Megesik, hogy testem-lelkem összerezzen a boldogságon túl lévő örömtől mit egy borzongás kisér, (hasonló mint hidegrázás) akkor mikor lelki szellemi szerveimmel, gondolataimmal, érzéseimmel tapogatózva a tudhatóság útján találok valamit, de sokkal jobb szó rá, hogy levetve korlátaimat hagyom, hogy megtaláljon valami amitől hirtelen ezt érzem, ősi, és még a könnyem is majdnem, vagy tényleg kicsordul - s tudom érzem időn felül osztozok ebben az örömben magával az érzett dologgal, s mindenki mással ki ezt tudta, tudja, s tudni fogja - létmámorban úszom tehetetlen alázatban minden iránt
nemszívesen írtam le, mert a végén még télleg elhiszem hogy mi történt csupán ennyi, de kérted a szavakat remélem hasznodra lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve? Még mindig azt gondolom, hogy ehhez túl kéne látnod a vallások gyökerén.
Egyébként le tudsz írni valamennyire egy vanság-megtapasztaló élményt. Tudom, hogy ezek szavak, meg minden, csak hogy kb. elképzelésem legyen róla, hogy mire gondolsz (vagy hogy jól félreértsem:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van vallás ahol az a cél, hogy csak szép gondolataid legyenek,
van ahol az a cél, hogy ne legyenek egyeltalán gondolataid,
és van ahol mind1 vannak-e gondolataid, az érdekes csak az, hogy egyeltalán van egy tér ahol azok megjelenhetnek és ez a cél.
Hm? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Sevil: Előfeltevésem nem volt, azaz de, az még jópár évvel ezelőtt, hogy az egész Istentéma,hit egy f*szság, meg így az emberek ősidőktől kezdve kitalálnak maguknak dolgokat, hogy ne féljenek és ne parázzanak a nagy káosz miatt ami van, sőt, rosszabb esetben emberek egy csoportja találta ki ezeket, akiknek ez nagyonis érdekük, stb. Ezt a véleményem akkor alakítottam ki, mikor szétnéztem a világban, kicsit. Tapasztalatom végső soron annyira nem igazolta, de nem is ingatta meg. Aztán megingatta, rájöttem, hogy ez nem így van, és elindult valami, aminek eredménye az, amit most élek. Ez nem előfeltevésen alapult, hanem az időközbeni tapasztalásaim vártak magyarázatra, és olyan gondolatok is, melyek valamiért a fejembe férkőzték magukat, megjelentek, tudtam, hogy így van, de nem értettem, feszültem rendesen, diszharmónia. Most megértettem dolgokat, örülök neki. (Azt is, hogy temérdek olyan dolog van, amit próbálhatok még megérteni, s ez jó) Azt is értem, hogy semmit sem tudhatok igazi biztosan. Semmit sem érthetek igazán, bármiről kiderülhet, hogy valójában ha-ha-ha, nemis. De akkor sem mondanám, hogy b*ssz*m*g*k*rv**st*n*t vagy hasonló, mert ezek nem is a lényegek. Lényegesek, fontosak, érdekesek de mégis fontosabb az, amit el nem vehetnek tőlem - egy láng, ami egyre jobban lángol a szívemben, és elmémben is. Amíg pislákolt nem tudtam, hihetek-e neki, hagyatkozhatok-e rá; aztán valahogy erősebb lett, lehet, mert egyszer aztmondtam használd az "én" erőm, égj hevesebben, titok, hogy is történt ez. De ő éltet engem, én őt éltetem,azzal hogy engedem, smagam átadom. Néha, ha akarom hogy égjen, akkor offol, nem így működik. : ) De tőle tudom, amit tudni vélek; s hogy mindenben ott van - ő a lényeg.)
Ez egy ilyen dolog - természeténél fogva nem is működhet másképp. Az egész a hitről szól. A hit pedig a "valós" természetéről. Tudásról.
Nem hiszem, hogy minden vallásba bele tudok majd látni lényegében majd oly mélyig, hol Buddha, Jézus, Mohamed volt /van - vagy sőt, és azon tovább. A vanságról igazi kőkemény tudást nem lehet szerezni, mit az asztalra tehetsz bárki más orra alá - tessék, ittvan, nesze (már látod, hogy igazam van? :P ). Hogy is lehetne, ha mindenen felül van emelkedve, így az eszközöknél is, mikkel próbálunk kommunikálni róla. Nem érheted el teljesen racionálisan - nem is kell. Más módszerekkel - ki tudja meddig jutsz, talán valameddig, tán az örökkévalóban elérsz a végsőhöz is. De a legjobban mégis úgy érezheted/értheted, hogyha azt, magát a vanságot, a természetét, jellegét igyekszel észrevenni minden tülör mögött - s a vallások elég hasznos tükrök szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval ha úgy nézzük a vallásokat, mint egyrészt a vanság tükre, márészt útmutatás a földi léthez, meg abból vezető kiút, akkor vagyunk jó úton szerintem. Ha valamelyiket kizárólagosan abszolútnak tekintjük, akkor eléggé lemaradunk ahhoz képest, mint hogyha mindegyikben igyekszünk meglátni a vanságot magát, és ezáltal a hozzá vezető út(ak)at is. Ha jobban belegondulunk, így tudunk a leghatékonyabban, a legszéleskörűbb képet kapni arról, ami van, ami mindent felölel és áthat - ami a végső, vagy inkább végsőbb, mint ez a mostani látszatvilág.
helio*: Én is hasonlóképpen vélekedek, nem (csupán) a természeti törvényeket akarták magyarázni a hitükkel, hanem csak ugyanúgy ahhoz a maghoz akartak közelebb jutni, amiről az egész szól. Pontosan, az ágak megvannak, és mind az ég felé nő. Ideje elindulni, és ha az ember tiszta szívből, elméből mászik felfele, akkor érezni fogja útközben, mikor-merre másszon tovább felfele - hogy eljusson oda, ahova neki kell. Nem mindenkinek kell ugyanoda érkeznie ezen a fán. De a legvégén úgyis mindenki ugyanott lesz, mert a Fa mi vagyunk. Épp belátjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield:
"De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell..."
Ezt hitnek hívják. Talán akkor láthatnál meg ilyet, ha minden vallásnak lelátsz a mélyére a lényegéig, de olyat is látsz, amit Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik nem láttak.
Szerintem van egy olyan előfeltevésed, hogy a vallások közt nincs lényegi ellentmondás és ennek védelmére gyártasz elméleteket. Ilyet lehet, de érdekesebb lenne azt megvizsgálni, hogy miért van benned ez az előfeltevés.
Én is szívesen dédelgetek a vallások egyenrangúságáról elképzeléseket, és tudom, hogy ez nekem abból fakad, hogy nem akarom elhinni, hogy az emberek egy része frankón csinálja a dolgokat és másik pár milliárd meg tévedésben él és pokolra jut, szamszárázik, stb. De ez kevés. Attól még, hogy így gondolkodok, nem változnak a vallások egymáshoz való viszonyai.
Te milyen alapokról jutottál oda ahova?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ja, nincsség buddhista szempontból nézve persze. : ) Olybá tűnik nekem, mintha a Dharma gyakorlása valamit amivel probléma van, megszűntetne (-->én, vagy értelmezéstől függően énnek egy része) és így szabadulna fel a Földi lét terhe alól. (Megszűntetni azt, ami miatt ittvan/ragad az ember, különböző technikákkal leválik róla)
Kereszténységben viszont mintha pont, hogy ezt a bajos részt meg akarná változtatni jóvá, akár olyan szélsőséges folyamaton keresztül is, ami a szenvedés vállalása egy egész emberi életen át...
Előbbi egy szép gesztus az embernek, hogy ha már épp besokall, kiszállhat a játékból, visszakerülve ugyanoda ahonnan indult,(mikor még nem is létezett effektíve ő, meg semmi, ~teremtés előtti állapot) ami még télleg ~semmi, szóval a vanság ebből a szempontból télleg semmi.
Keresztény közegben meg Istenhez való hazatérés, az abszolút létezésbe, így lehet vanságnak hívni.
A keresztények hiszik, hogy az egésznek célja van ("Isten terve",stb), és azt igyekszenek elvileg beteljesíteni, a buddhisták pedig nemhisznek ilyesmit, pont az, hogy mi a fenét keresek én itt, vagy inkább mi a fenét keres az én itt?
Mindkettő jót tesz az egésznek, (ami izlés szerint vanság/vagy nincsség) de míg az egyik úgy, hogy viszi tovább, ezzel teszi teljesebbé, halad az úton, a másik úgy, hogy a szarból visszatér az eredethez, a "kezdethez", tehát gyakorlatilag télleg megszűntet rosszat a Földön, meg az egészben.
És nem úgy van az, hogy akkor miért nem mindenki az egyik, mert mindkettő fontos, valamilyen szinten mindegyik előrevisz, (hisz az is előrevisz, hogy az előrevivés lesz többségben,) és az sem feltétlen az egyén döntése, hogy én most melyiket csináljam, sokkal inkább mindenféle adottságok(karma, előző életek) be tudják határolni, hogy melyiket van értelme, hogy csinálja. Bár végső soron valószínű minden lehetséges.
Bence, meg akárki, egy ilyesmihez mit szólás?
(Ha véletlen Dharmás mondatba raktam bele keresztény szóhasználatot és ez összezavarná, akkor megintcsak sorry,nemgondolom komolyan, de azt sem mondanám véletlenül írtam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vallások közös gyökerének végén a kis boholy,
hogy vannak egyáltalán.
De miért is jöttek létre?
Számomra nem túl meggyőző hogy pusztán az
akkor érthetetlen természeti törvényekre akartak
volna valami rendszert húzni. Inkább egy közös pont
nyoma még bennünk élt!/él(?)
Ahogy fejlődött az emberi elme egyre összetettebb
dolgokat tudott létrehozni, így a vallásrendszereket is
jól megkombózta. Ez szép színes, viszont az "érzelmi fejlődésünk"
(nagy általánosságban) csúnyán lemaradt.
Így néha az önmagukban jó dolgok nem tűnnek kompatibilisnek egymással. Lehetnek ezek vallások , vagy akár a sok kis személyiségszilánk amiknek meg van a helye az egész üveglapban.
Na de mit is akartam mondani? Ja igen:
(most így kinézek az ablakon és ) Megvan a közös gyökér, az ágak szerteágaznak, de mind az Ég felé nő!
Szerintem még érdekes is a külömböző vallásokat összehasonlítani,
hogy melyik milyen úton jutott el oda ahova.
Nincs olyan valamire való tanár, amelyik haragszik,
ha a 'törzsanyagból' máshol plusz órát veszünk.
'Mesterképzésen' meg mélyüllyünk ahova akarunk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak mert ilyen napom van ha a Dharma féle üresség megfeleltethető a vallások vanságának akkor oké, de a buddhista vanság csak illuzórikus és ott ezek szerint nincsség van:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végre közelednek az álláspontok.
Xerfiel a 231 már sokkal jobban tetszik:)
Akár szívesen le is zárom ezt a szófosásomat, megegyezve benne, hogy a szavak úgysem elég beszédesek.
Csak egy árnyalatni észrevétel: " attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen"
Hát bármely síkban tűnhet énnek de térben eltűnik minden
elválasztás.
Amiatt is írtam ennyit, mert régen Lagellivel és Nargilével is volt már olyan vitám/beszélgetésem, hogy már mért kellett nekem a Dharmát választanom, az olyan távoli, meg keleti, amikor itt van nekünk a jókis kereszténység, az éppojan jó. Valamennyire? ezekre is reagáltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És most, hogy végre valami tán világosat és tán hasznosat is mondjak, rájöttem mi a "probléma" a beszélgetésünkben. És bár én még ugyanazt érzem/hiszem/tudom lényegében mint eddig -, csak ugye ha az ehhez hasonlatos dolgokat ha át lehetne adni szavakkal, már rég nem lenne senki itt a Földön -, mégis szavak és kommunikáció szintjén úgyérzem léptem egyet előre - köszönöm a segítséget. Rosszul írtam eddig. Sőt, lehet alapvetően nemjó, ha írok erről (az eddigi mód biztos nem) - de legalább annyit igyekszem mostmár, hogy betömjem az esetleges mellékvágányra terelhető járatokat.
Nem feleltehetőek meg a vallások egymásssal, lelhetőek fel bennük olyan párhuzamok, miktől egyenlőek lennének - akár részeikben is.
De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell.
Viszont nincs tényleges ellentmondás közöttük, csak akkor keletkezhetnek, hogyha egyik rendszerén belül próbáljuk megmagyarázni a másikat - ügyetlenül. Ügyesen pedig nem tudom, hogy meg lehetne-e fogalmazni ezeket a dolgokat, félek szavak szintjén nem.
Értem már mire célzott a Gén, és tényleg, nem cserélgethetők ki egymással az egyik, s a másik dolgok úgy, hogy ugyanazt kapjuk, ugyanazon a rendszeren keresztül szemlélve. Sajnálom, hogyha úgy tűnt, ilyesmit szeretnék; valójában olyan dolgokat szerettem volna éreztetni, szemléltetni, amik segítenek valami megértésében(vagy inkább az ahhoz vezető útra való rálépéshez), ami a vallásokon felül áll - de nem cáfolják meg egyiket sem, sőt, róla szólnak a vallások.
És a cél sem minden vallásban ugyanaz, de ugyanabban a vanságban igyekszik kezdeni valamit mindegyik ugyanazokkal a dolgokkal - attól függően, hogy az ember életében mitmennyire művel magán,(~hogyan készül fel a halálra) attól függően fognak történni földi élete után a dolgok - de ugyanabban az egy vanságban, amiről minden világvallás beszél - és az, hogy ezek egymással ellentétben állnak-e, csak annak a függvénye, hogy egyik rendszerből nézzük-e a másikat, vagy pedig mindegyiket látjuk a maga valójában a vansághoz idomulva, a rendszereket megértve ugyan, de nem egyikben-másikban benne maradva.
Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg zsákutcákba terelhetett, amiket írtam; tekintse értelmetlenségnek szavaimat. Viszont a szavak mögé pillantva lényegüket látni próbálni egy pillanatra is - nem árthat; akinek hasznára válik magával viszi, kamatoztatja; kinek nem, az nem veszi fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ""Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?"
Ha egymással párhuzamosan alkalmazol különböző módszereket, amelyek A-ból B-be és C-ből D-be juttatnak, csak nem leszel elég effektív, de ha összekevered őket önkényesen, akkor már nem is az a módszer lesz. Hacsak nem vagy elég bölcs hogy megállapítsd pontosan hol vagy és hová kell eljutnod, akkor a kétféle módszer egymást akadályozza, vagy akát teljesen használhatatlannná teszik egymást. Eddig a tanítóim mind hangsúlyozták ezt, hogy a keveréssel elveszik a lényeg. Ebben nekem bizalmam volt. Ezért mondtam. A valódi Dharma az ürességre alapul hogy abszolút szinten nincs ott semmi olyna amire valamit mondhatnánk, és létezőnek tekinthetnénk, és más mémmel még soha nem találkoztam - persze ez lehet az én tájékoztalanságom, amiben egyáltalán szerepelt volna ez. Ha ez elveszik onnantól nem Dharma többé.
Hiába mondja szinte minden vallás, hogy most nem igazán jó, hiába mondja, hogy el lehet érni egy ennél sokkal örömtelibb állapotot, és hiába mondják, hogy közben szeressük egymást, és éljünk békében, attól még ezek nem lesznek ugyanazok. Ha csak a módszerek különböznének, még akkor is igaza lenne Xerfieldnek is meg neked is, hogy izlés dolga, használd a neked tetszőket, sőt ne legyél sznob, és ne helyezd őket egymás fölé. De ha a végcél nem ugyanaz, akkor mi értelme ezeket felcserélni?
"Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom."
Kérlek írj erről bővebben.
A kegyelmit DIREKT a - valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám - jelentésében cáfoltam, nem egyébben.
Ami az alaptémát illeti, pont arról írok hosszas fejtegetéseket, hogy egyenlőségjelet lehet -e tenni, nyilván haszos az átfogó szemlélet, nem ezt vitattam.
"Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket."
Szerintem is, ezért nem is ezt írtam. Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen ezt ki is felejtettem.
A buddhizmus mint kegyelmi vallás...
A buddhizmus kőkeményen az ok-okazat elvéről szól ahol semmiféle kegyelemnek helye nincs.
Tetszik-nem tetszik csak az történik velünk aminek mi ültettük el a magjait, hozzon az akár szenvedést vagy boldogságot, kibújni alóla vagy bárkitől kegyelmet kapni nem lehet.
A megvalósított tudatállapotokhoz épp így el kell ültetnünk a magokat. Pl. sok-sok meditációval és egyéb módszerekkel.
A buddhizmus így gondolkszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem győztél nagyon meg, hogy mégegyszer miért ne esnénk bűnbe...
Ha egyszer Isten a maga képére teremtett minket és ugyanoda jutunk vissza, azaz az Ő tudatállapotát megvalósítva érjük el a célt, akkor miért nem? Azt se értem, hogy mi nagyon akartuk azt az almát.
Ha ez a lehetőség bent, volt a tudatunkban mikor olyanok voltunk mint Isten, akkor később is bent lesz. VAgy azt feltételezzük, hogy mégiscsak akkor még tökéletlenek voltunk az Ő tudatállapotához képest, ezek szerint ha visszatérünk Istenbe, akkor viszont már tökéletesek leszünk mint Ő és ezért nem fogunk újra bűnbeesni.
Nekem csak így logikus.
Akkor viszont a saját képére teremtett minket, de valahonnan vett egy a saját tudatállapotán kivül lévő dolgot, egy tökéletlenséget, egy hibát amit beépített a mi rendszerünkbe.
Azt pedig csak akkor szedhette elő ha ismeri, azaz Ő rendelkezik ezzel a tökéletlenséggel.
Nekem még az is fura, hogy néha úgy beszélsz Istenről mint egy különálló teremtő, mindenható személyről, néha meg úgy mint egyfajta személytelen mindentátható dologról, egyfajta térről, amibe visszatér az energia meg ilyesmi és keletkezik belőle mindenféle újabb.
Persze sokan próbálnak vallásokat szintetizálni, de az, hogy lehet találni közös vonásokat a vallásokban az nem jelenti azt, hogy ugyanazt mondanák mélyebb értelemben. És szerintem ez a szintetizálás csak olyan szinten fog valaha is működni, hogy a szintetizáló egyén minden vallásra rávetíti a saját megértési szintjét, a saját különböző vallásokból összerakott igazságát, így létrehozva egy újabb vallást.
A vallások és kővetőik pedig élhetnek békében és szeretetben anélkül, hogy ugyanazt kéne gondolniuk a nagy dolgokról és ugyanoda akarnának menni. Szerintem pont ez a tolerancia lényege, nem azért szeretni a másikat mert hisz látom én, hogy Ő is csak olyan mint én, hanem a különbözőségét tisztelve, még akkor is ha teljesen mást gondol a dologról mint én, teljesen mások a válaszai.
Persze vitázni atól még lehet... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már megint nincs idő:) csak egy rövid és fonros észrevétel:
"Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik."
Ez egyáltalán nem igaz. A buddhizmusban pont ellenkezőleg történik: a te saját egyéni erőfeszítéseid, áldozathozatalaid segítenek a megnemértés feszámolásában. Olyannyira nem igaz ez, hogy egyenesen vannak olyan "lények" bár a felismerés után már nem lények:), a pratyjéka-buddhák az önbuddhák, akik a tanításthozó buddhák idejék kívül is felismerik a valóság természetét, és hogy ebben nincs semmiféle én. Az, hogy ez történik velük egy múltbéli kívánságuk eredménye, egyedül szeretnék felismerni a "valóságot". Tehát ilyen állapotban lehet kerülni, anélkül, hogy a buddhizmus mém jelen lenne éppen a világban, ha valaki a függő keletkezés tizenkettes láncolatán meditál - visszafelé, és így lebontja "önmagát".
Az meg hogy az egómnak mi tetszik - és szívesen hódolnék bármely istennek, ha reálisnak érezném, hogy ő teremtett, de pont ezt próbálom magyarázni: engem (és bárki mást sem) SENKI sem teremtett, "mindenki" azért az, mert azt tapasztalja ami az élete, és azért tapasztalaj azt, mert ennel az okait ültette el, és így tovább a végtelenségig. Azért nem teremtett senki, mert nincs is olyan, hogy én, legfeljebb függésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini, azt az idézetet csupán a Daath bölcsességgenerátor küldte nekem pont akkor, gondoltam mókás, és bírom.
A keresztény egyház az, ahogy a papok értelmezik a szentírást (tudnak különbözni azért ők is rendesen, de mondjuk a hivatalos álláspontjukról beszélek-van ilyen), és ami a templomokban folyik. A kereszténység meg az, ami általad és a Szentírás által létrejön. Belevetítem és rázós, nemhinném, neked ezek szerint igen, nekem cseppet sem. Tudom, hogy nem baj, sőt, jó, ha elkezdünk foglalkozni a gondolattal, hogy az elérendő cél ugyan abszolút értelemben egy, de nem tudsz olyan tanítást adni, ami a világon mindenfajta embert vezetni fog. Viszont lehet több látszólag tök eltérő tanítás, melyeket mindenki saját egyénjéhez megtalálva és illesztve eljut oda ahova kell. Az, hogy megkisérlem ezeket kibékíteni egymással, összehangolni őket, sztem egy nagyon hasznos dolog. Különben nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, ki ilyen irányú tevékenységet folytat, jópár kulcsot kaptam jómagam is ezekhez. Viszont amellett, hogy akár hatékonyabban is megértetheti az útját keresővel a lényeget, ezzel közelebb kerülhetnek az emberek egymás megértéséhez és elfogadásához, sőt, őszinte szeretetéhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: A bűnbeesésről. Kérdezik többen, ha Isten tökéletes, miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs bűn? És pont a lényeg, hogy Isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal. Megtehette azt, hogy bűnbe esik, ez a lényeg. Bár Isten nagyon kis lehetőséget hagyott meg neki abűnbeesésre, (ugye egyetlen fa gyümölcséből nem szabadott enni,) hogy csak akkor eshessen bűnbe az ember, ha nagyon akar, de megtette. Ez az egész így tökéletes a maga tökéletlenségében. A biztosíték, hogy nem lesz még egy ilyesmi, ha az ember visszajutott oda ahonnan elindult, az maga az ember, erre nem lehet mást mondani. Isten pedig ott van mindenkiben, örökkévaló, változatlan, és meghalhatatlan, ha az ember észreveszi magában, akkor halkan mindig megsúgja az egyénnek, hogy mi a helyes - ha akar rá figyelni persze.
Még Bence: Akartam még írni, nézd meg a kínai univerzizmust. Kezdetben a mindent átfogó, felölelő, irányító Tao személytelen volt, az erő, ami a Minden. Aztán később az embereknek igényük volt arra, hogy egy személyhez szóljanak, hozzá imádkozzanak, és csináltak belőle egy személyt: Ő a Tao, ha úgy tetszik személyesen. Ez a lényegen csöppet sem változtat, sztem max egónknak nem tetszik hogy na nehogy már legyen egy felsőbb valaki személy aki teremtett minket meg uralama alatt vagyunk meg kénye kedve szerint kelll cselekedni hogy visszafogadjon minket?! Pedig ugyanez érvényes a buddhizmusra is, ott is bizonyos életvitel folytatásával kerül közelebb az ember a Nirvanahoz. Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na persze, hogy minden ugyanaz másképpen...
Pl. az alma meg a cipőtalp is csak anyag. Atomok, elektronok.
Cipőtalpat azért mégse ennék, talán nem is volna egészséges.
Nem célravezető a relatív szinten lévő dolgokról szóló vitában, abszolút szintről hozott megállapításokkal érvelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield!
A kereszténységet én pl. nem nevezném hamis tanításnak, biztos, hogy hinajána és talán még mahajána szinten is nagyon jól műkődik.
De azért én nem vagyok biztos abban, hogy ami buddhista látásmódót Te belelátsza keresztény tanításokba azok valóban ott is vannak.
Pl. ez az egész reinkarnáció belevetítés nekem egy kicsit rázós!
Vagy akkor ugye kérdés, hogy mit nevezünk kerszténységnek, amit a papok mondanak a templomba, és ami írva vagyon a könyvekbe, vagy a Te megértésedet a keresztény tanításokról!!? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Miután elküldtem a hozzászólást az idézet amit kaptam: "Minden ugyanaz másképp" : )
Gén: "Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai."
Sajnos nincs itthon idegen szavak értelmező kéziszótára, és hiányos műveltségem, úgyhogy ha gondolod újrafogalmazhatod akár bővebben és közérthetőben is. De így is mondanék annyit hogy és akkor mi van? : ) Különböző vallási rendszereket összeegyeztetni nemtudom lehet-e másképp, és ha lehet is, akkor sincs rá annak szüksegé, aki valójában meg szeretné érteni. (Biztos lehet egyébként, és ahogy múlik az idő remélem én is egyre igényesebben fogom ezt megtenni, de a lényeg nem ez.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, szerintem Bence elég jól leírja a buddhista látásmódot.
Szerintem ezt így végiggondolva azért látszik, hogy elég komoly különbségek vannak vallások, látásmódok között.
Én pont azt gondolom, hogy amíg nem mész egyiknek igazán a mélyére addig tűnnek csak úgy mintha ugyanazt mondanák.
Ez nem jelenti azt, hogy csak az egyiknél volna a bölcsek kőve.
Szerintem a vallások különböző szintekig jutnak el, más célokkal, különböző szintű és stilusú embereknek valók.
Szóval mindegyikkel mész fel a hegyen különböző utakon, de szerintem nem mindegyik visz fel a hegy tetejéig.
Kővezzetek meg, de én így látom.
Bence!
Küldtem Neked egy mail-t! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, akkor úgy gondolod, hogy a kereszténység egy hamis tanítás? : ) Számomra egyáltalán nem jelent ellentomondást az, hogy a keresztény közeg a végsőt Istennek nevezi, a buddhizmus pedig Mahaparinirvananak. Ezt próbáltam kifejteni még vmivel korábban, hogy ezek a különbözőségek a térben és időben máshol megtalálható emberek, népek különböző szociális körülményeiktől és gondolatviláguktól függenek. Mindegyiket ugyanaz az erő alakította ki, a végső, hogy utat mutasson magához, ami ezekben a vallásokban a végcél. Különböző szűrővel rendelkező tudatok különböző módszerekkel, utakon haladva jutnak el ugyanoda. Az, hogy neked a kereszténység nem megfelelő, de a buddhizmus igen, az még nem jelenti azt, hogy ezek a vallások lényegükben tényleg különböznének. Egyénre - rád vetítve megeshet és persze meg is esik, hogy érzed nem ugyanazt a hatást váltja ki nálad a kettő, de ebbe erősen benne vagy te, és a te milyenséged. : ) A buddhizmus sztem pont erre tanít, hogy az ilyeneket az ember észrevegye, a kereszténységből nehezebb kilátni véleményem szerint, ez mondhatjuk egy hibája... Én is a buddhizmust kedveltem jobban, nem volt túl jó véleményem a kereszténységről, de pont a buddhizmus jótékony hatása miatt láttam meg a kereszténységben is azt, ami kell, és ami miatt ma már talán közelebb áll hozzám - és emellett szeretem és hiszem a buddhizmust is, nem látom ezek összeegyeztethetetlenségét; bár bizonyos, hogy a keresztény gondolatvilágban ragadt elmével nem érteném meg a buddhizmust, és ez így igaz fordítva is.
"és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól"
Ennek ellenkezőjét viszont már bebizonyította a kvantumfizika, nem a parafizika, az akadémiailag elsimert nagytudományos kvantumfizika.
Amikben egyébként különböznek a tanítások télleg, (persze ez még nem jelenti azt, hog yellentmondásban állnának, csak azt, hogy nem lehet mindenben benne minden) az például az, hogy az üdvözülés felé vezető úton a kereszténységben kimaradt a gnózis, a tudás útja; viszont nagyon fontos plussz benne a kereszténység örömüzenete: Az ember _egyszeri_ személyisége is feltámadhat és válhat Isten részévé, erről szól Jézus feltámadása.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost ha van egy leírásunk, amely következetes, és nincs benne olyan entitás, nincs az egyenletben oylan változó, amelyiket elfogadni kéne, minden tapasztalatokon alapul, akkor mégis beletenni egyet azaz ISTENT teljesen értelmetlen.
Félreértés ne esség én NEM MEGCÁFOLNI szeretném Isten létét, mert szerintem ezt nem lehet - és értelmetlen, mindössze arra rámutatni, hogy alkotható kohetens világkép nélküle, és pont emiatt gyökeresen ellentmond a józan észnek, hogy mégis felvegyük a világképbe. Tehát nem eltántorítani szeretnék senkit a hitétől, legfeljebb rámutatni hogy ezen értelmetlen vitatkozni, mert pont az ÉRTELEM hiányzik belőle. És nem fogadom el azt a "magyarázatot" sem hogy én nem érthetem Istent, mert végtelenül hatalmas, és kifürkészhetetlen stb. mert igen is van olyan tapasztalatom, és szerintem nem csak nekem amelyikben pont hogy meg lehetett érteni a világot - az, hogy ez nem megragadható, megint csak más kérdés. Tehát az ateizmus összefoglalásaképp - az a buddhista nézőpont, hogy ha valaki b evezet egy teremtőt az egyenletbe, azzal bebiztosítja, hogy ne sikerüljön megismernie a világot.
És mielőtt még azzal vádolnátok, hogy csölátásom van (a csö tibetiül a Dharma:), szeretném leszögezni, hogy miután megvolt az az élményem, ami alapjaiban változtatott meg, én nyitott voltam a buddhizmusra is és az Istenhitre is, sőt én is azt gondoltam, hogy ugyan az a kettő. (nagyon örültem is amikor megtudtam, hogy buddhistaként is lehetek hívő, és nem kell egyiket vagy másikat választani - eleinte mindekettőnek vallottam magam) Aztán ahogy elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával, derült ki számomra, hogy az Istenhitekben mennyi a homályos folt, ellentmondás, és a józan ész hiánya. Ráadásul párhuzamosan elolvastam azokat a buddhista tanításokat, amik pont az ilyen Istenhitek cáfolatáról szólnak, nem lehetett más választásom, mint a Dharma, az Isten mémet pedig kinőttem.
És hogy árnyaltabb legyen a kép a buddhisták azt mondják, hogy aki valamilyen vallást követ (ha nincs benne olyan ostobaság, hogy pl élőáldozatot kell felszolgálni, hogy a menybe kerülj) simán oda is lehet kerülni, tehát működnek. A félreértés csak annyi, hogy egyetlen duális állapot sem lehet tartós. (Mivel minden ami feltételekhet kötött múlandó), tehát nincs örök meny és pokol - bár mind a kettő nagyságrendEKKEL hosszabb ideig tart, mint az emberi élet.
Szóval ez a re Dakini 185: Vagy elhiszed, hogy van örök élet a menyben, vagy a józan észer alapozva elfogadod, hogy lehet sok csodálatos dolgot tapasztalni egymás után és ezt menynek hívni, de mivel most nem ezt tapasztaljuk,és feltételektől függ, hogy ezt kezdjük el tapsztalni, nem lehet tartós - a feltételek megváltoznak, és kiesünk a menyből. A buddhista hozzáállás tehát az (következve a kezdetnélküli időből és az összetett dolgok múlandóságából), hogy már számtalanszot voltunk az összes menyben, pokolban, és már minden lény volt a szülőnk valamelyik előző életben. És mivel a menyekben nincs sok motiváció a gyakorlásra, hogy próbáljunk leszokni a duális gondolkodásról, a Buddha nem is javasolja hogy ott szülessünk ujjá, mert az emberi létezésben lehet a legtöbb erényt felhalmozni, és a legeffektívebben gyakorloni.
Szóval féreértés ne essék, és nem nézem le a hívőket, és azt kivánom nekik hogy érjék el a legmagasabb és maradandó boldogságot, csak egyszerűen ezt nem tartom lehetségesnek, mivel a gyökérok a netudás, annak a nemtudása, hogy nincs külön valaki aki tapasztalna, tapasztalat és tárgy. Amíg ezt nem ismerik fel, addig nem fognak tudni megszabadulni a feltételekhet kötött léttől és körforgásban a szamszárában maradnak.
És egy gyakori félreértés az is, hogy a buddhista alapot amit tudatnak fordítanak, egyenlővé teszik Istennel. A tudat "az" ami most olvassa ezt a szöveget, de nem valami, nem valaki, nem létező és nem nem létező (és nem e kettő keveréke és nem egyik sem). Csak egy szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bocs, hogy este nem írtam, most megpróbálom:
Először is Nargile:
(Szerintem Ashvagosha), de valóban jogos, hogy amíg nem mondom ki mit értek ateizmus alatt, nem érdemes ilyen kijelentéseket tennem:) Ateimus alatt azt értem, hogy nem ismerek el egy külső teremtőt, aki a világot alkotta. A buddhizmusban számos említés van istenekről, de ezeket csak a fordítás miatt hívják így. A szanszkrít nevük dévák, ők azok a lények, akik folyamatos érzéki örömöket tapasztalnak rendkívül hosszú időn át. A nyugati fordításokban ezeket hajlamosak isteneknek fordítani, de már ennél vadabb dolgokat is olvastam, nevezetesen hogy a Buddha aspektusokat a jidamokat hívják istenségnek. Ezek a félrefordításból eredő hibák, sokkal célszerűbb szerintem meghagyni az eredeti nevüket -DÉVA, hiszen ilyen fogalom a magyar nyelvben nincs. Tehát a Dharmában a világ - NEM TEREMTETT, NINCS egy felső hatalom, akinek az instrukciói szerint kéne cselekedni, hogy megjutalmazzon, stb.
A most következő gondolatmenetnek pedig NEM célja, hogy valakit megbántsak, valakinek megingassam a hitét, vagy hogy akár a vallások, akár Xerfield leírását CÁFOLJAM (kivéve ami a buddhizmusra vonatkozik), egyszerűen egy alternatív gondolatmenetet szeretnék kínálni, remélem sikerül értelmesen leírni.
Hogy rögtön egy cáfolattal kezdjem:) a buddhizmusban SOHANEM VOLT olyan, hogy önálló független lélek és szellem - ez a kettéosztás már eleve értelmetlen ebből a szempontból- az meg, hogy bármi halhatatlan lenne egészen konkrétan kizárólag olyankor merül fel buddhista tanításokban, ha a Buddha arról magyaráz, hogy ilyen NINCS. A tapasztalásunk leírásában nem test, lélek, szellem szerepel, hanem az öt halom. Azért hívja a Buddha halomnak, mert a halmaz szó valamiféle rendezettségre utalna. Azt tanította, hogy minden tapasztalatunk besorolható az öt halomba, persze vannak olyanok amik többe is. Az öt halom logikus sorrendben pedig a következő: Formák (szín, szag, alak, stb.) , ezt érzékeljuk (eldöntjük, hogy tetszik, nem tetszik, semleges), megkülönböztetjük más tapasztalatoktól (besoroljuk, fogalomhoz kötjük), kialakul egy késztetés (a rosszat szeretném elkerülni, a jót újra megtapasztalni), és végül a tudatosság (hogy visszaemlékszem rá, tudom, hogy volt ilyen tapasztalatom). Szóval pl almaevés: kerek, szilárd, illatos izé, beleharapok - tetszik, finom, -áhá szóval ez az alma, - szeretnék még ilyeneket enni - és emlékszem rá, hogy már máskor is ettem almát. (Ez a felosztás eleve nem külső és belső - világ és én alapján osztályoz!)) Minden buddhista tanítás alapja, hogy az maradandó független én egyik halomban sincs, attól külön sincs, és máshogy sem létezik. Az én a duális gondolkozás terméke, amelyik különbontja a tapasztalat tárgyát, a folyamatát és a tapasztalót. Ebből következik az az állítás, hogy amíg van valaki aki tapasztal, addig lesz körforgás, idő, stb. Tehát értelmetlen az a felvetés, hogy az időnek van kezdete - azaz egyszer csak megteremtették a világot. A másik ami szükségtelenné teszi Istent a világ leírásához az a felismerés, hogy létezik szabad akarat, meg lehet változtatni a dolgokat. Ha felismerem, hogy éntőlem függ minden tapasztalatom, akkor mégis miféle "világot" teremtettek az értelmezhetetlen időkezdetkor?
Ehhez az idő kezdethez hozzátenném, hogy amit a materialisták ősrobbanásnak hívank, és elintézik hogy előtte nem értelmezhető az idő, azt a buddhizmusban is hasonlóan tanítják, csak itt a fizikai világ manifesztálódását jelenti, és ősrobbanások végtelen soráról van szó. Mivel a materialisták az anyagi világban végzett mérésekre alapoznak - ha nincs anyagi világ, akkor nincs is mit mérni, tehát nincs ellentmondás. A materialimzus hibája, hogy a tudatot az anyagról eredezteti (minden ISMERETÜNK az anyagról az ÁLTALUNK tapasztalt tulajdonságaiból vontuk, le - áthatolhatatlan (szilárd) stb. és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól (kinek a számára bizonyítanák ezt?????)), és az anyagot valósnak tartja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | dakini:
"És mi az Isten?
Ő mindig is meg volt világosodva és meg is lesz?
És mi a szerepe ebben az egészben? Van valami befolyása itt a folyamatokra?
Ő tudatosan teremtett minket? Akkor tudatosan elhomályosította önmagának egy részét? Ilyennek akart minket teremteni vagy csak félresikerültünk?"
én úgy képzelem,
hogy az egyetemes, tökélete, teremtő tudat-entitás,
mint isten-fogalom,
egy -nyilván- végtelen, magát állandóan transzformáló,
újrageneráló fraktál.
ebben a folyamatos tökéletesedési processzusban száguldunk mi is a szubjektív és objektív tudatjainkkal.
egy-egy fejlődési szintet átlépve válunk istenekké.
a minket teremtő entitás annyiban tervezett tudatosan, amennyire a folyamatai voltak azok.
részeként új irányokba is fejlődhetünk, de az alap fraktálmotívumot mindenképp megőrizzük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield:
Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai.
Dakini:
A legjobb válaszokat úgy kapod, ha átírod a kérdöjeleidet felkiáltójelekké. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor egy lélek több testben is meg tud jelenni?
A lélek és a szellem külön úton jár és különböző testekhez különböző lelkek és szellemek kapcsolódnak? Azaz lehet, hogy következő életben ugyanahoz a szellemhez egy másik lélek kapcsolódik?
Ha egyszer volt egy ilyen ideális állapot a bűnbeesés előtt akkor ha most végre elérjük a frankót, akkor mi a biztosíték, hogy nem lesz megint egy bűnbeesésszerű kiesés ebből az állapotból?
Vagy az eredendő bűnbeesés előtti állapot nem azonos azzal amit majd el fogunk érni? Az nem volt még annyira tökéletes?
A szellemünknek az a része ami most nincs velünk az öntudatlan állapotban van? Vagy valahonnan figyel minket? Vagy az maga az Isten és mi vagyunk az Ő elhomályosult tudatállapotai? Ő rajtunk kivül lesz mindig is vagy egyszer mi is a részei leszünk?
És mi az Isten?
Ő mindig is meg volt világosodva és meg is lesz?
És mi a szerepe ebben az egészben? Van valami befolyása itt a folyamatokra?
Ő tudatosan teremtett minket? Akkor tudatosan elhomályosította önmagának egy részét? Ilyennek akart minket teremteni vagy csak félresikerültünk?
Bocs a túl sok kérdésért!!!
És még mindig nem látom azt, hogy miért mondaná mindegyik vallás ugyanezt....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (Egyébként meg távol álljon tőlem, hogy kekeckedésnek vegyem kérdéseidet; sőt, kifejezetten jók ezek, mert olyan részleteken is gondolkodom ilyenkor, amiken egyébként nem, így csak teljesebb lehet a kép.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tennék ilyen kijelentéseket, hogy igen, igazából minden úgy van, ahogy én írom, mert akkor halálra röhögném magam/on, mondjuk utána frankón tudnám mi van, az biztos. : )
A lélek, hogyha egyszer teljesen megtisztul, akkor nem reinkarnálódik többé, ez a Földi élet célja mind a lélek, mind a szellem számára. Viszont aki egyszer a Földön van, annak mindenképp van élő teste-lelke, egyik sincs a halálban. Más kérdés, hogy a lélek ki tud szállni a testből, és ezt meg is teszi gyakran, olyankor az ember alszik, vagy bélyeget eszik, vagy asztrális projektál,stb. A szellem meg igazából az isteni szikra az emberben, azért szikra csupán, mert nincs teljes egészében velünk itt a Földön, csak kis szeletét érzékeljük. De a cél az lenne, hogy felé haladjunk, azáltal hogy egyre egészségesebbek leszünk, minden lehetséges téren. (Pár hozzászólással ezelőtt kifejtettem ezügyben a véleményemet arról, hogy az ember valójában szellemi lénynek volt teremtve, s bűnbeesés után jött "rá" a többi.) A szellem is csak addig reinkarnálódik újra meg újra új testbe, amíg el nem éri azt a szintet maga az ember itt a Földön, hogy el tudja érni a szellemet teljes egészében - ilyenkor az ember meghal, és megy haza, vagy marad akár a Földön boddhiszattvaként.
Amíg ez nem következik be, úgy képzeld el, hogy halál után más dolog történik a szellemmel, és más a lélekkel. Azt hiszem a léleknek is több esélye lehet, több testetöltése a Földön, de nem ~emlékszem pontosan, ám mivel azért nekem is szívügyem a téma, rajta leszek/vagyok a dolgon. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja asszem kezdem érteni.
A lélek ha megtisztul és visszatér Istenbe akkor megint onnan kiválik és kapcsolódik egy új testhez és szellemhez. Ugye? Ez már reinkarnáció akkor csak közbe van iktatva Isten?
Viszont ha akkor is visszatér Istenbe ha nem tisztul meg a pokolban, akkor a pokol nem örökké tartó kárhozat.
Tehát a lélek is mindenképp reinkarnálódik csak más utakon mint a szellem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg nem kekeckedni akarok, de azt nem értem, hogy mondjuk lehet, hogy az előző életemben a lelkem a pokolba (vagy a mennybe remélem) került és most csak a szellemem van itt?
Ezek így elválaszthatóak?
Meg erről az egészről a kereszténységben pl. nem hallottam, hogy a szellem megy életről életre...
Akkor minden úgy van ahogy TE írod és a vallások csak különbőző képpen értik (félre) a dolgot, de ugyanazt mondják amit Te is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, a lélek a halál után pokolba kerülhet, itt lehetősége van arra, hogy megtisztuljon, vagy ha ez nem történik meg, akkor a személyiség elveszik, és csupán az őt alkotó energiák térnek vissza Istenbe.
Szerintem végső soron az egész világ a tudat megtestesülése, így természetesen az érzelmek és gondolatok is. Megeshet, hogy hülyeséget mondtam azzal, hogy többet foglalkozik a buddhizmus a szellemmel, mint a lélekkel, mert talán pont hogy a szellemhez akarja "igazítani" a lelket, hogy az is elnyerje a halhatatlanságot. Lehet, hogy ezért tűnt nekem úgy, hogy a szellemmel foglalkozik, mert annak megismertetésével alakítja, dolgozik magával a lélekkel. |
| | | | |
|
