 |
Legfrissebb hozzászólások (4373 - 4382)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Uhh, ez olyan kategória, mint a vodkás tampon... :I |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Mixmag,
semmi ertelme.. onnan talan valamivel korabban felszivodik, cserebe biztos h roncsolja a szoveteket mivel sav.. szal' hujeseg.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
A minap hallottam egy olyat, amiről kérdeznélek titeket:
Egyik ismerős mondta, hogy felhasználási mód, hogy elfelezi a postait, és egyik felét "hagyományos" rágcsálás, másik felét a szemgolyójára, az alsó szemhély alá...
Ti mit tudtok erről? Jobb ez így? Nem károsítja a szemidegeket?
Tulajdonképp kipróbálnám, de tartok tőle emiatt, lévén voltam már eléggé komolyan szemüveges, 150k volt a service...:/
Mit tudtok erről?
Üdv alle |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | visszaolvastam egy pár hozzászólást, és erre reagálnék:
"Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan. "
Érdekes, mert pont valami hasonlót éltünk át barátommal Hajni trippen! Olyan volt, hogy az egónk haza akart menni, mert látta az órán, hogy már hajnali fél 3, és már ideje lenne hazamenni. Egy másik - félelmektől mentes - énünk meg tudta, hogy ott kéne maradni, hiszen még javában folyik a trip.
Na most: a félelmektől mentes, trippelő énünknek le kellett győzni a hazamenni akaró ego-ént. És abban a pillanatban, hogy elhatároztuk, hogy na akkor most akkor elindulunk, egy óriási boldogság érzet lett urrá rajtam, és belassult az idő is, aztán mikor visszafordultam, hogy visszamennyek, elmúlt...
Sokadjára sikerült csak végleg elindulni:-)
És olyannyira nemféltem egy-egy elindulásnál, hogy minduntalan gyalog indultam el, pedig biciklivel voltam. Ezért fordultam vissza mindig, mert barátom szólt, hogy "hé, a bicódat itt hagyod?" :-)
Üdv.:
Gábor |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem akarok gondolkodni. sehovase máshova. élni akarok.
aztán ha élek már, akkor talán gondolkodhatok is talán megint.
(bocs, majd elmúlik megint és akkor megint.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Jaja nagy divat itt az egovesztés s társai
sztem amíg nem éled át, addig csak misztikus rémmese, a paráról, a halálról, meg minden ilyesmiről.
az elsők még parásak, de aztán már csak van az is
nem jó, nem rossz, csak van
de Cella, minden másodpercben is ez van, sőt minden másodperc kvadrotrilliomilliomod részében is, hogy a bizonytalanba esel bele, csak az egód elhiheti veled, hogy nem:)
s ez a bizonytalan annyira bizonytalan, hogy már bizonyosan bizonytalan.
na ez a halál, amikor csak vagy
emlék, érzék nélküli, egyesült egy -ben való örök jelen
persze ezek is bugyuta szavak,
de igazából Én nincs, csak vannak olyan részek, amiknek van agya, abban okos szerves kompúter, mely folyton adatok rengetegjeivel bombázódik, s fenntart egy virtuális részt a térben, amit elkülönít, s azt mondja rá "én vagyok"
De ezekről nem lehet sokat mondani
Ja, s nem jön könnyen, el kell dobni mindent
Ki vagy, mi vagy, hol vagy, mi volt, mi lesz, ezek nemnagyon számítanak.
Nekem isteni szerencsém volt, hogy az első tripen egy 1000fős d&b partiban ide kerültem, s nem máshova:)
Persze akkor még mit sem tudtam minderről. De most se tudok többet, csak már a para elmúlt:)
Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (De az igazság az, hogy most kicsit felfordul a gyomrom ettől a céltalannak tűnő onanizálástól, amit művelek. Úgyhogy inkább hagyjuk.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A ráparázás az önféltésből ered. Ha nincs önféltés, akkor ráparázás sincs. A pszichedelikus tudatállapotban felébredő energia megpróbálja szétszedni az egót. Ha ez valamiért ellenállásba ütközik, akkor jönnek a parák. Ha ilyen ellenállás nincs, akkor para sincs, és a kioldódás zökkenőmentesen lezajlik.
Engem például az szokott beparáztatni, amikor ráérzek arra, hogy ez az egész, amit énnek, meg valóságnak hívok, amire az életemet építettem, mennyire esetleges homokvár. Mivel amíg nem oldódtam ki, az eggyel beljebb lévő szint nem valóságos (nem látom), nagyon félek tőle. Olyan, mintha sötétségbe kéne beleugrani, feladni mindent, amikor kétséges, hogy lesz-e utána valami. És ez nagyon félelmetes.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kegyelem lényege, hogy nem kell kiérdemelni."
Amen. |
| | | | |
|
