 |
Legfrissebb hozzászólások (4383 - 4432)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ..hm, viszont miutan megtettem mar nem tunik rossz otletnek. sallalalalala :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | volt par gondolatom meg az egofork dologrol, de sajna amint vasarnap este bealudtam fel is szivodott mind, es azota valami kib@szott mely depresszio kapott el, olyan ures a fejem mint nyárikonyha meszelés elott..
na majd ha osszekapom magam reagalok.. fakk, de utalom ezt a beloopolt gondolatot amikor egyik szer negativ hatasat egy masikkal akarom kompenzalni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, értem, tehát kaotikus :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
"A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni."
Vagyis ilyen szempontból független, de akkor mi mástól függ? Vagy véletlenszerü? Ha egyik sem, akkor elveszti az értelmét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis:
"A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van."
:) Ha nem veszed észre, akkor nem is igazi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül."
Ez érdekes, értem a logikáját, de szerintem a végefelé elkezd csúsztatni. Miért ne lehetne az én-elképzelés független a ragaszkodástól? Az egó az, ami az én-elképzeléshez ragaszkodást csinálja? De amikor nem csinálja, az automatikusan para lenne?
Miért ne csinálhatná egyiket sem, tehát sem ragaszkodás, sem para? Kétlem, hogy a mesterek is minden alkalommal beparáznának.
Tehát ha úgy mondjuk, hogy: "ha nem paráztál, akkor nem jutottál el az ego-lossig", akkor az csak egy önmeghatározás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, nagyjából arról van szó amit leírtál (ego-loss). Gyakorlatilag az élmény annyi volt, hogy megszűntem létezni mint különálló lény, beleolvadtam a semmibe, és átéreztem ahogy a semmiben bennevan minden. :) Persze előfordulhat, hogy vmi komolyabb hallucinogént használva tovább tartott volna a dolog (mármint időben)... Ja és ugyan nem előzte meg para, de Nomad leírása is helytálló (az ego-lossról)... igazából ez olyan, hogy mindenki ugyanazt éli át, de másképp írja le.
A 7-8 gramm pedig reális... [:)]
De amúgy tényleg. Ez van... van ilyen is...NON-STOP. Ismerek ilyet is, és olyat is aki csak szív 1 slukkot és fullon van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről eszembe jut, hogy azt is mondták, hogy a ""spontán"" vallásos élmény maradandóbb változásokkal jár, mint ez a "kiprovokált". A kiprovokált vallásos élmény, ami ugye ahogy a Bard is említette, nem egyenlő minden egyes enteogén élménnyel.
És az derült ki, hogy a "vallásos élmény" fogalmára nem lehet úgy adni épelméjű meghatározást, hogy ez igaz legyen. Az embereknek éppúgy vannak nem-maradandó spontán vallásos élményeik, mint nem-maradandó kiprovokált vallásos élményeik. A Good Friday expeiment utóvizsgálatai meg megmutatták, hogy a valódi, mély provokált vallásos élmény éppoly "hajlamos" maradandónak lenni, mint a spontán.
Úgy tűnik, hogy az egyetlen különbség, hogy forszírozott állapotban nagyobb a valószínűsége a vallásos élménynek, és a forszírozottság miatt veszélyes lehet és káros a dolog, ha nagyon nem alkalmas a helyzet a vallásos élményre. Mert tolja az embert előre a forszírozottság, és ha nem a vallásos élmény felé állt be, akkor letolja a terepasztalról.
Na persze ez totál igazságtalanság bizonyos emberek szemében, akik a veszélyeket egyébként még csak nem is úgy tekintik, hogy "bevállalja a veszélyt, nagyon bátran próbára teszi magát, és tudja, hogy ha elbukik, akkor nagyobbat bukik, mint én, aki nem vállalom a veszélyt, tehát megérdemli az élményt, ha ilyen erős volt a hite, hogy nem félt, és bevállalta, és valóban nem bukott el", hanem a veszélyt még kifejezetten a bátor vállalkozók bűnének tekintik.
Ez irigység. A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni. Irigység és képmutatás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ehhez az ego-loss dologhoz van egy gondolatom még.
Amikor kezdődött ez ez egész LSD láz, mindenféle spirituális élmények, meg újjászületés-sztorik keringtek, és a különböző bölcs, emberek, meg gondolkodók, meg guruk, meg ilyen szerzetek két pártra szakadtak. Az egyik csoport azt mondta, hogy ezek autentikus spirituális/vallásos élmények, a másik azt mondta, hogy nem. Nem, mégpedig azért nem, mert túl könnyen jönnek. Na erre mondta már nemtudom pontosan ki, talán többen is, hogy ez nem teljesen igaz, mert kurvára nem jönnek könnyen, sőt baromira a szerencsén múlik, hogy egy ember átéli-e az igazi áttörétst, vagy csak bulizik egyet, meg ilyenek. Szóval valószínűleg valahol az kettő között van az igazság, de furmányos módon, amit én még nem értek. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ja. "mi az a para?" vagyis "maap".
maap, aki naponta háromszor megkerüli saját magát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A buddhista meditáció előkészítő fázisai arról szólnak, hogy az ember megpróbál rájönni, hol is van az az "én". A mesterek azt állítják, hogy ha az ember tényleg becsületesen utánanéz ennek, akkor végül nem talál semmit. Illetve azt találja, hogy az én egy üres mag (semmi) köré felépített fogalmi rendszer, ami csak a beléje vetett hit ereje által létezik.
A parák pedig ennek az én-komplexumnak a védekező mechanizmusai, amiket a saját nemlétezésének napvilágra kerülésétől való félelem vált ki (tudom, elég paradox). Ha valaki megpróbál rájönni, hogy az énje tényleg olyan valóságos-e, mint amilyennek látszik, akkor - szerintem - szükségszerűen találkozik ezekkel a parákkal is. Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az olyankor van, amikor olyan merev az ego, hogy a létezésének a kérdése fel sem merül. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De így a ti ego-loss meghatározásaitok a parához kötödnek. És ha nincs para, akkor hogy van ez az ego-loss? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt?"
:)
Ez qrvajó volt.
Én személy serint azt neveztem ego-lossnak, mikor egyre jobban paráztam, hogy meghalok, utána már ez ellen semmit nem is tehettem, egy ideig nem volt értelme "rólam" beszélni, mert olyan nem létezett, aztán újrateremtettem magam, kicsit máshogy, kicsit jobban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | doktor úr, segítsen, ego-lossom van. :-)
valószínűleg mindenki mást ért ego alatt. számomra az ego-loss azt jelenti, hogy feloldódik az a nagyon alapvető para, ami miatt a jelenségek egy szilárd létezőnek tekintett "én" tapasztalataiként regisztrálódnak a tudatban. amikor a jelenségek egyszerűen vannak, az én-fogalom és az összes ebből adódó komplikált védelmi rendszer (van egypár) ballasztja nélkül, azt lehet - innen nézve - ego lossnak nevezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyenkor mindig rájövök, hogy én milyen "jógyerek" vagyok.
7-8 gramm.....
Komolyan mondom elkezdem anyukámmal olvastatni ezt a fórumot, hogy lássa én milyen visszafogott vagyok ehhez képest.
A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt? Vagy még csak most fog jönni? Vagy már túl is vagyunk rajta?
Nincs itt valamilyen szakember aki tudna egy jó módszert mondani, hogy hogyan tudja eldönteni magáról valaki, hogy most éppen ego-losson megy keresztül vagy sem?
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7-8 grammot, napi rendszerességgel?
én eddig azt gondoltam, hogy 7-8 gramm jó spanglitól három-négy ember nagyon durván készen tud lenni egy egész nap úgy, hogy kb. folyamatosan tekernek. (egy cigibe mondjuk egy grammot, ami már önmagában nagyon over-gyanús)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: tapasztalataim szerint a fű pont az a drog, amit az emberek a lehető legkülönfélébben reagálnak le. Vannak akik napi rendszerességgel elpippantanak 7-8 grammot, és e mellett tesznek-vesznek, szóval pörögnek és élik a normál életüket, szinte észre sem veszik hogy beszívtak...és vannak akik 1 lightos slukktól is viszonylag mély szintre kerülnek. Személy szerint én is érzékeny vagyok a zöldségre - nekem pl. volt már ego-lossom is tőle...
Viszont az LSD teljesen más sztem. Vagyis azt akarom mondani, hogy nem biztos, ha vki érzékeny a fűre akkor az LSD-hez is úgy fog viszonyulni... sztem a zöldet ne keverjük ide.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nos en nem szeretnek Nomad vedelmere kelni, mert sztem minden szintetikus szar csak drog. (en csak a novenykekben hiszek) de van ezen az oldalon Feldmar irasai kozott egy resz, ahol megemliti hogy volt szerencseje egy indiai guruhoz akinek 2000 mikrogramm lsd-t adott es meg csak nem is laccodott rajta semmi. az meg ugye kb 20 belyegnek felel meg, persze abban meg masis van. dehat ezek az anyagok nem test suly szerint mukodnek es nem mergezheti magat vele senki meg. az meg hogy valakire ez miatt kenyszerzubbonyt huznak, nem a kliens hibaja, hanem a tarsadalome, akik nem fogajdak el, hogy maskent is lehet gondolkodni. ezert gondolom, hogy mindenkinek jogaban al tudatat ugy modositani ahogy csak akarja, de a belyeg megiscsak arra lett kitalalva hogy a felhasznalok rendszeresen fogyasszak. elvegre ez egy biznisz :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Siph: tegyél fel ZonaAlarmot]
Amúgy, nekem úgy tűnik Nomad jól van, és ez a legjobb indikátora annak, hogy nem csinált semmi károsat. Ettől függetlenül azzal nem értek egyet Nomad, hogy akkor mostmár (ésszerű keretek közt) akármennyit. Szerintem csak azt jogos megállapítanod, hogy amennyit most, azt elbírod. Illetve most elbírtad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát muszáj hangot adni a dolognak, mert különben jönnek a kenderszívó ballib hippik, és széthekkelik a számítógépemet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Jó hallani, hogy te egy ilyen radikálisan liberális személy vagy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ok. :)
De három akkor is sok... ;P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tanulság: mindenkinek sajátos vele a kapcsolata, úgyhogy ne ítélkezzünk a sztereotípiáink szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: én az első tripem után kb egy évig nem is próbálkoztam újra. Nem azért mert rosszul sikerült, sőt nagyon pozitív élmény volt, egyszerűen valamiért meg sem fordult a fejemben. Olvasgattam a témáról, de ennyi pont elég volt.
Miélrt ne lehetne normális ez is, az is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én arra akartam utalni, hogy bár két ember esetében lehet, hogy hasonlónak tűnik a "set", valójában mérföldnyi távolságra is lehet egymástól.
(ez amúgy szerintem a hétköznapokban is igaz)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne tévesszen meg senkit, hogy milyen fűves élményeim voltak, a fű trippek teljesen más jellegűek voltak, mint az acid trippek (naná), fűvel sokkal erősebbek a parák, és sokkal könnyebben elhitethetők magammal a dolgokat, mint lsd-vel, mert ahhoz eleve úgy állok hozzá, hogy na már megint hallucináltam valami baromságot. Egyébként nem hinném, hogy bárki komalyabban beparázódhatna attól amit "én átélek". Szerintem semmi különös nincsen az élményekben, amit más ne élhetne át.
Siphersh: szerintem is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ha híres ember mondta, akkor biztos van benne valami...?! Vagy megerősítve érzed magad ennek hitelességében az által, hogy híres ember is mondott ilyet? Na jó, végül is miért ne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én azt hittem, hogy az a normális, vagy természetes, vagy általános, hogy eleinte gyakrabban, idővel meg ritkábban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Minden ami jó, az szabad és vad."
Henry David Thoreau
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mantis: teljesen igazad van ezzel kapcsolatban, tekinthető ez túlzásnak, hedonizmusnak stb, de én egyszerűen ezt a megközelítést érzem magamhoz legközelebbinek. Egyetlen trippemet sem bántam meg, sőt semmit az életemben, legfeljebb mikor türelmetlen és agresszív voltam a környezetemel szemben. Biztos vagyok benne (legalább is nagyon valószínű:), hogy majd később az életemben le fogok higgadni, de egyenlőre én igy szeretem ezt csinálni, nem tudom milyen egyéb magyarázatot adhatnék. Egyszerűen nekem a tudatmódosítás így jó, így szeretem, hogy fejestugrok a közepébe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?"
Szerintem ha mi élnénk át azt, amit Nomad él meg a tripjei alatt, akkor szénné parázódva, sikítva rohannánk a nemtudomhova.
"egyszerűen megtanultam kezelni, hogy apró lények kaparásszák az ajtómat, és dübörögnek a folyosón."
brr. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy előző életében sámán volt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval Nomad, nekem az egésszel kapcsolatban azért vannak ellenérzéseim, mert ha jól emlékszel te viszonylag nem olyan régen kezdtél el tripezgetni és ahhoz képest nagyon sokat és nagyon gyakran bélyegezel. (Ne értsed félre, ha régebb óta csinálnád, akkor sem érezném úgy, hogy ez szükségszerű.)
Tehát rövid idő alatt eljutottál az Lsd fogyasztásnak egy igen markáns szintjére, ami számomra kicsit érthetetlen, hogy miért.
A másik ez a bungee-s dolog. Önmagában jó a daruról ugrálás és jó a tripezés is. Nem értem miért kell a kettőt keverni? Ez nekem teljesen öncélú hedonizmusnak tűnik. Olyan mint szex közben cigizni. Az ilyen jellegű történeteid azt az érzést fokozzák bennem, hogy te minél jobban el akarod vetni a súlykot és kifejezetten a durvulást keresed.
A fűhöz való viszonyodat sem értettem igazán soha. Pár személyes találkozásunkkor szóba kerültek a füves élményeid, amiken én mindig meglepődtem. Olyan szélsőséges tudatmódosulásról és élményekről beszéltél ilyenkor, aminek én a közelébe sem jártam soha. Számomra a fű ad egy kellemes bizsergő érzést az agyban és ennyi. Már nem leszek éhes tőle, nem leszek álmos stb. Semmi különös.
Ezzel szemben te szilánkokra robbanásról beszéltél meg hasonlókról, ami azt jelenti, hogy vagy nagyon érzékenyen reagálsz a fűre vagy nem tudom. És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?
Na jó, tudnám még a kétségeimet sorolni a magas és gyakori dózisaiddal kapcsolatban, de közben elgondolkoztam hogy miért is tenném. Ezt vedd úgy, mint egy belső monológot, de végülis nem akarlak semmiről meggyőzni.
Csináld amit jónak látsz, csak közben hagyjál magadnak időt elgondolkozni azon, hogy mit miért teszel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux, nem tudom. Előfordulhat, hogy az ember éppen jó úton jár, és az rontja el a dolgot, hogy eszébe jut, hogy el kell engedni a dolgokat. Közben már nem lehet okosnak lenni. A feljövésben kell betáplálni a bizodalmas önfeladást. Meg az egész rákészülésben. Szerintem. De ez nagyon gyakorlati kérdés, és gondolom embere válogatja. Valahogy szentségessé kell tenni a feljövést, gondolom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Soha nem adta fel önmagát? A dackorszak vége nem egy önfeladás? Mikor kell feladni magát, mikor az aminek magát az ember tekinti akadályozó tényezővé válik. Az énben, egóban nem az a rossz, hogy van, hanem, hogy hajlamosak vagyunk abszolútnak tekinteni, örök érvényűnek, és legalább is a hibák felett állónak, pedig csak egy váz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: "én akárhány papírt meg tudok enni (az ésszerűség határain belül), nem lesz tőle semmi bajom, ezt már TUDOM."
Ezt a mondatot 5 év múlva, múlt idöben szeretném töled hallani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | te honnan tudod, hogy épp alkalmas vagy-e erre az önfeladásra?
mi van akkor, ha valaki még soha nem adta föl magát? olyankor mit lehet tanácsolni? relax, float downstream?
konkrétabban: hogy veszi észre az ember, hogy most épp arról van szó, hogy fel kell adnia magát? bármi negatívum, bármi rossz érzés azt jelentené, hogy letértem a kioldás ösvényéről, és vissza kell térnem? (mint a meditációban a légzés figyelése?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem kis dózist fogyasztani meglehetősen tiszteletlen dolog, mert az van benne, hogy "megpróbálom elengedni magamat, de ha megsem, akkor mégsem"... A nagy dózisban viszont azt mondom, hogy a választási lehetőséget is feladom, mert nagy dózisnál lehetetlen jól érezni magamat, ha nem adom fel magamat.
Egyébként, Nomad, szerintem tök jól fogalmaztál. Csak metaforákban lehet beszélni, és ez a "megsemmisülés felé pattogó ego", meg a tükrök közötti való-ság szerintem nagyon szemléletesek. Vagy legalábbis olyan képzeteket indukálnak bennem, amiket az ember tényleg egy ilyen élményben tart előfordulhatónak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén: a mennyiség a trip irányát és jellegét adja, nem pedig azt, hogy jó e, vagy nem, mert nekem eddig az 1 bélyeges trippek sokkal kellemesebek voltak, mint ez, de én az ilyenekre is kiváncsi vagyok (sőt) és ez nem fogja kedvemet szegni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azoknak, akik szerint a 3 nagyon sok, azoknak csak azt mondanám, hogy a nagy dózisú trip (én ezt közepesnek tekintem) teljesen más jellegű, mint a szívjunk be egy bélyeg után, jellegü trippek. Maga az élmény teljesen RÓLAD szól, és nem a fal, padló fák, stb mitáiról, a szél hangjáról stb. Ez a három azért is volt hasznos, mert már egyáltalán nem parázok az acidtől, és a nagy dózisoktól, egyszerűen csak jobban el kell lazulni legközelebb, de számomra egyáltalán nem veszélyes. Ami még érdekes, és eddig nem írtam róla, hogy nekem az LSD-től általában elkezt egy kicsit remegni a kezem, és kicsit görcsölnek az izmaim. A mostanitól gyakorlatilag fájtak az izmaim, mintha iromlázam lenne, bár ez nem túl meglepő, csak a Szent Antal tüzét éreztem.
Egyébként ez az ego dolog nem annyira arról szól, hogy mindenki nézze meg, én milyen fasza gyerek vagyok, mennyi papírt tudok egyszerre megenni, hanem mivel az önbizalom, és a hit lényegesek a bad-trip és beparázások kialakulásában, az hogy én magamnak bebizonyítom, hogy én tudom ezt kezelni, jól használható bármilyen mennyiségű anyagnál. mostantól ez számomra teljesen tiszta, hogy én akárhány papírt meg tudok enni (az ésszerűség határain belül), nem lesz tőle semmi bajom, ezt már TUDOM. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Beszámolót képtelenség lenne írni, mert olyan zavaros és értelmezhetetlen volt a trip, hogy azt lehetetlen szavakban visszaadni. Sokan kérdeztétek, hogy mért kell ezt ilyen gyakran, és ilyen sokat, hát ennek jópár oka van. Kiváncsiság, ego dolog, hogy tudom e kezelni, tapasztalatszerzés, stb. Én nem érzem ezt egyáltalán extrém dolognak, sem veszélyesnek, pláne most ez után. Szerintem az ember akkor trippeljen, mikor úgy gondolja, hogy ez most hasznos lesz, és alkalom is van rá.
Amiket megtanultam ebből a tripből, azok a következők: az egyedül trippelésnél nem kell alkalmazkodni, könnyebb szabadon asszociálni, viszont nehezebb visszaemlékezni, és az élmény olyan álomszerű, és irreális. Para szempontjából viszont teljesen mindegy, SZÁMOMRA, hogy egyedül, vagy nem egyedül. Rájöttem, hogy már egyáltalán nem zavarnak a hangok, és fények, amik az ajtó alatt szűrődnek be, és nem parázok az ufóktól sem. Elég sok ilyen élményem volt a trip elején, és egyszerűen megtanultam kezelni, hogy apró lények kaparásszák az ajtómat, és dübörögnek a folyosón. TV-t nézni vagy számítógépezni tejes képtelenség volt, egyszerűen nem értettem mi történik, mért mozgatom az egeret, stb.
Maga a trip teljes sötétben egyedül az ágyamon fekve (többnyire) történt és leheteten megfogalmazni, hogy mi is volt. Volt olyan, hogy egy gondolat voltam, volt olyan, hogy egy gondolatsor utolsó lemaradt gondolata voltam, volt olyan, hogy egy szóra kellett visszaemlékeznem, ami kinyithatta volna a kaput, volt, hogy inteligens lényeket érzékeltem, akik majdnem beengedtek maguk közé, hogy tanítsanak, de elvesztettem egy pillanatot, volt hogy saját magam különböző megnyilvánulásait érzékeltem. Néha hangosan beszéltem a lényekhez (magamhoz), mert ez tünt a leglogikusabbnak, volt, hogy az egom pattogott a megsemmisüllés felé(ezt nem tudom máshogy leírni), néha visszaugrott az eredeti (trip kezdetbeli) állapotba, néha már majdnem eltünt (fogalmam sem volt róla ki vagyok, mit csinálok, csak azt tudtam, hogy vissza kell emlékeznem egy szóra). Volt, hogy egy veszélyes területen egy csapathoz tartoztam, de állandóan lemaradtam, és eőlködnöm kellett volna, de én inkább lusta voltam, és magamnak képzeltem magam, nem pedig annak, aki ott voltam. A legérdekesebb az volt, mikor gondolatban éreztem azt, hogy két egymástól végtelenül kis távolságú tükör között vagyok, és amilyen gondolat voltam, az időben változatlan. Tisztában vagyok vele, hogy a leírtak nagymértértékben értelmezhetetlenek, de ennél jobban nem tudom megfogalmazni a benyomásaimat.
Vizuálisan nem volt künönösebben nagy szám, legfeljebb a fölöttem álló és néha lenyúló alakok, akikhez beszéltem, voltak érdekese, meg a TV effektek. Az volt a baj az egésszel, hogy konkrét elképzelést akartam megvalósítani at út során, és mivel ez nem sikerült, az élmény igazából zavaros és kellemetlen volt, bár semmiképpen sem rossz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ego-fork :-)
Nomad, részvéttel teljes érdeklődéssel figyelem az odüsszeiádat... Szerintem nem gond az a három trip. Holist is mondta egyszer, hogy a mai papír hatóanyagtartalmát figyelembe véve csak nagyobb mennyiségekkel érdemes utazni (már ha az ember tényleg a mélybe vágyik). Vagy említhetném McKenna bácsit ("five dried grams in total darkness").
Én benned egyébként kb. az első tripem körüli önmagamat látom viszont, annyi különbséggel, hogy mintha te sokkal ösztönösebben csinálnád, nem hajlasz annyira az analizálgatásra, címkézésre, mint én annak idején. Ha jól érzem, a fő motivációd abszolút nem mások lealázása (hűdekeménycsávóvagyok effekt), hanem a tudásvágy, az az elképzelés, hogy igenis meg lehet érteni a világot (teljesen), csak tudni kell, hogyan, mi kell ehhez (vagy mit kell elengedni). Tiszta tudattechnológia, sámánizmus, ha úgy jobban tetszik.
A legfőbb leselkedő csapda szerintem nem az, hogy megkattansz (valahogy úgy érzem, ez a te esetedben eléggé valószínűtlen), hanem az, hogy a trip energiáját - tudattalanul - arra használod fel, hogy ott bent a gyökérnél beblokkold magad. Velem valami ilyesmi történt, és azóta is szívok vele (bár ugyanakkor nagyon remélem, hogy előbb-utóbb sikerül visszacsinálnom, amit akkor elbasztam, továbbá hogy nem volt az az "elbaszás" teljesen hiábavaló).
Minél közelebb kerülsz a középponthoz, annál erősebbek az energiák. Ha a középpont közelében valamiképpen beparázol (feléled az egód), akkor az egód ott a teremtés energiájával fog dolgozni. És ez azt jelenti, hogy úgy bebetonozhatod magad egy illúzióba, hogy az gáz. És esetleg erre csak hosszú évek, vagy életek (vagy világkorszakok) múltán kezdesz majd ráébredni, mert amit a teremtés energiájával betonoztak, azt csak ugyanaz a szint tudja feltépni (vagy eggyel beljebb).
Remélem, érthető. Melegen ajánlom Siphersh alázat/önhittség vonatkozású írásait. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence
Ha lehet tényleg nyomj erre a SKIPre egy UNDOt mert engem is, és másokat is érdekel a párbeszéd tartalma... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bombadiltoma: igen, darabokra.
maaf, aki fazik
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: értem én... de akkor is... először nem kellene megvárni mit mond Nomad, mielőtt mindenféle feltételezésekbe bocsátkoznánk a motivációival kapcsolatban?
Kérdésem még, hogy ugye arról volt szó, hogy egy dot akár 2-4-szer annyi hatóanyagot tartalmazhat, mint egy papír, tehát lehet, hogy három bélyeg önmagában nem is több, mint egy dotnyi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad,
érdemes lenne belegondolnod mantis véleményébe.
Számomra elég furcsa ez a lineáris modelled, ahol mennyiség növelésével próbálsz minöségi változást elérni. Ez leginkább egy díler által kitalált valaminek hangzik: "Hárommal nem ment? Néggyel majd biztosan sikerül!". Mi ez a mások asztal alá leelesdézése, királycsávósági faktor emelése, rejtett egózás?
Azt sem értem, hogy tulajdonképpen hova akarsz eljutni és mit vársz ettöl? Tényleg azt hiszed, hogy ennyiböl áll az egész: bezabálni azt a mennyiségü cuccot, ami eljuttat ODA (hova is?), és utána vajon mi lesz? Megvilágosodsz és úgy maradsz? Többet nem fogsz tripelni? Ismételgeted? Emeled az adagot és tovább mész? Milyen lesz, amikor beszámolsz, mi meggratulálunk, hátbaveregetünk, utána visszatérünk a csavarlazítómárkák megtárgyalására?
Lehet, hogy én más irányzatot képviselek, de szerintem a tripelésben nincs végcél, hanem maga az út a lényeg, és fontosabb, hogy útközben mit találsz, mit hozol vissza az útról, és föképpen, hogy utána mit csinálsz vele. Milyen alapon jobb egy háromszoros adag három egyszeres adagnál?
Vannak öreg pszichonauták, meg vannak bátor pszichonauták is, de öreg és bátor pszichonauták nincsenek, Shulgin apón kívül :) Gondolom te sem hitted volna 4 hónapja magadról, hogy mára a triptaminfélék toleranciahatára által megszabott gyakorisággal és sokszoros adagokkal fogsz politoxiskodni? Te ezt hová extrapolálnád? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: :)... bár megjegyzem Magyar Pszichedlikus Közösség is létezik...
Innocence: minket mégannyira sem érdekel? Engem spec. érdekel. És azt kell hinnem, másokat is...
Maaf: darabokra? |
| | | | |
|
