 |
Legfrissebb hozzászólások (4383 - 4402)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ..hm, viszont miutan megtettem mar nem tunik rossz otletnek. sallalalalala :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | volt par gondolatom meg az egofork dologrol, de sajna amint vasarnap este bealudtam fel is szivodott mind, es azota valami kib@szott mely depresszio kapott el, olyan ures a fejem mint nyárikonyha meszelés elott..
na majd ha osszekapom magam reagalok.. fakk, de utalom ezt a beloopolt gondolatot amikor egyik szer negativ hatasat egy masikkal akarom kompenzalni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, értem, tehát kaotikus :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
"A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni."
Vagyis ilyen szempontból független, de akkor mi mástól függ? Vagy véletlenszerü? Ha egyik sem, akkor elveszti az értelmét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis:
"A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van."
:) Ha nem veszed észre, akkor nem is igazi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül."
Ez érdekes, értem a logikáját, de szerintem a végefelé elkezd csúsztatni. Miért ne lehetne az én-elképzelés független a ragaszkodástól? Az egó az, ami az én-elképzeléshez ragaszkodást csinálja? De amikor nem csinálja, az automatikusan para lenne?
Miért ne csinálhatná egyiket sem, tehát sem ragaszkodás, sem para? Kétlem, hogy a mesterek is minden alkalommal beparáznának.
Tehát ha úgy mondjuk, hogy: "ha nem paráztál, akkor nem jutottál el az ego-lossig", akkor az csak egy önmeghatározás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, nagyjából arról van szó amit leírtál (ego-loss). Gyakorlatilag az élmény annyi volt, hogy megszűntem létezni mint különálló lény, beleolvadtam a semmibe, és átéreztem ahogy a semmiben bennevan minden. :) Persze előfordulhat, hogy vmi komolyabb hallucinogént használva tovább tartott volna a dolog (mármint időben)... Ja és ugyan nem előzte meg para, de Nomad leírása is helytálló (az ego-lossról)... igazából ez olyan, hogy mindenki ugyanazt éli át, de másképp írja le.
A 7-8 gramm pedig reális... [:)]
De amúgy tényleg. Ez van... van ilyen is...NON-STOP. Ismerek ilyet is, és olyat is aki csak szív 1 slukkot és fullon van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről eszembe jut, hogy azt is mondták, hogy a ""spontán"" vallásos élmény maradandóbb változásokkal jár, mint ez a "kiprovokált". A kiprovokált vallásos élmény, ami ugye ahogy a Bard is említette, nem egyenlő minden egyes enteogén élménnyel.
És az derült ki, hogy a "vallásos élmény" fogalmára nem lehet úgy adni épelméjű meghatározást, hogy ez igaz legyen. Az embereknek éppúgy vannak nem-maradandó spontán vallásos élményeik, mint nem-maradandó kiprovokált vallásos élményeik. A Good Friday expeiment utóvizsgálatai meg megmutatták, hogy a valódi, mély provokált vallásos élmény éppoly "hajlamos" maradandónak lenni, mint a spontán.
Úgy tűnik, hogy az egyetlen különbség, hogy forszírozott állapotban nagyobb a valószínűsége a vallásos élménynek, és a forszírozottság miatt veszélyes lehet és káros a dolog, ha nagyon nem alkalmas a helyzet a vallásos élményre. Mert tolja az embert előre a forszírozottság, és ha nem a vallásos élmény felé állt be, akkor letolja a terepasztalról.
Na persze ez totál igazságtalanság bizonyos emberek szemében, akik a veszélyeket egyébként még csak nem is úgy tekintik, hogy "bevállalja a veszélyt, nagyon bátran próbára teszi magát, és tudja, hogy ha elbukik, akkor nagyobbat bukik, mint én, aki nem vállalom a veszélyt, tehát megérdemli az élményt, ha ilyen erős volt a hite, hogy nem félt, és bevállalta, és valóban nem bukott el", hanem a veszélyt még kifejezetten a bátor vállalkozók bűnének tekintik.
Ez irigység. A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni. Irigység és képmutatás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ehhez az ego-loss dologhoz van egy gondolatom még.
Amikor kezdődött ez ez egész LSD láz, mindenféle spirituális élmények, meg újjászületés-sztorik keringtek, és a különböző bölcs, emberek, meg gondolkodók, meg guruk, meg ilyen szerzetek két pártra szakadtak. Az egyik csoport azt mondta, hogy ezek autentikus spirituális/vallásos élmények, a másik azt mondta, hogy nem. Nem, mégpedig azért nem, mert túl könnyen jönnek. Na erre mondta már nemtudom pontosan ki, talán többen is, hogy ez nem teljesen igaz, mert kurvára nem jönnek könnyen, sőt baromira a szerencsén múlik, hogy egy ember átéli-e az igazi áttörétst, vagy csak bulizik egyet, meg ilyenek. Szóval valószínűleg valahol az kettő között van az igazság, de furmányos módon, amit én még nem értek. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ja. "mi az a para?" vagyis "maap".
maap, aki naponta háromszor megkerüli saját magát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A buddhista meditáció előkészítő fázisai arról szólnak, hogy az ember megpróbál rájönni, hol is van az az "én". A mesterek azt állítják, hogy ha az ember tényleg becsületesen utánanéz ennek, akkor végül nem talál semmit. Illetve azt találja, hogy az én egy üres mag (semmi) köré felépített fogalmi rendszer, ami csak a beléje vetett hit ereje által létezik.
A parák pedig ennek az én-komplexumnak a védekező mechanizmusai, amiket a saját nemlétezésének napvilágra kerülésétől való félelem vált ki (tudom, elég paradox). Ha valaki megpróbál rájönni, hogy az énje tényleg olyan valóságos-e, mint amilyennek látszik, akkor - szerintem - szükségszerűen találkozik ezekkel a parákkal is. Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az olyankor van, amikor olyan merev az ego, hogy a létezésének a kérdése fel sem merül. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De így a ti ego-loss meghatározásaitok a parához kötödnek. És ha nincs para, akkor hogy van ez az ego-loss? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt?"
:)
Ez qrvajó volt.
Én személy serint azt neveztem ego-lossnak, mikor egyre jobban paráztam, hogy meghalok, utána már ez ellen semmit nem is tehettem, egy ideig nem volt értelme "rólam" beszélni, mert olyan nem létezett, aztán újrateremtettem magam, kicsit máshogy, kicsit jobban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | doktor úr, segítsen, ego-lossom van. :-)
valószínűleg mindenki mást ért ego alatt. számomra az ego-loss azt jelenti, hogy feloldódik az a nagyon alapvető para, ami miatt a jelenségek egy szilárd létezőnek tekintett "én" tapasztalataiként regisztrálódnak a tudatban. amikor a jelenségek egyszerűen vannak, az én-fogalom és az összes ebből adódó komplikált védelmi rendszer (van egypár) ballasztja nélkül, azt lehet - innen nézve - ego lossnak nevezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyenkor mindig rájövök, hogy én milyen "jógyerek" vagyok.
7-8 gramm.....
Komolyan mondom elkezdem anyukámmal olvastatni ezt a fórumot, hogy lássa én milyen visszafogott vagyok ehhez képest.
A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt? Vagy még csak most fog jönni? Vagy már túl is vagyunk rajta?
Nincs itt valamilyen szakember aki tudna egy jó módszert mondani, hogy hogyan tudja eldönteni magáról valaki, hogy most éppen ego-losson megy keresztül vagy sem?
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7-8 grammot, napi rendszerességgel?
én eddig azt gondoltam, hogy 7-8 gramm jó spanglitól három-négy ember nagyon durván készen tud lenni egy egész nap úgy, hogy kb. folyamatosan tekernek. (egy cigibe mondjuk egy grammot, ami már önmagában nagyon over-gyanús)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: tapasztalataim szerint a fű pont az a drog, amit az emberek a lehető legkülönfélébben reagálnak le. Vannak akik napi rendszerességgel elpippantanak 7-8 grammot, és e mellett tesznek-vesznek, szóval pörögnek és élik a normál életüket, szinte észre sem veszik hogy beszívtak...és vannak akik 1 lightos slukktól is viszonylag mély szintre kerülnek. Személy szerint én is érzékeny vagyok a zöldségre - nekem pl. volt már ego-lossom is tőle...
Viszont az LSD teljesen más sztem. Vagyis azt akarom mondani, hogy nem biztos, ha vki érzékeny a fűre akkor az LSD-hez is úgy fog viszonyulni... sztem a zöldet ne keverjük ide.
|
| | | | |
|
