 |
Legfrissebb hozzászólások (413 - 422)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Rex: olvasd vissza a hozzászólásokat. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ez egy igazi dicshumnisz a MDMA mellett! :D Grat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Törölhetitek Rex-t is nyugodtan, de még mindig nem igazán értem, hogy egy bőlére eresztett mdma reklám mit keres az lsd topikban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sose értettem azokat, akik az MDMA-t olyan példákkal próbálják leszólni, hogy jaj milyen gáz XY amikor bemdmzva végigölelgetett minden idegent stb...
Nos egyrészt megölelni másokat jó érzés és egészségesebb is leszel tőle. Másrészt nem mindenki ölelget kontrollálatlanul mindenkit orrba-szájba csak azért mert MDMA-t szedett.
Az MDMA bár mesterségesen, de még is megmutatja mi az előítélet mentes, elfogadó és szerető állapot. Ahol nem válogatnod kell kit szeretsz és kit nem, hanem ránézel valakire és meglátsz benne egyből valamit, ami miatt akkor épp szeretni tudod. Igen ez egy idegen esetében átmeneti, de ismerősökben megláthatod a szépet, ami tényleg az ő része. MDMA-n úgy nézel másokra, úgy viszonyulsz másokhoz, hogy szinte akaratlanul is pozitívan reagálnak rá az emberek. Az emberek NAGYON hálásak azért, ha valami szépet lát meg bennük valaki más és ezt tudattalanul egyből le is vágják, mint ahogy azt is, ha szorongva vagy előítéletek miatt úgy nézel a másikra, mint egy darab szarra meg ilyen "én nem tudom elengedni magam, te se tudjad!" szúrós benézések és társai. Ezt sokan nem hobbiból vagy önszántukból csinálják, hanem mert nem érzik épp jól magukat a helyzetben. Na az ilyen dolgokon nagyon sokat tud oldani az MDMA és nekem az MDMA leginkább azt tanította, hogy kedvesnek lenni jó, kedvesnek lenni erény és kedvesnek lenni hasznos is. Valamint azt, hogy ha másokban pozitív dolgot veszel észre (amikor először egymásra néztek) az döntő befolyással lesz arra, hogy ő mit vesz észre belőled.
Az MDMA gyorsan jön és sokszor gyorsan is megy, ami miatt nem ritka az se, hogy emberek bedepiznek. Vége van ennek a csodálatos világnak, ahol elfogadás és szeretet uralkodik idegenekkel szemben is. Tényleg vége? Vagy inkább ez is egy olyan dolog, hogy ha te energiát fektetsz bele, hogy kedves legyél, elfogadó és pozitívat előbb meglátó, mint negatívat, akkor el lehet jutni hasonló szintekre.
Vannak emberek, akik egész életük során egyáltalán nem vagy csak párszor tapasztalták az elfogadás, szeretet és béke állapotát. Ők, amikor először beMDMA-znak azt fogják érezni, hogy hoppá a világ ilyen is tud lenni és, hogy valahol NAGYON hiányzik már sok emberből az a képesség, hogy megszeretgesse azokat, akik fontosak neki, vagy egy idegent csak azért mert ő is egy érző ember. Ezt tanulni kell, akinek ügyesek és fejlettek voltak a szülei az megtanulta, de akinek nem az barátoktól stb. fogja megtanulni szerencsés esetben.
Személyiségidegen volna-e ez az MDMA fless? Én soha nem éreztem annak, azt éreztem, hogy végre a visszafogott érzelmek elkezdtek folyni aztán szabályosan ömleni. Vannak (főleg lányok), akik alapjáraton ilyenek, én alapjáraton nagyon nem vagyok ilyen, de amióta mdma-n arconsímított a tömény érzelmi jólét azóta tudom, hogy ez fontos és ápolni kell és sokan alapjáraton elzárjuk ezt és inkább csak logikusan cselekszünk. A kettő között van az arany közép, ha megnézitek az emberek vagy túl a fejükben élnek vagy túl az érzelmeikben. Az olyan, akinél a kettő kiegészíti egymást és egyensúlyban van, na ő rá lehet azt mondani, hogy jó kapcsolatot ápol a racionális és az érzelmi részével egyaránt.
Szóval igen az MDMA mesterséges, az MDMA szinte arcodba puszilja a szeretetet és igen vannak, akik ilyenkor kontrollálatlanul átesnek a ló túloldalára. Viszont az MDMA csodálatos azoknak az embereknek, akikben az érzelmek kevésbé mozgolódnak a sok sérülés, bántás, meg nem értettség, kiégés, cinizmus, depresszió és számtalan egyéb lehetséges ok miatt.
Az MDMA kíváló azoknak az embereknek, akik félnek vagy nem érzik magukat biztonságban Az MDMA megmutatja, hogy nem kell nonstop védekező állásban lesned, hogy honnan érkezik a támadás. Az MDMA hatására a legbefordultabb személy is képes hozni az átlag szociálisságot, de akár kifejezetten szociális része is előjöhet. A hatás a legtöbb esetben csak átmeneti, hogy utána az ember azt mondja, hogy én szeretném ezt gyakrabban megélni és ezért jobban odateszem magam szociális kapcsolataimban az meg egyéni döntés kérdése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Happy 70th birthday LSD-25! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | no worries, no sorries... :)
(engem aztán biztos, hogy nem bántottál meg, pusztán igyekszem felhívni a figyelmet néha arra, amire te is, csak másként)
személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy az mdma utóhatásai még terápiás célzattal is zavaróbbak lehetnek - bizonyos alanyoknál, nyilván, mivel személyes tapasztalatról beszélek, nem mérésekről, vagy feltételezésekről, de úgy tűnik, hogy más is tapasztalt ilyesmit - a személyiség-fejlődésben, mint az lsd utólagos hatásai.
szerintem ezek olyan szerek, ahol nem lehet általánosítani, a jó terapeuta egy jó világban - ami még nem ez :) - meghatározni képes, hogy adott alanynak adott problémás időszakában milyen szert mikor javasol.
nem hiszem, hogy általánosítani lehet, hogy adott szubsztancia elmélyít, vagy felszínre hoz, mindenkinél más hatásokat vált ki minden...
mind rövid, mind hosszú távon.
mint már kihangsúlyoztam adott traumatikus sokkban nekem is sokat segített az mdma kilendülni, mondjuk úgy, hogy "lökésterápiaként", de azt hiszem, hogy megtaláltam azt a kifejezést, amellyel az mdma élmény később jellemezhető lett számomra: transzparens. egyszerűen nem tudtam benne részt venni, feloldódni, mert éreztem, hogy hol kezdődik az invazív tudatmódosulás és hol végződöm én, mint "énképzet"... valszeg addigra értem el az mdma terápia lehetőségeinek a határát. van olyan is, akinek ez magától jelentkezik, hiszen nincs szüksége erre a szerre, más szerre vágyik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"vagy te úgy gondolod, hogy egyik alkalommal lsd-zik az "alany" aztán mdma-zik?
és milyen problémákra?
önismeretre?"
Nem igazán gondoltam végig magamban a kérdést. Amit a írtam, abban két szer külön-külön lehetőségeit találgatom, bár lehet hogy pont valamilyen nem egyidejű kombinációjuk tenné elérhetővé mindkettő leg jótékonyabb oldalát.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy ha olyan terápiáról van szó, ami nem önterápia, vagy önkéntes önismereti ösvény, hanem terapeuta által kísért és vezetett folyamat, akkor azokra a szorongásokra, amik a személyiségszerveződés magasabb szintjeiről erednek technikailag könnyebben hozzáférhető segítséget nyújthat az MDMA, mint egyfajta elégséges megoldást a személyiség teljes átformálása nélkül. Aki hajlandó nagyobb kihívással szembenézni, annál az LSD is működhet ilyen céllal, bár drasztikusabb eszköznek tűnik, amivel mélyebb rétegekbe hatolunk miközben jóval felkavaróbb is lehet. Mérsékeltebb esetekben (ahol mondjuk nem hasítással járó, pszichotikus jellegű tünetek jelentik a gondot) az MDMA az egyébként nem pszichedelizáló többség részére a maga korlátai közt praktikusabbnak tűnik. LSD-nél szerintem azért meg van az esélye, hogy egy megoldott problémát egy másik követ és a "minden mélység egy másik mélység felszíne" elv alapján egyik krízisből átlábal a másikba, miközben önismerete esetleg mélyül, de életminősége romlik, mert eredeti céljával szemben egy megszűnt zavaró tényező helyébe egy másmilyet kap.
_______________
"Mindenkiben könnyen kiválthat ellenérzéseket, ha úgy érzi elemezgetik, de amíg ez kulturált keretek között marad, addig az [[ igazi önismeret ]] útján járók nem veszik kioktatásnak, legfeljebb legyintenek, ha úgy vélik nagyon mellé lőtt az illető."
Ez nem úgy értem, hogy ami általam igaznak vélt, hanem az egyén (bármelyikünk) elhatározása és elszántsága a mindenféle forrásból érkező tapasztalatokra való nyitottságra.
|
| | | | |
|
