 |
Legfrissebb hozzászólások (2373 - 2392)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ha ez a tv gyerekeketfigyelte volna ennyi éven keresztül akkor is ezt tapasztalta volna:
"TVvusers today are playing russian roulette with their mental health".
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tetszik a Guardian-cikk, bár szerintem jobban kihangsúlyozhatta volna a legalizálás és a veszélyek kapcsolatát.
Jó sok sztorit összeszedett, az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, én a dohányról gyakran le akarok szokni, de furcsának és értelmetlennek tartanám azt mondani, hogy amikor mégis rágyújtok, akkor nem akarok rágyújtani, de a függőség irányít. Hanem az történik, hogy megváltozik az akaratom: rá akarok gyújtani. Továbbra is ugyanúgy én irányítok, csak éppen rá akarok gyújtani.
Másik oldalról meg úgy is fogalmazhatunk, hogy ha le akarok szokni és tényleg leszokok, ennek semmi köze a szabad akarathoz vagy akármihez, mert nem különböztethető meg a szabad akarat a feltartóztathatatlanságból eredő változástól. A szándék hatalma nemcsak filozófiai értelemben illúzió. Semmilyen értelemben nem tekinthető a szándékos cselekvés okának, ellentétben a kutyának adott utasítás esetével.
De én nem is azt kérdeztem, hogy hogyan lenne a leszokás akármi igazolásának tekinthető.
Hanem azt nem értem, hogy a szabadságom miért igényelné az ilyen igazolást. Ha valóban szabadságom van leülésre késztetni a kutyát, akkor ez a szabadság csak akkor valódi szabadság, ha azt is megtehetem, hogy nem utasítgatom a kutyát semmire, hanem békénhagyom. Ha valóban szabad vagyok abban a döntésemben, hogy füvezek vagy sem, akkor arra is megvan a szabadságom, hogy folyton füvezzek. Ha a szabadság megköveteli a saját igazolását, akkor ezzel önkorlátozóvá válik, és máris nem valódi szabadság.
A szabad akarat a nem változtatás szabadságát is jelenti.
Ha én egy kitartóan krónikus füves lennék, amiről itt ugye szó van, és úgy érezném, hogy ki kéne próbálnom pár hónapig nélküle, _mert_ ezt megköveteli a szabadságom, akkor nem érezném magamat szabadnak. Viszont ha úgy lennék a dohánnyal, mint a marihuánával, hogy eszembe sem jutna, hogy "én irányítok-e", és nem akarnék leszokni, satöbbi, akkor szabadnak érezném magamat a dohánnyal kapcsolatban is.
Te azt mondod, hogy a függőség csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függőségét. Én viszont azt mondom, hogy éppenhogy annak para a függőség, aki szükségét érzi az ilyen tesztelgetésnek. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak annak para, hogy bezárta-e az ajtót, aki nem hajlandó visszafordulni a második buszmegállótól leellenőrizni, hogy tényleg bezárta-e.
Ha valaki elhatározza, hogy két hónapig nem füvezik, de nem "sikerül" neki, akkor ettől elmúlik a függőség-parája szerinted? Ha elhatározza, és "sikerül" nem füveznie, miközben azt figyeli, hogy hogyan tűnnek elő a füvezhetnék csírái a szándékoltsági mátrixának a sarkaiban, és önmagától elidegenítve, objektivizálva tekintve rájuk elgondolkodik az élet nagy kérdésein, attól szerinted csökkenni fog a függőséges parája?
Én nem hiszek a függőségben, és ennek gyakorlati okai vannak. Az az oka, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten kontraproduktív, beteges következményekkel járhat erre a metaforára támaszkodni. Mint például ebben az esetben, amiről itt szó volt. A függőség ilyen értelmezése, amiben potenciálisan szembe kerül egymással valamiféle szabad akarat és valamiféle "megváltoztathatatlanság", ez szerintem csakis egyetlen egy dologra jó: arra, hogy a függőséget tárggyá, sőt, alannyá tegyük, és hadászati jellegű pszichés módszerekkel lépjünk fel "ellene", annak reményében, hogy ezzel át tudjuk változtatni a függőt nem-függővé. Ez egy nagyon hasznos funkciója, sokan váltak egy megelégedettebb emberré ezzel a módszerrel.
De a függőség valójában nem egy kutya, nem egy tányér és nem is zongora, nem valami rajtam kívül álló dolog, aminek vagy ura vagyok, vagy nem vagyok ura. Hanem az én személyem szerves része. Mondom: nem azért mondom ezt, mert ízlésesebb mémnek tartom, hanem gyakorlati okokból, mint gyakorló keménydrogfüggő és marihuána-rajongó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A nő a fűfogyasztás és a kamaszkori problémák együttes jelenlétéből arra következtet, hogy a gondokat a kannabisz okozza, miközben elmulaszt megvizsgálni egy halom egyéb tényezőt, ami jelen lehet a kölyköknél. Persze valaki 14 évesen szétszív6ja a kifejletlen agyacskáját, éppúgy, ahogyan szétihatja, stb. Inkább egyetértek a tyúktojásos fickóval, ez az, amit tinédzsernek hívnak. És persze hogy különböző emberekre különbözően hat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért, mert a szabad akarat a változtatás szabadságát is jelenti.
Ha nincs változás, akkor nem bizonyítható a szabad akarat, mert nem különböztethetö meg a megváltoztathatatlanságból eredö változatlanságtól.
Klasszik példa 1:
Azt mondom az ülö kutyának, hogy: "Ülj!", és ha ülve marad, azt bizonyítéknak veszem arra, hogy a parancsomat teljesíti.
Klasszik példa 2:
Azért nem emelem fel a tányért fél kézzel, mert nem akarom.
Azért nem emelem fel a zongorát fél kézzel, mert nem akarom.
A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát.
A változtatás-teszttel egyértelmüen kiderül a függöség vagy a nem-függöség, és elmúlik az akut bizonytalanság-para. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én évente többször is előfordul, hogy 1-2 hónapig nem füvezek. Még soha nem okozott problémát.
Egyébként abból, hogy szabad akaratom van, és én döntök, nem értem, hogyan következik, hogy abba kéne hagyni a füvezést 1-2 hónapra. Ha én döntök, az szép dolog, de miért ne dönthetnék úgy, hogy eszem ágában sincs nem füvezni? Énnekem valahogy nincsen ilyen függőséges parám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár nem szívok sokat (kéthetente, havonta), de nem jelent különösebb gondot a fű mellőzése. A legutóbb fél évre hagytam abba és csak a "szüreti mulatságok" miatt kezdtem el megint. Akkor kb. 10-15 dzsó ment el, de most egy hónapja megint semmi. Ha nem szívok is folyton ezen jár az eszem meg ha szívok is:) Ki érti ezt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Látom behallt egy kicsit ez a topic, de sebaj. Amit viszont ajánlok a rendszeres riccizőknek, hogy vegyék a fáradságot és probálják ki 1-2 hónapot nélküle. MIért? Mert ember (szabad akarattal rendelkezel) és te tudsz dönteni a dolgok felett. Nem egy dolog határozza meg a napjaimat...én irányitsam, ne engem irányitsanak. Amikor az ember ilyennel probálkozik, akkor jön rá igazán, hogy mennyire is alakul ki a lelki függőség. Kiváncsian várom a válaszokat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostmár lassan a harmadik éve, hogy naponta pipázgatok. Meló közben, ritkán vezetés közben is. Belenőtt asszem az életembe.
Olvastam nem régen azt hogy introvertált=belső világban élő...
Ez olyan jól hangzik, mert az introvertált az valami módon pejoratív értelműnek hangzott eddig,.Befeléforduló én inkább ezzel a jelentésével használtam.
De valóban igaz a fűtől hajlamos az ember itrovertáltá válni. Persze embertípus kérdése (milőtt még valaki kivételeket akarna hozni...), de NÁLAM egyolyan belső világot hozott létre amiben teljes az egyensúly és még mindíg javul...
kb 2 hónapja volt egy jó Salvia trippem, abban vedlettem, de amúgy belsőleg. Akkor mint egy varázsütésre kialakult ez a belső béke. Nagyon jó érzés de teljesen visszaránt a társaságtól.
Sorolhatnám még, de már egyre jobban offtopic vagyok.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Igazán csak a szívével lát az ember" -> Antoine de Saint-Exupery. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino!
Az, hogy egy hamis állítás negációja igaz, csak a képzelet szüleménye (mint minden más). Igazából nincs jelentősége... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A zizitől nekem is jobb lesz a hallásom.Volt,hogy egy kb 50 méterre lévő kocsmába hallottunk be,és bemenve valóban azt tapasztaltuk,hogy azok voltak bent akiket gondoltunk és azokkal beszélgettek akiket halottunk.
Tépés közben valóban eszméletlen fesztelen és mély beszélgetéseket lehet folytatni.Számomra sok ezek a beszélgetések közül rendkivül tanulságos is volt és sok közülük elinditott olyan dolgokat amely felé ma is haladok.Tehát van ugy,hogy a cél épp füvezés közben alakul ki.A spanglizó ismerőseim kb 1-2%-a az aki valóban cél nélküli életet él.A nem spanglizók között ez az arány joval nagyobb(talán 40-50%?)Persze itt mások az arányok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ololiuqui!
Miből gondolod azt, ha egy állítás nem igaz, az már implikálja, hogy az negáltja igaz? Hm? Nem lehet, hogy Te is tévedsz, meg a másik is téved, és valami teljesen más az igazság? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a zenés dolog nálam is így van. nem is kell több százezres high-end , audiofil cuccokra költeni a pénzt, csak gengóra. és máris megvan a tökéletes zeneiség bármilyen zenecuccból. én pölö két mobiltelefon-kartondobozba szerelt autóhangszórót hallgatok naponta, és tökre meg vagyok vele elégedve, a mellett, hogy amúgy szórakázok az alátámasztásokkal, kábelekkel, lemezjátszóval satöbbi.meg nekem az arcmemóriám is iszonyatosan rossz lesz, bárkire azt hiszem, hogy ja, ez az az izé... de amúgy szerintem teljesen az egyéntől függ, hogy hogyan áll hozzá a dolgokhoz, és hogy mit okoz nála hosszú távon a gempa. Okosan kell kezelni, mint plédául a pénzt. vannak olyan emberek akiknek nagyon sok pénzük van és normálisan tudnak kapcsolódni a társadalomba, és vannak, akiknek csak kevéssel van több az átlagnál, és hülye arrogánsak lesznek. ennyi. embere válogatja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindannyian EBBEN a valóságban élünk.
Egyébként nem értem, hogy miért kell azt gondolni, hogy a FÜVEZŐ tinédzserek szükségszerűen ELRONTANAK valamit a lelkükben, aztán majd felnőttként EMIATT lesznek BOLDOGTALANOK.
Szerintem ez teljesen rossz következtetés.
A fű éppen hogy közelebb hozza az embereket, növeli az empátiát, a kommunikáció mélységét. Ha ellazulva, őszintén tud beszélgetni valakivel, ez csak a hasznára válhat. Toleránsabb lesz, megértőbb, stb, stb,... Az sem árt, ha megtanulja HASZNÁLNI a füvet.
Legalábbis SZERINTEM ez így van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Olvasgatom az irások és hát csodálkozok néha... Most megcáfoljam az előttem szoló (......). Én most 23 éves vagyok,
kb. 19-20 éves korom óta riccizgetünk (spangli). A endszeressége
változó. Volt időszak, hogy 2naponta 1g. De volt időszak, hogy csak hétvégén hívtak be 1 cigibe. Most a lightosabb időszakomat élem. De a rendszeresség megvan. Hogy miért csinálom? Miért alakult ki a függőség? Az egész a szórakozással kezdödött. Elmegyünk, buli,haverok, spangli+flash :) S észrevettem, hogy betépve jobb a hallásom. Furán hangzik, de igy van. Nagyon el tud varázsolni a zene...de ez nem csak a zenével van igy.Például
betépve hallom, hogy parázslik a szén a vizipipán. Barátomék
csodálkoztak is, amikor szóltam, mert ők nem hallják. Szóval jobb az akkusztikus élmény. Természetesen nem is kell mondanom,
hogy akkor milyen egy goa party. Másodlagosan kialakult a megsazokás is. Ami abból ered, hogy dolgozó állampolgár lévén szokott pénzem lenni a dologra... De az se nagy baj, hogy ha nincs, mert ugyis lehet bulizni.Igaz akkor JÓVAL több alkoholt fogyasztok, s nincs meg "az az érzés". De én inkább maradok a riccinél.
Hogy milyen negatívomat vettem észre. Betépve elég rossz a
névmemóriám. Erre mondják, hogy a rövidtávú memória romlik. De ahogy távozik a THC a szervezetből ez elmúllik. Az idegpályák regenerálódnak. Mivel a ricci károsanyagtartalma az idegi szinapszisokat gátolja (magyarul, hogy az elektromosság
átmenjen az idegvégződések között). Hosszú távú memóriám romlott-e? Nem. Az ember agya ugyis szelektálja a felesleges dolgokat, s arra emlékszik amit használ éppen (ebbe nem
megyek bele, de remélem értittek)
Másik nagy tévhit a célok. Nekem vannak céljaim, és mindegy hogy riccizünk-e vagy sem azok megvannak. Attól, hogy van emberek akiknek nincs céljuk, vagy nem merik maguk
előtt felvállalni ezt a hibát nem kell a riccire fogni. Tudni kell, hogy mi érdekli az embert. Tudni kell, hogy mit akar elérni, és tudni
kell ezt megvalósítani. A megvalósítás a legnehezebb...De én is sok embertől hallottam (meg láttam is a társaságunkban) hogy az emberek elvesztik a céljaikat és csak ugy tengenek lengenek. Segíteni kell nekik. Azért vannak a barátok, haverok. Céltudatosságot, kitartást kell mutatni és fel kell ajánlani a segítséget. Ez mindenkinél másképp megy.
Másik amit itt olvastam, az a "paranoia". Sajnos erre is volt példa,
amivel találkoztam. Ez tényleg pszihés dolog. Vannak emberek akiknek van ilyen hajlamuk és a ricci kihozza belőlük. Ez tény. De ha az embert (akinek ilyenje van) beszéltetjük, akkor talán meg tudjuk oldani a problémát. Sok ilyen "badflash" azért van, mert van egy elfolytott érzés/gondolat amit régóta elnyomunk, s mikor "megnyillik" a tudatunk akkor ezek is előjönnek. Ezek figyelmeztetések, amivel foglalkozni kell. Nem nevetni rajta vagy
nem törödni vele, mert a megoldatlan ügy akkor továbbra is
megoldatlan marad.
Végezteül, hogy mit gondolok magamról. Mikor hagyom abba?
Egyáltalán abbahagyom-e? Ez jó kérdés. Ismerve magamat elég könnyen tudnék nem-et mondani, de mig nincs miért addig nem teszem. Ez igy volt a cigarettázással is. Egyszerűen nem-et mondtam és kész. Volt megvonás, de ha akar az ember, akkor képes rá. De a kisértés mindig ott van, s néha sajnos bedölök neki és rágyujtok (általában ha ittasabb vagyok a keleténél). Szóval szerintem ez a riccivel is igy lesz. Egyszer eljön az a pont, amikor 100% felnött ember leszek, s akkor már nem lehet ezt az életmodot folytatni.
HOGY MI A BAJ? Szerintem az, hogy a mostani srácok már 15éves
korukban kezdik, s mire eltellik 2-3év és ugy töltik be a 18éves korukat, hogy a középiskolát "végigszívták". Tudniillik a 14-18éves korig tartó időszak az az életünkben ami a legdominánsabb. Szóval ebben az időben, nem alakul ki egy normális világképp, és ez öröklődik tovább. Hogy ezen, hogy lehet segíteni? Azt sajnos nem tudom...:(
Rövid hozzászolásomat evvel zárom.Aki nem hiszi....Hmm?
Én ebbe a valóságban élek, és tudom is ezt a valóságot irányítani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | csü.szent spanja vagyok üdvözlet mindenkinek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | eheheheee... ez vicces volt. :)
Egyébbként meg köszi,de nem hizelgésnek szántam.... |
| | | | |
|
