 |
Legfrissebb hozzászólások (1263 - 1282)
(Témakör: Magic Mushroom)
 | |  | | | | |  | |  | | | (ynultól utólag -is- bocsánatot kérek -igen, így nyilvánosan, mert szerintem tanulságos-, hogy felkérésének nem tettem eleget:
nem tripgájdoltam őtet. ez azért van, mert nagyra tartom őt, jó szellemnek, ki képes az -amúgyis magányosan bejárandó- utakat, friss, ép, tudatos szemmel látni.) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | a belső hang, most így belegondolva, a bölcsebb én voltam, és magamat tanítottam. amikor először hallottam, akkor nagyon bele voltam merülve az aurálátás rejtelmeibe, mire közölte a hang, hogy nincs aura. akkor épp egy nagyjából 3g-s utazás közepén tartottam. hatalmas szellemi csatát vívtam a haverommal egy keskeny sziklahídon, alattunk fortyogó lávakitörésekkel, majd szépen lassan felülemelkedtem a harcon az egyensúlyra eszmélés erejével, a fejem fölött a lámpabúra az isteni fényt sugározta, ami rajtam keresztül áradt szét a szobán, és megtisztított mindent és mindenkit. a haverom utána kis pondrónak tűnt, be is kuporodott a sarokba. szóval ott állok, fürdőzve a csodálatos isteni fényben, és akkor jön a hang, és elkezdi mondani, hogy nincs aura. igazából nem ijedtem meg, egyszerűen csak nem akartam hallani valamiért, és inkább kiléptem a fénysugárból, megszakítva az egész helyzetet. utólag bántam, de már nem lehetett visszacsinálni.
egy későbbi alkalommal újra megszólalt (valamiért ez az aura-látás egy meghatározó dolog volt, pedig akkor már egy ideje lekattantam a témáról), és megértettem, hogy mire is gondolt korábban, hiszen elég a másik ember szemébe belenézni és a gyökerébe látsz. nem kell itt ilyen szines buborékokat keresgélni a test körül. vagyis lehet, hogy csak még nem. vagy csak rossz helyen és rosszat keresgéltem.
ami a pszichedelikus szerek és világ felfedezését illeti: szerintem már az iszonyatos munka, hogy rutinos utazó legyél. nem mondom, hogy nem kedvemre való feladat, sőt, de ez nem haverok-buli feeling, hanem effektív munka. 4-5g környékén már értelmét veszti a jó meg rossz trip, egyszerűen elszakadsz ettől a világtól, és ez egyszerre tud csodálatos és borzasztóan ilyesztő lenni. tehát hozzá kell szoknod, el kell érned, hogy ne okozzon lelki nehézséget levetni magad a szakadékba, és ehhez szerintem először nagyon sokszor le kell ugrani. és amikor már biztosan tudod, hogy mindenképpen visszatérsz (vagy még jobb hogy ha már fel sem merül az a kérdés hogy visszajössz-e vagy sem, sőt, ha rájössz, hogy nem is ugrassz és nincs is szakadék), akkor tudsz csak elkezdeni igazán nézelődni odaát.
tehát először magadat kell átalakítanod, és csak utána jöhet a "mi van a parán túl" izgalmas kérdése. persze abból a szempontból jó a helyzet, hogy ha gombázol, akkor az odaát nézelődés, meg az önmagad átalakítása/átalakulása egy nagyjából párhuzamosan zajló folyamat, de akkor sem nevezném könnyűnek a feladatot...
viszont abban teljesen egyetértek veled Siphersh, hogy ez egy felfedezésre váró világ, és leginkább rajtunk áll, hogy mit és mennyit ismerünk meg belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem salvián adtak hasznos tanácsot
"idegen" lények anyámmal kapcsolatban (alkoholprobléma+stb)
amit bár nem döcögésmentesen
de igyekszem alkalmazni és láss csodát
akkor is bölcs tanácsnak tünt
és beintegrálva is müködöképes.
bár eröl az "aha élményröl"így utólag
azt gondolom hogy hogyhogy nem elöbb jutott eszembe.
bár ott nem verbálisan mondták el ök
hanem képekben felmutatva.
kis trippmozi, csak a popcorn hiányzott...
(szarvicc)
amúgy nágárdzsunának a transzcendens bölcsesség szútráit a nágák/nagák adták át egy archetipikus létsíkon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszer engem megszült a szobám. Na most ez így leírva igen szép mondat lett, de így történt. Hirtelen rájöttem, hogy a szobám teremtette az egész világot, és figyeltem, ahogy a testem kifejlődik egy egyszerű gömbből emberi alakká, bár a bőröm inkább az autógumihoz hasonlított. Éreztem, ahogy szétárad az erő a szobából, és éreztem, hogy végülis felépül a kinti világ. Borzasztóan bizarr trip volt, a többi része is tökéletesen irracionális, pedig nálam a gombánál ez nem jellemző(mármint a teljes zavar és lehetetlenség), sokkal inkább a salviánál, de ott inkább mint külső szemlélő tekintek a dolgokra, a gombánál pedig mint egy szereplő, aki képtelen a helyzetet befolyásolni, és ez abban a helyzetben igen résmisztő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg a kérdésedre, h mégis mit mondtak siphersh,
az a legjellemzőbb, h ien pre-egyiptomi milliő...
meghalok, vagy mi, ott magamhoz térek, és szfinx méretű vagyok, és a többi lény is, akik között létezem, és egyfajta gyógyítást "mérünk" a világra, különféle hangeszközökkel.
és nem igazán verbális,
inkább nagyon-nagyon-nagyon harmonikus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg téééllleggg, vót egy ien kinevetős is.
amikor csak úgy nevettem -nem tom ismeritek-e azt a fajta nevetést, amikor nagydózisú tépésnél így nevetsz, de belül halálosan! komoly van-
és akkor utána a nevetés végén iszonyúan megrugdostak, meg szétverték a fejemet, miközben velencében voltam jövőbeli uralkodónő, miután kiüldöztek atlantiszbóóól.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | siphersh,
nekem -az első, "tiltott" tripnél- volt olyan, hogy
két alapvető világ közt ingáztam egy bárkán.
közben volt a "nagy pók", aki zizegve várta a döntésémet,
meg a "rózsaszín zseléfolyó", ahonnan periodikusan kiemelkedett egy-egy "hang-és testhordozó", aki "tanácsot" adott.
olyan volt, mintha egy jelmezbálban lennék, ahol mindenki nagyon komolyan veszi a jelmezét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gdave.
én a magam részéről az európa-bajnokságig vittem a sportot.
nagyjából 18 éves koromig napi 2 edzésem volt.
szóval max ráhízok az alapra.
ez a pszichedéliával is így van.
ez igaz viszont.
:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én egyszer váratlanul egy három-négy dimenziós univerzum közepén találtam magamat, a testem nélkül, csak egy a fejemmel forgatható perspektíva, és egy aranyszínű, világos háttérben mindenhol tekergő, elágazó, kapcsolódó, színes, élénk, kontrasztos 3d-s szimbólumokból álló füzérek kavarogtak lassan, komótosan, egyenletesen, mint egy óraműben a fogaskerekek. Csak egy mintára emlékszem tisztán, ami tucatjával volt felfűzve ezekre a láncokra, az egy rajzolt, kissé sematikus kerek majomarc volt.
Nem emlékszem konkrétan ilyen explicit paráztatásra, mint hogy kiröhögés meg húgyáradat, de valami biztos nem tetszett benne, mert kinyitottam a szememet, rendkívül megkönnyebbültem, hogy a testem azonnal megjelent, és rögtön úgy döntöttem, hogy ezt most inkább hagyjuk.
Én beszédet soha nem hallottam, de voltak olyan átmeneti állapotaim, amikor valahogy az élénk képzelet és a hallucináció határán jelentek meg dolgok. Ez valahogy elkerülhetetlennek tűnik az 'én' mint perspektíva feloldódásával.
De nagyon gyakori, szinte általános, hogy van egy narratíva, amit nem hallok, hanem inkább olyan, mint a szokásos belső hangom, csak valahogy nem a szokásos én vagyok. Nem érzem teljesen a magaménak, hanem csak úgy folyik, magától. És nagyon higgadt, nyugtató, és józan. Nem nagyon informatív, inkább csak kommentálja az eseményeket, mint a szokásos belső hangom.
Neked mit mondtak a hangok, amiket hallottál? Mit beszéltél vele vagy magaddal?
Azon a téren, hogy valami autonóm személy-szerű entitások megjelenése, nem jutottam nagyon sokáig. Voltak ilyen pillanatkép-szerű életképek, amik megjelentek, és volt bennük valami halott mozdulatlanság, aztán pár alkalom után sikerült odáig eljutnom, hogy elfogadjam őket, mire megelevenedtek és átalakultak mosolygó istenekké. Azután ezek a jelenlétek ott-ottvoltak a periférián a tripekben, de nem tudtam igazán életet csalni beléjük. Nagyobb dózisokat kéne ennem, csak már jó ideje nagyon elhanyagolom a dolgot. Meg valahogy nem sikerül beüzemelnem a spóráimat. Lehet, azért, mert 4-5 évesek.
Szóval, ezek a jelenések eléggé sokat ígérő pszichedelikus lehetőségek. A "pszichedelikus" etimológiailag nézve szó szerint azt jelenti, hogy a szellemi tartalmat az érzékelés tárgyává tevő.
Normálisan az ember a szellemi síkot szubjektívként, a saját gondolataiként éli meg. És mivel az "én" nem más, mint a mindenkori beszélő, ezért a szellemi síkot az ember annak fogalmi vetületében, szavakként éli meg. Ez egy rendkívül szűk vetülete a valóságnak. Egy jelentős korlát. Ha valamire gondolok, akkor az számomra az illető dolog fogalmi vetületeként jelenik meg. De a pszichedlikus lehetőség azt a lehetőséget jelenti, hogy a szellemi sík, ami normálisan fogalmilag és szubjektíve jelenik meg, objektíven és érzékiként, vagyis az érzékelés tárgyát képező entitásként jelenjen meg. Ez szerintem egy óriási különbség. Ugyanis az érzékelés tárgyát képező entitáshoz sokkal közvetlenebbül és összetettebben lehet viszonyulni, mint a fogalmi vetületekhez, és akár még kommunikálni is lehet vele, le lehet olvasni róla az entitásként való irányultságát, más szellemi entitásokhoz való viszonyát, a létének a dinamikáját, és egy sokkal tevőlegesebb, szabadabb, kreatívabb és széleskörűbb viszonyba lehet lépni vele.
És ez egy olyan dolog, amivel senki nem fog helyettünk foglalkozni. A pszichedelikus lehetőségek kiaknázásának mi vagyunk a frontvonala. Nincsen egy hivatal vagy intézmény, ahol nálunk hozzáértőbb emberek jóval előttünk járva elvégzik a munkát, hogy aztán lecsepegtessék nekünk amennyit képesek vagyunk befogadni. Az eredeti sámánizmus utolsó morzsáit próbálják felszedegetni, akik például Dél-Amerikába járnak részt venni az ayahuascero szertartásain, aztán kész. Valamit sikerül beépíteni a kultúránkba belőle, de nagyrészt nekünk kell felfedeznünk azokat a lehetőségeket, amiket a huszonegyedik század szellemi mátrixában jelentenek ezek a növények. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | LOL GDave, levizeltek a bohócfejek és kinevettek? Ez igazán nem szép tőlük. Terence McKenna a DMT-ről mondta, nemcsak saját tapasztalatai alapján, hogy olyan, mint egy vándorcirkusz, és a bohócok humora valahogy nem teljesen az emberrel együtt nevetésről szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem az a gyanúm, hogy éppen attól válik valaki érzékenyebbé, ha sokat sportol. legalábbis én magamon ezt tapasztaltam. foglalkozol a testeddel, ez bizonyos szinten ellenállóbbá tesz, más helyzetekben viszont a fokozottabb vérkeringés, jobb oxigénellátás (még nyugalmi állapotban is) intenzívebb hatásra ösztökéli a bevitt cuccokat. pl. edzés után a sörözés a legkegyetlenebb dolgok egyike, amit a testeddel megtehetsz. persze berúgni úgy sokkal olcsóbb. ;)
a következő lépcső, ha szellemi gyakorlatokat is végzel (meditáció, jóga, miegymás). akkor aztán zúz a cucc, mint állat. én ezt érzem a dolgok hátterében. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1.
az én világképemben nem válik el a fizikai/lelki megítélés.
(ezzel kapcs tetszett awasnak a 'mien lesz a jövő' topikban található írása.
2.
avagy 1.a
az általam leírt "lóelkötés" nem úgy kötődött a szervezetemhez, minthogy "halálára készülő sebzett katona" (értsd: valamely létfontosságú szervem szenvedett volna deficitet(,
hanem
inká bb
a "halott sebesült katona" utazása volt.
sőt.
pontosítok.
volt ugye az első qin-ai császár krisztus előtt 200+-ban.
(itt úgy fejeződhetne be a mese, h azóta nem hisznek a kínaiak a "cél szentesíti az eszközt" paradigmában, mert szegény qin herceg -ezért kína, kína amúgy- elég gempa vót)
és ennek a királynak a kor szelleméhez mérten
-akkoriban még mindig az örök élet keresése volt a fő projekt...
-nahát:változott-e ez--
hatalmas sírkamrát emetek, és elégették az addigi -kínában- leghaladóbb gondolkodó összes könyvét.
ha ez a herceg/király/császár deeptrippelt volna,
akkor nem álmodtam volna azt ma éjjel,
hogy cia aktákat felfedezek, jön az újabb noé-korabeloid árvíz,
és meg kell mentenem valamit.
sőt noé bárkája is előkerült a mexikói partok közelében daathosokkal ástam ki.
sőt.
a legdurvább az volt,
hogy végig ilyen kínai-repülős-vámpíros-típusú hős voltam,
és ráadásul úgy ugráltam világrendek, és világidőszakok közt, mint hatodikban az ugróiskolában-
és a daath.hu résztvevői adtak fel,
akaratukon kívül,
mert átadtam nekik a tudást.
szóval a test nem fáj, hanem könnyezik néha.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A gomba fizikailag teljesen veszélytelen. Jóval biztonságosabb például, mint az MDMA. A marihuánához képest is mérsékeltek a fiziológiai hatásai. Persze, mindig vannak kivételek, szóval elméletileg lehet, hogy van, aki fizikailag valamiért érzékeny rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát ez itt a kérdés h para-e vagy jogos félelem? :D
sőt, nem is ez inkább hogy miért van az h szinte az összes cuccos ismerősöm jobban bírja ezeket mint én? [amikor alapvetően hasonló személyiségek vagyunk, sőt sokunk közül általában én vagyok a legnyugodtabb, leginkább neparázzmárszarjálbelehiszenmibajtörténhet alkat]
de asszem megadtátok a választ xal kösz a lelkielsősegélyt, ezentúl szúszá lesz ha meredexik a helyzet :D
ps; most csütörtökön egy spanomal olyan állapotban voltunk, h nagy tanakodás és sokpercnyi szenvedés után átrendeztük a szobát, kihúztuk a számítógépet a helyéről, és majd csak utána tudtam berakni az mp3 lejátszót h meghallgassuk a legújabb szerzeményeimet! xal nem naon voltunk képben, mégis ki tudtam élvezni minden percét, sőt eddigi egyik legtanulságosabb, legvizuálisabb tripem volt. ámen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem a testi tünetek általában általánosak minden emberre, kire kevésbé kire jobban ,lehet ,hogy kicsit túl is parázod abban a mentális állapotban nem??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jamármintmost fizikai rosszulétről beszélnük, vagy arról h hol van az a pont,amikro már olyan dolgok történnek velünk agyban, amitől megrémülünk? mert én még a pszichotikus epizódokat is tudom teljes mértékben értékelni [ha más nem utólag :D], viszont engem a fizikai rosszullét ami zavar
[szapora pulzus, vérnyomáspara, hányinger, stbstb]
egyébként kis suttyós korom óta sportolok, keményen, 16 évesen volt h hónapokon át napi kétszer 3 órát edzettem [testépítés, kardiotrénig, aerob...], xal elvileg nem kéne belepusztulnom a sok hókamókába, mégis soxor érzem úgy hogy hoppáhoppá
[na ez egy értelmes hsz volt :D] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | medman,
a világkép-diskurzussal kapocs, annyit mondanék azért, hogy,
habár a nagyutazásaim önmagukban nagyon is elszakítottak a gyermekkoromban tanult, majd később megélt történésektől, így kevéssé tudtam/tudom őket adaptálni a mindennapos, "általános dialektikába", még ha az a világkép minőségéről is szól,
azzal együtt sokkal kevésbé vagyok "elszállt" mint annak előtte.
sokkal logikusabb, rendszerezetebb, és átláthatóbb a gondolkodásom - mégha ez egyenlőre nem is mindig látszik. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem 19 évesen volt egy olyan típusú utazásom, amire asszem azt mondanám a többségnek, hogy inkább ne.
(persze ez egyfajta "guggoló" álláspont, úgyhogy nem mondom.)
akkor az történt, hogy teljesen váratlanul léptem át a küszöböt, és az ajtó is becsúkódott mögöttem, csak a közepén levő sötétített katedrál-üveg-ajtóablak :) mutatott valamit az előző 19 év "ritmikusan, napi szinten megélt realitásélmény-gyűjteményéből", de az is csak akkor, ha ott világot gyújtottak...
aztán én is paráztam.
de szerintem ez csak a tapasztalás hiányából adódott.
én is próbálkozom az erdők, mezők kiaknázatlan gyönyöreivel.
-gellérthegyen rengeteg a harmala-
tegnap csalánfőzeléket ettem, a gyomrom meglepődött.
talán sok olyan vegeto-kombi van, amitől meglepődik a test.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csokker :D looool
remélem jó lesz, a héten megláccsuk ;)
[asszem kis mennyiségben fun, nagyobb mennyiségben meg "aztamocskos, látom az ütemet!!!" :D ] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindenki ismeri, senki sem próbálta:D Kiváncsi vagyok én is, hogy milyen! |
| | | | |
|
