 Kategória:
Gyakorlat 
Létrehozó: Nomad
Létrehozás ideje: 2003. június 19.
Utolsó hozzászólás: 2014. október 6. |
| |
Érdeklődés: 17696 letöltés
210 hozzászólás |
| |
|
|
A pszichikai függőségNomad, 2003. június 19.  | |  | | | | |  | |  | | | Én is tapasztaltam entitást LSD-n, az egy ilyen nagy tengeri zsákállat szerű csápos valami volt a világűrben, és hatalmas volt, ebbe csatlakoztam bele meg sok ezer-százezer vagy kitudja mennyi emberi tudat.
Viszont gombánál meg kifejezetten gomba entitást érzek, meg ugye a mindenben gombát lát az ember dolog se egyszerű. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | nekem lsd-vel is volt, hogy belebújt a szer mint vmi hatalmasabb entitás egy környezetemben lévő emberbe, és ezáltal kommunikáltam vele, vagyis akkor én ezt úgy éltem meg. |
| | | | |
| | | | | | 172. tester | 2008. december 1. 00:48 |
| | | | | | | Sok helyen olvastam hogy főleg amikor összehasonlítja valaki az LSD-t a gombával azt mondja hogy az LSD személytelen, a gomba pedig olyan mint egy személy, mint egy tanító vagy egy szellem és néha trip közben meg is jelenik valamilyen alakban, aztán vissza-vissza tér.
Mindenesetre egy kérdésnek jó lesz a következő kérdőívbe, csak meg kellene fogalmazni valahogy.
|
| | | | |
| | | | | | 171. GDave | 2008. november 30. 18:39 |
| | | | | | | ez a teszteredmény valóban rendkívül megnyugtató. ezek szerint a többség legalább olyan "függő", mint én! :)
amit én próbáltam hipnoterápát, ott nem volt túl mélyre menetel. inkább csak ilyen alfa-szerű állapot (egyébként ennek is függőjévé lehet válni, meg lehet pl. önkeresés-függővé is válni, az az igazán duplacsavar). szem lecsuk, fejtetőtől lábujjig ellazít, aztán mész le egy hosszú lépcsőn (és lejjebb és egyre lejjebb) és a lépcső alján mindig egy tájra jutsz. a tájat (mező, erdő, hegy, patak stb) a terapeuta mondja meg, aznapi ötletei szerint, de elképzelni már a te dolgod. milyen a környezet, az ég, a fák, vannak-e állatok stb. aztán csinálni kell ezt-azt (elmenni a forrásig, vagy bemenni a vulkán belsejébe, megnézni, hogy ott mi van) ezek nyilván mind szimbólumok és ezek alapján a kb 15-20 perces relax után a terapeuta elmondja, hogy mit jelent az alaptáj szimbóluma és, hogy ebből a személyes leírás alapján mire lehet következtetni. pl. hegy az apa, a vulkán az düh, stb. alapvetően jó móka volt, de csak néhány alkalmat voltam, egyrészt mert baszott drága volt, másrészt meg elég lett. nem bírtam tovább. ebben mondjuk a terapeuta személye is belejátszott. de nagyon tömény volt, annyira viszont nem volt jó. overdose volt durván, azóta is van azokból mit megfejteni...
na annak sem lettem a függője. azóta sem vágyom rá. bár néha felmerül, hogy meg lehetne nézni, hogy most mi újság odabent (volt egy-két nagyon erős kép, ami sokáig elkísért), de valahogy a terapeuta személye olyan, hogy jelenleg nem tudnék visszamenni. amúgy az egész egy jó és nagyon működőképes koncepció, de egy light-os tripp már többet tud adni.
(ez is érdekes, pszichológiában ugye közismert a terapeuta függőség, hogy a terápia végeztével az alanyt le kell szoktatni a terapeutáról. na ez itt nem volt...)
a gomba azért is jobb, mert személytelen társ. magadat vezeted, mégsem vagy egyedül. én már voltam hárman is. és mindig olyan alakban jelenik (jelennek) meg, amilyenben éppen kell/szükséges. nekem mostanában elég magányosan alakulnak a trippjeim. alapvetően nem szeretek egyedül utazni, de mindig van egy pont, amikor elvonulok egy-két órára egy másik szobába, vagy wc-re stb. de aztán kell a másik ember is, mert nagyon sok infót ad és segít a jelenléte.
szóval szerintem az ilyesmit úgy érdemes összehozni, hogy legyen valaki a környéken, akivel lehet beszélni adott esetben, de el is lehet vonulni magányoskodni. ha lecsukod a szemed onnantól úgyis csak te vagy meg az univerzum. :)
kiválóan működik pl. ha két rutinosabb ember együtt utazik kb ugyanannyival. a trip ritmusa hasonló lesz, így a befordulós meg a kommunikatív szakaszok egybe esnek.
az útról meg: tulajdonképpen mindenki jó úton halad, csak más az, amikor erről kapsz egy nagyon pozitív megerősítést és egy biztos tudást, meg más az, amikor csak úgy sejted/gondolod/reméled, hogy így van...
|
| | | | |
| | | | | | 170. Orion | 2008. november 30. 10:38 |
| | | | | | | Örülök neked GDave! :-)
És tök király, ha jó irányban haladnak a dolgok! Én már azzal is megelégednék, ha lennnének irányaim. (Itt most nem az olyan egyértelmű dolgokra gondolok, mint hogy legyek környezettudatosabb stb.)
Megőrüléstől nem tartok. Bár, ha olvasod a fórumot, akkor azért én is tudok meredek dolgokat írni. :-) Pl. rájöttem, hogy a gyerekkori emlék rámtörések kronológikus sorrendben haladnak!
De még mindig úgy vagyok vele, hogy inkább a gombába őrüljek bele, mint pl. az adóságaimba (pont tegnap hallottam egy ismerősömről ezt az infót)
Én is az autóversenyző mániájához hasonlítanám ezt a függőséget. Rajtam sokszor szokott az lenni, hogy egy pillanatban bevillan "baszki milyen rég trippeltem" aztán utána számolok, és rájövök, hogy 2 hete. Úgyhogy várok még 2 hetet leglább a következővel. :-)
|
| | | | |
| | | | | | 169. tester | 2008. november 30. 01:20 |
| | | | | | | "Többnyire egyedül, vagy társaságban szoktál gombázni?"
49 fogyasztóból:
24% - egyedül
78% - társaságban
4% - ("max 3 baráttal", "is-is")
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tester ez tényleg érdekes és főleg megnyugtató eredmény!
Mi a helyzet a fizikai rosszulléttel meg ilyen szenvedős dologgal az elején? Nálam ennek is van visszatartó ereje, sok energiám rámegy az elején ezekre, nem úgy mint más szereknél.
GDave érdekes, hogy ilyen sok mindent kipróbáltál, tényleg szerencsés vagy akkor. A hipnoterápiáról tudnál írni pár sort? Az én fejemben valahogy az tűnik hatékonynak a megváltozott tudatállapot miatt.
És ezekhez viszonyítva a gomba többet adott és hatékonyabban? Amit adott az kezelhetőbb és integrálhatóbb is volt?
Szerintetek a gomba társas szer? Egy nőtől hallotam, hogy mér nyomom egyedül, azt társaságban szokás és nem nagyon tudtam mire vélni. A rituális oldalára hivatkozott, hogy azt csoportosan használják/ták anno az ősök. Nekem volt egyedül is meg társas trippem is, de nem éreztem úgy, hogy ez olyan társas dolog lenne, azt leszámítva, hogy a gomba ott volt végig, mint társ. Jó lenne minnél több infót gyűjteni a rituális felhasználásáról, szerintem nekünk "modern európaiaknak" ebben van a legnagyobb hiányosságunk. |
| | | | |
| | | | | | 167. tester | 2008. november 29. 23:28 |
| | | | | | | http://survey.egykalapalatt.info/index.php?sid=87117&lang=hu
Remélem te is kitöltötted:)
48 válaszadó gombafogyasztásának gyakorisága:
54% - "pár havonta"
17% - "évente"
8% - "pár hetente
8% - "egyéb" (eddig egyszer, 3 évente, változó..)
4% - "havonta"
2% - "naponta"
2% - "pár naponta"
4% nem válaszolt
Engem meglepett. |
| | | | |
| | | | | | 166. GDave | 2008. november 29. 22:54 |
| | | | | | | huhh, Orion, köszi. ez megnyugtatott. de tényleg.
amúgy nyilván én sem a vállamat megveregetni megyek bele egy tripbe. azt meg tudom csinálni anélkül is. de azért nagyon meg tud nyugtatni egy utazás, hogy minden ok. jó irányban haladnak a dolgok. nem kell aggódni. persze feladat is mindig akad.
ez az aggódás egyébként az, ami talán gerjesztette ezt az egész parát. mostanában vannak furcsa gondolataim. a trippek sztorija is furcsán alakul. folytatásos, összefüggő láncolat. ahol az egyik befejeződik, nagyjából ott folytatódik a másik. és persze a hétköznapokba is be-beszivárog egy csomó minden. szimbólumok, képek, asszociációk. jelentőségteljes apróságok... néha nagyon darál az agyam. szoktam amiatt is aggódni, hogy megőrülök...
amúgy tényleg úgy érzem, hogy elindult bennem egy folyamat, aminek nem tudom a végét, vagy hogy van-e egyáltalán vége, de azt tudom, hogy ha félelemből, vagy külső kényszer miatt most abba kéne hagynom, akkor azt nem tudnám igazán elfogadni, vagy lezártnak tekinteni. mintha félbehagynék valamit, amit élvezettel és izgalommal csinálok. amiben van kihívás, munka, szopó és olyan katartikus öröm és felszabadulás, amit tényleg a munka gyümölcsének lehet nevezni.
amire készülni kell mind testileg, mind lelkileg, amit meg lehet osztani másokkal, ami utólag is ad egy csomó feladatot, felnyitja a szemem az élet szépségeire. ami szembesít a félelmeimmel és a gyengeségeimmel és miután kellően beledörgölte az orrom, segít átlépni rajtuk (ha készen állok és persze, ha én is akarom).
asszem most már sokkal tisztábban látok. köszönöm a kommenteket. lehet, hogy ez függőség, de ha az is, semmivel sem külöbözik egy autóversenyző autómániájától, egy ejtőernyős zuhanásvágyától, vagy akár egy táncos eufóriájától. mindegy, hogy minek hívjuk. vállalom. lesz, ami lesz.
hű. kicsit elnyáladzódott a vége. na mindegy. :)
szóval a meditáció, amit szoktam csinálni: egyszerű pránajáma. légzésre figyelés, ritmus tartás. beszív-kifúj. ezen kívül taiji-kungfu nagy dózisban. elég szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból, mert kiváló mestereim vannak. ezen kívül jártam kineziológustól kezdve hipnoterápián át transzlégzésig (szuszogni), sámándobolástól, sámántáboron át agni-jógáig, lovaglástól, aikidón át mindenféle természetgyógyászig -pszichológusig - ezoterikus izékig mindenkinél és mindenhol. szóval sokmindent kipróbáltam és nagyon hiszem, hogy nagyon keményen kell ezen a "síkon" dolgozni, hogy azon a "síkon" is tudj haladni. és persze oda-vissza. kiegészíti egymást a két dolog...
na, majd még jövök.
gdave |
| | | | |
| | | | | | 165. Orion | 2008. november 29. 18:18 |
| | | | | | | "a hatása alatt tisztán látok, önmagam vagyok, kiürülök, megnyugszom. néha intenzíven megélek különböző szimbolikus helyzeteket, esetleg saját belső zűröket. feloldódás. egyesülés. szokásos dolgok. :) nem vágyom rá gyakran, de néha nagyon helyre tudja rakni a belső zűrzavart. afféle mérce. mondhatni abszolút mérce..."
Nézd szerintem ez totál úgy hangzik, mintha megtaláltad volna a magadban rejtőzködő kincsesláda nyitját. Szerintem senki se hagyná abba a nyitogatást.
Többször trippeltél ez lehet, de azér az a 8-10 tripp nekem még abszolút nem tűnik vészesnek. (Szerintem, csak hogy ne kezdjenek cseszegetni)
Az, hogy mennyire hagyatkozol rá azt neked kell alakítani. Én biztos nem gombáznék azért, hogy megnézem,hogy jól haladok-e. Én azért gombázok, hogy újat tapasztaljak, és azt beépíthesem az életembe. Az élvetvezetésemhez sok más köze nincs.
Ez most nagyon radikális véleménynek tűnik, meg tudnék én is metafórákat irogatni, de azt hiszem felesleges lenne. Ez a tömör nem nyáleresztős lényeg.
"lehetne partizásra is használni, de nem tudom elképzelni. és igazából még azt is tudom mondani, hogy irigylem azokat, akik egy partira bevállalják ("csapjuk szét magunkat"). szerencsés tudatlanok... :)"
Hát közel sem lennék meggyőződve a tudatlanságukról, de még arról sem, hogy a szét csapás miatt szedi be valaki partin. Persze mindenre akad példa, erre is arra is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "amit ebben a felfokozott életállapotban megélek ezerszer többet ér számomra, mint akármennyi meditáció, meg légzésgyakorlat, meg kungfu, meg mittudomén... "
GDave leírnád milyen fajta és milyen gyakori meditációt űzöl/űztél?
Nekem a gomba általában mindig gyötrelmesen indul, volt hogy spontán elsírtam magam trip ELŐTT 1 órával, mert valami érzelmi gát felszabadult. Szóval nekem annak ellenére, hogy mindig nagyon megkínoz egy eszméletlenül pozitív, meleg és barátságos szer.
Ennek ellenére az LSD-t kb. 10x többet használtam életem során. Kb. 5x gombáztam 4 év alatt. Persze, ha lenne több biztos többet ennék, amennyire ismerem magam.
Viszont azt nem mondanám, hogy hiányzik és én nem tudom elképzelni, hogy aki gyakran nyomja (1-2 havonta vagy sűrűbben) az miért teszi ezt és milyen tartós eredményeket tudott elérni vele.
Számomra még felfedezni való terület a gomba, de valahol úgy gondolom, aki ennyit trippelt és még úgy érzi nem játszotta le vele a dolgokat, az ezt tényleg mondhatja 5 év múlva is. Le lehet egyáltalán játszani? Ez valahol furcsa elképzelés, ha azt nézzük, hogy még van jó pár évünk hátra az életből és sok minden történhet.
Lehet, hogy ritkább, de nagyobb dózisú trippelés többet adhat?
Lehet, hogy a gyakoribb kis adagok, amik pár óra nyugalmat adnak ugyanúgy csak egy eszköz a stabilitás elérésére? És valóban sokkal stabilabb és hatékonyabb ez, mint a napi rendszeres meditáció?
Néha úgy érzem sok ember azért használ gombát, mert nincs pénze/lehetősége vagy idegenkedik (esetleg nem is ismeri) az olyan dolgoktól mint a pszichodráma, dream terápia, hipnózisterápia, táncterápia és még sorolhatnám. A lényeg, hogy nagyon sok JÓ módszer létezik a pszichedelikumokon kívül és nem látok okot arra, hogy valaki ezeket kihagyja, ha megvan rá a lehetősége.
Kombózni kell ezeket, de valahol úgy gondolom a tiszta tudattal elért állapotváltozás a legtartósabb és azt is gondolom, hogy sokkal könnyebb bevenni egy hallucinogént, mint mondjuk naponta űzni jóval alacsonyabb intenzitású gyakorlatokat önerőből.
Mert bár nem habostorta a trip, azért valljuk be sokszor igencsak élvezhető még a szenvedések ellenére is és ha hozzárakjuk még az önismeret, önfejlesztés bónuszát akkor ez egy igencsak csábító dolog. Játék is, komoly is és még kitudja mi.
Ez nem rossz, csak túl kényelmes ahhoz, hogy belesüppedjünk. |
| | | | |
| | | | | | 163. tester | 2008. november 29. 14:27 |
| | | | | | | Nincsen ezzel semmi baj szerintem.
Csak felbukkant egy újabb "mindset" a fejedben, egy olyan ami könnyen magára ragadhatta a figyelmed, beszippantott egy kicsit és úgymond eggyé váltál vele.
Ha felismered hogy ez nem te vagy, csak benned van, és csak azért van, hogy legyen, akkor eltűnik ha elengeded.
Ha az elengedés helyett egy újabb gondolatsor bukkan fel és magával ragad("már megint nem tudom elengedni") azt is fel lehet ismerni annak ami, és ha a tudat fényében nem tud már észrevétlenül testet ölteni még pár ilyen gondolat, akkor leválik az éntudatról, megmarad annak ami, csak egy felbukkanó tovatűnő gondolat.
Az is csak egy újabb "mindset" hogy a mai életkörülmények, a monoton munkák mellett néha jobb elbújni a fejben mint jelen lenni, de ez is csak egy újabb lehetőséget nyújt a felismerése és az elengedésre.
A valódi én az aki a külső ingereket, a külső ingerekre felmerült belénk nevelődött, ránk ragadt reakciókat felül bírálhatja, és dönthet, választhat hogy hogy reagál.
Szentelek neki figyelmet vagy nem.
Nekem hasonlít ez a dolog a szánhúzó kutyákra.
Az egyik folyton falna, és arra húz, a másik dugna, egy másik retteg, azért húz, és hol az egyik hol a másik erősebb, húz jobban, kerül előtérbe.
Én ott vagyok a szánon, minden kutya ereje a gyeplőn keresztül hozzám van kötve (vagy csak fogom?) néha a félelem néha valamelyik vágy húzza jobban a szánt, de mégiscsak én tartom kordában az egészet, kezemben a gyeplő.
De miért vagyok ezen a szánon egyáltalán?
Miért akarok mindig valahová máshová eljutni?
Mindig a jövőbe, hogy majd akkor jobb lesz...
Meditálás vagy jelen levés közben az ember leszáll a szánról, a kutyák sem mennek sehová ilyenkor, és körbenéz, és szép lassan, - minél tovább van ott- elkezd olvadni a hó és előbukkannak azok a dolgok amiket annyira hajszolt a szánján, de sosem találta őket.
Leszállt a szánról. Amíg ott van és fogja a gyeplőt a kutyák is nyugtalanok, úgy elég nehéz másra figyelni, de ahogy elengedi a gyeplőt a kutyák is megnyugszanak, ha nincs ember a szánon nem akarnak menni sehová. Csak kutyák.
Persze az embernek sokszor eszébe jut hogy mi lenne ha leszállna, mindig lát is a távolban egy megfelelő helyet de mire odaér mindig mintha lenne egy kicsit távolabb egy sokkal megfelelőbb ami még ennél is jobb lehet. |
| | | | |
| |
| 
 |
