 |
A pszichikai függőségNomad, 2003. június 19.  | |  | | | | 6. Vegha | 2003. június 19. 21:59 |
| |  | |  | | | Fűha! Hát nemtom. Én kb. négy hónapja álltam le. Először én is úgy álltam neki, hogy nagyon akartam. Illetve nagyon abba akartam hagyni és mellette nagyon nem is akartam abbahagyni. Szal ilyen érthetetlen módon nem tudtam mit akarok és végül vhogy kicsúszott az idő a lábam alól és azt vettem észre, hogy már három hónapja nem szívtam, holott el sem döntöttem igazán, hogy tényleg le akarok-e állni vagy sem. Na aztán ekkor már sokkal könnyebb dolgom volt, mert ott volt mögöttem az a negyed év, ami elég tisztességes inspiráció volt számomra.
Az eleje valóban nagyon görcsös tud lenni, ha az ember határozottan így áll hozzá. Ennek ellenére én a saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy az igazi megpróbáltatások valóban néhány hónap után jönnek, és én úgy érzem ezeket semmivel sem lehet megszűntetni, max csillapítani. Hiába állsz neki teniszezni, didjeridoo-zni, festegetni... azok lefoglalják a tudatodat azokra az időszakokra, amíg előtte téptél. Ellenben ha már tovább mész, akkor ebben aa, nemtom hogy is lehetne ezt nevezni... *hosszútávú-tudatalatti*-ban valahogy kiütközik a hiányérzet, és kezdetben tudod, hogy a zé-féle kielégülés okozza ezt, mégis hesegeted a felismerést. Hazudsz magadnak. Aztán ahogy telik az idő, egyre többször ugrik ez be, majd végül ugyanott vagy majdnem ahol az elején, csak mellette sportolsz, zenélsz, művészkedsz : )
Ez a vége talán kicsit érthetetlen volt, de én azt vettem észre, hogy ha egy hosszútávon művelt cselekedetet akarsz kicserélni egy időben hasonló kiterjedésűre, az nem úgy megy, mint a matekban a behelyettesítés! Az elnyomott igenis törekedni fog az elnyomás ellen, hiszen a saját tudatod egy részéről van szó, és pedig a tudat nagyon konok tud lenni sokszor. Ragaszkodik az ő saját, eddig egyébként egész magas prioritást élvező pozíciójához, nehogy lejjebb csússzon a létrán.
Mindez úgy gondolom csak hosszútávon mutatja meg magát.(hónapos időszakokról beszélek) |
| |  | |  |
| | | | | | 5. Nomad | 2003. június 19. 13:00 |
| | | | | | | | A fizikai függőség legyőzéséhez tényleg akaraterő kell, de a pszichikaihoz éppen semmiképpen nem szabad akarni. Ha valaki akarja, hogy ne legyen p.f. (lsd. a cim, ezt nem hagyhattam ki) akkor semmiképpen nem fogja elérni, sőt szerintem még rosszabb, mert még szarul is érzi mgát. El kell magadat foglalni valamivel, például sétálgatás a természetben, olvasás stb. De nagyon AKARNI, hogy leszokj, annak szerintem semmi értelme. A p.f. szerintem pont olyan, hogy egy pillanat műve leszokni, egyáltalán nem egy életre való program, amit tünetmentessé teszel. A p.f-nek pont az a tünete, hogy nem gondolsz rá, tehát ha tünetmentessé tetted, már le is szoktál. |
| | | | |
| | | | | | 4. maaf | 2003. június 19. 12:26 |
| | | | | | | Gen, leirtad, hogy en miert hasznalom a zozit... Egyedul az nem igaz ram, hogy a tarsasag kedveert, de a tobbit stimmel...
A pszihikai fuggosegben az egyik legrosszabb dolog, hogy masra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy "tekerni kene".
Nomad, en akkor is kellemetlenul erzem magam, ha tudom, hogy par nap mulva lesz, de "most" eppen nincs.
En harom hete nem pippantottam, eloszor azert, mert eppen nem volt ra penzem, utana azert, mert hivatalos voltam egy ballagasra (tobb, mint 20 eve ismeri egymast a "ket csalad", nagyon jo viszonyban vagyunk), es amikor ott voltam (2 nap, 130 kilometer), eszembe sem jutott a zozi.
Miota hetfon hazajottem, azota egyre tobbszor gondoltam arra, hogy fel kellene emelni a telefont, es beujitani egy adagot, de eddig sikerult megallni. Azt vettem eszre, hogy minel gorcsosebben "le akarok szokni", annal rosszabb. Minden napra kellene valami, ami tulszarnyalja a kender altal nyujtott elmenyt, ami szaz szazalekig lekot. Regen ('97-ig) nagyon veszelyes eletet eltem, minden nap eletveszelyben voltam, ettol az adrenalinszintem a plafont verdeste, szepen ra is szoktam az adrenalinra, de miota abbahagytam, amit akkor csinaltam, azota nem talaltam semmit, ami betolthetne az urt, ami bennem tatong. A szamitogep, a kender, az alkohol, a "bulizas" mind csak potcselekves, es egyutt sem kepesek megadni azt, amit az adrenalin egymagaban nyujtott nekem. Neha, amikor valamilyen szinten veszelyes helyzetbe kerulok, akkor egy pillanatra ujra atelem azt, amit anno evekig folyamatosan ateltem, es utana olyan, mintha egy pillanatra bekukucskalhattam volna a menyorszag kapujan, utana visszadobtak volna a (rossz ertelemben vett) pokolba.
A fuggosegbol nem lehet kigyogyulni, legfeljebb tunetmentesse teheto a betegseg. Vannak alkoholistak, akik evtizedekig nem isznak, de attol ok meg alkoholistak maradnak, ezt mar tobb helyen is olvastam, es tobb "volt" alkoholista is mondta nekem.
maaf, aki mar megint nosztalgizazik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pszichikai függőség kialakulásának elkerüléséhez tényleg fontos, hogy ne épüljenek ki érzelmi "termékkapcsolások".
Tehát ne használj semmit:
- Nyugtatóként, ha valami feldühített
- Vigaszként, ha valami elszomorított
- Jutalomként, ha valami sikerült
- Élményerősítőként, ha az alapélmény is várhatóan kellemes
- A társaság kedvéért, ha a társaság minden alkalommal használ vmit
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szia nomad!
Ugyanabban a cipőben járunk, s teljesen egyetértek abban, hogy a passzívvá válás a gond. A függőségben a legijesztőbb számomra az, ami csak akkor tudatosul, mikor "leállni" vágysz, hogy pl. egy jónak ígérkező film megnézése előtt automatikusan nyúlnék a dologért. Viszont önmagát erősítő folyamatként ez a "reflex" az, ami megerősít abban, hogy nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtam. |
| | | | |
| | | | | | 1. Nomad | 2003. június 19. 09:23 |
| | | | | | | Éppen most abbahagytam a szivást (vasárnap óta semmilyen drogot nem fogyasztok, mertfontos utazásra készülök), és mivel pszichikai függő voltam, most egy csomó dologra rájöttem ezzel, és a fűvel kapcsolatban.
A pszichikai függés egy olyan tudatállapot, amiben az ember a boldogságforrását megtalálta, és ez egy biztonságérzetet ad, ha a közelben va, és kellemetlen, ha nincs. A boldogságforrást hajlamos lesz ezután kizárólagosnak tekinteni, és minden egyébről kezd lemondani. Az oka teljesen egyszerű, ingerszegény környezet, és a kreativitás hiánya, nem pedig a drog (bár a fűnél itt vitába lehet szállni). Én már gyerekkoromban hajlamos voltam a beszükülésre, és egy dologra való koncentrálásra, és ekkor számitógép függő voltam, pl. amikor egy nyaralásról jötümk haza, és nem egyenesen, hanem egy kis kitérővel, akkor teljesen kikészültem. Teljesen általános jellemző nálam, és gondolom ezzel mindenki igy van, hogy ha tudom, hogy pl. a fűhöz nem tudok egy hétig hozzájutni, de utána igen akkor semmi gond nincsen, de ha akár az előző nap szivtam, és most is akarok, de nem lehet valamiért, akkor az baromi nagy csalódás, és teljesen kikészűlhetek, ideges vagyok stb.
A pszichikai függés tudatállapotából való kiépés nagyon egyszerű, nyitni kell más dolgok felé, nem kell az adatt dologra csodaszerként gondolni, meg kell tapasztalni, hogy az ember egyébként is, bármi nélkül boldog lehet. Ebből a tudatállapotból egyszerűen át kell menni egy másik tudatállapotba, ez igazából csak egy pillanat, és máris vége. Szerintem nincs is különbség drogos és bármi más pszichikai függés között, legfeljebb jogilag. Szóval bárki, aki függ, tartson egy, de inkább néhány "tiszta" napot, és közben élvezze az életet, és rájöhet, hogy ez nem is annyira fontos. Hozzátenném, hogy a pszichikai függés boldogságkeresése, és a fizikai függés (ezt is tapasztalatm alkohollal), között ég és föld a különbség, ekkor az anyagot keresi az ember, nem a boldogságot.
Miután erre rájöttem, eszem ágában sincs abbahagyni a füstölést, mert ez egy fontos dolog az életemben, de mást is fogok csinálni, és nem fogok elkeseredni, ha egy ideig nem lesz Zöldem.
Ami a fűvet illeti, természeresen a tüdőkárositáson kivül, mindenféle dolgoz olvastam már róla, itt is, és én csak egyetlen káros hatást érzékeltem, hogy passzivvá tesz, és elmegy melletted az élet. Ha valaki ezt tudatositja, akkor szerintem semmi félnivalója nincsen ettől. Én elég sokat szivok, de semmi gondolkodás hátráltatás, elbutulás, memória roncsolódás stb.-t nem tapasztaltam, csak ezt. Szóval egy marihuánáról szóló információs füzetben szerintem ezt kellene beleirni, nem oltári baromságokat, mint impotencia, embutulás, stb.
Minden itt elhangzott dolog az én szeménűlyes véleményem, ez pszichiáter biztos nem "igy magyarázná ki", de ez nekem müködött. Majd leirom, ha oda jutottam, hogy a fűszivás kb. olyan programmá vállik, mint elmenni egy moziba, vagy koncertre, tehát egy ritka, kellemes élménnyé. |
| | | | |
|
