 |
A pszichikai függőségNomad, 2003. június 19.  | |  | | | | |  | |  | | | | Inno: semmiképpen se kussolj. Ez nem a keep smiling rovat. És engem személy szerint nagyon érdekel mi történt/van veled. Szóval? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | csak a szépre emlékszünk, az a baj.. :) nekem se segített a hetekig tartó kórházjárás, bár hozzátartozik h azidőtájt' én is nyugtatókon kattogtam, bejöttek, vágymentes, elégedett világ, akkor egy fél év úgy telt h most abból szinte semmire nem emlékszem.. sajna a mesterségesen' módosított tudatállapot még mindig szimpatikus..
a pszichedelikus cuccokat átkozom a legjobban, kinyitották befelé egy világot amiről korábban nem is tudtam és ezt azóta se tudom kezelni - korábban csak kint volt, mostmár van kint és bent is és egy halvány határvonal.. beleragadtam a 'minden egy' ingoványába ami már inkább megfolyt mint ápol és eltakar.. ami vigasztal h tök olcsón megkaptam az életre szoló tripet! oké, oké, qssolok, tudom, ez nem a magyar nemzet foruma ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szív éli át a jót s rosszat. Használd fel! |
| | | | |
| | | | | | 87. Anyesz | 2004. október 10. 17:51 |
| | | | | | | Ja, bocs, leesett. Érezzem sz utáni élményt. Csak az a baj, hogy hiába, a szív erősebb (nálam), mint az eszem.
Pusz |
| | | | |
| | | | | | 86. Anyesz | 2004. október 10. 17:49 |
| | | | | | | | Arra célzol, hogy megint menjek el orvoshoz? :oCsináljam még egyszer utána, hátha tényleg kell??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | anyesz, bocs Anyesz! :)
Csak elképzelni tudom min mentél keresztül, de ezt az élményt amit leírtál át tudtam érezni. Én rettenetesen beszartam volna...Minednesetre szerintem idézd fel párszor az élményt aztán meglássuk utána is akarsz-e még gyogyózni. :) |
| | | | |
| | | | | | 84. Anyesz | 2004. október 10. 17:34 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 83. Anyesz | 2004. október 10. 17:32 |
| | | | | | | Dani! Annyi azért leesett, hogy már nem járok dokihoz, s épp ezért eunoctint nem tudnék szerzni. Úgyhogy a "talán utoljára" csak akkor fordulhatna elő, ha elém dobnék az asztalra, hogy na? (ilyen úgysincs), de már nem megyek emiatt sehova. Ez elég tudaros, mert egxszer , mikor 5-öt megette, 2 nappal később vérben ázva ébredtem fel, úgy megjött a bajom. És olyan erősen, hogy szabályos vérveszteségem volt, vagy mi. Lila szám, remegés, hisztérikaroham, a kezem szabályosan megmerevedett, nem tudtam mozgatni, hát elég durvs rosszul lét volt. Nem ajánlom senkinek.
Tom: "most vlt az utolsó! " -ezt többször mondtam már de a szívem és az eszem külön élőlény.
Üdv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Talán, még utoljára"
Ez a mondat a jövőhöz van intézve. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy ha a jövőben akarsz elhatározni valamit, akkor az megragad a jelenben? Nem így kéne... Inkább így:
"Az volt az utolsó."
Na hajrá! |
| | | | |
| | | | | | 81. Anyesz | 2004. október 9. 21:00 |
| | | | | | | Na meg a gyógyszerek. Ugye nem tudtam aludni, elmentem orvoshoz, írjon már fel nekem vmit. Írt fel a drága, Eunoctint, talán a legerősebb altatót. Aludni már tudtam, közben jól rászoktam. Aztán rájöttem, milyen érzés, ha egyszerre 4-5-öt veszek be. A legnagyobb orgazmus sokszorosát éreztem, órákon át, ha lehunytam a szemem. Először még másnap(!) is, reggel, pedig közbe aludtam. 3 orvoshoz jártam akkoriban, -háziorvos, koleszorvos, majd pszichológus és mindegyik írta nekem fel az eunoctint. Majd a pszichológusom lassan elkezdett róla leszoktatni. Először Atarax+ eunoctin kombináció, egyre kevesebb eunoctin, majd csak atarax. Az olyan gyenge volt, hogy bevehettem volna belőle 20-at is, nem lett volna semmise. Mondta is a doki, erre nem lehet rászokni. Aztán egyik nap a suliban döbbentem rá, hogy elfelejtettem bevenni a reggeli adagot, méghozzá úgy, hogy izzadtam, hideg voltam, a gyomromban pillangók repdestek, dobogott a szívem(mármint nagyon).Ekkor rájöttem, hogy ez így nem jó és kidobtam a maradékot. Az úgynevezett pszichológusomat is otthagytam a francba. 1 hétig elvonási tünetként pörögtem. Mindenki azt hitte, csináltam vmit. Nem tudtam megülni órán, mindig kimentem a wc-be és ott táncoltam, meg ugráltam, hogy le tudjak már nyugodni.
Ha most megkérdem magamtól, mi ajobb: 5 eunoctin, vagy a korong, hm, nem is tudom. Hogy melyikről nehezebb leállni, azt se. De mondjuk az eunoctin jobban hiányzik, még most is.
De azt nem tudok szerezni, korongot meg igen.
Bár nem tudom, akarnék-e egyáltalán.
Talán, még utoljára.
|
| | | | |
| | | | | | 80. Anyesz | 2004. október 9. 20:10 |
| | | | | | | Az, hogy vki rászokik vmire, vagy nem és mennyire,szerintem teljes mértékben attól függ, h alapban akkor milyen az élete. Család, munka, belső dolgok.
Amikor összejött nekem minden: fegyelmi tárgyalás, otthoni balhék, legjobb barátnőm részben miattam került kórházba, barátomról kiderült, hogy strici és ezt mind egyszerre-, na akkor az anyag nekem menekvés volt és MINDIG hiányzott. Nem érdekelt, mi az, csak legyen vmi. Nos, most, hogy minden rendben van nagyjából, egyszercsak nem is izgat, néha-néha buliba, akkor is mértékkel, hogy másnap szinte nincs is utóhatása. Régen meg mentem bulizni, annyit toltam, hogy nemegyszer rosszul lettem, hánytam, csak felejtsek már el mindent és adjak ki magamból minden energiát, ami bennem van.
Így utólag könnyű mondani, hogy kis hülye voltam, a lényeg, hogy elmúlt. Persze a két időszak között szörnyű volt. Azt mondják, fizikai rászokás nincs az ex-re, de azért ilyen pszichikai kivetítések voltak, mint a kézremegés, kisebb rángások, álmatlanság, éjszakai verítékezés, stb.
Hát nem tudom, a köztudatban úgy van, hogy az ex-ről könnyű leállni-nekem nem jött ez be.
-
|
| | | | |
|
