 |
ParafilozófiaBiga Cubensis, 2003. június 4.  | |  | | | | |  | |  | | | | Pld. a szívdobogásparát úgy oldottam meg a múltkor, hogy titkos üzenetet kerestem a pulzusszámban. Telefonszámokat csináltam belőle és elfantáziáltam rajta, hogy ki jelentkezne rajta, ha felhívnám (bár először pont 112 volt...) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Narznak és Celluxnak pont ma meséltem, hogy én kétféleképpen oldom meg a paradolgot:
1) A parát egy közeli időpontban igazolhatóvá/cáfolhatóvá alakítom, hogy utólag megállapítsam, hogy tényleg csak para volt. Pld. a legutóbb space cake alatt (ami nálam ritka, de akkor rendkívül parás) éjjel hangokat hallottam az előszobából, ami BIZTOSAN azért volt, mert betörők jöttek be, ellopták az irataimat (ja és közben valami tripet öntöttek az üdítőmbe...;) Ha azt mondtam volna rá, hogy ez hülyeség, attól még nem tudtam volna kiverni a gondolatot a fejemből, ezért azt mondtam: OK, majd reggel megnézem, hogy mit loptak el a nyavalyások, de most fekszem tovább, merthogy PONT MOST minek féljek olyantól, amit éppen PONT MOST nem látok? Reggel meg leellenőriztem, hogy minden megvan és hangosan mondtam magamnak, hogy NA UGYE, HOGY CSAK PARA VOLT!? Ezt több parával is megcsináltam.
2) A parára rá lehet akaszkodni és extrém végletekig elfantáziálni rajta úgy, hogy közben ént/egót/szerepet kell cserélni. Ekkor már nem TE parázol, hanem valaki "más". Nekem a szuperügynökös sztori jön be: az összes parát a lehető legfondorlatosabb kém/ügynök/összeesküvés/stb. sztorivá kovácsolom össze, és a főhős szerepét játszom el gondolatban, ahelyett, hogy saját magamként paráznék az újabb és újabb előbukkanó parákon.
Ha valamit rossznak látok, azt általában tudatlanságból eredőnek fogom fel, nem pedig gonoszságból eredőnek. Ez is sokat segít.
Emberek miatt pedig csak olyan parám volt, hogy féltettem őket, nehogy valami bajuk essen a közös utazások alatt; ez pedig tulajdonképpen magától megoldódott azzal, hogy megtanultam tisztán ráérezni mások módosult tudatállapotára, hogy magabiztosabban vigyázhassak rájuk, miközben ők utaznak én meg nem. |
| | | | |
| | | | | | 14. Vegha | 2003. június 10. 16:24 |
| | | | | | | Ez egy kicsit már messzebb van Narc kérdésétől, de szerintem lehet belőle meríteni:
Ha valaki bosszant Téged, ez valószínűleg azért van, mert:
a; Önmagad rossz tulajdonságát látod benne viszont. Nem akarsz szembesülni ezzel a rossz tulajdonságoddal, és másban sem szeretsz erre felfigyelni.
b; Pont olyan rosszul bánik Veled, amilyen rosszul Te bánsz magaddal.
c; Olyan sérelmet idéz fel benned, amelyet másnak már egyszer nem bocsátottál meg, vagy azokra a korlátaidra emlékeztet, amelyekkel nem tudtál megbékélni.
d; Nem fogja lenyelni, hogy rád jellemzően elferdítsd az igazságot, nem dől majd ben Neked, nem fogja táplálni hamis illúzióidat, kedvedért nem lesz hajlandó a fehérre azt mondani, hogy fekete.
(A lótusz ékköve, Tantra)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | call: szerintem a tudatlansag nem jogosit senkit arra, hogy ne a jot kovesse. hiszen az mindenkiben valahol benne kell hogy legyen.
az a negativ dolog amit masokban lattam kb. ahhoz lehetne hasonlitani, mint amikor egy kisbaba, meglat valaki idegent, aki valami miatt nem szimpatikus neki es elkezd sirni. nem akartam ellene szegulni, egyszeruen tavol akartam tole lenni. meg akkor is amikor egy kozeli ismerosomrol volt szo. persze azota szoktattam magamat a dologhoz. mostanaban inkabb csak nevetek az embereken, hogy mennyire irrealisan is viselkednek. tulajdonkeppen, ez a modosult tudatallapot a valosag es a 'normalis' emberek meg teljesen folosleges, hulyesegeket csinalnak egesz nap. nem csak amikor szorakoznak, hanem a munkahelyukon meg mindenhol. valahogy szerintem ugy mukodik a dolog, hogy igy az ember a bal agyfeltekevel is gondolkodik es amikor latja azokat akik kizarolag a jobbukban elnek akkor az nagyon manipulaltnak es alszentnek tunik. neha tudatlannak. hiszen mar a kisgyerekeket is arra szoktatjak, hogy a jobb kezukkel irjanak. 40 eve meg, jol elvertek az iskolaban azokat a gyerekeket akik bal kezzel akartak irni. csak sokkal kesobb jottek ra, hogy milyen rossz hatassal van ez a gyerek pszichikai fejlodesere. lehet, hogy a jobb oldali gondolkodas benne van a genjeinkben, de az is lehet, hogy csak az emberek kenyszeritik rank, errol most eszembe jutott az osszeskuves elmeletem ami itt motoszkal a fejemben, de erre akartam egy uj topicot nyitni csak nem jutok hozza. |
| | | | |
| | | | | | 12. Sevil | 2003. június 10. 14:54 |
| | | | | | | | Narco, a másban a rossz meglátásával én úgy vagyok, hogy azok a rossz dolgok zavarnak a legjobban másokban, amik bennem is megvannak, vagy amik megvoltak, de túlléptem rajtuk. Ez viszont egyszerű tolerancia, hogy elviseli-e másban az ember. A beszűlült állapot megváltoztatásához vagy csak szimpla tolerálásához pedig nagy türelem szükséges. |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2003. június 10. 14:50 |
| | | | | | | Amúgy attól, hogy másokat rossznak látsz, még nem feltétlenül kell beparázni. Pl. ha elég nagy perspektívában látod az evolúciót, akkor a sötétség jelenléte teljesen logikus és magától értetődő lehet. Sőt, még örülhetsz is, mert látod, hogyan fog a sötétség - elkerülhetetlenül - kivilágosodni, még ha kell is hozzá egy-két világkorszak. Arra is rájöhetsz, hogy te magad eszköz vagy ennek a sötétségnek a felszámolásában. stb. stb. sok lehetőség van.
A bűnbe merült embereket is lehet szeretni... sőt, őket lehet csak igazán. (nem sajnálni, szeretni, MEGÉRTENI!)
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2003. június 10. 14:41 |
| | | | | | | Narz: Ha látod a gonoszságot, sötétséget másokban, ugyanakkor érzed a tisztaság lehetőségét magadban, akkor talán érdemes megpróbálnod ezt a tisztaságot a saját életedben érvényre juttatni. A gonosszal úgyse tudsz mit csinálni, viszont ha te magad megtisztulsz, azzal a világ sötétségét is csökkented. Ami pedig a mások feletti ítélkezést illeti, azt jobb Istenre hagyni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én azt hiszem, átlendültem a tolerancialó másik oldalára és folyamatosan azon parázom ilyenkor, hogy valaki rosszul érzi-e magát, valakit zavarok-e, ... így aztán a végén én érzem magam rosszul. És ehhez még fogyasztanom sem kell. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is mindenképpen a tudatfelkúszása miatti pulzusemelkedésre gondolok, hiszen nem vagyok szívbeteg, mégis a z hatására rögtön mindenbajom lesz, a szívemtől kezdve az agyamig mindent beképzelek. Nemtom, lehet a pánikbetegságem miatt lehet, amire SSRI-t szedek /nem MAOI/, bár ez nem hinném hogy befolyásolja a THC hatását. /mielőtt elkezdtem szedni, az előtt is ilyen volt, szal mind1 :-)/.
üdv
napolean |
| | | | |
| | | | | | 5. cellux | 2003. június 5. 11:59 |
| | | | | | | Bár a durva pulzusnak bizonyára lehetnek fizikai okai is, én inkább arra hajlok, hogy ezek a testi tünetek nagyrészt a spirituális kinyílás kísérőjelenségei. Kicsit nyúédzses terminológiával: ahogy kúszik egyre feljebb és feljebb a tudat frekvenciája, a test vele együtt követi a gyorsulást, és ennek következménye a gyorsuló pulzus.
Én ilyenkor mindig határozottan éreztem, hogy valami határvonal (Omega Point) felé közelítek, a gondot csak az okozta, hogy én sem tudtam soha kiverni a fejemből a "mivanhameghalok" gondolatot.
Valahogy úgy képzelem, hogy ha az ember hagyná ezt megtörténni, akkor egy bizonyos frekvencia fölött a test meg a szellem (vagy lélek vagy mifene) automatikusan szétválnának (a szellem "lerázná" magáról a testet), ettől a test frekvenciája visszaesne a normális sávba, a tudat meg - immár szabadon - kipörögne és a megismerés belépne az asztrálsíkra.
Persze ez csak spekuláció. Csak az kísérletezzen ilyesmivel, akit nem zavar, ha ott hagyja a fogát.
|
| | | | |
|
