 Kategória:
Vélemény 
Létrehozó: Dreamy
Létrehozás ideje: 2003. május 21.
Utolsó hozzászólás: 2015. december 7. |
| |
Érdeklődés: 37079 letöltés
416 hozzászólás |
| |
|
|
Miért jó ez nektek?Dreamy, 2003. május 21.  | |  | | | | |  | |  | | | Weil/Rosen válaszai a "Miért jó ez nektek?" kérdésre:
- vallási gyakorlatok
- önvizsgálat
- hangulatváltoztatás
- betegségek gyógyítása
- unalom és reménytelenség elüzése
- társas érintkezés elömozdítása és fokozása
- érzékszervi élmények és öröm fokozása
- müvészi alkotó- és elöadóképesség serkentése
- testi teljesítmény növelése
- lázadás
- kortársak részéröl érkező nyomás követése
- egyedi identitás kialakítása |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Tedd azt!! én is azt teszem. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Marci da mutterfucker...Akkor már inkább "drogozok". :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | anyád fákk fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck fuck ennyi!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az addikció elismerése és az abba való "beletörődés". Tanul itt valaki pszichológiát? - ha igen válaszoljon valamit erre a mondatra. Én nem fogok."
A beletörődés szót akkor alkalmaznám, ha olyasmivel békélnék meg, amit nem szeretek, amit nem akarok. Nem a szavakkal akarok játszani, de én itt lényeges különbséget látok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem illúzió = hazugság, Tetrahíd, hanem illúzió = igazság.
Ne spekuláljunk arról, hogy lehet-e a drogjelenséget pszichológiai és szociológiai módon megismerni, és hogy melyik kérdésfeltevés mozdítja elő az őszinteséget.
Spekuláció helyett inkább nézzük meg a tapasztalati tényeket. Nézd meg, milyen óriási különbségek vannak a pszichedelikus drogok vagy a marihuána mivoltában a kontextustól függően. Egészen mást jelent és más szerepet tölt be a pszilocibin gomba egy sámánista közösség tagjai számára, mint a nyugati kultúrában. Egészen mást jelent a füvezés például egy olyan kanadainak, aki az orvosa ajánlására szív el napi három jointot, mint egy magyar középiskolásnak.
Ezek a drogok akármik lehetnek. Ha te éppen életformának akarod látni, ha ezt a szemléletet öltödded fel, akkor a számodra életmód lesz. És máris morális igazolást kíván, és bele lehet vetíteni a korunk minden kulturális civakodását, a generációs ellentéteket, vagy az elideggenedettséget és a társadalmi szilánkosodottságot. De ha valaki éppen egy eszköznek látja a marihuánát, ami megfelel arra a célra, hogy esténként jobban tudjon lazítani, hogy másnap ne streszesen ébredjen, hanem kipihenten, akkor az ő számára éppen ezt jelenti a marihuána. Egy 15 éves bennszülött indián számára egy hallucinogén növény lehet ugyanúgy a felnőttek titka, mint az állatokról szóló ismeretek és a vadászat, az ősökről szóló történetek és a szexualitás, amit magáévá kell tennie, hogy elnyerje a felnőtté válást, és teljes jogú tagjává váljon a közösségnek. Ugyanez a növény egy mai magyar 15 vagy 17 éves számára viszont jelentheti éppen egy pusztába kiáltott "mi a fasz van?"-állapot egy demonstrációját. Egy san franciscoi flowerchildnak pedig éppenséggel egy nagyon tudatos társadalom- és vallásreform program folyamatos tapasztalati igazoltságát jelentheti, és pontosan ezt a szerepet fogja betölteni az életében.
Miért pont életforma volna a drogozás? Miért ne lehetne sokkal inkább okulás? Ugyan mitől lenne őszíntébb dolog életformának tekinteni a drogozást, mint például egy filozófiai vagy vallásos eszköznek?
Ha a drogokkal való kapcsolatot annak életmódbeli következményeiben tekinted, akkor egy szociológiai vizsgálat eredményében valósággá változtathatod a drogfogyasztás életmód-voltának illúzióját, vagy akár a saját életedben is megélheted ezt a valóságot. De az a véleményem, hogy egy ilyen alapvetés, hogy miszerint a pszichedelikumok jelentősége az életmódbeli változásokban mutatkozik meg, olyannyira önkényes illúzió, hogy ez súlyosan leronthatja egy ilyen szociológiai vagy pszichológiai vizsgálat validitását.
Annak, akinek a pszichedelikum egy orvosság, amivel megpróbálja meggyógyítani a lelkét, vagy megpróbálja megtalálni a helyét, akkor az ő részéről következetes dolog az életmódbeli változások alapján értékelni a droggal való kapcsolatát. De sokak számára mást jelent a pszichedelikum, és így más is a szerepe az életükben. Őtőlük elvárni, hogy egy idegen szemlélet szerint értékeljék az illető anyaggal való kapcsolatukat nem az őszinteség megkövetelése, hanem csak erőszakos valóságpropagálás. Éppen mivel a pszichedelikus élmény túlmutat a valóságon, a pszichedelikumokkal való személyes kapcsolatban valóban valósággá válik az illúzió, mert a pszichedelikus drogok nem valamilyenek, hanem szemmel láthatóan éppenhogy a valamilyenség hiányának megtestesülései. Ez egy olyan téma, amiben a kényszerű vizsgálati alapvetések illúzió-természete éppen a legfontosabb kérdésekben teszi értelmetlenné a vizsgálatot. Bármilyen szemlélet alapján teszed fel a pszichológiai és szociológiai kérdéseket, csak a társadalom sokszoros tükörképének egy tetszőleges attraktorára fogsz rákozelíteni, nem pedig a drogjelenségre, mert a kérdésfelvetés aktusa éppen olyan értelemben önkényes, amilyen értelemben a pszichedelikus élmény felette áll az önkényes illúziók valóság-értékének. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is szeretem ezt az addikciót. Ennyi. Ha majd nem szeretem, remélem elmúlik. |
| | | | |
| | | | | | 263. --64 | 2004. december 21. 21:53 |
| | | | | | | Nos, ezzel teljesen egyet tudok érteni, bár ilyen szépen fogalmazni nem tudok :]
Azt én is észrevettem, hogy nagyon sokan ilyen-olyan magyarázattal hárítják el a drogfogyasztás felelősségét... (igazából ez nem csak a drogfogyasztóknál tapasztalható, hanem azoknál is, akikvalami olyan tevékenységet végeznek, amit legeslegbelül rosszallanak).
A bulizós felfoggás szerint: "á, ma van március 4., muyszáj elmenni valahova!" (de lehetne dec. 11, feb. 1, aug. 6, akármi - elvégre egy évben csak egyszer van! Meg kell ünnepelni)
Hát akkor most szembenézek magammal, és leírom:
Engem világ életemben érdekeltek a "furcsa" dolgok: alienek, parafenomének, stb. Imádtam hullámvasutazni, és addig pörögni az irodaszékkel, hogy a szédülés a földhöz vágjon. Imádtam álmodni, akár rosszat, akár jót; sokszor éreztem, hogy az álmaimhoz képest a világ/az életem egy szardarab, és nincs benne "igazi" küzdelem, csak ilyen "mű"dolgok, mint egy plmatekfeladat. Imádtam filmeket, amíg néztem őket, addig azt sem tudtam hogy fiú vagyok-e vagy lány; különösen a sci-fit.
Aztán megtaláltam az alkoholt; ez egy újfajta irodaszék volt, nem kellett vele szenvedni, és nem maradt hirtelen abba. Imádtam. Minden hétvégén eljártunk egy bizonyos játszótérre, és leittuk magunkat. Aztán valahogy abbamaradt: engem egyszer elkaptak itthon mattrészegen, aztán ez valahogy egy kicsit felébresztett. Aztán kipróbáltam a cigit is, kurvára bejött, akárhogy "tudtam", hogy "ez nem menő", mégis kurvajól éreztem magam. Szerencsére nem bírja a szervezetm, a torkom és a gyomrom pedig különösen nem. Nagyon hamar abbahagytam.
Aztán jött a patron és a hajni. A patron kevésbé, a hajni viszont nagyon eltalált. Már előszört is, pedig azt mostmár inkább "bad trip"nek számítanám, mint igazinak. Viszont a második... csodálatos volt. olyan sokkhatás érte az agyam, mint még talán soha. Eszméletlenül jól éreztem magam, úgy gondoltam, hogy "vazze ez kellett nekem". Negatív testi hatás eddig semmi (furcsa is lenne),lelki annyi, hogy kicsit módosult a világnézetem a pozitív irányba (még inkább nem akarok senkinek sem ártani), ill. megszerettem az avantgarde-ot, és a verseket. És a fraktálokat;] (azokat eddig is imádtam). A függőség ellen annyit vagyok hajlandó tenni, hogy próbálok mindél ritkábbra alkalmat szervezni - ritkábban, de magasabb dózisokkal. "oké bazeg nem nyomom sokszor, de akkor legalább rendesen!".
Ennyi. A negatív hatásokról azok hiányának érzetében nem vagyok hajlandó tudomást venni, csupán leszűrtem a konklúziót: "--64 szereti a pszichedelikumokat!" - és kész. Nem pszicho-drogot nem is szeretnék fogyasztani, "tablettában nincs megoldás" (ezt mindennap elmondom magamnak a tükörbe, hátha:]), viszont a pszichedelikus világot azt hiszem rendesen körbejárom majd a jövőben. Aztán lehet hogy mégsem, de ez majd elválik akkor.
Őszintén bevallva, lehet hogy egy rohatt addikt vagyok, meg drogos (haha két hajni után biztos), de nincs kedvem ez ellen küzdeni. Tetszik, és kész. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: a szövegkörnyezet miatt én azt hittem az ugyanannak tűnik, meg az ugyanaz az a holdra meg a holdra mutató ujjra vonatkozik.
Tetrahíd: oké. Én érzek is hasonlóságot szerrel és lazítással elért állapotaim között.
Tulajdonképpen az egész drogozással kapcsolatban ez a legfontosabb kérdés. Mert előfordulhat, hogy egész jól szót értek egy ellenzővel, pl. megérti, hogy milyen káros a kriminalizált állapot, még esetleg lassan azt is megtapasztalja, hogy emellett lehet az ő értelmezésében is élni, dolgozni stb.... azonban a végén mindig ott a kérdés, hogy "mire jó ez nektek?", főleg a sokféle kockázattal szembe állítva. Aztán, ha elkezdem mondani miért, akkor megint vita... mégpedig hitvita, legalábbis szerintem. És nekem magyarázni kell a bizonyítványom, és árgus szemekkel keresik érveim bizonytalan pontjait... Úgyhogy lehet, hogy egyszerűen csak azt kéne mondani, csak. Vagy semmit. |
| | | | |
| |
| 
 |
