 |  | Minden lépésünk egyben küzdelem az igazságért, amiért mindenünket fell kell áldoznunk; szívünket, szeretetünket, életbe vetett bizalmunkat, mindent, amihez csak ragaszkodik a szívünk. Friedrich Wilhelm Nietzsche |  | |
 Kategória:
Kultúra 
Létrehozó: Bard
Létrehozás ideje: 2003. április 20.
Utolsó hozzászólás: 2013. december 3. |
| |
Érdeklődés: 13908 letöltés
80 hozzászólás |
| |
|
|
Hol kirándultál?Bard, 2003. április 20.  | |  | | | | |  | |  | | | | Hja, már a jövő se a régi! ;-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hányszor néztünk le onnan hatalmas pupillákkal. Ó a régi szép idők :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Budörs fölött a hegyekben. Klassz volt felmászni egy magas sziklára és lenézni onnan. Meg nagyon kafa volt amikor besötétedett. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hór-völgye, borospincék, Ördögkő, 8km-es séta GPS-el hegyre fel és hegyről le, geocaching, termálfürdés esőben Cserépfalun, defekt odafelé |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hú ez mehet volna akár az aktuálisba is :-/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Beköszöntött a jégkorszak! Csillárosan függeszkedő jégcsap-lámpák és fagybahalt növények kora ez, még GYÖNYÖRŰ! |
| | | | |
| | | | | | 25. Bard | 2004. február 17. 11:11 |
| | | | | | | Téli erdő igen!
Szombaton volt megint egy napig hó, mi meg elmentünk explorálni a Pilisbe... Baromi jó volt a hófehér puha hóba süppedve járni, állatnyomokat követni, csúszkálni, fákat bámulni, turisták gyerekeivel összekapcsolódni, hideget nem érezni...
|
| | | | |
| | | | | | 24. Liet | 2004. február 17. 00:16 |
| | | | | | | Nem tévedtem el soha - ill. nagyon nem. A parám inkább a "tájfutó beidegződésem" miatt van. Az volt az álbója dolog amit írtam. Nem úgy félek, hogy "-Úristen elvesztem, meghalok, megtámadnak az vadak" (erdőben félni még soha nem jutott eszembe - még éjszaka sem) hanem csak annyira szeretem tudni hol vagyok, hogy az már kicsit sok.
A Duna szinte külön kis fejezet a mindennapjaim során. Reggelenként mindig lassan megyek át a hídon és a számat tátom. A víz fodrozódása, a napfény, a madarak, a szél...feltölt energiával. (Ha kicsi a víz, a Lánchíd pesti pillérje mellett kilátszanak a folyófenék sziklái és ott ülnek a sirályok. érdemes megnézni ;))
Még valami: Téli erdő, hatalmas hó, éjszaka, majdnem telihold, tiszta égbolt, patakvölgy + z. Ez egyszerűen leírhatatlan.
Amikor kiértünk és beléptünk a házak közé most éreztem a legerősebben, hogy nem valahová hanem valahonnan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Liet: 1. érdekes a neved egy "erdőben fél hogy eltéved emberhez" de ezt nem kell negatívan értelmezni csak automatikusan arra asszociálok amire.
2. Kiskorodban nem tévedtél el eccersem? Nekem is volt/van hasonló kényszerképzetem szal ha arra megyek, amerre még nem jártam akkor kicsit én is parázok hogy eltévedek. De nekem ez (valszeg) azért van mert mikor kicsi voltam eltévedtem egy áruházban és elvesztettem muteromékat. A hangosbemondóba kellettbemontatni hogy ki vagyok és annyira meg voltam ijedve hogy a saját nevemet is alig tudtam kibökni. Szal sztem ez nekem innen eredeztethető...talán.
Egyébként a cigi füstjét bámulni is eszméletlen tud lenni néha olyan mintha egy bársonydarb hullámozna a lágy szellőben. Múltkor meg azzal "szórakoztam" hogy reggel mikor megyek a villamoson a szabadsághídon akkor nézem hogy süt a felkelő nap a dunára...isonyat jól nézett ki aztán megnéztem megint ... közben ugye a villamos haladt és beuszott aa képbe egy fura toronydaru és az aranyhíd (asszem ez a neve) meg a toronydaru együtt olyan volt mint egy fénykard, ezen utána jót röhögtem hogy mennyire hülye is vagyok :)
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | 22. Liet | 2004. január 17. 23:34 |
| | | | | | | Köszönöm...hamarosan kipróbálom:). Érdekes, hogy még egyáltalán nem jutott eszembe. Valahogy nem szakadtam még el attól, hogy a másik világot mindenképp beletömködjem az ismerős világba. Más dolgok kapcsán már rájöttem, nincs értelme. Ilyen volt pl a folyamatos mindent szavakba öntési kényszerem, amin egy emlékezetes napon túl tudtam lépni - hatalmas élmény volt.:)Ez a tájékozódás dolog sem lesz egy könnyű játszma. Ha egyszer az egész itteni tudatomat átjárta az a beidegződés, hogy ha nem tudsz tájékozódni, nem tudod pontosan merre vagy hibázni fogsz -> késés vagy álbója.:(. Én is tudom, hogy ez nagyon hülyén hangzik de biztos vagyok benne, hogy itt van a dolgok gyökere. Azért nem vagyok annyira paranoid mint ebből a mondatból lejött, mindössze annyit jelent, hogy mindig ott lappang valahol méllyen ez a gondolat - beépült az automatikusan lefutó utasításkészletembe. De sajnos ugyanúgy működik városban is.
Ezek alapján az is lehet, hogy ugyanannyira tudok (vagy nem tudok) tájékozódni mint mások csak egyszerűen sokkal jobban félek attól, mi lesz ha eltévedek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Liet, én speciel szeretek iránytvesztve bóklászni egy erdőben :) Inkább az emberek borítanak ki. Legemlékezetesebb erdei tripemen épp egy érintetlen domboldalon sütkéreztünk, mikor előmászott egy kissrác a sziklák mögül, odajött és figyelmeztetett, hogy "Aztán meg ne haljatok!". A később felbukkanó apuka elnézést kért, de mi csak néztünk és elgondolkodva vigyorogtunk...majd mikor tovább indultunk azzal az érdekes problémával szembesültünk, hogy mindenfelé ösvények vezetnek. Mindegy volt, hol állok, belőlem, mint origóból indultak a letaposott utak szerteszét. Csakúgy mint a többiekből :)
A hűs, homályos völgyben kissé ilyesztő erők bujtak meg a térdig érő fűben, a természet szokatlan illatai kergettek napos rétekre, ahol a halál a földel való boldog egyesülés lett volna.
Egyetértek Génnel, ha nem tudod az utat, hagyatkozz a "megérzéseidre" vagy az erdő sugallataira. Csodálatos élmény. |
| | | | |
| |
| 
 |
