 |
Hol kirándultál?Bard, 2003. április 20.  | |  | | | | |  | |  | | | | GDave, az iránytű hasznos találmány :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Chu, a Tátra tényleg nagyon gyönyörű, én józanon láttam, de így is csodálatos volt. Meg kell nézni. Voltam az Alpokban is, kb olyan szép az is, de más a hangulata. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hajnali három,zöld gyertya,sajt,zsemle,kavargó szépérzések,bogyiszlói paprika,mehikóji goa. |
| | | | |
| | | | | | 41. T-800 | 2006. július 26. 20:25 |
| | | | | | | János-hegy. Libegő. Innen egy köpésre van a felújított kilátó. A környékét is szépen rendbeszedték.
torony+tériszony+sav= eredmény a fantáziátokra bízva :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hasonlo az egesz csak bosnyak foldon
iszanyat kiraly ez a sarajevo.........
psy-re erik a mai este:))))))))))) |
| | | | |
| | | | | | 39. chu | 2004. november 2. 20:38 |
| | | | | | | Slovenky Raj, avagy a Szlovák paradicsom na meg öt gramm pszilocibin...
Régóta terveztetett már ez a kirándulás, nem véletlenül akartam eddgi legnagyobb dózisomat magamhoz venni. A természetben kalandozással kapcsolatban volt már tapasztalat (LSD, gomba, eki de ezt nem is mondom inkább), de ilyet még nem láttam. Most nem akarom a személyes vonatkozásával untatni a nyájas olvasót, inkább az érdekesebb észrevételek. Nos, életem 24 éve alatt azt hiszem először töltöttem úgy egy órát arccal a földben vihogás, sírás és magával ragadó vizuális hallucinációk közepette. Érdekes módon az, vagy olyasmi nem következett be,amit vártam(pl. testen kívüli élmény). Szinte végig azok a gondolatok pörögtek, amiken amúgy is nap, mint nap töröm a fejem, igaz egészen hihetetlen sebességgel. Továbbá most éreztem első alkalommal, hogy a testem nagyrésze víz, mert taknyom-nyálam egybefolyt, de patakzott a könnyem, a ruhám csurom víz volt.
Ám az a látvány, mely előtt négyen kb 2 és fél órát flashelgettünk nehezen visszaadható.
Egy dombon álltunk, néztük a naplementét. Alattunk egy tölgyes (ami folyamatosan hullámzott), távolabb egy kis falu, a látóhatár szélén pedig ott tornyosodott a Tátra, csipkézett , hóval borított csúcsaival. És a nap pedig mellette-mögötte szépen csendben alábukott. Ám ez sokáig tartott, leghihetetlenebb része pedig a lila-narancs és ki tudja még milyen színben pompázó égbolt volt a Tátra környékén. Láttuk, legalábbis én láttam ahogy a felhőkkel játszik a szellő, a légáramlatok alakulását, de mindezt gyorsan, tökéletes 3D-ben és elképesztő méretekben. Buta gagyogásnak tűnik, amit írok, és hiábavaló ezt a látványt megpróbálni leírni. Inkább menjetek el ide, közel van, olcsó és ami a fontosabb, lenyűgöző. Kicsit sok a turista, ezért érdemesebb zord időben próbálkozni (én jobban is szeretem), de a táj tényleg mindenért kárpótol. |
| | | | |
| | | | | | 38. GDave | 2004. október 26. 23:19 |
| | | | | | | Viszonylag vegyes érzéseim voltak attól a ténytöl, hogy körbementünk. Volt egy kis Blair Witch para, viszont ez el is oszlott gyorsan, amikor rájöttem, hogy tudom hol vagyunk. Az viszont nyugtalanított, hogy nem tudunk tájékozódni. Mindezzel együtt egyre erösödött bennem a gondolat, hogy az erdö vigyáz ránk, és tereleget minket.
Továbbmenve már nem próbáltunk meg rövidítéseket keresni, egyszerüen csak mentünk az általunk jónak hitt ösvényen. Volt egy ilyesztö T elágazás, ami mögött valami lény furcsán morgott, de miután elfordultunk balra elcsöndesedett (még egy utolsót mordulva). Inkább nem akartuk megtudni, hogy mi lehetett az. Innentöl egy széles kavicsúton haladtunk, ami szinte világított, ha lámpa nélkül mentünk. Elég sokáig haladtunk, az idö nagy részében lámpa nélkül. Csak néha álltunk meg ellenörizni a térképet, de mivel nem tudtuk betájolni magunkat, úgy döntöttünk, hogy a térkép a rossz.
Idöközben a piros jelzés sárgára váltott, és egyszercsak balkéz felöl fényeket láttunk. Házak voltak. Ki akartuk deríteni, hogy hol lehetünk, ezért letértünk az útról, átvágtunk néhány bokron, átkeltünk egy patakon, és mire felocsúdtunk, ott álltunk a túristaházunk bejárata elött. A tüzrakóhelynél még pislákolt a tüz, de az ajtó már be volt zárva. Leültünk, felélesztettük a tüzet és elemezni kezdtük a történteket. Kiderült, hogy 3 órán keresztül bóklásztunk és nagyjából 15 km-t tettünk meg. Ez reálisnak is tünt. Megettük az útra csomagolt kaját, és mielött haverom barátnöje komolyan elkezdett volna amiatt aggódni, hogy hogyan fogunk bejutni, kinyílt az ajtó és kilépett rajta az egyik srác azzal, hogy rosszat álmodott, és kijött elszívni egy cigit. Hát ennyi. Furcsa hely egy ilyen erdö. Tele van élettel, különös hangulatokkal, érdekes (néha kifejezetten ijesztö) zajokkal, de összességében nagyon pozitívan és feltöltödve jöttünk ki belöle. Mindenkinek ajánlani tudom, de szerintem úgy ideális, ha csak 3-4 ember megy. Többen már csörtetés. Kevesebben meg (föleg városiaknak) túl nagy para! :)
Legjobbakat!
Dave |
| | | | |
| | | | | | 37. GDave | 2004. október 18. 22:47 |
| | | | | | | Továbbindultunk, hogy egy hosszabbat menetelve a zöldröl áttérjünk a piros jelzésre. A térkép egy alkalmasnak látszó rövidítést is jelzett, és úgy éreztük, hogy nem lesz gond a megtalálásával. Menet közben nagyon sokat beszéltem. Elöször mindenröl ami eszembe jutott, aztán szépen lassan terelödött a dolog egyre konkrétabb témákra. Elöször csak asztrológia, aztán az energia mibenléte, álmok, parák, rémálmok. A többiek is beszálltak, és ahogy az újabb témák jöttek, úgy változott az erdö is körülöttünk. Egy rövid idöre lekapcsoltuk a lámpát, és mikor visszakapcsoltuk már ködben voltunk. Aztán lassan eloszlott, de onnantól kezdve megváltozott pár dolog. A fák furcsa alakokat öltöttek, a zajok és neszek megerösödtek, és úgy összességében más arca lett az erdönek. Egy tisztáson megcsodáltuk a csillagokat, láttam hullócsillagot, és egész sokáig lámpa nélkül tudtunk menni, aztán jött egy elágazás, ahol balra fordultunk, majd egy hely (fatemetönek is lehetne nevezni, minden esetre sok rönk egymáson), amiröl úgy véltük, hogy itt kell átvágni.
Kémleltük a sötétséget és valami ösvényt kerestünk a lámpával, de semmi ilyesmi nem volt. Annál inkább jöttek a parák. Mire idértünk már javában rémálmoztunk. Haverom rendszeresen panaszkodott, hogy a hideg futkos már a hátán és talán váltani kéne, a barátnöje viszont csak hergelte bele magát a dologba, és eljutott oda, hogy a legkisebb nesztöl is megrémült és végül annyira elszántan akart tovább menni, hogy feladtuk az átvágáshoz füzött reményeinket. Továbbmentünk, majd balra fordultunk (viszonylag élesen), majd jópár perc múlva újra balra, ekkor már javában piros jelzést akartunk látni, de semmi nem volt leszámítva egy szigetelöszalag darabot egy bokron, amiröl haverom megjegyezte, hogy ilyet már látott ma este.
Mondtuk, hogy persze, mert ilyennel jelölik a fákat, amiket kivágásra ítélnek. Ez igaz is volt, csakhogy ez a szalag nem fán volt, és ez megmaradt (jellemzö, hogy városi gyerekeknek mi az, ami feltünik a természetben). Lesz ami lesz alapon mentünk tovább és egy percen belül ugyanazon a tisztáson voltunk, ahol kb egy fél órával korábban.
folyt köv. |
| | | | |
| | | | | | 36. GDave | 2004. október 18. 22:20 |
| | | | | | | Éjszakai túra a bakonyban. Egészen különleges tapasztalat. Az elmúlt hétvégén történt. Hárman voltunk (haverom, barátnöje (nincs hosszú ö-m...) és én). Mind konszolidált egyetemisták. Volt nálunk két zseblámpa plusz még ugyanennyire való elem, némi elemózsia, tea, víz, meleg ruha meg z a biztonság kedvéért (a többiek nem akarták, de arra gondoltam, hogy hoszú lesz ez az éjszaka, és még jól jöhet). Egy túristaházban volt a bázis, amit haverom családja évente többször is kibérel, hogy egy-egy hétvégét ott töltsenek rokonokkal-barátokkal. Most is vagy 20-an voltak, de (szerencsére) senki nem akart velünk jönni. Az volt a tervünk, hogy egy nagyjából 15 km-es túrával - érintve a Likas-követ és a Noszlopy-romot - felmászunk a Köris-hegyre. Teljesen reálisnak tünt (hosszú ü-m sincs). 11 körül indultunk. Furcsa módon az esön kivül semmi más aggodalmunk nem volt, de ez is elillant, amint megláttuk, hogy csak a csillagok ragyognak a fejünk felett. Egy árva felhöt nem lehetett látni egész éjszaka. Ezen aztán annyira belelkesedtünk, hogy szinte indiánnak éreztük magunkat és a zseblámpát is a táskában hagyva belelendültünk a sötétbe. 50 méter, hosszas tanakodás és némi "majd mindjárt megszokja a szemed" után rájöttünk, hogy a zseblámpa mégsem fog ártani, föleg, ha meg akarjuk találni azt a bokrot, ami mellett el kell fordulni a Likas-köhöz. Így azért már jobban lehetett haladni, de megbeszéltük, hogy néha lámpa nélkül megyünk majd, mert mégiscsak éjszakai túra.
A kö mellett legalább 2-szer mentünk el, mire megtaláltuk. Szerintem volt, hogy 10 méterre voltunk töle. Egy kisebb ház méretü dolog az erdö közepén furcsa lyukakkal és járatokkal átszöve. Nappal lehetetlen eltéveszteni. Nekem az volt az elsö benyomásom hogy valami szfinx-szerü lény. Mikor haverom barátnöje meglátta, hangosan felkiálltott, hogy ez a valami szuszog. Volt benne igazság. A fura az volt, hogy csak én nem láttam a követ korábban, a többiek igen. Minden esetre volt ereje a helynek. Felmásztunk rá és ücsörögtünk rajta egy keveset. Néha egy-egy denevér suhant el a fejünk felett és mindenféle furcsa állatvisításokat hallottunk, ezért z-t inkább a táska alján tartottam. Utólag megbeszéltük, hogy igencsak tele lett volna a gatyesz, ha még pöllentünk is, a tájékozódásról nem is beszélve, amiben amúgy sem voltunk nagyok.
folyt köv... |
| | | | |
| | | | | | 35. mantis | 2004. szeptember 7. 21:27 |
| | | | | | | Hétvégén voltam Pozsonyban, nagyon aranyos kis város.
4800 Ft a vonatjegy oda-vissza, és a szállás is olcsó.
Ha valakinek elege van abból hogy Prágában már csak túristák vannak, és lépten nyomon lehúzzák az embert, de szereti a hangulatát akkor ezt megkaphatja Pozsonytól is kicsiben kellemetlenségek nélkül.
200 Ft Staropramen
250 Ft Becherovka
2000 Ft Hasis (Kis utánajárással meg barátkozással, de lehet szerezni.)
Szóval a környező városok közül az egyik legjobb választás szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Négyes alliteráció úgy, hogy észre sem vettem...tökre költői vagyok, még tudattalanul is :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szervusztok!
Nem vagyok newcomer, 1. mert régóta olvasgatom az itt megtalálható bárminemű betűkombinációkat, legyen az fórum, könyvtár vagy egyéb ismertető, 2. mert már voltam regisztrálva is más néven, 3. régen néha én is megjelentem a piciny kínai teázóban némi tearin-túladagolással tarkított tudattágításra.
Szóval kirándulás...az írásbeli érettségik után LaZával és még egy sráccal, aki szimplán csak a természet organikus csodája miatt tartott velünk, levonatoztunk Zebegényig, a Börzsönybe, hogy kellőképpen nyugodt és civilizálatlan körülmények között fogyasszuk el életünk első nagyobb mennyiségű gombaadagját. A civilizációt persze nem lehetett teljesen kiiktatni, vicces volt látni, ha messzire mentem, hogy a camouflage színekből mennyire kiütnek a rikító, harsány színű textíliák, a magnó, minden. A rovarok teljesen megbolondultak, és állítom, hogy több mászott rajtunk, mint az egész erdőben együttvéve. Mondjuk amikor éppen a Természet határtalan igazságosságában olvadt fel az egóm, és tudtam, hogy ezek a kis lények tőlünk függetlenül itt vannak már 4-500 millió éve, akkor megnyugodtam, hogyí nincs semmi baj. Azóta nem félek annyira a rovaroktól. Amit nem ismersz, ugye, attól rettegsz (és rácsodálkozol, nekem mindkettő megvan, ez sajnos a városi szocializációm eredménye). A másik, amire akkor gondoltam, hogy bizony csak az emberi elme különbözteti meg a kártékony és hasznos rovarokat/állatokat, Természetanyánknak bizony mind édesgyermeke, és az összes szimbiózisban és kölcsönhatásban áll a másikkal, és ez az, amire a civilizált nyugati ember nem képes. Nem képes belefolyni igazán a természetbe, mindig egyfajta kívülállóként érzi magát (kivéve ilyenkor pl.), ezért is üti le a szúnyogot, tapossa el a pókot a házban, stb. Mit érdekli a vaddisznót, hogy 32 kullancs és még több bolha szívja a vérét, mit érdekli a fát, hogy hernyók hada rágja a leveleit...együtt tud élni vele, ha mégsem, lép helyére új... Mivel ez egy outdoor trip volt, nem is annyira a hely maga(bár gyönyörű volt, a túristautat meg se találtuk, végig az ösztönünkre kellett hagyatkozni), hanem a hely szelleme, kisugárzása és szakralitása az, ami tényleg egy tudatrobbantó forradalommal ért fel, és csak hálát tudok adni istenemnek, hogy nem egy szobában csináltam az elsőt. Mindenkinek tudom ajánlani.
koca |
| | | | |
|
