 |
Bemutatkozás, Help, FAQNarcissos, 2003. április 15.  | |  | | | | |  | |  | | | a rizikofelar nagy szoveg volt
|
| |  | |  |
| | | | | | 238. Vegha | 2003. október 26. 09:37 |
| | | | | | | | Hát, én múltkor kifejtettem levélben, hogy bennem abszolút 0%-os a magabiztosság e téren - pont mióta leálltam : ) Ezért ha most egy olyan helyzetbe kerülnék, amire korábban vágytam, fogalmam sincs, hogy jól döntenék, rosszul, vagy sehogy! Vagyis jósolni sem tudok magamnak. Olyan, mintha közöm sem lenne a fikcióhoz, pedig nagyon is! Éppen ezért állok én is úgy ehhez, hogy "ha" jön az alkalom, úgyis az adott pillanat befolyásai hatására fogok dönteni, addig pedig próbálok minél kevesebbszer morfondírozni rajta, nehogy véletlenül hosszútávon próbáljam befolyásolni magam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Értem, Vegha. De esetemben néhány tényező más. 1. Kényszerhelyzet nem állhat elő (ha csak a törvény elő nem vesz), mert már nem élek együtt a mamámmal. Ilyen módon csakis az én döntésem és őszinteségem szab gatárt vagy nyit teret. 2. Az én mamámnak már nincs annyi ideje statisztikailag. Meg egyénileg sem. Volt már olyan betegsége, amibe bele is lehet halni...
De ettől függetlenül igazad van, hogy előbb magamban legyen 100%-os a dolog. Már ha lehet ilyen. Lehet ilyen? Benned, bennetek 100%-os a dolog? |
| | | | |
| | | | | | 236. Vegha | 2003. október 26. 08:09 |
| | | | | | | Igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy mikor lép már hatályba a rendszabályozás.
bt: szerintem amíg magadban nem tudod 100%os alapokra tenni ezt a témát, addig értelmetlen volna megosztani olyan valakivel, akiről nem tudod 100%osan, hogyan fogja levenni a dolgot.
Engem annak idején egy kényszerhelyzet vitt rá, de az őszinteség sokkal régebb óta noszogatott, pedig tisztában voltam vele, hogy nem fogják megfelelően fogadni a szüleim. De, bizony: szükség törvényt bont. Nagyon fontos volt az egész tálalása is természetesen, az pedig főleg, hogy ne a hülye tinédzser szépítő szándékát lássák a háttérben. Mindezek ellenére a (negatív) reakciójuk egy felől helyre rakta a lelkiismeretemet, másfelől erősen megingatta az irántuk táplált őszinteségemet, mert cseppet sem tűnt úgy számomra, hogy legalább az őszinteséget értékelték volna benne, holott "régi titkomat" osztottam meg velük.
Egy szónak is száz a vége: szerintem várj vele, egyikőtök sem marad le semmi halaszthatatlanról! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siph: Értem. De az csak egy dolog. Teljes valómmal átérezni meg egy másik. Akárhogy is, egyfajta várakozó állásponton vagyok. Úgy értem várom, hogy előbukkanjon a lelkemből egy inherens megerősítés. Mert az éppen most vált világossá számomra, hogy ezzel a drogos-nemdrogos dilemmával csak agyi szinten lehet foglalkozni, és most épp úgy gondolom, hogy a szokásos sztereotípiák és fogalmak mentén nem érdemes ezt tovább rágni. Amiért elgondolkodtatott, az azt hiszem az, hogy vannak hozzám közelállók, akiknek szeretnék valamit mondani. Ha azonban erről a síkról közelíteném meg a témát, azt hiszem kudarc gyanús lenne az eset (vagy legalábbis félő, hogy így túl sokáig tartana bármit is átadni, vagy nekem fogyna el a türelmem, stb.). Azt hiszem vannak olyanok, akik kellően nyitottak, így már a dilemmafázisomban is megoszthatom velük magam, de van akinek az esetében meg kell várnom, amíg már belső konfliktusoktól mentesen tudok nyilatkozni. Ha meggondolom az én esetemben a 3 évvel ezelőtti kultúrsokk (értsd fű használatának élőben első ízben való látása) után még mindig feszegetem saját belső határaimat, amit az előző 30 év felépített...
Ráadásul az ember anyját aggódásból faragták. Kérdés, hogy jó-e neki, ha elmondom? Nekem jó kenne, az világos. De hogyan döntsem el, hogy mi a jobb neki? Ha jobban ismer, de rosszabbul alszik, vagy ha kevésbé, de nyugodtabbak a éjszakái? Néha úgy érzem elpazaroljuk az időt, ami adatott, hogy megismerjük egymást, ugyanakkor az ember nem szereti úgymond feleslegesen megríkatni az édesanyját...
Egyébként azt is kell gondolnom, hogy a fogyasztás dekriminallizálása legalábbis az én dilemmámat nagymértékben lecsökkentené, meg sokkal inkább a kérdések lényegére tudnék koncentrálni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A külső-belső megerősítés az, ami felépíti, alakítja és fenntartja egy ember személyiségét. Bizonyos megközelítésből tekintve, persze. Megszoktuk, hogy megítélhetjük nagykonszenzuális viszonylatban önmagunkat, és ez a társadalmi vagy kulturális konszenzus elég megbízható, és megnyugtatóan kiforrot viszonyítási alapnak szokott bizonyulni. A droghasználat vonatkozásában, főleg az enteogének használatának vonatkozásában sajnos nem áll rendelkezésünkre ez a megbízható társadalmi konszenzualitás. Csak szubkulturális, vagy személyes, kisközösségi, illetve "inherens", szubjektív vonatkoztatás marad. A régi időkben a kisközösségi vonatkoztatás volt az erősebb, ma viszont az emberek nagy része sokkal inkább a kultúrális nagyközösség részeként definiálja magát. Egy szó mint száz, bizony ez totál bizonytalan, légneműbb téma, mint amit megszoktunk. Nehéz ügy. Valahol ez is egy próba, mint maga az enteogén élmény. A jó öreg viszonylatok nem hozzáférhetőek, és így jobban előtérbe kerül az, hogy mi jön elő belőlem, és háttérbe szorul az, amiben eleve benne vagyok. Minden a lélek manifesztációja, és ez a tézis itt jól tapintható valósággá válik. Az önmegvalósító címkézés tipikus valóságépítő mechanizmusa. Ha az embernek kicsúsznak a kezéből a kapaszkodók, akkor nem tudja saját lelkiségét a létbe helyezni, hanem kénytelen megtanulni felépíteni a létet a lélekből. Csakhogy az a felismerés, hogy nem a lét szerint való a lélek, hanem a lét való a lélek szerint, nos, egyszerűen szólván csúnya öngerjesztő parákat termelhet ki, amíg fel nem oldódik a hurok, amiben a lélek szerint való lét szerint való a lélek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [Nahát... egy órája aszondja nem telt el elég idő két hozzászólásom között... gondolom az óraátállás az oka... No hátha most...]
Én még mindig nem egészen értem magát a kérdésfelvetést... pedig már ötödször olvasom el.
Az viszont van, hogy az utóbbi napokban kitört bennem az eredetileg várt, de aztán egy darabig be nem következett belső konfliktus. Akkor én most drogos vagyok? Egyáltalán mi határozza meg? Az hogy mit, hogy mennyit, vagy hogy milyen gyakran? Hogy mire használom? Hogy hogyan befolyásol? És egyáltalán, mi a fenét jelent ez az egész? És nem tévút ez? Phű... Nem tudom, ezen mindenkinek át kell esni? Át lehet egyáltalán esni rajta? Vagy ez már egy örök dilemma marad?
Jó, jó, tudom, hogy ez az egész részben a sztereotípiák miatt van... De van a dilemmának egy inherens része is... Vagy nincs? Csak hiányzik a kellő külső-belső megerősítés (pedig éppenséggel meg is lenne, de mégis...)? Szolgálhat-e (szolgáljon-e??????) ez a fórum megerősítésként?
Mondjatok valamit... (Megér ez egy topiknyitást? Vagy maradhat ebben az eklektikus topikban? Elég frequently asked egy question?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Értem. Nos, ez akkor is drogokkal kapcsolatos oldal, ha csak "tájékoztató", és nem útmutató. És attól még, hogy nem teljesen oké az, ha gyakorlati útmutató, attól még az is igaz, hogy jelenleg bizony a drogfogyasztáshoz való gyakorlati segítséget is meg lehet találni ezen a fórumon. |
| | | | |
| | | | | | 231. Vegha | 2003. október 25. 21:05 |
| | | | | | | Számomra az.
Ha valami parás dolog sülhet ki belőle, akkor drogos oldal, ha meg ellepi a jónép, akkor filozófikus, utat nem mutató; inkább tájékoztató, mintsem szolgáltató...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vegha: én nem értem a kérdést. Bug = fiatalkorú? Másrészt akkor most mindkét oldalon (sötét és reform oldalon) is kevesebb? Vagy hogy is van ez? |
| | | | |
| | | | | | 228. Vegha | 2003. október 25. 17:00 |
| | | | | | | Azért ez elég ellentmondásos, hogy amikor fel-felmerül egy-két bug a daath felhasználói között, akkor a sötétebbik oldalát kell értelmezni, amikor pedig éppen az eget rengető és pozitív változásokat sejtető reformról van szó, akkor meg minél kevesebb drog kerüljön bele.
Most tényleg így van, vagy csak kivetődtek a tudatom polaritásai az oldalra ? : ) |
| | | | |
|
