 |
bad tripmantis, 2003. április 12.  | |  | | | | 49. smelang | 2004. augusztus 10. 14:16 |
| |  | |  | | | | cell, én amin nem tudok elmenni az boss badja, nem rólad gondoltam, de ezzel párhuzamosan nagyon hasonloan gondolom én is. bár abban kételkedek hogy kapok ilyen esetben olyan fogodzokat amik támpontok, az agykontrollos végső valóság filo-jából eredeztetve az elképzelésemet miszerint nincs a végső valóság hogy nincs valóság, vagyis van de mindenkinek az egyéni céljaihoz rendelve ezért ez nem kollektív érvényű, ami ilyenkor segít az tényleg a szeretet, meg az abból fakadó feltétlen bizalom...de visszautalva a feldmár féle hipnozisos kísérletre ilyesztő...pláne pasiknál az évezredesen belevert keménycsávónak-kell-lenni-effektek miatt, meg az állandó hatalmi harcoskodás miatt...de ha ezen tullépsz ami nem nehéz, bár boss beszámolójából ugy csengett le nekem hogy ő nem tudott ezen túllépni...akár szentimentális brutalitásig meg kell győzni akit vállaltunk társnak (és itt nem csak a pszichedelikus szerekre gondolok bármire) hogy bármeddig elmennél érte...a hazaküldés vagy ilyesmi megfutamodás...a szeretetet kimutatni pedig néha nagyon-nagyon nehéz bár a falak különbözőek |
| |  | |  |
| | | | | | 48. cellux | 2004. augusztus 10. 13:27 |
| | | | | | | persze hogy nem, én is segíteni akarok ilyenkor... csak eléggé zavaró, amikor kiderül, hogy nincs semmi alapom segíteni... ugyebár ilyenkor elég jól látszik, mennyire légvár minden, amit a hétköznapi életünkben bizonyosságként kezelünk... pont így ébred rá az ember arra, hogy talán nem ártana valami olyan bizonyosságot keresni, ami nem foszlik köddé attól, hogy az embernek egy kicsit kitágul a tudata...
saját tapasztalatom szerint egyetlen dolog van, ami mindenkin tud segíteni ilyen helyzetben, és az a szeretet... de úgy szeretni, ahogy ilyenkor kell ahhoz, hogy a csomók kioldódjanak... hát nem könnyű...
|
| | | | |
| | | | | | 47. smelang | 2004. augusztus 10. 13:01 |
| | | | | | | off-os:
ahogy feldmár paciensei is inkább megijedtek a kollektív tudattól amikor ráébredtek hogy a másik bennük van és mi a másikban ugy az lsd-ző paciens is megijed saját határtalanságától. igy előfordulhat hogy amikor a másik elbizonytalanodik a te ingoványos bizonyosságod is ugy tünik hogy akár köddé is válhat ezen beparázva nem várható el a felelősségteljes segítség. NADE,hogy tudnál segíteni ha nem is vagy ott. egy segítség kihagyott lehetősége amikor "csupasz idegvégződésként"érezted hogy a másiknak SZÜKSÉGE lenne rád pedig nagy lelki gubancokat szül, éppannyira rengeti meg a világod alappilléreit mint maga a para, mert beeszi magát beléd, hogy a bajban szertefoszlott minden amiben addig hittél, vagy csak azt hitted hogy hittél....
....én ezen nem tudok elmenni, otthagyni valakit egy olyan állapotban mikor a világát sem tudja...nem életkor specifikus sztem.... |
| | | | |
| | | | | | 46. cellux | 2004. augusztus 10. 10:31 |
| | | | | | | [látszólag offtopik hozzászólás következik]
a buddhista szellemi utat hagyományosan három részre (járműre) osztják: hinajána (kis szekér), mahajána (nagy szekér) és vadzsrajána (gyémánt szekér)
a hinajána az első lépés, ez azzal foglalkozik, hogyan tisztítsuk meg és szabadítsuk fel a saját, egyéni tudatunkat... ennek a szekérnek a végállomása az üresség felismerése (hogy minden jelenség lényegi természete az üresség, azaz semminek nincs abszolút önlétezése)
amikor a gyakorlók ezt felismerik, akkor eltűnnek a határok a saját, egyéni tudatuk és a világ között.... felismerik, hogy csak egyetlen tudat van (ez egyenesen következik abból, hogy minden dolog üres - ugyanis ha minden üres, akkor ez az üresség az, amiben minden létező egyaránt osztozik, ez a közös nevező, ami egyként szemlélhetővé teszi a valóságot - nem kell többé fenntartani az elkülönülő "én" illúzióját)
ezután kezdődik a mahajána, ahol ugyanazt csinálják, mint a hinajánában (tudat-tisztítás), de immár nem a saját, lehatárolt, ego-tudat vonatkozásában (mivel az eltűnt a hinajána beteljesítésével), hanem a világ-tudattal. itt jelenik meg a bódhiszattva-ideál: a bódhiszattvák megfogadják, hogy addig munkálkodnak a világ-tudat tisztításán, amíg valamennyi létező (tehát a világ-tudat maga) el nem éri a megszabadulást.
a vadzsrajána pedig ennek a transzcendentális világ-felszabadító tevékenységnek a tökéletességig fejlesztett gyakorlata. a harcos tánca a Buddha-birodalomban.
ezt azért írtam ide, mert a trip során kitágult tudat tulajdonképpen a mahajána ösvényére vezeti az embert, az egyetlen különbség a gyakorló és miközöttünk az, hogy a gyakorló tud segíteni a többi tudaton, mi meg, mikor érzékeljük a közös tudatban lévő káoszt, vissza akarunk menekülni az egó kényelmes egyéni tudatába. amíg nem jártuk végig az egyéni tudat megtisztítását, addig nem sok esélyünk van a kollektív tudattal való eredményes foglalkozásra.
|
| | | | |
| | | | | | 45. smelang | 2004. augusztus 10. 04:21 |
| | | | | | | ja-ja, azzal hogy megnyitod a tudatod nem csak vizualisan fogadsz be mindent boss, egymás érzéseit is átveszitek/átérzitek mintha megnyitnál egy metafizikai/mentális csatit is, mitől vártad hogy megnyugodjon mikor te is ugyanugy paráztál, azt hitted nem fogja érezni rajtad? elvégre egy simán tisztán kicsit zavartabb illetőn is észrevenni a zavart, mit gondolsz mi történik felfokozott érzékletekkel?
sajna viszont átetem már oda-vissza bedworld-on, és azóta is van egy rossz szájíze az egésznek, szóval nem tudom hogy szabadulhatnék. szerintetek, tudom hogy nem volt semmi, de mégis bennem marad az a nyomasztó érzés, vagyis előjön ahogy picit visszaszerzem a kontrollt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem állítom, hogy szakértője lennék a témának, de láttam már varjún karót.
Szóval szerintem az tudja irányítani magát, aki egy badtrippelő mellett is jól van, de vágja a szitut és kezeli. Ez ugyanis a tehhendő.
Egy nem tapasztalt trippelőt nem praktikus magára hagyni, nemhogy badtrip közben!
Egyébként meg szerintem pont ilyenkor tud jól jönni egy olyan tripguide (túravezető), aki pont ugyanazt nyomta ugyanakkor. Szerintem ugyanis így a legjobb az empatikus képessége az emberarcnak, hogy megtudja mi lenne jó a másiknak. És ez bármi lehet. Egy kis könnyű kajától (akár gumicukor) egy feles tequilán át a sétáig a természetben, meg valami földretevősebb zene, esetleg rövid csend vagy akármi. A lényeg, hogy biztos, hogy nem egyszerre és csak akkor ha jót tesz a másiknak. Márpedig ezt érezni kell, jól. Van hogy csak meg kell dumálni a dolgot. Nagyon tetszik pl. az "Én csak melleket látok" szöveg :-) Ezerszer jobb mint egy nincs ott semmi. A mell meg beválik. Legalábbis ha engem láttok badtrippen akkor mondjátok, hogy mindenhol mellek vannak! Akarom! :-)
Egyébként szerintem Feldmár Adnris könyve elég jó útmutató a magunk megértésének egyik oldalához. Amióta olvastam másképp állok a hányáshoz, meg a saját testemhez és annak egyéb outputjaihoz. Nem mintha elötte gátlásos lettem volna, de azért jó az embernek békét kötnie saját magával.
Meg hát alapmű a Bigáék féle LSD FAQ:
"Ne félj a hallucinációidtól. A tied mind." :-) |
| | | | |
| | | | | | 42. maaf | 2004. május 10. 11:47 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello!!!!
Felölem is a béke az úr bocsi csak kicsit kiugrott a hajam.
nincs harag. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 34.neked egy jo brutál badtripet kivánok hogy tapsztalj |
| | | | |
|
