 |
bad tripmantis, 2003. április 12.  | |  | | | | |  | |  | | | mar nem tudom mit csinaljk, hat ide irom a problemamat.
5 napja probaltam ki eloszor a papirt. elotte mar joparszor gombaztam, es mivel ugy tunt gyenge a cucc, hat nem vigyaztam. vegulis a gombahoz kepest ugy ereztem semmi volt az egesz, de a trip alatt egy olyan elethelyzetbe kerultem, ami megoldhatatlannak tunik. ugy erzem ez miatt a dolog miatt leallt az agyam, keptelen vagyok barmire fel percnel tovabb figyelni, nem tudok dolgozni, tanulni. ha beszelnek hozzam csak a mondat elso par szavat hallom. ugy erzem bennem maradt az anyag, de ha a problemara megoldast tudnek talalni tulajdonkeppen nem lenne semmi bajom. keptelen vagyok iranyitani a gondolataimat. egyszeruen mindig arra kell gondolnom, hogy minden ami voltam elveszett. az ember akit annyira szerettem, hogy eletemnek ertelmet adott, szenved. es nem segithetek rajta. es egyfolytaban csak ez jar a fejemben, hogy ez az illeto szenved es a sajat eletemmel nem vagyok kepes foglalkozni. elvesztettem a kepesseget, hogy a sajat gondolataimat iranyitsam. csak ulok folyton kikapcsolva, mindig ott vagyok es hallom a szavait, erzem azt a vegtelen szenvedest. azta varom csak hogy aludjak, mert amint felebredek egybol egy fajdalom hasit a testembe, ami lehet az operaciotol is, de ugy erzem azert van mert amint felebredek ez az elso gondolatom, aztan a masodik is es ez tart egesz nap amig el nem alszok. azt hiszem a nickem nem jo vicc volt. tudom, hogy a problema valodi, probaltam mar magamat meggyozni hogy csak en latom ezt igy. de hiaba, azokat a siro szemeket nem tudom kiverni a fejembol. nem tudom elkepzelni, hogy ugy eljek tovabb hogy nem segitettem. de azt is tudom, hogy nem tudok segiteni. |
| |  | |  |
| | | | | | 59. Sparks | 2004. szeptember 10. 15:04 |
| | | | | | | | Nekem is kivették 8 éves koromban. Most, hogy elolvastam feljöttek az emlékek. Már tudom miért utálom, ha a számba akar nyulni valaki... Mondanom sem kell, nem altattak engem sem. Kegyetlen ez a világ :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Hát nem irigyellek hallod! Lényeg, hogy túlélted...
Nekem kikapták kiskoromban összes mandulámat, igaz, hogy altattak és az úgy nem durva. Kaptam valami kúpot (lehettem 6-7-8 éves) aztán elkezdtem jól érezni magam. Anyám aki ült mellettem végighallgatta, ahogy leírom neki az állapotomat. Milyen furcsa, minden vicces és olyan álomszerű!
De a legjobb, hogy én a nyugtatóktól nem benyugszom, hanem felpörgök mint állat. Vittek toloszékben, mert rottyon voltam, én meg mindig fel akartam kelni és menni! (persze visszaestem)
Aztán jött az a büdös maszk, előtte paráztam, hogy nem fog hatni meg fölébredek műtét közben, de szerencsére nem. Aztán műtét után még egy boaaaaaa és a torokfájás... Mindenesetre érdekes volt. Azóta egyszer egy hosszabb repülőuton (amcsilandbe) kaptam altatót anyámtól, hogy tudjak aludni (nehezen alszom el mozgó dolgokon, meg amúgy is[valami tipp elalváshoz?]) szal ott mivolt? Ülök erre érzem, hogy nekem mozognom kell. Előttem persze a szék és én nekinyomtam a lábam ettől meg majd megőrültem, hogy nincs helyem! (amúgy lett volna csak mivel nekinyomtam így szar volt) Aztán inkább felálltam és nem aludtam végülis!
Ennyit erről! :) |
| | | | |
| | | | | | 57. Ákimáki | 2004. augusztus 24. 11:23 |
| | | | | | | Nekem 3-4 évesen vették ki mindkét mandulámat,
az egyetlen emlék: Az arcomra húznak egy fekete maszkot... |
| | | | |
| | | | | | 56. jegHegy | 2004. augusztus 24. 02:14 |
| | | | | | | | hat jobbulast, Nargile. en 6 evesen estem at a dolgon, es szerencsere nincs tul sok emlekem rola. de azt tudom hogy NAGYON fajt. |
| | | | |
| | | | | | 55. Nargile | 2004. augusztus 23. 22:16 |
| | | | | | | Volt egy bad trip élményem múlt csütörtökön, kivették a torokmandulámat. Egyesek szerint rutinműtét - ők általában nem estek túl rajta, vagy legalábbis nem felnőttkorban. Szerintem elég durva bad trip, ráadásul drogélmény és tudatmódosulás is van benne jócskán. Csak erős idegzetűek olvassák el.
Az egész azzal kezdődik, hogy belenyomnak a fenekedbe egy nagy adag ataraxot (nyálazás ellen) és szeduxent (nyugtatónak), aztán várhatod a hatást. Amikor kellően eltompultál és kiszáradt a szád, akkor bevisznek a fertőtlenítőtől bűzlő műtőbe, ahol minden zöld, kivéve téged, aki fehér arccal, ostobán vigyorogsz mindenkire. Csak akkor kezd felmenni kicsit a gyomorideg, amikor a műtőr kipakolja eléd a szikék és fogók azon kollekcióját, amihez képest a középkori inkvizíció kínzókamráiban használt eszközök kutyafüle. Jön a doktor, befújja a szádat lidokainnal (már megint egy drog!), aztán megvárja, amíg elzsibbad a szád. Onnan tudja, hogy elzsibbadt, hogy már nem bírsz normálisan válaszolgatni a kérdéseire a munkádról meg a családi életedről, és akadozik a nyelved.
No, akkor neki is lát nyomban, beszúrja a lidokain-injekciókat a torkodba. Elég pokoli érzés, az adrenalin fölmegy az agyadban, pulzus szintén föl. Érzed, ahogy a tű beledöf a torkodba, és majd szétfeszít ahogy belédpumpálja a szert, mindkét oldalra négyet-ötöt. Aztán jönnek a kések meg fogók. Azt hiszed, ennyi lidokain után már semmi nem fog fájni. Hát nem a fenét... Legszívesebben üvöltenél, ahogy ráncigálja a manduláidat, mintha a torkod szakadna ki a helyéből. Először az egyiket. Miután kint van, jön az érfogó, és elköti az ereket. Elég kellemetlen, damilok lógnak ki a szádból, közben a véres nyál meggyűlik benne... Aztán jön a másik...
Na mindegy, nem részletezem tovább, annyi biztos, hogy egészen különleges tudatállapotokba kerültem a műtőben.
Ráadásul a gyógyulás két hét, az első napok intenzív fájdalom, csak fájdalomcsillapítókon élsz. Algopirin, kataflám, panadol. Mindegy, csak ne fájjon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Anti-félelem technika
Szerintem nagyon hatásos, ha az ember mindenkinek boldogságot kíván. Érdekes hatása van a tudatra ugyanis mint minden mást ezt is visszakapjuk. Én ezt szoktam kívánni:
Minden lény legyen boldog és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen mentes a szenvedéstől és annak okától!
Minden lény tapasztalja a legnagyobb boldogságot, mely minden szenvedéstől mentes!
Féltékenység ellen pl jó annak tárgyából sokat kívánni a másiknak. Partnerkapcsolatban pl ezer szeretőt kívánni párunknak és egészséget, hogy élvezni tudja.
Aki nem hiszi járjon utána! Lehet kipróbálni a fentieket, nekem bevált.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot!
CFP |
| | | | |
| | | | | | 53. Ákimáki | 2004. augusztus 10. 21:25 |
| | | | | | | "bízni kell, hogy a halál után újjászületünk... és ugrani..."
Te nem annak ez elhíresült tízemeletetrepülő amerikai LSD falónak a reinkarnációja vagy véletetlen Cell? : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello!!!!
45.ne agodj nekem is ugyan ez volt.egy darabig viszont egy idö után megkell tanulnod uralkodni a gondolatok és az érzéseken.ha erre nem vagy képes szeritem hagyj fel a szerekel.ha valaki eljutt erre a pontra hogy már parázik belüröl az nem jó akkor ugy is csak a flash is szar lessz.meg nagyobb esélyel bomlik meg a tudatod de mondjuk ez egyéni vélemény.én ezek a szakaszokat saját magamon tapasztaltam.szerencsére áthiddaltam és persze nem ugy hogy abbahagytam. |
| | | | |
| | | | | | 51. cellux | 2004. augusztus 10. 14:21 |
| | | | | | | ennél sokkal trükkösebb szerintem
az igazán durva helyzetekben meg kell halnod a barátodért... elegánsan átcsusszanni a sátán segglyukán... az alapvető para csak a nullponton oldódik ki, ha oda nem tudsz valahogy bemenni, akkor csak a takargatás marad, mint lehetőség (visszatolni valahogy randa fejét a dögnek a megnyilvánulás határvonala mögé)
bízni kell, hogy a halál után újjászületünk... és ugrani...
(de lehet hogy nem, csak most ez jutott eszembe)
|
| | | | |
| | | | | | 50. smelang | 2004. augusztus 10. 14:18 |
| | | | | | | és eddig bármilyen irányban indultam, agykontroll, vallási-tanok, ezoterika, spirituális világ mindenhol alapként figyeltem meg a SZERETET-TANOKAT, de ezen kicsit mintha mindenki átsiklana, pedig anélkül nem megy még magunkkal szemben sem...nemhogy másokkal
|
| | | | |
|
