 |
bad tripmantis, 2003. április 12.  | |  | | | | |  | |  | | | Skinnerd:
Ez úgy hangzik, mintha a tripjeiden bújkálni próbálnál ez elöl a dolog/érzés elöl (gitározással és egyéb "szórakozással"), de nem tudsz. Ha ennyira szervesen be van építve a teredbe - sok inger aktiválja és érzelmileg fontos neked - akkor szembe kell nézni vele. A trip azért kell, mert összezavarja azt a mechanizmust, ami folyton vissza próbálja nyomni a tudatalattidba a legfontosabb - esetleg fájdalmas - megoldatlan dolgaidba való belegondolást.
Talán érdemes lenne a legközelebbi, alapos önfelkészítés utáni tripet csakis e dolog megoldásának szentelni. Szerintem tud produkálni egy szolid, nem túl látványos "megvilágosodást", amit esetleg azonnal fel se fogsz megoldásként, viszont a késöbbi javulásodból visszakövetkeztethetsz majd, hogy a felszín alatt megtörtént a kívánt változás. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ma meg már ma van. egy újabb nap a saját életemben. szép vagyok és kipihent, a látásom egy saséval vetekszik (vajon miért? :), a hűtő tele van rántott hússal és fincsi sörrel. délután megyek moziba néhány barátommal, akik szeretnek engem - pont annyira, amennyire ezt meg merik engedni maguknak. nekik kábé a hatodik - és egyben utolsó - szívásuk végződött magzati pózban fetrengéssel. (szerintem őket se nagyon szerették a szüleik.)
de mindegy is. az említett gombázás után úgy éreztem, sikerült előrelépnem a szeretetlenség-komplexusom kezelésében (és ennek konkrét eredményét is látni véltem). de ennek a tegnapi élményem ellentmond. jól vagyok (amennyire ezt a szocializációs szintem megengedi), de itt érzem a gyomromban, hogy valami, aminek ki kellett volna oldódnia, nem oldódott ki. már azzal is, hogy tudom, amit leírok, édeskevés a belső élményeimhez képest. és nem akarom, hogy elfojtásaim legyenek belőle.
de attól tartok, mégis az lesz, ha nem sikerül kezelnem és az életem tapasztalatai, valamint a daath-ról és egyéb helyekről érkező infok folyton abban erősítenek meg, hogy ezen igenis a megfelelő módon csinált trippezés (is) tud segíteni. (mint ahogy eddig is segített. ez messzire vezet, én sem a cucctól várom, hogy örökre boldog, fiatal és persze sikeres legyek :), de abban azért hiszek, hogy a lelkemnek épülésére hathat.) úgy nézem, hogy a következő lépésben muszáj lesz emelnem az adagot. ezt a jelenlegi állapotomban nem merem megtenni, pláne, ha nincs mellettem kompetens személy, de annak nem látom értelmét, hogy laza dózisokon parázzam össze magamat.
igyekeztem teljes lenni - nyilván nem lett az, ami megint csak nem véletlen. nem feltétlenül tanácsot várok, de annak örülnék, ha releváns élményekkel, ismeretekkel rendelkező valaki megírná a véleményét mindezekről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a hívása előtt épp a parkban röpködő galambokkal beszélgettem, de az az agresszió, ahogyan rámripakodott, kb. úgy ért, mint a rajzfilmekben, amikor valakit fejbekúrnak egy palacsintasütővel. tudatosan megvolt, hogy ő ezt másként éli meg és ez kizárólag az ő baja, pláne hogy fingja nincs a dolgokról (más kérdés, hogy előre ki kellett volna húznom a telefont), de abban a hiperérzékeny állapotban csak feltépte a múltkori sebeimet. a hangulatom 180 fokos fordulatot vett és kezdtem elsüllyedni abban az iszonyatban, hogy nem szeret senki és nem is fog soha. átfutott rajtam, hogy fölhívok valakit, de hamar rájöttem, hogy ezzel csak rosszabb lenne, mert akkor és ott ez kizárólag az én állapotom és baromira senkinek nem lenne kedve és képessége ezt telefonban kezelni és nem számíthatok olyan reakcióra, amilyet szeretnék. ez megerősített egy kicsit. addigra ismét magzati pozícióban hevertem a földön (ami meglepően zselés állagú volt :), de sikerült összeszednem magamat annyira, hogy ágyba feküdjek és kvázi elringassam magamat néhány kedves hangulatú zene kíséretében. kicsit sírtam is. az volt a jó, hogy mindazt a pluszt, amit a gomba adni tudott, sikerült rávinnem erre a lelkiállapotra és így valamennyit meg tudtam adni magamnak abból, ami akkor hiányzott. ez aztán az elkövetkező hetekben is éreztette a hatását, csomó baráti kapcsolatomat megerősítettem, le nem fagyott a mosoly a szájamról stb.
aztán most az történt, hogy egy haverommal elmegyünk a jövő héten partyzni és jobb híján (meg egyébként is :) woodrose-t akarunk (ha még egyáltalán akarunk :) enni. tapasztalataim birtokában azon voltam, hogy egy teljes csomag (11 mag) talán sok lenne, úgyhogy tegnap délután nekiálltam kipróbálni, mit lehet elérni mondjuk egy fél adaggal (6 mag).
persze az lsa az lsa. beütött, mint a huzat. nyilván nem annyira erősen, igazából nem is hallucináltam szinte semmit, de nagyon ott volt ez a jó kis trippes hidegrázás, ahogy a gerincemen felkúszik. ebben élvezkedtem, gitározgattam meg ilyenek. amikor már egy órája ment és elérte a szívemet, pánikba estem. ismét egyedül voltam ezzel az őrjítő sugárzással. és nem szeretett senki. (és nem is fog soha. :)
nem tudom, ismerős-e valakinek ez az őrlődés, amikor rajta van a cuccon, de igazából nem tud vele mit kezdeni, mert nincs tárgya. ráadásul sokkal inkább józan voltam, mint a két korábbi esetben. így persze épp annyival kevésbé voltam rosszul, mint amennyire nem sodorta el a tudatomat. kevés. ismét eljutottam a góchoz, amivel már kétszer is meg kellett ütköznöm, és nyilvánvaló volt, hogy ez a fél adag nem elég ahhoz, hogy kinyissa, ugyanakkor baromira fájt. ott voltam azon a már ismerős határon, hogy elveszítsem az önkontrollomat, de nem jött össze. nem akartam dajkálni ezt a gubancot, úgyhogy nagyon parvenü módon a trip 3. órájában xanax-ot vettem be. (azért van xanaxom, mert amikor az államvizsgám előtt 2 hónapig táppénzcsaló voltam, az orvosnak muszáj volt felírnia valamit. :) ettől kicsit sikerült elbóbiskolnom, talán egy órára. aztán pokoli kétségbeesésre riadtam fel. de a következő xanax már segített és egész jól aludtam tőle, vicces és kalandos álmokkal.
folyt.köv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hadd dobjam már fel egy kicsit ezt a topikot, ha lehet itt egyáltalán feldobásról beszélni :)
azt hiszem, sikeresen bejutottam egy olyan spirálba a trippelgetéseim során, aminek a középpontjában a trip mint olyan kozmikus magányossága által a személyemben előhívott iszonyatos szeretethiány áll. és ezzel most nem tudok mit kezdeni.
kezdem azzal, hogy világéletemben egyedül fogyasztottam minden ilyesmit, nem számítva a régi szép időkben gyakori, most már inkább alkalmankénti cimborális füvezést. lsd-t egyetlenegyszer toltunk kettesben, különben egyedül. néha minimálisan zavart, hogy nincs kivel igazán megosztani akkor és ott (akár ha úgy volt, hogy én tépve, mások meg józanul voltak jelen, s én rajtuk moziztam), de amúgy feltaláltam magamat: zenélgettem, filmeket néztem, elmentem kiállításokra stb. szóval alapból nem volt gáz, hogy egyedül vagyok.
aztán történt az a másnaposságra való kemény rárózsázásom, amint a 117. sz. hozzászólásom nem is tud eléggé érzékeltetni. utólag is azt hiszem, akkor abból nőtt ki a para, hogy aludnom kellett volna, de persze azt sem tudtam, hogy kell. :) iszonyatosan kívántam, hogy valaki öleljen át és elbújhassak valamiféle anyaméhben, de természetesen senki, aki józan, nem tudta volna nekem megadni azt a feltétel nélküli szeretetet, ami a lelki tipródásomat biztonságos keretek közé helyezhette volna. hiába hívtam át - abszolúte jobb híján - az exbarátnőmet, majd az ő pánikba esése után az anyámat (mivel tudtam, hogy legalább ebben számíthatok rájuk), nem kaptam tőlük mást, mint hogy ott rángattak meg adták nekem a jobbnál jobb tanácsaikat, amivel csak azt érték el, hogy még kétségbeesettebben nyüszítettem a földön fetrengve (elképesztően szar volt). persze ezért nem hibáztathatom őket. bár könyörögtem, hogy ne csinálják, de hát ki hallgat rám, ha olyan állapotban vagyok, mint akkor. ki hiszi el, hogy tetszik, nem tetszik, akkor is az enyém az irányítás és abban a helyzetben nem lehetnek nálam okosabbak.
ez mind elég kemény volt, de azzal, ahogyan egyik pillanatról a másikra (kb. 6 óra után, kiadós hányás keretében) sikerült újradefiniálnom a valóságot és megkapaszkodni saját tengelyemben (így, ahogy mondom), pozitív kimenetelűként könyveltem el. mindegy, ez talán nem ide tartozik. a lényeg, hogy kb. 1 hónapja trippeztem legközelebb (saját termésű gombával, kipróbálás céljából). kurva jó volt. épp a csúcson voltam és fájt az oldalam a röhögéstől, amikor felhívott a jó édes anyám valami banális hülyeséggel, amire én csak éktelen kacajjal tudtam reagálni. :) no, erre el is kezdett hőbörögni, hogy "kábítószereztél? milyen kábítószert fogyasztottál?" és "rádküldjem a mentőket? rádküldjem a mentőket?" (így, kétszer). ezt sikerült értelmesen kezelnem, mondtam neki, hogy ne aggódjon, meg tán nem ezzel kéne foglalkoznia, meg hogy azzal ne legyen már baja, hogy most épp tök jól érzem magamat.
folyt.köv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csáócsáó:
Persze hogy érdekel minket, és örülünk hogy már minden rendben :) !
S á M á N:
Nyilván egy trip sokban függ többek között attól is hogy éppen aktuálisan milyen gondolataid vannak (jutnak eszedbe). Nyilván a "negatív" gondolatok "negatív" írányba viszik a trippet. De mint ahogy Cauldfield is mondta nem véletlenül jöttek elő ezek a dolgok. Ezen én a helyedben elgondolkoznék! Egyébként meg a gomba nem szórakozásra való! Az ilyen 5g+ dózokat pedig főleg nem szabad játéknak tekinteni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem akkor már inkább jobb lett volna ha badtripeltél volna. az hogy miért vagy olyan szarember, miért baszol át másokat, miért nem tiszteled a szüleid, stb - ezek hülyeségek voltak? biztos, hogy nem voltak azok, ha egyszer ezt dobta a tudat.
de olvasom te szórakozásból használod, kár hogy mellette kizárod a komolyabb személyiségfejlődés lehetőségét. én még gombát nem ettem azért, hogy jól érezzem magam. de ha neked jó az magában, hogy szimplán kész vagy, és "egy villanykörtét nem tudsz becsavarozni", sőt, ebben a helyzetben ez a gondolat hogy ezt akartad még meg is nyugtat, akkor biztos jó.
miért vagy te sámán?
a 148.as hozzászólást meg aranyba kéne foglalni, kerettel mindennel kirakni a daath-pe/r(e)cepció várószóbája falára. mert ez az a dolog, ami miatt részemről nem lehet simán napirendre térni a pszichedelikumok elől, elintézni őket annyival hogy áh, drogok, szétcsapnak, hallucináció, illúzió, biokémia, stb.
ez az egész dolog alapjában arról szól, amit csáócsáó leírt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok, szeretnék én is néhány gondolatot hozzá fűzni az elöző hozzászólásokhoz. Több féle képpen és módon használható fel a kalapos lehet valaki szorakozásból használja lehet hogy önmegismerésböl vagy hasonló céllel. Mi mindenkép szórakozásból. Alkoholt tényleg nem helyetesíti de szerintem nincs is olyan szert ami helyetesíti egymást. Mindegyiknek meg van a sajátossága szerintem. Nekem előfordult félig meddig bad trip de én azt mondom hogy nem létezik bad trip most lehet sokan
ellentmondanak de ha abba a helyzetbe vagy akkor olyankor célszerű jó dolgokra gondolni. Én is csináltam hülyeségeket 6 és fél grammot egyben megenni. Abba a pillanatban nem volt jó élmény mert állandóan kattogot az agyam mindenféle dolgon pl hogy miért vagyok ilyen szar ember miért baszok át mindenkit miért nem tisztelem ugy a szüleimet miért hazudok sokszor barátaimnak és azoknak akiket a legjobban szeretek. Úgy éreztem mintha megőrülök és fulladozni kezdtem és éreztem hogy fujódik fel a testem biztos érezte vki olyankor hogy vmilyen szinten köti a vizet és olyankor ugy érzi magát az ember mint ha zseléböl lenne. Eszembe jutott hogy nem létezhet hogy bad trippem van. Elkezdtem jó dolgokra gondolni hogy milyen szépek voltak a régi idők és stb. Meg mondogattam magamba hogy ezt akartam és megkaptam kész vagy és ez jó.Onnantól kezdve ez volt a legjobb élményem. Azóta nem hiszek a bad trippekbe. Ha hiszel benne akkor megfog történni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Örülök,h sikerült viszonylag őrzött körülményeket és felkészülést kapnod. Jobb tegnap egy badtrip, m holnap! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csáócsáó:
Gratula a sikeres pszichedelikus önpszichoterápiához.
Boldogabb Új Életet Kívánunk! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok,
Újra jelentkezem, nagyon köszi azoknak akik írtak, tényleg sokat segítettetek. Nem tudom, hogy érdekel-e titeket, de azért beírom mit sikerült leszűrnom az egészből. A trip után következő 3 hónapban összeomlott a szépen felépített világképen, mintha egy újszülött lettem volna semmi kapcsolattal ahhoz ami 17 évig voltam,pánikrohamok(hányás, remegés,félelem) gyötörtek minden nap, féltem a napkeltétől és a napnyugtától és úgy globálisan mindentől. Nem voltam biztos benne, hogy valóban létezem és ha holnap felkelek egyáltalán én leszek-e még az vagy megváltoznak a molekuláim és valaki teljesen más ember(olyan volt mintha minden nap meghaltam volna). Aztán próbáltam kapcsolatot teremteni a trip előtti "énemmel", egy nap felkeltem megnézni a Family Tiest mivel imádtam Michael J. Fox filmjeit és hirtelen megvilágosultak a dolgok, sikerült kibőgni magam. Azért volt minden mert egy a mintacsaláddal teljesen ellentétes környezetben nőttem fel(mint legtöbbünk). Nem volt kirándulás, nagy beszélgetések, bográcsozás, nyaralás, gyerekszoba, mesemondás, tesó, de volt lelki terror, egyedüllét, nagy verések a semmiért stb. Ezért lettem geek, szocfóbos, ezért jutottam el a pszichedelikumokhoz. Ez előtte meg sem fordult a fejemben, de mostmár le tudom vezetni az egész folyamatot. Az egész nagy megkönnyebülés volt Rájöttem, hogy csak úgy hozhatom helyre az elbaltázott gyerekkort ha nekem is lesz családom ahol mindent másképp csinálok mint az apám, pedig előtte mindíg írtoztam a gyerekek gondolatától. Az is az megdöbbentett, hogy mennyit vétettem Isten törvényei ellen. Valószínűleg igaz amit lentebb írtatot, hogy a legrosszabb trippekből lesz később a "legjobb".
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát érdekes egy stuff az tuti, ahogy leírtad az egészet minden szép fokozatosan kirajzolodott előttem, a plész, mberek meg minden. ilyen helyen és társaságban én tuti nem ettem volna. nekem is van hasonló társaságom,akikkel elég ritkán mítingelek,de eddig eszembe se jutott,h náluk gombázzak, még tán a fű se.
kiba sok volt szerintem a zavaró tényező, meg ez az egész olyan már, alapból kissé meseszerű,valótlan..főleg ilyen párizsos dolgok. gomba ezeket még jobban kihozta, felszínre hozta..
én vhogy úgy vagyok vele,h gombázni max 2-esben 3asban, nagy ritkán 4esben. ekkor pont annyi külső inger ér, ami pont oké. de ennél több infó már szabályosan fáj...
érdekes ez a20 perc után befolyás, aztán másfélóra után end, soXor éreztem én is olyat, vagy inkább úgy mondom; legtöbb gombás cuccnál ez volt nálam. aztán időnként, a semmiből képek, benézések s újra normál állapot. a gombatrippek 90%-a nálam ilyen. a maradék 10% folyamatos, intenzív, igaz ezeknél az adagok is nagyobbak voltak |
| | | | |
|
