 Kategória:
Filozófia 
Létrehozó: Nomad
Létrehozás ideje: 2003. április 11.
Utolsó hozzászólás: 2009. augusztus 18. |
| |
Érdeklődés: 7464 letöltés
19 hozzászólás |
| |
|
|
Pszichedelikus anyagok fogyasztásának erkölcsi vonzataiNomad, 2003. április 11.  | |  | | | | 19. jinzo | 2009. augusztus 18. 10:21 |
| |  | |  | | | Üdv!
Hát az erkölcsöt sosem értettem igazán,de ma reggel ugy ébredtem,hogy ez alatt a másfél év alatt miota nem szivtam és nem fogyasztottam mást sem a lelkem elkezdett halodni.Már annyira közömbösnek, fantáziátlannak és üresnek érzem magam belül amitöl egyre jobban utálom magam.Asszem minden életmód és felfogás kérdése igy az erkölcs is ugyhogy ma véget vetek a földönjárásnak és egy kicsit a magasabbra emelkedem.És másokra hagyom a moralizálást.... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "a drogozás mekkora bűn Isten szemében, "
:)))
győzz meg erről egy tunguz sámánt...
bár a szibériai sámánok is úgy tartják, hogy a drogok használatával transzbaesni a samanizmus valamilyen szintű hanyatlása...
a szkítáknál meg némi iráni törzseknél is leírták, hogy amikor a halottat utolsó útjára kísérik, a parázsra kendert dobnak és a törzstagok belélegzik a füstöt, és elkísérik az elhunytat...
meg ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | 17. Bence | 2005. február 25. 09:08 |
| | | | | | | Amikor ezt a topicot létrehoztam, épp valaki arról oltotta a Daath-t , hogy a drogozás mekkora bűn Isten szemében, csak épp valami teljesen más topicban offolt. Mire pedig csináltam ezt, hogy ne abban oltson, már elkészült egy bűn-drogok-vallás topic, úgyhogy ott lett folytatva. Ez pedig elfoglalta méltó helyét a süllyesztőben.
De legalább annyi itt is látszik milyen kibaszott körülményesen szoktam fogalmazni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bázzeg, ettől a topictól kicsit fekszem. Erkölcsi vonzatok? Ne vicceljünk kérem. Milyen erkölcsi vonzatai vannak, ha elolvasok egy könyvet? Vagy ha zenét hallgatok? A pszichedelikus anyagok a TERMÉSZET részei. Amit Isten teremtett, nem azért teremtette, hogy ne használjuk:) Vagy akkor az ördög teremtette. De ő is használatra;)) Mindegy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem ebbe a topicba nincs mit írnom, csak gondoltam aktualizálom 2005. elejére, amikor o.v. magyar politikus pályinkán nevelkedett tanácsadói hatására -is- kijelenti, hogy mindenkit meg kell büntetni aki kábítószereket használ, mert az a személy az ördöggel paktál.
punktum.
(o.v. állítólag nem fogta ki ugyan az aranyhalat, de még angliai ösztöndíjának idején megnyalta egy varangyosbéka hasát, amit egy rabbitól kapott, és akkor jött kívánhatott, s lett így magyar úr.) |
| | | | |
| | | | | | 13. _ID | 2003. szeptember 28. 13:31 |
| | | | | | | Szerintem ez elvek kérdése. Mindenki maga tudja mire van szüksége. Vannak akiknek olyanok az elveik, hogy nincs mellettük szükség az egora.
ID |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igaz, hogy az egonk bezár ebbe a világba és abszolút önös érdekekért működik, az is, hogy több vallás szerint egy Aranykor után elkövetkezett tásadalmi változás, tudatosuló és önző élet legfőbb mutatója és eszköze, viszont egyénileg visszatérni egy olyan ősi állapothoz, ahol az ego ismeretlen, szükségtelen dolog...szerintem ma már értelmét vesztette. Legfeljebb tömegesen tudnám elképzelni, és úgy lenne valami értelme, egyénileg már céltalan...Miért dobná el az ember magától azt, ami a mai világban segíti? Ha sikerülne levetkőznie, akkor sem értené meg, miért jó ez neki, hiszen állandóan visszaüt majd, mivel a külvilágban az ego hiányát érezné. Talán pesszimista vagyok, vagy rosszul látom...meg mostmár kicsit offtopic a dolog:) sorry |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cauldfield, részben egyetértek Veled..az ego számomra is inkább vmi negatív dolgot jelent, pontosabban egy eszközt ahhoz, hogy fenntartsam magam, meg van ennek is a szerepe. Viszont az "ego-loss"-t nem hiszem, hogy úgy kéne elérni, hogy az ember mondjuk tripezésnél érzi, hogy vmi alól felszabadult vagy valamit sikerült levetkeznie, sem nem úgy, hogy szépen lassan elhagyja. Mivel az ego is ugyanúgy természetes dolog, mint a legbelső lényegi, lelki jellemzőink, ezért sztem az ego-vesztés folyamata során a lényeg az lehet, hogy megőrizzük az egot, csak egyszerűen megtanuljuk "lehalkítani", és némileg alá tudjunk merülni a tudatalatti világunkba anélkül, hogy ez az önfenntartó funkció beleszólna a gondolkodásunkba az adott pillanatban. "Elveszteni" az egot nem lenne értelme, viszont folyamatosan fenntartani magunkban azt az önműködő érzetet, ami segíthet elszakadni olykor tőle, annál inkább. A hagyományos értelemben vett ego-loss számomra olyan, mintha a saját természetem tagadnám meg...lehet, bár nem hiszem, hogy azért, mert túlzottan erősen munkál bennem, inkább mert elfogadom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az egószámomra sem azt jelenti amit leírsz doodoo, én az egómra pont, hogy azt gondolom, azok amik nem tartoznak igazán hozzám, csak abból fakadóan jöttek létre, hogy ebben a világban élek, és érdekei vannak, amik nekem igazából nem lennének. nehezen tudom most kifejezni magam, főleg most, :-) de szerintem pont az egó az számomra, ami nem engedné hogy egységet érezhessek. egyértelműen negatív dolog számomra, bár lehet tényleg hogy sose leszek "egyedül", és ez talán így jobb is nekem.tán.nem kizárni akarom az egóm, annak nem lenne értelme, hanem egy hosszú séta során elpotyogtatni szándékszom, nem harc hanem egyfajta pozitívan megélt megtisztulás folyamán. hülyén hangozhat netán, én most nemtudom.
amit leírtam (kiismertem, legyőztem az egómat) az csak egy dolog volt ami egyszer volt velem és azóta oltom magam ilyesmivel, de mint írtam akkor is rájöttem, hogy nem úgy történt. azért érdekes volt.
azon gondolkodum, lehet, hogy uyganarról beszélünk, csak számodra az egódat történő megértést, "teljes eggyéválást" érted úgy, mint én az egó nézópontom szerinti elvesztését.
talán csak nézőpont kérdése.
juj de megy az agyam. mintha az egó mint isten tükörképe topikba írogatnék.
|
| | | | |
| | | | | | 9. Nomad | 2003. április 15. 10:55 |
| | | | | | | doodoo:
"A két dolog (triptudatos tudatállapotváltozás) nem egyenértékű"
Teljesen igaz, sajnállom, hogy rosszul fogalmaztam, ezt úgy értem, hogy mind a kettővel ugyanoda is el lehet jutni.
Az egot én úgy definiálom, hogy ami akar bennem. Nekem ezért az ego semmiképpen nem lehet azonos önmagammal. (jelenleg igen de ezen változtatni AKAROK?) |
| | | | |
| | | | | | 8. doodoo | 2003. április 15. 10:20 |
| | | | | | | Sziasztok!
Nomad:
"Viszont másfelől az is igaz, hogy nekünk itt magyarországon milyen lehetőségünk van arra, hogy mondjuk tudatos tudatállapot-változtatást tanuljunk..."
A két dolog (triptudatos tudatállapotváltozás) nem egyenértékű. Nem lehet egyikkel a másikat "kiváltani", ahogy a völgyben és hegygerincen való utazás is más. A cél lehet ugyanaz, de azt nem szabad a módszerrel összemosni.
Pl. meditációval és LSD-vel más-más dolgokat és más-más "távolságból" lehet megnézni. A tanulás (vagyis a látottak befogadása) pedig az ego saját módszere a falak tudatos leengedésére avagy felhúzására.
Cauldfield:
"szerintem ez utóbbi is nagyon hasznos és érdekes tud lenni, egy ideig az egódat vizsgálod, ismered ki, aztán miután kiismerted-->félrerakod, és való önmagadat kezded megismerni."
Nagyon sokszor előkerült már ez az "ego"-téma.
Számomra az ego, amit én parasztosan csak "én"-nek szoktam hívni, ideális esetben azonos az "önmagammal". Ha már megismertem az egomat, akkor nincs mit "félrerakni", mivel akkor önmagamat ismerem meg.
Az ego tanulásának egyik fázisa, amikor az "én" válogat -> dönt, hogy mit tart "én"-nek és mit "nem-én"-nek. Egyszerűnek látszó dolog, mégis ez nem megy nagyon sok embernek, vagy csak részlegesen, egyes életterületekre tudja alkalmazni, amiből szintén csak eltolódás lesz.
E "válogatás" eredményeképp alakul ki az-az igazi ego, amiből lehet fejlődni. A félreértés ott kezdődik, amikor valaki talál olyan dolgot, amit már nem akar "én"-nek tekinteni, de mivel bent van, ezt az "ego-visszaütésének" értelmezi. Ez egy természetes folyamat, de nem szabad általánosítani és az egész "ego"-t bűnösnek kikiáltani. A másik oldal, amikor valami, már kizárt "nem-én" akar az én része lenni és ezt veszi valaki támadásnak.
A lényeg a figyelem. Ebből a szempontból az ego egy vadállatnak tűnhet. A "vadállat" azonban az a nem-én (vagyis amit nem irányítunk, tudunk róla), amit "bent hagytunk", vagy épp most akarunk kizárni/kint tartani.
A hosszú távú kizárás is egészségtelen. Végső cél a megértés, a tudatosítás. Ez az "istenné válás" folyamata - amikor minden az "én" részévé kezd válni, viszont mivel a létezéshez dualitásra (én/nem-én párra) van szükség, ezért "ideális isten" önmagában nem létezik.
Isten tehát az, aki _tudja_, hogy miért nem az - vagyis aki tudja, hol vannak pontosan a határai. Ez a tudatosság az a mérce, ami - mindenkinek önmagához mérten - globálisan határozza meg az "egok" pozicióját egymáshoz képest.
:) |
| | | | |
| |
| 
 |
