| Országok, emberek, kultúrákrizsamatyi, 2003. április 7. | | | | | | | | | | Oké.kezdem a válaszolást a saját kérdésemre:tapasztalásom szint,a LBiak nem háborúznak=-félév...:paranoid monomán pszichózis., mien eúrópa? |
| | | | |
| | | | | | | | | | aha....
más kérdés a témakörben: azt gondolva, hogy minden népnek megvannak a sajátos társadalmilag kialakult, krónikus - biogeometriás és viselkedéstani -, intézményileg nyilvántartott betegségei...--- ezért a kérdésem,hogy melyek milyen típusúak, véleményetek szerint, országos eloszlásban az EU tagállamait tekintve? |
| | | | |
| | | | 142. Nargile | 2006. augusztus 3. 15:21 |
| | | | | | tetrahíd: nem arról van szó, hogy az európai emberek az utcán élnék a magánéletüket, csak arról, hogy az európai közbeszédben ezek a problémák is nyíltan felvethetőek. Az más kérdés, hogy erre ráépült egy médiaipar és kereskedelmi termékké silányított egy csomó olyan dolgot, amely a magánélet szentségéhez tartozik (én sem ragaszkodom csak ilyen devianciák felvetéséhez). De mondjuk én azt mondom, inkább egy ízléstelen valóságshow mint egy nyilvános lefejezés show cinkos kacsintással.
USA: szerintem ez a privacy nem kormány kérdése, a kormányok jönnek, mennek, és hát tudjuk, hogy a demokrata kormányok sem jelentenek garanciát a privacy tiszteletben tartására. A demokrácia az én értelmezésemben jóval több a parlamentáris mókuskeréknél. A demokrácia a polgárok napi szintű éberségét és aktivitását követeli meg. Amerikában pedig nem csak hamburgerzabálók élnek - a civil kontroll és öntudat sok szempontból jóval erősebb ott, mint nálunk. Csak éppen most van egy neokonzervatív ellenhullám is.
Ami a demokrácia "kultúráját" illeti, annak Magyarországon sincs túl mély hagyománya, mivel egészen a közelmúltig egy fejletlen agrártársadalom voltunk, kilógott a kapa a szánkból. És az előbbi cikket épp azért linkeltem be, hogy a demokráciák nem feltétlenül csak azokban az országokban működnek, ahol mély történelmi kultúrális hagyományai vannak a parlamentáris demokráciának.
Ezt a nyíltság kiprojektálása-projektet nem teljesen értem, kifejthetnéd. Meg azt sem, neked mi bajod a török vendégmunkásokkal. |
| | | | |
| | | | 139. Nargile | 2006. augusztus 3. 12:32 |
| | | | | | Az ajtóablak által belinkelt cikkel én is egyetértek: nem lehet a toleranciára és multikulturalizmusra hivatkozva eltűrni nyilvánvaló jogtalanságokat. Sebrenica valóban jó példa arra, hogy lehet hasonló alapokon teljes káoszba fulladni. Ami Boszniában történt a kilencvenes évek elején, az nagyon hasonló volt ahhoz, ahogy a Nyugat hagyta meghalni a spanyol köztársaságot a 30-as években: a pártatlanság álarca mögé bújva tulajdonképpen lehetetlenné tették, hogy a demokratikus központi kormányzat legyűrje az ellene lázadó fasisztákat. De mindez nem jelenti azt, hogy meg kellene tagadnunk a nyugati civilizáció alapértékeit. Maharma Gandhitól egyszer megkérdezték, hogy mit gondol a nyugati civilizációról. Azt mondta, hogy nagyon jó ötlet LENNE. Nem azt mondta, hogy az, hanem hogy lenne, ha a nyugati ember következetesen úgy viselkedne, ahogy az elvei diktálják. Meggyőződésem, hogy az arab világban vagy akár a menekültek között nem azért válnak egyre népszerűbbé a szélsőséges fundamentalista tanítások, mert nekik elegük lenne a demokráciából vagy a tolerancia kultúrájából - hanem éppen azért, mert rájöttek arra, hogy ezeket gyakran csak ideológiai szemellenzőként használják a nyugati államok, hogy közben leigázzanak és uralkodjanak. Az USA például az emberi jogok nevében bombáz szét országokat, az emberi jogok védelme érdekében a saját országában Big Brother rémálmát valósítja meg. Én azt gondolom, hogy ez a "védjük meg a demokráciát azzal, hogy korlátozzuk a demokráciát" gondolatmenet nem vezethet máshová, mint diktatúrába. Ha van valami, amit érdemes megvédelmezni, az éppen a demokrácia. |
| | | | |
| | | | 138. Nargile | 2006. augusztus 3. 12:21 |
| | | | | | tetrahíd: miért, azt hiszed, az irániak vagy kínaiak nem szívnak és nem dugják egymást seggbe attól, hogy ott nem lehet erről beszélni és néha felakasztanak néhány embert érte? De igen. Csak hogy mást ne mondjak, ebben a két országban él a heroinfüggők többsége. A nyugati civilizáció "romlottságáról" szóló mesék valójában azon alapulnak, hogy nyugaton sokmindent nyíltan csinálnak és nyíltan megbeszélnek, amit a harmadik világban tabunak számít, a nyilvánosság miatt pedig az a hamis képzet alakul ki az emberekben, hogy a nyugatiak dekadensebbek lennének, mint a keletiek. Ugyanakkor a nyilvánosság kultúrájának megvan az az előnye, hogy a problémák sokkal láthatóbbak és ezáltal sokkal hatékonyabban kezelhetőek, mint egy zárt kultúrában, amely ezáltal sokkal sérülékenyebb is ezekkel a problémákkal szemben (pl. a vér és szex útján terjedő járványok). Attól, hogy a különféle autoritárius rezsimek nagyon vadnak mutatják magukat és erősnek, még egyáltalán nem biztos, hogy annyira erősek. A nyugati demokráciák, amelyek gyakran gyengének tűnnek, egyáltalán nem biztos, hogy olyan gyengék. Ne a látszatok alapján ítélj. Ami a jólét és a demokrácia kapcsolatát illeti, Amerikában sokáig megkérdőjelezhetetlennek számított Seymour Martin Lipset azon tézise, hogy a demokrácia alapfeltétele a gazdasági jólét: ahhoz, hogy az emberek olyan "piszlicsáré" ügyekkel tudjanak foglalkozni, mint a szabadság, ahhoz először jól meg kell tömni a hasukat. Ezért támogatott (és támogat) különféle autokrata rezsimeket az USA világszerte, mivel az a feltételezés, hogy először jól megfejlődik a gazdaságuk, és akkor automatikusan demokráciákká válnak. De ezt a tézist ma már meghaladottnak tartják. Közgazdászok kimutatták, hogy világméretű összehasonlításban a szegény demokráciák sokkal jobban teljesítenek és sokkal hatékonyabban működnek, mint a szegény autokráciák. Ajánlom például ezt a cikket, ami a Foreign Affairs-ben jelent meg: http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_digest&ID=10
|
| | | | |
|