| Szorongás és egyéb pszichés betegségek leküzdésemusclemuki, 2011. május 5. | | | | | | | | | | bocs rosszul mondtam! meglepődtem ,hogy tudsz szintetizátorozni :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | enwazze nem is tudtam hogy tudsz szintetizátorozni :D egyébként én is lámpalázas lennék ha zenélés közben mindenki engem nézne ( főleg hogy nem is tudok szintetizátorozni :D). am bocs az offért csak fáradt vagyok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | Személy szerint azt vallom hogy minden agyban dől el.
Fűtől szerintem bármennyit szívnék nem paráznék be, legfeljebb egy idő után elaludnék :D Az első kati élményemnél volt parám, de szerintem csak azért mert mondták hogy van ilyen. Azóta sosem volt, vagyis de. Egyszer egy teljesen idegen házba 1 nemtúl régi haverommal és másik 3 emberrel szintiztünk. Az volt a parám hogy mind engem néz és vmi rosz fog történni, de mivel azonnal felismertem hogy parafless, így képes voltam gyorsan leküzdeni magamban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Azt nem írtam le, hogy mitől csökkent a paranoiditásom. Egyrészt kellenek olyan barátok, akikben megbízol, tehát olyan emberek, aki felé bizalmat érzel. A másik, hogy magaddal valamilyen szinten elégedettnek kell lenned különben csak feszülsz társaságban és az is kiválthat bizalmatlankodást, parázást. Törekedni kell arra, hogy másokat pozitívan láss és ne gondold, hogy annyival többet tud nálad, vagy annyival jobba képben van a helyzettel. Azt is meg kell tanulni, hogy mások előtt elenged magad és bevállald a hülyeségeket is, amit elő tud hozni a fű és jól kezelve vicces, rosszul kezelve nagyon tré, mondhatni ég és föld a különbség és csak az elfogadás választja el a kettőt. A fizikai biztonság érzete is fontos, amit azzal tudsz növelni, ha rendszeresen végzel fizikai mozgást és használod a testedet.
Sok ember között, túl nagy társaságban, nyilvános helyen stb. már inkább a veteránoknak ajánlott a fű, vagy azoknak, akik természetes mód el tudják engedni magukat és nem folyton azt lesik, hogy mikor fognak valami gáz dolgot csinálni. Mindenesetre én azt vettem észre, hogy elég sok ember befeszül egy enyhe mértékig a fűtől társaságban, szóval azt nem mondanám, hogy ritka jelenség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szerintem se jutottál vissza a start mezőre. Nekem voltak paranoid műsoraim fűtől, mondhatni éveken át, általában tudtam kezelni, de azért más az, ha fel se merül és peace van meg elfogadás. Mindenesetre azóta ritkábban kerülök ilyenekbe és hamarabb kijövök, ha mégis, de lehet hülye voltam és nekem is hanyagolnom kellett volna a füvet, sok pénzt megspóroltam volna (vagy elköltöm valami másra haha).
Mindenesetre, ha nem vagy elég biztos magadban akkor kár erőltetni, hisz a saját elképzeléseink nagyon befolyásolják azt, hogy mennyire tudunk élvezni dolgokat, pl. egy elszállós betépést társaságban. |
| | | | |
| | | | 54. hlm | 2011. június 20. 21:18 |
| | | | | | Alapjában véve a fű nem nyújt semmit, csak szórakozás. A pia sem kell addig még nem tudod hogy mit akarsz. Bár én is csak okoskodom. Egy a lényeg, csak akkor jutottál vissza oda ahol elkezdted, ha magad is azt hiszed, egyébként nem. CSak rajtad múlik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kár gúgyolódni.
Szerintem is érdemes hanyagolnod a dolgot, ha pedig mégis arr akerül a sor, igyekezz mértéket tartani. Egy pánikra nem hajlamos ember is csúnyán beparázhat ha túlszívja magát. Ha neked nem tesz jót, de erőltesd, akár mekkora divat ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Üdv mindenkinek! Hát srácok túl vagyok az első nagy próbán, leérettségiztem! Amikor megnyitottam ezt a témát el sem tudtam képzelni hogyan fogok majd leérettségizni, hiszen kommunikálni, beszélni folyamatosan, sok tanár és néhány idegen előtt, olyan feladatnak tűnt néhány hónapja, amiről azt hittem lehetetlen. De mégis sikerült. Nagyrészt jól sikerült a matek kettesen kivül, minden más tantárgy négyes vagy ötös lett. Szóval mondhatni Én vs Szorongás: 1-0 ide :D. Idáig jól haladtak a dolgok, egyre biztosabbnak érzem a jővőt, viszont két napja kegyetlenül beálltam. Szóval érettségi után megünnepeltük a srácokkal hogy leérettségiztünk, szabad strand, buli,alkohol,zöldség. Kegyetlen sok zöldség volt, az elején nem kellett belőle, inkább iszogattam és próbáltam lefoglalni magam. De amikor a társaságban már mindenki elkezdett a gyepen játszani, én sem tudtam megállni. Iszonyat hosszú cigiket csináltak a többiek, én meg rákaptam és kegyetlenül beálltam. Na az maga volt a pokol. Kegyetlen rossz trip volt, olyan durva flessek voltak amikkel még nem találkoztam. Magamról nem tudtam, féltem mindentől és mindnekitől. Másnap reggel busszal irány haza. Azóta megváltozott valami! Kezd visszatérni a paranoiám meg kicsit a szorongás is. Pl ma utaznom kellett, kb 1 órás busz út, és megint szintül meg voltam győződve hogy mindenki engem figyel meg mindenhol róllam van szó. Kezdtem a busz elején ültem, aztán kis idő múlva hátra kellett mennem, beültem leghátulra, és elbújtam az ülések mögött... Aztán leszállok a buszról jövök haza, keresztül egy jó kis csendes környéken, és fordulnék be az egyik utcára de nem mertem mert ott jött kb száz méterre szembe egy asszony, szóval gyorsan visszafordultam és kerültem... Most ezzel a múltkori killétes állapottal vissza sülyedtem oda ahonnan kezdtem?? Elsőre hihetetlennek hangzik, az alapján hogy már mióta közdök ellene sőt mondhatni le is küzdöttem nagyrészt, de most megint visszatért a múltkori este miatt. Komolyan mondom ez van! Többet nem nyúlok semmihez, teljes életmód váltásra van szükségem és elhatároztam végleg szakítok a baráti körömmel, mert egyrészt folyton zsörtölődnek amiért már nem cumózok velük, másrészt meg csak magukkal húznak vissza... |
| | | | |
| | | | 50. Buká | 2011. június 5. 12:04 |
| | | | | | @deeptrip - Teljesen egyetértek. Tényleg vannak ismerősök bizonyos "alkalmakra" és ez jól is van így. Nem kell és nem is lehet minden kapcsolatot elmélyíteni. De az a gond, hogy ezek a dolgok általában nincsenek így kimondva, és nem biztos, hogy mindkét ember ugyanazt érzi. Ahogy mondtad, bele kell jönni ebbe is. Amíg nem érzünk rá erre, addig sok lehet a félreértés, ill. sokszor az is előfordul, hogy a másik rájátszik erre vagy arra a szerepre, ez sem segít a tisztánlátásban...
A gyúrás nagyon jó, musclemuki. :) Én is mostanában kezdem belátni, hogy a mozgás mennyire jót tesz. Sokan túlzottan a fejünkben élünk, holott elsősorban nem a gondolataink, hanem a testünk által kapcsolódunk a valósághoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Buká! Köszönöm, hogy leírtad ezt a személyes tapasztalatot, segített a dolog. Konkrét elhatározásra még most sem jutottam, egyszerűen csak nem tudom kimondai hogy többet nem akarok azzal az illetővel találkozni akiről írtam. Azonban azt be kell vallanom hogy máig nem értem mi váltotta ki belőle azt a reakciót hogy belőlem csináljon bűnbakot és a fejemhez vágja hogy egyáltalán nem lehet rám számítani meg szar alak vagyok (közben meg egyáltalán semmit nem csináltam, csak kellett neki valaki akire rá lehet kenni hogy elbaszta az estéjét és megismétlen eddig ő volt az egyik legjobb barátom szóval máig felfoghatatlan miért tette ezt 1 hónapja velem ?) Most viszont ahogy elkezdtünk erről beszélgetni sértődöttséget érzek, ami elég fura mert akkor nem voltam rá így kiakadva, most azonban 1 hónapra rá ahogy most feljön a téma és csak 1 picit kezdjük boncolgatni dühös és sértődött leszek. Lehetséges hogy 1 hónapja amióta tisztulgatok és kezdek kiválni abból a körből közben más ember is lettem? Egy olyan ember aki érez valamiféle életerőt, valami ösztönszerűséget ami arra készteti hogy miért nem téptem le akkor a barátom fejét amikor ezt tette velem, belőlem csinált bűnbakot, és aljas dolgokat vágott a fejemhez, sőőt miért nem megyek el most hozzá és tépem le a fejét? Ez jön fel most belőlem, ami talán jó dolog, de az a furcsa benne hogy amikor megtörtént a lentebbb említett eset a sráccal akiről meséltem, akkor nem éreztem ezt, sőőt még kicsit bűntudatom is volt hogy talán igaza van... Vajon miért csak most jön fel bennem a düh és a harag? Buká bennem most kezd összeállni a kép, de akárhogy emlékezek rá: régen, mondjuk tavaly ilyenkor tutira nem volt ilyen a srác akárhogy is figyeltem volna.Most időközben látom mit is tett valójában és átérzem de miért csak most? Ezen agyalgatok, vajon kellett egy kis mosolyszünet hogy érezzem ezt, vagy csak tisztulnom kellett mert a mefitől érzett boldogság elnyomta bennem az életerőt és az ösztönt hogy védjem magam akiről is van szó és akárhoyg támad rám? Na de most megyek edzeni, mert egyre több dühöt és sértődöttséget érzek. Ja és fejlemény : megvettem életem első tömegnövelőjét:D jó megoldás a szorongásra az önbizalom fejlesztése ahogy azt írtrátok visszább. Nekem most az edzés az egyik önbizalom fejlesztés, kezdek megbízni magamban, ha a fekvenyomok és felettem van a súly, és már a 6.-at erőltettem kifelé akkor nem adom fel megpróbálkozok egy utolsóval ami már lehetetlennek tünik, közben fura erőlködő hangokat adok ki, és majd végem van annyira erőlködök, de sikerül kinyomom hetedjére is, nem esik rám, képes vagyok rá hogy kinyomjam. Egyre jobban bízok magamban, bevállalok egy utolsót is ami lehetetlennek tünik. Persze idáig ez csak edzésben működik való életben még nem vagyok ennyire bátor és ennyire önbizalommal teli, de bátran tudom ajánlani az edzést, én lassan 1 hónapja járok edzeni, kezdő vagyok még mindig, de sokat segít a magunkba vett hit fejlesztésében, és ha több ilyen dolgot is csiálsz és észreveszed mit érsz el benn eegyre jobban kezded érezni hogy meg tudsz bízni magadban nem lehetetlen egy két dolog. Köszönöm a válaszaitokat, na megyek kiadom magamból a feszültséget :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kortárs, padtárs, sorstárs, szertárs, bajtárs. Sok féle kapcsolat jöhet létre az emberek között. Egy ilyen csalódás után már tisztábban lehet másokkal alakítani a kapcsolatokat, mert ha mindkét fél ugyanúgy áll hozzá akkor nagy baj nem lehet. Pl. lehet másokkal együtt szívni úgy, hogy tudod, hogy ha nem szívnál akkor valszeg max az utcán futnál vele össze 2x egy évben, de ezzel nincs semmi baj valahol ez is tud adni egyfajta romantikát. Közös tudatmódosítás mindenféle emberrel, akik jönnek és mennek ebben a furcsa, de érdekes világban. |
| | | | |
|