 |
Milyen lesz a jövő?acid rain, 2006. október 18.  | |  | | | | 522. H2O | 2010. december 17. 22:57 |
| |  | |  | | | | A fejlődés is cél, most jut eszembe... |
| |  | |  |
| | | | | | 521. H2O | 2010. december 17. 22:45 |
| | | | | | | Kb.
Vannak időszakok, amik abszolút ura vagyok elmémnek, és vannak amikor nem. A légzésem figyelése segít, rögtön visszaránt a jelenbe. A kontrollt ne valamilyen görcsös uralni-vágyásnak gondoljátok, csak tudatosságnak.
A cél pedig nem a küzdelem, hanem a boldogság. Az erőt pedig a szeretet adja.
A változás: nyugodtabb, vidámabb én, felszabadultabb. Hatékonyabb, több idővel gazdálkodó lettem, és minden célom teljesül, sokszor nemvárt véletlenek segítségével.
Csak elfogadtam amit írtam, (neéntakáltamki). Tanította Jézus a Tamás evangéliumában, Osho, Eckhart Tolle, szerepel a Bhagavad-gíta-ban, és még ki tudja hol.
Minél többen éljük tudatosan életünket, annál nagyobb esélyünk van egy szebb jövőre:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep
A írásod vége szakít:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én ezt úgy mondanám egyszerűen, hogy meg kell tanulnunk magunkat jól érezni a jelenben, illetve egyáltalán észrevenni a különbséget a dinamikusan változó jelenben levés és a memória/kognitív térben tartott múltban és jövőben való létezés között. Aztán azt is meg kell tanulni, hogyan adjuk fel a kontrollt egy időre és mit ad isten, ezek a dolgok nem mennek csak úgy maguktól, holott csak maguktól tudnak menni. |
| | | | |
| | | | | | 518. Divine | 2010. december 17. 20:57 |
| | | | | | | Az én értelmezésemben H2O arra gondolt, hogy kellenek a kitűzött célok, de nem (csak) azokra kell koncentrálni, nem szenvedésnek kell megélni, amíg nem érjük el őket, hanem élvezni magát az odafelé vezető utat is, lehetőleg minden pillanatát, és így kell haladni.
És igen, ezáltal a cél tényleg a küzdelem maga, ha pozitívan tudjuk felfogni, ami csak rajtunk múlik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek
Szerintem nem sikerült teljesen megértened H2O üzenetét.
Az én megfogalmazásom ugyanerről:
A pillanatban lenni: maga az Élet. Ha nem az "itt-és most"-ban vagyok, akkor hol? A múltban? A jövőben? Mindkettő csak a fejemben létezik. Kikerülni a fejemből (az elmémből), nem elvárni semmitől, és senkitől, hogy a kedvemre tegyen, tökéletesen elfogadva a létezést, akadálytalan tudattal újjászületve minden pillanatban, minden lélegzetvételben, ez a most.
Ezért minden vágyott dolog (cél) amitől azt remélem, hogy kiteljesíthet majd engem, ha megszerzem-átélem azt, pusztán illúzió.
Magamat megismerni-kiteljesíteni csak a mostban tudom, ebben a szent pillanatban, és az "Égvilágon" semmi sem kell hozzá...
blablabla
Hatalmas spirituális lények vagyunk, a legfőbb fegyverünk a szeretet :) |
| | | | |
| | | | | | 516. sonek | 2010. december 17. 11:12 |
| | | | | | | H2O, írásod kétféleképpen értelmezhető, az én első olvasatom szerint az első sorban szereplő pillanat (nyi) szó azonos az a később használt pillanat szóval, ezen értelmezés szerint pedig
szerintem egyáltalán nem jó felfogás a carpe diem, hiszen ez a mai kontextusban csak egy felturbósított életélés, amely azokra a pillanatokra koncentrálódik, ahol a boldogság illúziója megjelenhet. az intenzív élet, a drogok okozta örömök és a reklámozott fogyasztói szokások (meki, plázák, kommerciál) pusztán materiális pillanatokat hirdetnek (ezzel összezavarva azt, aki általad kifejtettet el tudja fogadni), viszont szerintem a pillanat lényege (pozitív olvasatban) nem az pillanat átélésének öröme,
hanem a felvett impulzusok és erőterek helyes irányba történő alkalmazása, továbbfejlesztése, hiszen a cél a küzdelem maga! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A legrosszabb az, ha ezekben a kérdésekben folyamatosan lehúznak. Hiába próbálod átélni a má-t, ha körülötted a többi 10 (20...30...) meg a tegnappal vagy a holnappal görcsöl. Egyszerűen néha berántanak. Ha ez nem lenne, pszichedelikumokra sem lenne szükség. |
| | | | |
| | | | | | 514. Divine | 2010. december 16. 22:38 |
| | | | | | | | Ez a gondolat igencsak betalált most nálam H2O. Én is pont ilyen vagyok, vagy a múlt szépségén szomorkodom, vagy egy távoli cél elérésén munkálkodom, de a jelent sohasem tudom értékelni a maga valójában. Nekem ebben segítettek sokat a pszichedelikumok, anno még az MDMA, LSD, ma már csak a szívogatás. De azt észre vettem, hogy amióta ezek jó minőségű, szintetikus egovesztők eltűntek az életemből, azóta sokkal többet kattogok azon, hogy mi lesz most, meg mi lesz majd, meg mégis mi lesz jajj! Ami egyfelől jó, mert jobban csinálom az életem, de másfelől meg most ebben esem túlzásokba, és többet tervezek, meg agyalok, mint kéne. De célok nélkül meg semmit nem ér az élet, csak elfecsérled a benned rejlő potenciált. Persze nem is biztos, hogy egyáltalán ki kéne aknázni azt, szóval lehet érveket hozni oda-vissza, de valamit mégiscsak csinálni kell ebben a műfajban, ami az életünk. Az viszont biztos, hogy megfontolandó, amit írsz, és már ráébredtem erre én is a magam módján, csak egy dolog valamire rájönni, hogy hogy kéne, egy egészen másik meg a megvalósítás... De ha jó a cél! ;) Ugye, nem is olyan egyszerű? |
| | | | |
| | | | | | 513. H2O | 2010. december 15. 20:34 |
| | | | | | | A rajtam kívülálló dolgok csak pillanatnyi örömet okozhatnak, boldogságot nem. Pl: ha hajléktalannak segítesz, csak az egódat kényezteted, ha gazdaságot akarsz, és eléred, ürességet érzel, és így van ez minden egyes céllal, amitől függővé teszed önértékelésedet, boldogságodat. Küzdelem, kudarc, siker, pillanatnyi elégedettség - öröm - a jutalmad, aztán kezded előröl... A pillanatot sosem éled meg, így sosem lehetsz boldog. Ez a materialista világunk csapdája. A boldogsághoz semmire sincs szükség, és csak a pillanatban létezik, függetlenül a körülményektől.
|
| | | | |
| | | | | | 512. cellux | 2010. december 15. 19:20 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 511. PostMan | 2010. december 15. 19:07 |
| | | | | | | | Tömegben mindenki birka, egyéneket nézve pedig senki. (legfeljebb elhiszi, hogy az, de ahogy felvilágosítják ez megváltozik.) szvsz |
| | | | |
|
