 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | |  | |  | | | killby,
nem értem, hogy hogyan függ össze a magány és üresség elfogadása egy párkapcsolattal?
elmondod?
(bevallom, hogy én azokat a lényeket nem értem, akik magabiztosan lavíroznak a lét hullámzó felszínén, az akadályokat észre sem véve.
talán sohasem láttak még a saját gyorsulásától fájdalmában és egyszerre örömében felsikító delfint és sohasem gondoltak el nagyobbat a horizonti távnál és kisebbet egy félbeszakított hajszálnál. -?
úgy hiszem, hogy a magány az magánügy. és nem igaz, hogy ezt párkapcsolaton kívül, vagy belül kell megértened, vagy belenyugodnod, mint a hátfájósnak az állandó szenvedésbe.
az, hogy egy jó párkapcsolatban oldódik az egyedüllét, vagy az egyediség terhe, nem jelenti, hogy a másik lényt terhelheted, vagy tudod terhelni a magányéleteddel.
én csak a viszonzatlan helyzektől igyekszem menekülni, mert pl. "olyan házba sem megyek be, ahol a kutyát vissza kell fogni attól, hogy seggbeharapjon..."-ez a ház az emberi személyiség-ruhára, védőburokra is áll, azért van az idézőjel.)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | killby: köszönöm!
azzal teljesen egyetértek, hogy jó, ha van lehetőséged az egyedüllétre, és van és lesz pozitív hatása annak, hogy szakítottál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | killby: ha jól értem egy ideje intenzívebb ez az egész, ami veled van. tehát még a kapcsolatod ideje alatt elkezdődött.
1. tudod kötni valamihez esetleg a "becsavarodásod" kezdetét?
2. mióta szakítottatok milyen irányba változott?
3. milyen gyakoriak az "átfordulások"? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | haha, jó ez a bölcsességgenerátor :)
pont olvastam a topicot, felül meg ezt dobta:
"Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted." - Weöres Sándor |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | itt a deeptrip által -nekem nem annyira tetsző -bocsánat: számomra a megoldást túlságosan direkt módon prezentáló- módon előkerült a rendszerelmélet.
természetesen mindig a rendszert -is- kell szemlélni, hogy annak egy adott individuumát értsük.
azt gondolom, hogy az intézetbe kerülő emberek környezetében vannak olyan rendszerek, amelyek nem bírják elviselni egy adott szubjektum gyengeségét
- értsd: majdnem mindenki képes pl. a gondolatolvasásra, de ezt a képességet ad 1. tudattalanul hasznosítja, ad 150. :) tudatosan hasznosítja, ad. 3. direkt nem vesz róla tudomást=elnyomja, ad 4. tudja, h ez van, de betudja a saját képzelgésének, kishitű lesz, és minél kisebb ember akar lenni, ad 5. ebből él. nos, azonban, ha egy olyan egyed kerül a rendszerbe, aki ezt a tulajdonságot felfokozottan éli meg, és nem igazán tudja,hogy mit kezdhet vele, valamint a környezete ráadásul a különféle segélykéréseivel kapcsolatban elutasító, vagy "lehengerlő" válaszokat ad- akkor az adott lény egy olyan csapdába kerül, ahol az egyetlen megértő "személy" az általa, gyerekkori - szülői főleg, de akár későbbi egyéb - minták alapján kreált belső reakció lesz, akit akár hanggal képekkel is felruház az "érintett".
én mindenképpen javallom mindenkinek a továbbtanulást olyan intézményben, amely érdekli.
azért a buddhista egyetemet mondom, mert mivel én is oda járok, tudom, hogy mik a lehetőségek.
elnézést, végülis nem írtam le a lényeget. sietek, de úgy éreztem, hogy lesz akinek ez a hsz nyugalmat ad egy kis időre. ;) ha válaszoltok, akkor este, vagy ha időm és kedvem és megérzésem dobja, akkor befejem rendesen.
pl. még mindig nem kaptam választ espeke pár kérdésre. ezek nálad is állnak killby, ha tudsz, olvass vissza.
végül egy javallat:
ne féljetek. |
| | | | |
| | | | | | 272. GDave | 2008. május 19. 11:28 |
| | | | | | | az indexen láttam ma a TASZ-nak egy videóját, ahol az egyik pszichológus valami olyasmit mondott, hogy bizonyos feszültségeket "kidrogoznak" magukból az emberek. ez tökre tetszett, ugyanis meggyőződésem, hogy nagyon sok olyan kényszeres (állítólag nemnormális) cselekvésünk és viselkedésünk van, ami egy feszültség vagy trauma feldolgozását szolgálja. és nem csak a drogozás tartozik ide, hanem a meditációtól a maszturbálásig bármi lehet a feldolgozás eszköze. akár több is egyszerre. ezek többsége nyíltan nehezen vállalható. mondjuk úgy, hogy társadalmilag elítélt.
és ha már itt tartunk, ott követi el a hibát a pszichiátria, hogy ahelyett, hogy olyan kereteket teremtene, ahol szabadon kiélheti magából valaki ezeket a hajlamait, vágyait, érzéseit, inkább elnyomja őket. vissza a "társadalmi normákhoz", ami nagyjából egyenlő a kiégett zombisággal. ahelyett, hogy bíznának az emberben, hogy az ami történik vele (bár valszeg ő maga sem érti) mégis egy határozott okkal és céllal történik. ez összességében jó és csak támogatni és segíteni kéne a folyamatot, hogy az, amin az illető átmegy egy szép és tanulságos élménnyé változzon egy értelmetlen bad trip helyett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Espeke: ha jól emlékszek azt írtad, hogy vidéki vagy. Nem tán Szolnok felé, ugye? (Arrafelé ismerek egy remek pszichológust) |
| | | | |
| | | | | | 270. costa | 2008. május 18. 19:29 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Legjobb lenne a családot kezelni (lány is a része), mint rendszert cirkuláris oksági viszonnyal és nem lineárissal. Na most ez szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy megvalósuljon, mert az egész családnak együtt kéne működnie és komolyan vennie a családterápiát. Azt hiszem erre a legtöbb családnak nincs ideje, türelme és leginkább nyitottsága és szüksége (szerintük).
Lehet okolni aput anyut, hogy így meg úgy besérültél miattuk, de ezen érdemes továbblépni amint lehet, mert 0 fejlődéssel jár önmagában. A lázadás fontos dolog a leválásban, nem kell elkövetni azokat a hibákat, amiket az ember szülei szerinte rosszul csinálnak. Igen is lehet másképp csinálni és meg is kell mutatni, hogy mindenki maga tudja neki mi kell.
Szerintem az első dolog ilyenkor a bizalom helyreállítása az élettel, világgal és benne található emberekkel. Én a saját tapasztalataimban se tudtam bízni régebben, nem is tom elképzelni, hogy aki tud a tapasztalataiban bízni az miért nem tud a világban, amiben él és megszerezte ezeket a tapasztalatokat.
Néha leülni és megbombázni magunkat olyan kérdésekkel, hogy miért is utálom X-et és Y-t, miért is nem bízok meg Z-ben, mivel érdemelték ki mások azt amit érzek irántuk és mennyire vettem figyelembe az ő nézőpontjukat, mennyire tudok velük együttérezni, hogy megértsem őket? Tudok tényleg másra figyelni vagy mindenben magamat keresem? És magamra tudok tényleg figyelni vagy csak kényszeresen, amikor semmi szükség nem lenne rá?
Relax technikák elsajátítása és rendszeres tevékenységek (sport, hobbik, szenvedélyek, tanulás, munka stb.) napi szintű művelése is fontos az egészséges működéshez. A normális este alvás reggel kelés ritmusát már meg se merem említeni, ez nekem 5 éve nem jön össze vagy több... |
| | | | |
| | | | | | 268. espeke | 2008. május 18. 13:11 |
| | | | | | | mégvalami:
megismertem K-t, és ő a családja miatt van készen. Most ilyenkor megint felvetőddik a kérdés; valóban a kislányt kéne kezelni vagy inkább a családját kéne kezelni? Valóban a pácienseket kéne kezelni vagy a világot kellene megváltoztatni, a világnak kéne megváltozni, hogy élhető, egészséges legyen ?! |
| | | | |
|
