 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: Andr
Létrehozás ideje: 2006. február 14.
Utolsó hozzászólás: 2020. július 30. |
| |
Érdeklődés: 34248 letöltés
807 hozzászólás |
| |
|
|
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | |  | |  | | | | Hát az én esetembe meg úgy van, h van 1 öcsém, már 10 éves,de nagyon apás! Anyámék csak miatta nem váltak még el, de ez van már vagy 5 éve legalább! Én akkor kezdtem cuccolni, mikor a szüleim nagyon elkezték a balhét! Hozzáteszem engem is nagyon baszogattak, de már mondjuk ez megváltozott! Nah a kérdésetekre a válaszom, hogy anyám tuggya hogy szúrom magam meg mindent, fater meg csak annyit tud hogy elég sűrün szétvagyok esve! Valameik nap pont benne volt már a fecskendő a karomba, akkor nyitott be anyám, észrevette hátatfordított és kiment! De utána egész jól eldumáltunk!:) |
| |  | |  |
| | | | | | 290. foxey | 2008. május 26. 19:02 |
| | | | | | | Hát ez nekem régebbi téma, mivel már nem lakom együtt a családommal.
A családom , ha kategorizálni kéne, olyan liberális-művész balhézós, veszekedős család, rengeteg drámával és intrikával... eléggé emocionális mindenki.Sokan irigyeltek érte, mert engem nem cseszegettek annyira amikor megtudták hogy szívok(de azért ment a lelki terror meg ienek).
Őhm... a hugom nagyon pici volt, ő inkább megérezte amikor más tudatállapotba voltam.Neki nagyon tetszett, nem tudta hogy mitől van, hogy ez kábítószer hatása lenne, csak szeretett velem ienkor játszani mert minden hülye 5letében benne voltam(egyébbként ezek az élmények óta imádok kisgyerekkel játszani:P).
A szüleim , annak ellenére hogy igencsak jártasak a témában, mindenről tudják hogy milyen kockázattal és tünetekkel jár, nem vették észre hogy egy pszihedelikus élmény miatt lettem rendesebb gyerekük.
Először azt hitték szerelmes vagyok, aztán mondtam hogy nem.Rá mondjuk egy 2 évvel mondtam el fateromnak.Azt mondta emléxik rá amikor volt ez a törésem.És hogy érdekesnek tartja és örül neki hogy tulajdonképpen ennyi bajom lett az egésztől.
De hozzátette, hogy szerinte nem ez a legjobb mód arra, hogy változtassak magamon, a hozzáállásomon.És hogy ien fiatalon nem kellett volna.
Egyébbként azt nem szerettem a családomban hogy nem figyeltek rám eléggé , szüleim elváltak és elötte és utána is csak egymással veszekedtek, uszítottak egymásnak.
És amikor volt ez a tripes változásom, akkor tulajdonképpen nem őket fogadtam el oannak amienek , a saját drámájukkal együtt.hanem egyszerűen nem láttam értelmét hogy haragudjak bárkire is.
Most 18 éves vagyok és most sikerült elfogadjam őket mint emberek, sikerült megbékélnem a gyerekkori sorsommal és rájöttem hogy magamra kell számítsak és nem a szüleim hibái a lényeg az én életemben.
Talán az egész dolog ami akkor pár éve elindult és még nem értettem, most érett be.Persze van még hova fejlődni:)
Mindenesetre semeik tizenévesnek sem ajánlom hogy papírozzon be, ha családi problémái vannak.
Rengeteg barátomnak sikerült tönkretennie a családjával és a drogokkal a saját életét.Nem tudom miért de inkább ez a jellemző.
Nekem mázlim van. |
| | | | |
| | | | | | 289. Orion | 2008. május 26. 08:20 |
| | | | | | | | Hát a fűvet igen (mondjuk amennyit én fogyasztok, azt bárki bevallhatná...), a többi inkább ilyen nyílt titok kategória. Túl sok ilyen témájú könyv, drogriporteres cikk, tanulmány áll a polcomon ahhoz, hogy ne gondoljanak mást. Aztán persze lehet, hogy még mindig jóhiszeműek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Orion, speedy18, foxey: És egyébként tudnak róla? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát komolyan mondom én néha úgy tudok a legnormálisabban elbeszélgetni a családba! Sokszor akkor tudunk a problémásabb dolgokról beszélni, anélkül h ne lenne belőle konfliktus! Nah meg öcsémmel milyen jókat tudok játszani!! Hát komolyan mondom azt látni kéne!:) Ojan jól megtuggyuk egymást érteni, pedig naon nem vagyok az a meek az öcsémmel focizni típus! |
| | | | |
| | | | | | 286. foxey | 2008. május 25. 12:50 |
| | | | | | | Érdekes.Már már közhely, de engem is közelebb hozott a szüleimhez.anno.pedig akkor lázadó tinédzser voltam mégis valahogy megláttam a szépet az egész család témában.Még arra is emléxem hogy a hugom mindig azt mondta:) "maradj mindig ilyen, olyan kedves lettél..."
aztán nekem ez idővel valahogy elkopott.Talán túl fiatal voltam:S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát nekem is sokat segített a szüleimmel való kapcsolatomba, nem toom h csak azért e mert féltenek vagy nemtoom, de sokkal jobb a kapcsolatunk!Sokkal megértőbbek velem meg ijesmi! Meg hát énia teljesen máshogy viszonyulok hozzájuk, mint reégen! De volt ojan barátom, akinek naon eltudott kattanni az agya, és akkor a szüleivel se úgy viselkedett ahogy illik! Nem toom, nekem bejött! |
| | | | |
| | | | | | 284. Orion | 2008. május 24. 20:46 |
| | | | | | | | Engem az LSD csak közelebb hozott a szüleimmel, de a bátyómmal is. Rengeteg közös program, nagyobb megértés a másik iránt, irgalmatlan nagy tolerancia stb. Lehet nálam alakulnak ilyen jól a dolgok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | espeke:
Ha a családot kérdezed: a drogokat okolják.
Ha a drogokat kérdezed: a családot okolják. |
| | | | |
| | | | | | 282. espeke | 2008. május 24. 14:20 |
| | | | | | | én csaladrol meg annyit, hogy **** szint van nalam. Amikor bevittek és meséltem nekik az élményeimről, nem hittek el egy szót se, mindenki azt hitte hallucinalok és hogy a drogoknak nagy szerepuk volt a 'betegségem' kialakulásában. Ekkora mar nagyon ritkan téptem, más egyebet még évek óta nem (illetve de, de hatastalanul).
Szoval amióta bevittek a pszire, érzem; inkább a családdal kéne összefogni, mint ellene, de én erre nem vagyok képes. Hazajövök és beszélgetni akarnak velem én meg érzéktelenul reagalok rajuk, hagyjanak engem békén. Nagyon vágyom a megértésükre, de nem úgy, hogy fel kell adnom önmagam. Tudom, én is tulsagosan bezarkozhatok igy, de akkor sem akarok hazudni a nézeteimről. Tehát nem akarom azt mondani 'az LSD csaladokat tesz tönkre', 'Baratom, X, valojaban gonosz ember, nem is tudom miért baratkoztam vele'. Értitek?
Én alaptermeszetemnel fogva őszinte vagyok, egyszerüen utalok hazudni, nem bírok. Most mégis erre kényszerülök értitek?
Ha elmondom mit gondolok és miket csinalok akkor abbol veszekedés lesz, most mit tegyek mégis? Egy jó kapcsolat alapja az őszinteség.
Várjak, aztán idővel valami? Vagy nagyon-nagyon óvatosan beszéljek velük mindenről? Probaljam meg 'óvatosan követni a nagyobbat'?
Vagy én nem tudom :(
Miközben játszom a dacos, na jo hazudok *** meg, kozbe azt varom, mikor veszik észre, hogy jatszom. Direkt ugy jatszom, hogy közbe daccal azt mondom: lassatok mar meg, nem mondok igazat, es nem is birok hazudni. Az egyik nő mondott egy érdekeset, hogy ez amolyan generacios különbseg, akaarmit tteszek izonyos dolgokat keptelenek megérteni. MOst milegyen a bizonyos dolgokkal_?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (( ps.: delfint én is csak a tévében néztem, olyat, amiről írok csak "álmomban" "láttam". akkor atlantiszról üldöztek el, egy hosszú egyre szűkülő labirintusba, amely végén egy vízfal állott. a tenger alatt voltam, tudtam, hogy maghalok, és az utsó mentségem a családom rég kiűzött leszármazottjai, a delfinek.és delfinbarátaim jöttek és éreztem, ahogy az uszonyaik iszonyúan fájnak a sebességtől. és hallottam, hogy visítanak, reménytkeltőn és szomorúan, az úgy hangzott, amilyen csak az elkeseredettség őszintén megosztott melankóliája lehet csak. aztán felébredtem, mert ideje volt.
szerintem az a nagyonmagány egyik forrása, amikor az ember még önmagát is csak, mint bizalmatlan társalkodópartnert tekinti.
- nem ebből jön esetleg nálad a többi ember tudattalan figyelése? )) |
| | | | |
| |
| 
 |
