 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | 483. GDave | 2010. október 27. 22:26 |
| |  | |  | | | Kedves Mindenki!
Mentálhigiénés képzésben vagyok, és keresek egy vállalkozó szellemű egyént, aki szívesen megosztaná velem élete kisebb-nagyobb bonyodalmait, örömeit, bánatát stb, vagyis valakit, aki vállalja, hogy alanya lesz egy segítő beszélgetésnek néhány (mondjuk 5) alkalmon keresztül (ha máshogy nem látjuk jobbnak).
Ha még nem hallottatok erről a technikáról, akkor röviden annyit érdemes tudni, hogy ez egy nondirektív módszer, bizonyos Rogers nevű amerikai pszichológus dolgozta ki, és alapvető egyszerűsége ellenére (gyakorlatilag 1 óra beszélgetés arról, amiről a kliens beszélni szeretne) meglepően hatékonyan képes hétköznapi konfliktusoktól kezdve mély és káros berögződések feloldásáig nagyon széles palettán bárkinek segíteni. Ráadásul elég komoly önismereti hozadéka is van egy ilyen beszélgetéssorozatnak. A dolog jelen esetben azért is jó, mert mindenki tanul belőle.
Ha valakit érdekel, vagy esetleg ismerőseitek között van olyan, akiről tudjátok, hogy keres segítőt, aki meghallgatja anélkül, hogy megítélné, vagy megmondaná, hogy mi lenne neki a helyes, légyszi írjatok/továbbítsátok nekik az elérhetőségem: david.galocsy@gmail.com
Előre is köszönöm!
D |
| |  | |  |
| | | | | | 482. spirit | 2010. szeptember 8. 18:50 |
| | | | | | | Kep, deep!
Ez tényleg egy nagyon jó beszélgetés!
Meterajongóként annyit hozzátennék, hogy én magam is azt tapasztaltam, hogy mentálisan is jót tesz, ugyanakkor trükkös is.
Írta Kep, hogy könnyű szétszóródni a fű hatása alatt. Nos, én nem igazán vagyok elfogult a fűvel, határozottan nem az én világom, szóval nem védeni akarom, de én többnyire azt láttam, hogy aki amúgy is hajlamos szétesni, az a fű hatása alatt is olyan lesz, de van ismerősöm, aki nagyon komoly meditációs gyakorlat előtt szív, és bámulatos dolgokról számol be.
De jah, nyilván van egy ilyen "sztóndító" tendencia ebben az érdekes erőnövényben!:)
A koncentráció nekem sem az erősségem az utóbbi időben, jó olvasni/hallani, hogy más is volt ezzel így, és azért erőfeszítéssel akár kimondottan gyorsan elmozdítható a dolog. Mondjuk nem baj ha van hozzá egy jó motiváció. Szerintem a legtöbb ilyen hétköznapi mentális izé ebből jön: a motiválatlanságból.
És erre nincsen szer!:)))
Illetve belül van, hogy ilyen költőien fogalmazzak...:)
Igen, határozottan nehéz néma rossz viszonyban lenni az embernek magával, és néha ez a fajta barátságkötés elég nehéznek tűnik.
De szerencse, hogy nem lehetetlen.
És ez alatt most nem azt értem, hogy fekete ruhában Mansont hallgatva egy kommersz vodkás üveggel vagdossa magát az ember, de én hiszem, hogy ha az ember TÉNYLEG szereti önmagát, akkor igenis legalább törekszik rá, hogy azokat a dolgokat csinálja, amik VALÓBAN használnak neki.
Egy pszichológus swamitól egyszer azt hallottam, hogy minden élőlény végső problémája az alacsony önértékelés, és ez az úgynevezett önimádat, "egózás" egy vicc, mert ha tényleg imádnánk magunkat, akkor nem azokkal a dolgokkal lennénk elfoglalva amik rövid vagy hosszútávon ölnek meg, szürkítenek el minket....na jól elkanyarodtam a témától!
Megyek is iszom egy jó matét...vagy nem is, egy jó pohár guaranát!:) |
| | | | |
| | | | | | 481. kep | 2010. szeptember 8. 16:08 |
| | | | | | | Köszönöm, hogy írtál! Fontosak ezek nekem! Nem akarok kitérni most a hozzászólásodban írtakra, de átgondoltam és tényleg értékelem.
Próbáltam ma nem elkalandozni, direkt odafigyelni rá, és nehéznek tűnik... Viszont jobban érzem majd magamat, ezt tudom. A fű, meg a gomba segített jobban rálátni erre a problémámra. Más-más oldalról mindkettő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ami még fontos, hogy a koncentráció fejleszthető és most már úgy gondolom, hogy nem is olyan nehézkesen. Csak az első pár alkalom "kínkeserves", de utána rájöttem, hogy igazából ez is olyan dolog, hogy ha nem nevelem meg a figyelmemet akkor csapong, de ha megnevelem és megértetem az egommal is, hogy jó az ha egy időre szünet van akkor ez nem egy bonyolult vagy nehéz dolog. Légzésfigyelést csinálok, a lényeg hogy hozzásimulj a lélegzetedhez és a gondolataid ne tudjanak becsúszni közé. Ugyanez van a táncnál is, amikor nagyon belejövök úgy érzem hogy szinte nincs semmi reakcióidő egy új hang és a mozgásom között, együtt mozog és pont emiatt a szoros spontaneitás miatt a gondolatok nem tudnak beférkőzni, túl lassúak hozzá.
A másik kulcs elem a figyelem megnevelésében az elengedés. Sokszor észrevettem, hogy amikor akarok figyelni valamire nem megy, de amikor már nem akarok figyelni rá...na akkor szinte leragadok nála. Ez persze prímán meggátol abban, hogy az új-aktuális-jelen tartalmakra figyeljek. Itt sincs semmi teendő, csak újra ráfigyelni arra ami van, nem arra, ami már nincs (vagy még nincs).
Szóval azt kell elképzelni, hogy minden porcikádnak jobb lesz, ha megtanulsz egy dologra figyelni. Egy részed tiltakozik ellene, de szerintem akár pár nap gyakorlás után is meg lehet értetni minden sejteddel, hogy igen, ez a kulcs a nyugalomhoz és nem az, ha felbaszod magad mindenen, ha ráfigyelsz minden negatívra, ha minden gondolat fontosabb annál, mint ami tényleg előtted van stb.
Ami még érdekes nálam, hogy nekem sokkal könnyebben ment sok dologra figyelni egyszerre, pedig ez elvileg a nők sajátossága (szerintem ez hatalmas bullshit, de lehet hogy női agyam van, kitudja). Ettől függetlenül én arra jutottam, hogy jó lesz nekem, ha megtanulom összeszedni a figyelmemet. Az elején szenvedés, de igazából egy dologra figyelni nagyon egyszerű. A gondolataid teszik bonyolulttá, ezért nem is kell túl sokat gondolkodni rajta. Ha unatkozol akkor jól tud jönni a légzésfigyelés aztán idővel alakulni fog ez az egész és ahogy egyre oldottabb lesz az ember, úgy képes lesz egyre jobban az ösztönei, a belsője szerint cselekedni.
Ja és érdemes gyakorolni azt is, hogy ha elkezdesz valamit azt befejezed. Pl. van 1 bögre meg egy tányér. Elkezdenéd az egyiket mosogatni, de valamiért hirtelen a másikat akarod inkább csinálni. Ilyenkor kell azt mondani, hogy nagy lófaszt, ezt kezdtem el, ezt akarom befejezni előbb. Ha erre rászoktatja az ember magát akkor nem lesz az, hogy sokszor meggondolja magát és fölöslegesen megnehezíti azt amit épp csinál. Bár túl sokat gondolkodni nem érdemes, de ezeken a témákon tényleg megéri agyalni mélyebben, mert valahol nagyon logikus az egész.
És pont most csöngetett be egy idegen ember, hogy égve hagytam a kocsiban a lámpát, szóval nem is adom tovább a tippeket, mert még van mit gyakorolnom nekem is. :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kep régebben én is hasonló voltam, bár nálam ez összefüggött azzal is, hogy nem találtam sok dolgot érdekesnek és unatkoztam. Ez főleg órákon jött elő. Nekem is a mozgás vált be, egyértelműen úgy éreztem, hogy túl sok a fölös energiám, ami miatt csapongok és pörgök. Meg kell tanulni ezt az energiát hasznosítani. Nekem az LSD valamiért egyre inkább energetikai élményeket ad és én erős összefüggéseket tapasztaltam a rossz testtartásom és a már-már hiperaktív állapotaim között. Mindenesetre papíron és gombán is nálam is abszolút a jelen lét és az ösztönszerű állapot áll be, ahol szinte magától történik minden. Nem csak azok a dolgok, amit a természet vagy más emberek csinálnak, hanem azok a dolgok is amiket én csinálok. Miközben csinálom annyira simán megy, annyira zökkenőmentesen és JÓL, hogy már-már varázslatnak érzem. A dolgok is úgy esnek kézre, ahogy épp kell, a körülmények is kapóra jönnek és ez ámulatba ejt. Bár segítenek ezek a szerek azt kell mondjam, hogy trip után még pár napig, max 1 hétig tart ez az állapot, de utána megszűnik szóval nem tartom valószínűnek, hogy elég csak trippelni, ahhoz, hogy ez hétköznap is menjen. Mondjuk szerintem ezzel itt sokan így vagyunk!
A fű is segít nekem koncentrálni, már régóta nincs az, hogy elfelejtem a mondat elejét. Régebben ez sokkal jobban megvolt, de egyszerűen "megedződtem". Én azt vettem észre, hogy nagyon sok múlik azon a pillanaton, amikor valamit elfelejtesz, hogy rágörcsölsz-e vagy lazán kezeled. Nekem volt, hogy rágörcsöltem és már aktiválódtak a kultúránk által belénktáplált bűntudatkörök, azaz "hülye narkós vagy azért felejted el, látod rossz vége lesz ennek én megmondtam" és hasonló gondolatok. Na aztán egy idő után rájöttem, hogy oké hogy sok beavatatlan ember így gondolja ezt, de nehogymár én is ezzel oltsam magam. Amióta nem oltom magam ilyenekkel hamar eszembe is jut, vagy ha nem akkor csak nevetek rajta és leszarom, mert más szín józanul is sokkal feledékenyebb tud lenni nálam. Ettől függetlenül a fű az esetek nagy többségében csak fokozza a szétszórtságot. A napi füvezés főleg be tud tenni (nekem).
Matét próbáltam, engem egyáltalán nem pörget, inkább nyugtat ezért is bátran be merek verni egy bögrével elalvás előtt is. Kávéval, teával ezt már beszoptam párszor (fekszel az ágyban, fáradt vagy de nem tudsz aludni). A remegő hang és tartalom nélküli beszéd szerintem sokkal inkább abból fakad, hogy még nem találtad meg belül magadat és emiatt szorongsz. Figyelj többet belülre és bármi jön mantrázd azt magadban, hogy IGEN. Igen ami megjelenik szívesen fogadom, igen bármi jöhet, igen ami jön az bennem van és tisztelem még akkor is ha oltárian szar vagy negatív. Én régebben azt hittem üres vagyok aztán pár nitrós élményem alatt rájöttem, hogy nem vagyok üres csak ami feljönne magától az nekem NEM ELÉG JÓ és ezért az első reakcióm rá az, hogy NEM és az, hogy módosítani akarok rajta. Faszság. Az első reakció legyen egy nagy IGEN, egy barátságos bátorító simogatása a lelkednek, aztán 5-10mp és utána oda rakod, úgy kezeled, ahogy azt megfelelőnek találod. |
| | | | |
| | | | | | 478. costa | 2010. szeptember 7. 17:17 |
| | | | | | | | jé, épp matét kortyolgatok és olvasom a sztorid |
| | | | |
| | | | | | 477. helio* | 2010. szeptember 7. 16:54 |
| | | | | | | | Komolyan mondom, ezentúl teát iszom! |
| | | | |
| | | | | | 476. kep | 2010. szeptember 7. 15:48 |
| | | | | | | folytatás:
Ez után jöttem rá a következőre: például étkezésnél (de még ezer másnál is) csak eszem, mint egy robot és ránézek mondjuk egy sárga színű sótartóra, amikor is teljesen elszállok. Egysíkú cselekvéseknél elszállnak a gondolataim. Képekben megjelennek a fejemben az aznapi, esetleg éppen korábbi történések, nem történések, minden, ami eszembe jut, azt látom a fejemben, amiből csak nézek kifelé ilyenkor. Már tudom azt is, hogy emiatt van az, hogy lassan dolgoztam, vagy lassan írtam meg egy fogalmazást. Mert elkezdtem művelni az adott dolgot, de egyáltalán nem voltam jelen. Elszállnak a gondolataim és elkezdek teljesen máson gondolkozni. NEM kellemes, azt elmondhatom.
Fontos megjegyeznem azt is, hogy hasonlóan letisztultnak érzem magamat a gondolataimban, miután olyan testmozgást, vagy fizikai munkát végzek, amely után a testem elfáradt, de a fejem nem. Például hosszabb futás után szintén úgy érzem, hogy minden OK, jól érzem magamat, nincsen káosz odabent.
Valahogyan állandósítani kellene azt a remek állapotot, amit néha sikerül is elérnem. Lelassulnom valamilyen módon és nem hagyni, hogy a gondolataim mérföldekkel megelőzzék a cselekvéseimet. Jobban figyelni a körülöttem lévő világra, rendezni ezt belül... Ti mit szóltok a fentiekhez? Mi okozhatja ezt, hogyan, mivel tudnám ezt jobban kitárni?
UI.: remélem, hogy a hozzászólásokat a megfelelő helyre írtam. |
| | | | |
| | | | | | 475. kep | 2010. szeptember 7. 15:44 |
| | | | | | | Sziasztok!
Végre szeretném magamnak is megfogalmazni a dolgot, leírni, hogy jobban megérthessem. Megosztanám veletek. A gimnáziumban, főleg matek dolgozatoknál vettem észre először, hogy nagyon figyelmetlen vagyok. Rengeteg hibát vétettem. Olyan hibákat, amelyeknek utólag amikor kézhez kaptam az eredményt- egyszerűen nem volt értelmük. Például 8/8 (nyolc osztva nyolccal) egyenlő 8. Nem azért írtam le ezt eredményként, mert egyáltalán nem tudok számolni. Egyszerűen máshol jártam
És az állandó kapkodás. Kívülről ez nem látszik, csak az eredményeimen / cselekedeteimen. Amikor külön tanárhoz mentem el plusz órákat venni ott előjött ugyan ez. Bennem van, ahogy mondta: nyugi, ne kapkodj. Az autóvezetés is csak előhozta ezt a problémámat. Sokkal, de sokkal körültekintőbbnek kell ott lennem, mint bárhol máshol! Az elején nehéz volt, de most már úgy érzem, hogy sikerül csak oda koncentrálnom.
Csak nemrég jöttem rá, hogy amikor füveztem, az szintén roppant módon felerősítette ezen dolgomat. Voltak olyan pillanatok, amikor nem láttam a cselekedeteim végét. Nem tudtam, hogy miért csinálom ezt, vagy azt. Száguldottak a fejemben a gondolatok. Összevisszaság és káosz. Betépve előfordult, hogy nem tudtam végigmondani egy mondatot. Szinte már dadogtam. Talán ismeritek azt a furcsa érzést, amikor gyorsan elkezdtek valamit mondani, a hangod magasabb, nem mély, nem tartalmas, nem nyugalmas, sem megnyugtató. Nem artikulálsz annyira. Belül remegsz, remegsz és csak remegsz. Nem gondolod végig csak mondod, ami jön. Nem érzed, hogy tartalmat teszel mögéjük. Nem lassítasz. A gondolataid sokszorosan megelőzik a cselekedeteidet. Hosszú fáziskésés! Általában ez jellemző.
Egy másik jellemzés pedig: ülve, kicsit hidegben elszívtunk egy cigit. Ahogy hatott elkezdtem reszketni, szokásos remegés érzet, hidegrázás. Beszélni megint nem tudtam a fent leírtak szerint. Úgy éreztem akkor ott, hogy azonnal fel kell állnom, futnom kell, vagy bemennem egy meleg helyre. Erősen dobolnom kell a földön a lábammal, hogy levezessem az energiát.
Ami miatt pedig rászántam magamat, hogy végre levezessem ezen a történéseket, megírjam ezt a szöveget az az, hogy valamelyik reggel megittam egy kávét, majd mentem a suliba. Beültem az órára. Ment a tanár oldaláról a szöveg, de én képtelen voltam figyelni. Ment a lábam össze-vissza. Teljesen túlpörögtek a gondolataim. Képtelen voltam koncentrálni, megérteni bármit is, amit mond. Higgyétek el nekem, hogy ez nem hiszti. 2 órának el kellett telnie ahhoz, hogy ismét tudjak egy dologra Pontosan figyelni.
Ezek között ugye pedig felfedeztem a maté teát. Megfigyeltem magamon, hogy sokkal közlékenyebb, figyelmesebb, jobb partner vagyok, illetve könnyebben tudok koncentrálni. A hatása alatt úgy érzem tele vagyok energiával és a legtöbb esetben, amikor valakivel, vagy társaságban töltöm az időt, akkor nem szinte csak külső megfigyelőként ülök és hallgatok, hanem többet, szinte sokat beszélek. Ez másoknak is tetszik. Érzem, hogy van egy pozitív kisugárzásom mások felé. És ami fontos: érzem, hogy jelen vagyok.
És az aranyközépút, ami több dologra is rávilágított, az a gomba. Amikor be vagyok gombázva, akkor kitárul előttem a világ. Eltűnnek füves élményeimre jellemző füstös, kusza gondolatok. Tisztának és egyértelműnek látom a dolgokat. Úgy érzem, hogy bármit el tudnék végezni helyesen. Miért ne tudnék? Jelen vagyok, a jelenben érzem magamat. Nincsenek összevisszaságok a fejemben. ITT VAGYOK! Nem kezdek el feleslegesen belefeledkezni az értelmetlen gondolatokba. Az egyik kalapozásnál ezt írtam le egy papírra: Itt már nem kell elképzelnem szituációkat, minden ösztönszerűen történik. Előttem van és nem kell aggódnom azért, ami a fejemben történik. Én átéltem ezt, ezért bennem megmaradt. Hogy nektek átjön, azt nem tudom, de ez a jelenlét-érzés adott egy biztos pontot. Gombával emberek között matés érzéseim vannak... |
| | | | |
| | | | | | 474. cellux | 2010. szeptember 3. 19:06 |
| | | | | | | Kerss rá erre
User Agent : [MSIE -1.0.0 Pre Alpha RC-6 :)]
|
| | | | |
| | | | | | 473. cellux | 2010. szeptember 3. 14:40 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 472. cellux | 2010. szeptember 3. 02:57 |
| | | | | | | | | | | |
|
