 Kategória:
Társadalom 
Létrehozó: Andr
Létrehozás ideje: 2006. február 14.
Utolsó hozzászólás: 2020. július 30. |
| |
Érdeklődés: 34245 letöltés
807 hozzászólás |
| |
|
|
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | 495. kep | 2010. december 10. 00:38 |
| |  | |  | | | Ami történt az imént, nekem elég furcsa. Nézegettem délután -józanul- magamról egy pár fotót (speciális eset...). Ahogy jobban szemléltem az arcom körvonalait azon kaptam magamat, hogy ez valaki más.
Az előbb -már nemjózanzölden- megint elkezdtem nézni ugyan azt a pár fotót. Néztem az arcomat és a következő gondolatmenet: Ki ez? Kívülről látom magam, ahogy az utcán odamegyek magamhoz beszélgetni. Basszus ki ez? Ez én vagyok? Nem ismerem meg magamat! Tök szívesen beszélgetnék ezzel a sráccal.
Most először látom magamat kívülállóként és itt ülök, de nem ismerem meg magamat. Az agyam reagál az első pillantásra, és beugrik: ez én vagyok, már korábban tudatosult bennem. Viszont amikor úgy nézek a képre, mint ahogy akkor nézek egy képre, amikor meg szeretném nézni és az alapján alkotni egy elképzelést, és ezek mellé társítok egy szituációt is, ahol találkozom magammal, akkor teljesen kívülállóként látom magamat. Most is.
Talán a régi belsőmet hozza ki a magamról alkotott kép, amit belül még nem változtattam meg az arcképem kapcsán. És így ha az arcomra gondolok, beugrik egy "felhő", ami én vagyok. És a régi arcom ami fizikai, az lehet a régi kép magamról és az mivel már megvolt, ezért a régi felhő is megmaradt, mert tudat alatt ismerem a tulajdonságaimat, hogy miben változtam, de a régi képem, az egész, ami együtt mutat mindent, az megmaradt a régi.
Valószínűleg így megy ez másokkal is. A leírás remélem érthető, sikerült most elkapni a gondolatot, és nem ugrott el. :) Vizuális típus vagyok... |
| |  | |  |
| | | | | | 494. espeke | 2010. november 25. 00:33 |
| | | | | | | @Zsuzsk4
Go with the flow :)
|
| | | | |
| | | | | | 493. Zsuzsk4 | 2010. november 17. 04:48 |
| | | | | | | @Feelthepresent
Szerintem is elég nehéz kapcsolatot teremteni aközött, amit gondolsz és aközött, amit csinálsz - inkább szokásokat és beidegződéseket tesz az ember - , idővel és gyakorlással változnak a dolgok szépen lassan.
Az fontos hogy ne görcsölj arra, hogy nem megy minden egyből. :)
Az élet sosem áll meg =) Az előítéletek helyett befogadni a jelent sokkal nehezebb, sokkal megterhelőbb - minden másodpercben új információkat feldolgozni- de sokkal többet profitálhatsz belőle, akkor azt tenni amikor kell, mert meglátod a lehetőségeket, amik nem térnek vissza többé.
A segítőkész önzetlenség nálam teljesen természetes, logikus következtetés eredménye, ezért általában meg tudom valósítani a hétköznapokban (bár néha azért nem ajánlom fel a segítségem, mert sértésnek veszik az emberek, tolakodásnak :/ ).
Ha volt már az embernek olyan élménye, amiben látta-rájött, hogy a világ milyen bonyolult, mindenki mindenkivel és mindennel kapcsolatban áll, végülis mind összetartozunk, akkor úgy segítek magamon a legjobban ha mindenkinek segítek :) - mellesleg tapasztalataim(!) szerint sokkal kifizetődőbb, mert pont olyankor kapok olyan segítséget, amire igazán szükség van, amikor kell. ^^
|
| | | | |
| | | | | | 492. spirit | 2010. november 16. 15:29 |
| | | | | | | Egy kis infó, ami érinti a témát, remélem nem veszitek spamolásnak!:)
A Moszkva téren van egy könyves stand, ahol találtam három R.D.Laing könyvet (mint tudjuk Ő volt Feldmár mestere), és ráadásul féláron.
Én az egyiket megvettem, aminek az Élmény politikája a címe, és nagyon jónak találtam. Inkább pszichiátriai mint pszichológiai témájú a könyv, de állati érdekes, egyébként vannak benne részek módosult tudatállapotokkal kapcsolatban is, és azért erősen lejön a könyvből, hogy Laing volt az aki mellett Feldmárból egy Feldmár lett.
Remélem segített valakinek az infó, tényleg érdemes befektetni, és majd elfelejtettem, mindhárom könyv féláron van.
(Nekem még csak a fent említett van meg, de feltételezem hogy a többi is ugyanilyen klassz.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ui.: szerintem cellux meg az az igazi skizoid állapot amikor valaki észre se veszi, hogy mennyire széttagolják a külső ingerek meg a normák meg az elvárások. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is köszönöm szépen a válaszokat!
Igen ebben teljesen igazatok lehet, hogy nem szabad ilyen görcsösen venni ezt az egészet meg belelovalnia magát az embernek. Már megtaláltam azt a környezetet ahol legkevésbé "érzem magam álarcosnak" csak pont ez az hogy az élet folyama nem áll meg új dolgok jönnek és mire kitapasztalom h mi az igaz és mi a hamis(számomra) egy csomó haszontalan vagy kifejezetten bántó, deformáló inger is becsúszik. Valamiféle "szűrő" kialakítása segíthetne itt legfőképpen ami meg ugye maga az ego ergo tehát nem lehet és nem is szabad lebontani azt teljesen mert kell néhány "lökhárító" azért. Igaz amit cellux mond(ezt én is tapasztaltam, vagy egyedül voltam vagy maximum 1 emberrel amikor ez a kiteljesedés létrejött ennél nagyobb létszámú közegben sohasem bontakozott ki "teljesen" a dolog, lehet hogy az se volt teljes amire azt hiszem h teljes volt eleve ezt maga az anygi létforma megakadályozza, bár ott már nem éreztem hogy a testem vagy az ego foszlányok keretei lezárnák a tudatom eggyé válását a mindenséggel =)talnán az ego tart minket egyben) h az igazi "álarc" nélküli én meg úgyis automatikusan ösztönösen vágja hogy mivan ha előjön és nem lehet megsérteni mindenre bölcsen kellően reagál. Inkább ez egyfajta érzelmi labilitás lehet talán. Neutroncsillag igen én is zenélgetek jó ideje és sokat segít nekem+ a természetből is rengetek energiát nyerek pár éve felismertem a fáknak is pl a szépségét azóta olyan sok energiát adnak azok is, na meg a sokszínű élővilág =) pont ezt beszéltük egy barátommal, hogy az a durva egy átlag fiatalnak mondod h soroljon fel 50márkát simán megy neki, ha meg megkéred hogy soroljon fel 15madárfajtát azt már nemtud(persze ez egyátalán nem az ő hibája) valószínűleg én se tudnék. Amikor kiülök merengeni a közeli tavacskához az erdőszélére, az rengeteget segít nekem is.Clx ezt jó hogy mondod
talán ez lehet a köv. lépés számomra ezen most sokat gondolkoztam h ne arra törekedjek h lebontsam az egomat hanem hogy tényleg inkább próbáljam szinkronba hozni a belső világommal és akkor majd talán egyszer az egom fogja felvenni a rendes valómnak az álarcát=). |
| | | | |
| | | | | | 489. cellux | 2010. november 14. 12:20 |
| | | | | | | feelthepresent: nekem még mindig párhuzamosan megy a kettő. egyfajta skizoid állapot ez, van egyrészt a bennem lakozó lény, aki érti a dolgok spirituális vetületét, másrészt van ez a külső izé (talán az egó), aki a világban bukdácsol, és nem nagyon ért semmit sem. a kettő között van egy csatorna, amin keresztül átjönnek dolgok onnan ide, aztán ennek hatására csinálok bizonyos dolgokat, amik aztán valahogy visszahatnak az odaátra is, de a folyamat működésének részleteiről egyelőre sejtelmem sincs.
az éber álom, a kötelezettségekből fakadó monotonitás, a berögződések szerinti biorobot-viselkedés rám is nagyon jellemzőek, ezek alól csak ritkán tudok kiszabadulni (I'm still a fear-based lifeform). az idő során csak annyi változott, hogy lenyugodtam és már nem érzem ezt olyan kínosnak, mint korábban (ma már megelégszem azzal is, hogy látom, mi történik).
a "személyes érdekeimen túlmenő értékrend" fenntartása az én esetemben nem akaratlagosan történik. egy időben kifejezetten próbáltam ellene szegülni ennek az értékrendnek és lefejteni magamról, mert úgy éreztem, több problémát okoz, mint amennyi előnye van, de sajna (vagy szerencsére) mindig visszanőtt. ezek a spirituális vezérlő elvek olyan dolgok, amik vagy be vannak építve, vagy nincsenek - és ha nincsenek, akkor nem lehet őket akaratlagosan megteremteni (vagy ha mégis, az rossz dolog, abból lesz a gólem bálvány).
az álarcos témához annyit tudok mondani, hogy addig van probléma ezekkel az álarcokkal, amíg az igazi lénnyel nem sikerül fullra felvenni a kapcsolatot. ha a kapcsolat megvan (eddig erről villanásnyi tapasztalataim voltak), akkor eltűnik minden ilyen jellegű probléma, mert olyankor az érzések összeszinkronizálódnak a központi valósággal, és az ily módon világba lépő központi lélek kb. 100000-szer erősebb és hatalmasabb, mint ez a kinti pojácázás. nem is engedik ezt addig, amíg az ember meg nem tanulja, hogy kell megülni az atomot, derekas magyar huszár és goaharcos módjára.
szerintem ha megvan ez a belső, fenntartásra nem szoruló motiváció, akkor nem kell aggódnod annak elvesztése miatt. próbáld inkább levakarni, hogy párszor újjászülethessen, az tisztító hatású (segít megszabadulni a spirituálisnak gondolt, de valójában hátráltató, bálvány-jellegű sallangoktól).
üdv: clx
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajánlom a spirituális köröket (bár iszonyat sok a mellékvágány, de mindenhol találni kedves embereket), valamint az olyan társaságokat, ahol ki tudsz bontakozni, és szól valamiről a dolog (ez gyakorlatilag bármi lehet, zenéléstől a síkfutásig :)
És a szabadidődben sokszor még egyedül is jobb lenni, mint olyan emberekkel, akik homokegyenest más irányultságúak.
A természet nagyon jó tanító mester, sétálj sokat ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | feelthepresent:
Keresd meg azokat az emberkörnyezeteket, ahol legkevésbé érzed magad álarcosnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feelthepresent
Kövesd a természetedet.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok
Új fórumozó vagyok itt, azért írok most be mert olvasgattam a fórumot és láttam h elég sok "spirituális"gondolkodású bölcs ember
megfordul itt, akik hasonlóan látják a világot mint én, (persze én még csak a felismerések szakaszában vagyok és a megértett bölcsességeket nem igazán tudom átvinni a mindennapi életembe). Nálam ennek a látásmódnak egy ideig csak felvillanásai voltak ezt nem tudtam sokáig hova rakni
tudtam hogy megérintett valami ami ott van az orrom előtt és mindenre választ ad de mégse látom, de a "valóság" súlya olyan erővel szakadt rám hogy képtelen voltam a sokkhatás miatt elmélkedni és a környezetem miatt is(+ berögződések, addigi életem hamis alapokon áll?! fájó tudata).Aztán éreztem h valami tényleg nincs rendben
és hogy a külső ingerek rossz feldolgozás a sztereotípiákban való gondolkodás és a berögződések hogyan befolyásolják életemet, plusz a kötelezettségek monotonitása sokszor egyfajta éber álomba sodor.
kíváncsi lennék a személyes tapasztalataitokra és élményeitekre azzal kapcsolatban hogy akik tényleg a személyes érdekeiken túlmenő értékrendet képviselnek, hogyan tudják ezt az
értékrendet "tudatosságot" folyamatosan fenntartani a külső ingerek sokasága mellett.Mert addig ok h a szobámban elhatározok valamit vagy mikor egyedül vagyok tudom
de pl. ha bekerülök egy társaságban és egy ideig tudok is objektíven szemlélődni egy álarc mögül(a feltétel nélküli bizalom sok színtéren sajnos nem célravezető és értelmetlen)de azt veszem észre sajnos h egy idő után azonosulok a felvett álarcal és
teljesen átalakul az értékrendem. igazából tudom én h valamilyen szinten ez árral szemben úszás ugyanis a társadalomban való helytállás a "rossz" alapok miatt szembe megy ezzel az értékrenddel.
szerzetesnek nem akarok bevonulni de mégis szeretném h a tudatosságom megmaradjon(vagy annak foszlányai mert sehol nem vagyok még) anélkül hogy "mechanikus álomba révednék" és helyt is tudjak állni.kíváncsi lennék tapasztalataitokra()
hogy ti hogyan tudjátok ezt a "két világot" összehangolni?
remélem nem beszéltem túlságosan rébuszokban és nem voltam túlságosan közhelyes, ha igen nézzétek el nekem most kezdem csak érzékelni a "kincses sziget" sziluettjét és annak valódiságát :) . |
| | | | |
| |
| 
 |
