 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | 555. hlm | 2010. december 24. 01:05 |
| |  | |  | | | (((Röviden, nagy a tömeg, sokat ürítkeznek az emberek, és már szivárog vissza a szar a csatornából Európában is.)))
Ezen én nevettem.
Amire gondoltam csupán annyi hogy mindenki úgy néz ki jól ahogy a genetika adja. Nekem is a formás popó, szép lábak stb tetszenek persze, de ha ez mondjuk már evészavarral is párosul akkor inkább maradjon kövér az illető. Sajnos azt kell mondjam hogy a nők fejében nagyon nagy katyvasz van. Edzegetni lehet, csak sokan túlzásba viszik ezt. De a nők erre buknak. Számomra a kigyúrt férfi test már maga az önámítás.
Vajon mi a célja vele? Mert az egészséges kondíción már régen túl mutat.Egy ilyen macsó kiszálkásított férfival nehezen tudnék őszintén beszélgetni. |
| |  | |  |
| | | | | | 554. hlm | 2010. december 24. 00:40 |
| | | | | | | Boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek!
Kösz H2O!
Utána nézek
|
| | | | |
| | | | | | 553. sonek | 2010. december 24. 00:37 |
| | | | | | | "Az egyik legálszentebb duma hogy a nőknek nem számít az izmos test. Dehogyisnem. Eleve beléjük van kódolva, pedig ez csak egy hamis illúzió." kb annyira hamis illúzió, mint ahogy a férfiaknak sem számít a mell, a csípő, a fenék vagy a comb.
én nem igazán értem mit értesz negatív kisugárzás alatt, hogy ha a nők ízlését illetően az izmos testről érvelsz.
DeeP, tiszteleten nem személyek, egók és határok, korlátok átlépését értem, tisztelet lehet tanúsítani sok sok tett végzése közben. A magad iránti tisztelet sem arról szól, hogy nem lépsz át olykorolykor bizonyos korlátokat, hanem hogy ezeket az alkalmakat mindig(nem mindig) tudatosan megpróbálod konstruktív irányba terelni. Elvi síkon a tradicionalizmus egy spirituális konstruktivizmus, de ezzel messze eveznénk a tárgytól.
A legegyszerűbben egy ételes hasonlattal tudom közvetíteni:
a tradicionalitásban (idealizmus On) az ételek fogyasztása időszakosan és rituálisan meghatározott. Röviden, a böjtök és ünnepek lehetővé tették, hogy az étel minőségi értelmet nyerjenek, az ősi kínai kultúra megfogalmazásában az emberek szentek voltak, és megszentelték az ételt, a tradíció révén. Egyébként másik jó példa a tiszteletre a sámánok vagy az indiánok szellem és ős tisztelete. Ma arról van szó, hogy az emberek mivel "szenteletlen" ételeket esznek, maguk is elfelejtik saját szentségüket. Tehát: egykor: az ember fent, és "felhúzza" magához az ételt, ma: az ember lesüllyed az ételhez.
(((Röviden, nagy a tömeg, sokat ürítkeznek az emberek, és már szivárog vissza a szar a csatornából Európában is.))) |
| | | | |
| | | | | | 552. H2O | 2010. december 24. 00:31 |
| | | | | | | Jó!
Nagyjából az történik, mikor a fuldoklónak, a partról magyarázzuk, hogy ő valójában nagyon is jól úszik, tanítjuk, és közben fel-fel hívjuk figyelmét az uszikálás szépségeire.
hlm!
Próbáld ki az 5-htp-t, érezni fogod a hatását, arra kellene figyelned, hogy változtass a rögzült viselkedési, gondolati sémákon.
Pl.: Eddig probléma volt bemenni egy kávézóba és inni egy sört a bárpultnál. Ha bevetted a bogyót, javul a hangulatod, menj el és igyál egy sört, közben dumálj a pultoscsajjal. Ilyenekre gondolok.
deep!
Akkor jó, én egy kicsikét igen, bevallom...
Az emberek, ha mint egyénként kerülünk velük konteksztusba (nem mint csoporttal), akkor sokkal inkább elfogadóak, mintsem elutasítóak. De ez itt is látszik a fórumon.
hlm!
Az emberek megértenek, segítenek, és szeretnek is!
(én meg olyan egy egoista állat vagyok, de ez nekem jó.:-DDD Nem vagyok belekényszerítve semmilyen kapcsolatba, egyedül dolgozom, a barátok meg szeretnek, így ez a jótulajdonságom nem is teremt konfliktust. (csak a töménytelen tömény hoz ki belőlem sértő viselkedést, ezért a töményet már egy ideje kerülöm) )
BOLDOG KARÁCSONYT! Megyek...
|
| | | | |
| | | | | | 551. hlm | 2010. december 24. 00:24 |
| | | | | | | DEep!
Nekem is görnyedt a testtartásom, már gyerekkorom óta. Zavar is és mindig próbálok rajta javítani, ha eszembe jut az utcán vagy bárhol. Nagyon lerontja az ember esélyeit a harmonikus életre az biztos. Mintha a testtartás tükrözné az ember belső lelki állapotát. A baj csak az hogy ez összefügg a gyerekkori "lelki traumákkal" (itt nem olyan túl mély dolgokra kell gondolni). Nagyon nehéz rajta változtatni.
Nálam nem fontos az öltözködés, ha tetszik egy lány. Lehet bármilyen csinos ruhakölteményben, szépen kisminkelve, de ha tréningruhában mutatkozik kicsit gyűrött arccal, nekem akkor is ugyanúgy tetszik. A belső szépségét nem ez határozza meg. |
| | | | |
| | | | | | 550. hlm | 2010. december 23. 23:47 |
| | | | | | | Deep!
Úgy érzem, picit félreértettél. Éppen hogy nem érzem magam a sárban attól, mert lelkileg mondjuk úgy hogy gyenge jellem vagyok. Hiszem hogy minden emberben megvannak az értékek, csak nem tudja kiaknázni. Nem is az a bajom hogy nem olyannak látnak engem mint amilyen vagyok, hanem hogy nem is akarnak megismerni. Taszít a negatív kisugárzásom. CSak tudod ennek az úgynevezett belső lelki aurának kicsit nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az emberek, mint kellene, éppen ezért ezzel lehet is vele manipulálni.
"Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni."
Ezt már sokszor megkaptam én is és hallottam hogy másoknak is mondják. Ezt én is így látom, csak éppen nem lehet vele mit kezdeni, túlságosan közhely. Nem kezelhető.
"A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett."
Igen, ezzel egyetértek, bár kérdés hogy ki mit ért ez alatt. Én úgy látom hogy a szülők neveltetése határozza meg alapjában véve.
második fejezet.
Én nagyon jól tudom hogy mit szeretnék, csak képtelen vagyok attól függetleníteni magam hogy ezt egyedül kell elérjem. Tudom hogy először saját magamat kell szeretnem.
Nem arról van szó hogy mindenre kell tudni a választ, az olyan embert én sem szeretem, hanem arról hogy ha nincs is igaza valakinek mégis úgy tudja alakítani a szitut hogy ő jöjjön ki győztesen. Most így ahogy visszaemlékszem hányszor volt olyan hogy kiderült valamiben hogy nekem lett igazam mégis úgy éreztem hogy a másik ember győzött egy konfliktusban. (Tudom ez a konfliktuskezelés témakör)
Első fejezet.
Itt csak annyit említenék hogy persze hogy fontos az egészséges testi fizikum, de itt arról van szó hogy aki ki van gyúrva igenis előnnyel indul a nőknél, vagy akkor is, ha valamit el szeretne érni. Az egyik legálszentebb duma hogy a nőknek nem számít az izmos test. Dehogyisnem. Eleve beléjük van kódolva, pedig ez csak egy hamis illúzió.
Tulajdonképpen úgy érzem hogy te meg vagy elégedve a világgal, az emberek egymáshoz fűződő viszonyával. Végül is fejlődünk, demokrácia, unió, szabadság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy igen komoly MDMA élményem egy fesztiválon érdekes dolgot mutatott meg. Amikor feloldódtam és elkezdtem elfogadni magamat 100-osan akkor bárkire, ha ránéztem úgy néztem rá, hogy ELFOGADOM. Nem is feltétlen csak magamat, nem is feltétlen csak őt, ez olyan köztes dolog volt, amire a reakció ugyanúgy az ELFOGADOM volt a másik részéről. Amikor előtte nem álltam MDMA hatása alatt és mondjuk paráim voltak akkor az elfogadás szikráját nem tapasztaltam másoktól, ami csak tovább erősített a saját állapotomban. Egy szóval ezek a dolgok igencsak adok-kapok dolgok és sokszor nem is ok-okozati, hogy én adok ő kap, hanem nem meghatározható a sorrendje ennek, hogy most én adtam neki és ezért ő is ad, vagy ő nekem ezért én is. Én úgy éltem meg, hogy ez az emberek között van, ha így nézel rá valakire ezt kapod, ha máshogy nézel rá akkor meg azt kapod.
Amúgy, ha azt nézzük mi is jórészt állatok vagyunk és az állatok se mindig elnézőek a beteg társaikkal. Ez nagyon kegyetlen dolog, de attól még egy létező jelenség bár tény, hogy egy érző szívű ember képes felülemelkedni az állati részén ezért nem elhanyagolható az adott egyén mikrokörnyezete. Ha szar a környezeted nagyon nehéz dolgod lesz a változásra, viszont ha megérted, hogy a dolgok bizonyos törvényszerűségek alapján működnek akkor már könnyebb a megfelelő lépéseket megtenni.
Egy lány nem véletlenül öltözik csinosabban, ha társat keres, az állatvilágban is fontos szerephez jutnak az amúgy energiaköltséges díszek. Ha többet tudsz belerakni többet kapsz vissza, miért kéne beérni a kevesebbel? A kevesebb alatt adott egyén potenciálján belül értem, nem másokhoz viszonyítva. Tehát, ha nekem van 2 lábam és tudok mozogni (szemben azzal, aki mondjuk tolószékes) akkor miért üljek egész nap és hagyjam, hogy gyengüljenek az izmaim és a fizikai megjelenésem egy gépelőtt ülő geekéhez kezdjen hasonlítani? Nem nézem le a geekeket, de semmiképp se azt szimbolizálja egy ilyen ember, hogy ő tisztában van a saját testének fontosságával. Szerintem senki sincs tisztában vele, ameddig mondjuk görnyedt a testtartása. Lehet szuper okos, szuper szimpatikus, szerethetem ettől még, de mindig ott lesz a kérdés, hogy miért nem ismeri fel, hogy ha javítaná a testtartásán akkor a lelki tartása is javulna, valamint az idegimpulzusai is szabadabban tudnának áramolni a testében?
Menjetek el egy masszőrhöz, attól úgy ellazultok mint kevés drogtól. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Aki a lelkével nem tud bírkózni feküdjön rá a testi vonalra, ha abban tud sikereket elérni akkor a lelki változások is több eséllyel fognak beindulni. Egyszerű, banális dolgok ezek egy olyan korban, ahol előbb kapsz egy tünetre gyógyszert, minthogy a gyerekeknek megmutassák a mozgás örömét, ami életünk végéig ki kell, hogy tartson és az nem fog úgy, ha mozgás=valami nehéz szenvedős dolog, amit kéne csinálni.
Még egy érdekesség. Van, hogy neten keresek egy nyújtó gyakorlatot mindezt úgy, hogy előtte egy másikat végeztem. Csak közben eszembe jutott, hogy na milyen nyújtó gyakorlatok vannak erre meg arra a testrészre és leültem a gép elé. Életemben először észrevettem, hogy csak azért ültem a gép elé, mert nincs kedvem nyújtani és inkább csak olvasnék róla. Mellesleg már rég tudom azokat a gyakorlatokat is, csak úgy csináltam fejben, mintha fontos lenne megkeresnem őket, pedig az egész arra volt jó, hogy ne csináljam meg és csak fejben történjen meg, ami elég kevés a test szempontjából. Felálltam és folytattam a gyakorlatot. Van más út az izmok nyújtására? Nincs. Innentől a többi csak kifogás és ez sajnos sok-sok dologra érvényes az ember életében, a fej átveszi az uralmat meg a fantázia, hogy de jó lesz egyszer, ha... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek valóban külsőség a megjelenés, de számít sokat. Csak azért írtam, mert ismerek olyan túlsúlyos embereket, akik pszichoterápiába járnak emiatt, panaszkodnak, hogy milyen nehéz nekik és még az ülés előtt megeszik 2 csokit. Vannak emberek, akikre ránézel és azt látod, hogy szorong saját maga miatt, nem érzi jól magát a bőrében. Ha egy olyan dolog miatt van ez, amin közepes befektetéssel változtatni lehet akkor szerintem a legnagyobb vicc ezért pszichoterápiába járni. Az egészséges megjelenés nem elvárt dolog, csak kívánatos. Ha valakinek van esélye rá, hogy javítson a testi állapotán érdemes megtenni, mert kb. 100%, hogy ettől lelkileg is jobban lesz több szempontból is. Ez azért jó, mert a testünk fejlesztéséhez igen egyszerű, érthető, bárki számára kivitelezhető módszerek vannak, míg a lelki fejlődés nem ennyire körülírható, behatárolható dolog.
Persze vannak, akik túlsúlyosan is remekül érzik magukat a bőrükben és akkor mások is sokkal elnézőbbek a túlsúlyával, sokkal kevésbé fog feltűnni. Ha te parázol rajta, mások észreveszik.
A kiállni magunkért alatt azt értem, hogy keresni kell magunkban mit is szeretnék valójában és észrevenni azt, hogy ha jön egy lehetőség akkor sokszor nem az a jó módszer, hogy nem teszünk semmit/reménykedünk. Én kb. minden LSD trippem után egész pontosan érzem mit akarok és tudok is tenni érte, úgy érzem bennem van a lendület és előbb kezdem meg a cselekvést, minthogy elkezdenék morfondírozni rajta. Pár hét azonban és ez a tendencia megfordul: sokkal erősebb a fejbeni munka, mint a valós cselekedet. Úgy érzem ez az egyik legerősebb korlátom és sokszor nem megalapozott az a félelem, ami visszatart ettől. Mindenesetre, ha valaki másoktól várja el, hogy neki jobb legyen az ritkán fog teljesülni. Meg amúgy is érdemes megnézni, hogy aki ezt elvárja, ő mennyit tesz az ügyben, hogy másoknak jobb legyen? Sokszor semmit, de valahogy ez elkerüli a figyelmét!
A tisztelet alatt nem azt értem, hogy hajlongjanak előtted az utcán, meg fossák szét magukat ha morcosan rájuk nézel! Egyszerűen azt értem, hogy mindenkinek vannak határai, amit ha mások túllépnek azt ők bántásnak élik meg. Sokan képtelenek szólni, amikor valaki átlépi a határaikat és egy tipikus forgatókönyv az, hogy átlépik egy lazább határodat OK belefér, átlépik egy már kevésbé lazát HÁÁT EZ MÁR NEM SZIMPI, átlépik egy még kevésbé lazát BIZTOS DIREKT CSINÁLJA, átlépik egy igazán bántót akkor meg DURR és kiborul a bili. Egy ilyen embernek nem lehet megmondani, hogy nem jogos a kiborulása mert az. Viszont, ha már a 2. határátlépésnél jelzi ezt a másiknak akkor sokkal kisebb az esélye, hogy tényleg bántsák és a másik se feltétlen bántani akarta, csak máshol vannak a határai/figyelmetlen volt. Ha időben szólnak neki akkor leáll a legtöbb ember, akinek nem az a célja, hogy direkt bántson. Mégis sokan elszenvedik ezeket a köröket és eszükbe se jut, hogy lehet ő nekik kéne hatékonyabb védelmet kialakítani, ami nem feltétlen olyan nehéz. Csak vannak akik utálnak kérni másoktól, ők az igazi szemmel büntető, bevágják a durcit és elég nehéz ilyen emberekkel együtt élni. Persze ha egy full ideális, egymásra figyelő, szerető társadalomban élnénk akkor lenne reális esély arra, hogy az emberek észreveszik magukat, na de nem tudom hány ilyen társadalom volt eddig, a mostani a miénk nem ilyen. |
| | | | |
| | | | | | 547. sonek | 2010. december 23. 20:10 |
| | | | | | | 530, H2O: egyébként pont erre gondoltam, hogy hozzászólásom elején megjegyzem, hogy most akkor egy kis sci-fi :-)
általános: Egyébként valami félreértés kerülgetheti a kommunikációt, vagy a jobban specializált megfogalmazás nem volt igény, de nekem most az támadt rá. Szóval, ez az agykémia dolog... ha megeszel egy jó adag gulyáslevest, mondjuk ideális esetben egy nagyon finomat forrón tálalva babérlevéllel, amikor kint -15 fok van, akkor is történik agykémiai változás. Két különböző idegsejtcsoport elkezd kommunikálni egymással, egy ez egy másik ilyen csoportra nézve "pozitív" hatással van, amit legegyszerűbben most úgy tudok mondani, hogy satisfaction. Ez a satisfaction faktor minden egyes dologban ott leledzik, ugyanis minden érzet agykémiai változást idéz elő. Sőt, az egyszerű látás vagy hallás, ha az ember megtanulja őket jól használni, komoly satisfaction faktor lehet. Szerintem ez egy olyan általános dolog, hogy végülis nem lehet belekeverni a gyógyszerek és drogszerek okozta agykémia változást sem, és ahogy Gén helyesen fogalmaz, könnyen démonizálható a egész, hiszen ez a fórum (jobban mondva, bizonyos témák) arról szól, vagy valakik tudatosan élnek szerekkel, akarják az akár brutálisan erőszakos, megfontolatlan és adott esetben tragikus agykémiai változást. (Jobban mondva, az adott személyek tisztában vannak azzal, hogy nem jó nekik amit csinálnak, mégis csinálják.)
Mindezt azért gondoltam fontosnak megjegyezni, mégis csak mi vagyunk manipulálva, és amíg ez a dolog nem dől meg, addig lesznek helytelen, felesleges, destruktív és sok sok gyenge, vagy akár erős személyiség követi el ugyanazt a hibát, túl sokszor nyitogatja az a bizonyos ajtót.
546, deeptripp! az első bekezdésben leírt gondolatnak kissé külsőséges a tartalma. arra gondolok, hogy valójában, ha az a vágyad, hogy egészséges legyen a megjelenésed, stabil legyél, ezért vonzó, akkor szerintem azonnal belekapcsolódunk a Bard által nagyon jól megfogalmazottakba, hogy az az igény valójában nem belőled jön, hanem a többiek várják el, kicsit felturbózva: a megvetésük iránti félelem menekít ilyen meg nem értett elvárásokba. szerintem, ha jól értettem, hogy mit akartál volt mondani e bekezdésben, érdemesebb volna azokat a lelki aspektusokat keresni, amelyek folyománya vagy ha tetszik okozata az, hogy saját igényed legyen rá, hogy ápolt legyél, sportolj, kiállításokra/koncertekre járj stb. Mármint, hogy a saját örömöd belőled fakadt ki, mert te fogalmaztad meg, nempedig elvárás. (Tudom, ezen sokat lehetne vitatkozni, természetesen kíváncsian várom a véleményed!
a második bekezdést nagyon örülök, hogy leírtad. körülbelül egyébként ezt a témát is pedzegettem a tradicionalitás topikban. "Egy ilyen emberért mások az esetek 90%-ban nem fognak kiállni, de hát miért is álljon más ki értem?" Mit is jelent ez? A sokféle dialektika sokféleképpen magyarázza. A ma korának szellemét a darwini elmélet tarja kíméletlen börtönében. Direkt írtam a tradicionalitást, hogy ne tűnjek humanistának (egyébként az vagyok :-)), de valójában minden kapcsolatod a nyugati győzedelmes demokráciával valójában kényszeredett, és végeredményben hosszútávon csak patologikus kapcsolata az embernek. Végtére is ezért volt az utóbbi kétszáz évben a művészóriások nagy része
"esetlen, bús, beteg."
egyébként röviden a többit még, hogy ne legyek túl hosszú:
"de attól még, hogy valami bevett szokás még nem biztos, hogy jó"
iróniadehogynem. ha bevett, akkor jó, ha nem, akkor még jobb, mert legalább van mibe kapaszkodni a folyamatos individuális aprózódás közben.
"Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni."
A tisztelet gyakorlatilag a leggyorsabban kihalt ókori római erkölcsi pillér. Ajánlom őket tanulmányozásra egyébként minden kedves olvasónak. (google: roman virtues)
"A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett."
Ez a mondat nagyon-nagyon sokat tartalmaz, és érdemesnek találom a kiterjesztett és átfontolt megfontolásra. Köszi :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hlm azért ne essünk át a ló túloldalára se! A csajoknak nem csak az tetszik, aki ki van gyúrva, de hidd el ha jó a fizikumod (jó testtartás, stabil járás) az az emberek 90%-nak tetszeni fog. Az egészséges megjelenés, stabilitás vonzó és ebben semmi különös nincs. Ez nem azt jelenti, hogy enélkül egy senki vagy, de azért nem is kell halálra gyúrnod magad, hogy fitt legyél. Arról nem is beszélve, hogy lelkileg mennyivel jobban érzi magát az ember, ha végez rendszeres mozgást. Nem kötelező, de ha van lábad és tudsz mozogni akkor ezt nem ápolni olyan, mintha nem mosnál fogat, nem fésülködnél, nem mosakodnál. Meg lehet tenni, de valószínűleg nem fogják ezt díjazni. És itt most nem arról van szó, hogy olyan legyél, amilyen a fizikai korlátaid miatt nem lehetsz, hanem arról, hogy magadhoz képest ne a mínusz tartományban mozogj.
Egy helyzetből úgy is ki tudod vágni magad, hogy nyugodtan és őszintén megmondod, hogy most nem nagyon tudod mit kéne tenni. Ezt lehet úgy tálalni, hogy mások számára pozitív legyen, nem kell mindig mindent tudni. Aki azt hiszi mindig mindent tud annak biztos van pár fanatikus rajongója, de a legtöbb értelmes emberben nem fog szimpátiát kelteni ezzel. Megint más az, ha valaki annyira elesett és passzív, hogy nem képes kiállni magáért. Egy ilyen emberért mások az esetek 90%-ban nem fognak kiállni, de hát miért is álljon más ki értem? A világ nem így működik, elsősorban minden embernek saját maga a legközelebbi dolog az életében és nem feltétlenül azért mert önző, egoista. Mindenesetre neked kell tudnod, hogy mit szeretnél, ha még ezt se tudja valaki akkor csak szenvedni fog és úgy érzi mindenki elnyomja őt és sokan még el is várnák másoktól, hogy kitalálják helyette, hogy neki mi lenne a jó. Szép lenne nem vitatom, de akkor se reális elvárás ez mások felé.
A negatív dolgokat is lehet többféle kép kommunikálni mások felé. Lehet szimplán úgy, hogy panaszkodsz egy hatalmasat, amitől te igazán nem érzed magad jobban viszont a másikat cserébe sikerült leszívnod egy kis életenergiával. Aztán lehet úgy is, hogy tanácsot kérsz másoktól, szerintem ez sokkal jobb mert a legtöbb ember szeret tanácsot adni, segíteni másoknak HA kérik. Persze lesznek mindig bunkó emberek, akik szemmel láthatóan le se szarják a problémádat, de velük amúgy se érdemes kapcsolatban maradni, a lényeg hogy időben felismerd, ha valaki nem őszinte veled és nem is figyel rád úgy, ahogy szeretnéd. A mai világban bevett szokás a "mosolyogva elküldelek anyádba" féle jópofizás, de attól még, hogy valami bevett szokás még nem biztos, hogy jó. Meg az se mindegy, hogy te tudod, amikor csak jópofizol, vagy annyit csinálod, hogy egy idő után már elhiszed magadról, hogy milyen jófej vagy mindenkivel. Tudni kell őszintének lenni magunkhoz és akkor a kapcsolataink se lesznek őszintétlenek.
Ha nem tiszteled magadat mások se fognak tisztelni. Ha nem becsülöd magad mások szemében se leszel értékes. Romantikus elképzelés az, hogy valaki meglátja benned az értéket, odajön hozzád és felemel a sárból és ilyen van is csak borzasztóan ritka. A magatehetetlenség egy tanult dolog, nem veleszületett. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | H2O: "Mi a baj? Nem bántottalak!" Nincs baj, miért én bántottalak?
Jean, bevallom őszintén reméltem, hogy te aki olvasottabb vagy az említett szerzők között tudsz dobni pár használható tippet, de valóban nem ártana többet olvasnom tőlük!
Egyetértek Barddal, hogy a negatív dolgokat nehezebb megosztani, én arra is gondoltam, hogy aki nagyon kész lett itt a drogoktól az már nem is ír ide, mert teljesen kiábrándult. |
| | | | |
| | | | | | 544. hlm | 2010. december 23. 18:09 |
| | | | | | | Megauto!
Akkor a pszichoterápiát kizártad?
Bard!
Igen, egyetértek a gondolatmeneteddel. Nekem a legnagyobb problémám pont az, ezzel a világgal hogy úgy kezelik az embereket mintha, csak az lenne a normális vagy elfogatható életvitel hogy minden helyzetre, konfliktusra tudniuk kellene reagálni, különben mehetnek a levesbe, nem olyan értékesek, mint az aki minden helyzetből kivágja magát. Egyszerűen nem értem miért. Hiszen érző lények vagyunk, nyilván léteznek rosszabb periódusok az életünkben, de a világ erre azt mondja hogy ezt titkold el, nem szabad hogy lássák rajtad, különben nem fogsz tudni érvényesülni. Na innentől kezdődhet a lelki csőd, azoknak akik nem tudják felvenni a kesztyűt.
Mi a fa..ért nem fogadnak engem el így? Kérdezi önmagától a "beteg". Hát nincs mit tenni, magamba zárkózok, hiszen az emberek így úgysem kíváncsiak rám. Lehet valamilyen szerrel próbálom ezt az érzést elnyomni.
Szerintem annyira elrontott világ ez így.
Pár gondolatmenet.
Gyúrnom kell mert így kevés az amit tudok adni az embereknek. Nem tetszek így senkinek, a belső világomra meg senki sem kíváncsi.
CSajozásnál.
Ez a kedvenc példám a világ romlottságára.
Tanítják azaz megmondják neked hogy mit kell mondanod a nőnek ha fel akarod szedni, hogy kell változtatnod a megjelenéseden, praktikák, stb. Ez létező biznisz piac. Persze, hiszen hogyan is mernéd magad adni mikor mindenhol azt hallod hogy kevés vagy. A médiában is azt hangoztatják hogy változtass az életeden, a szülők is jobban tudják mi kell neked, senki nem fogad el olyannak amilyen vagy. Már azt sem tudod hogy milyen példát kövess, mikor kinek mit válaszolj.
Az elképzelésem szerint valaki úgymond lelkileg erősnek született és ezeket a normákat fel tudja venni, ami az élhető élethez kell, valaki pedig nem, ebből lesz a depis, skizofrén, esetleg lányoknál főleg bulémiás, vagy mondjuk csöves.
Milyen magyarázat lehet még a sok elveszett lélekre?
|
| | | | |
|
