 |
Aktuális archívum 0001-1000rizsamatyi, 2003. február 7.  | |  | | | | 148. Dreamy | 2003. június 11. 16:04 |
| |  | |  | | | | Narc, fejtsd ki mire gondolsz?? |
| |  | |  |
| | | | | | 146. Bard | 2003. június 11. 15:42 |
| | | | | | | Csak halkan jegyzem meg, hogy a dalai lámának nincs utódja... Az egyetlen olyan állás, amit mindig ugyanaz a személy tölt be... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | 145. Dreamy | 2003. június 11. 15:37 |
| | | | | | | | Ez így nem jó magyarázat. Ugyanis ki az a hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg. Éppen ezért az ember olyan célokat tûzzön ki maga elé, amelyeknek van valós alapja és létrehozható. Ha valaki eléri a célját, mibõl gondolod, hogy nem születik akár abban a pillanatban egy teljesen új, amiért érdemes lesz megint belevetni magad? Nem csak egy célért küzdünk egész életünkben, ha elgondolkodsz ezen, akkor minimum 5 célt fel tudsz sorolni nem?? Ezért miért küzdjünk megvalósíthatalan célokért?? Az a teljes szenvedés, hiszen minek küzdesz ha nem valósul meg, ez egy paradoxon. Minek küzdjek azért, hogy én legyek a dalai láma utódja, ha egyszerübb célokért is küzdhetek és mondjuk némi valóságalapjuk is van. |
| | | | |
| | | | | | 144. cellux | 2003. június 11. 14:38 |
| | | | | | | "Nagyon erősen érzem azt, amiről beszéltünk, hogy elfogy az erő. "
Erről még egy dolog eszembe jutott.
Állhat úgy is a dolog, hogy az ember élete során kitalál magának egy célt (a Nagy Célt), és utána egész életében ennek szentelődik. Ez a célkitűzés nem biztos, hogy tudatos, de lehet akár az is.
Namost az, hogy ki mikor "fárad el", attól is függhet, hogy ezt a célt mikor éri el. Egy eléggé kreatív barátom szerint a legrosszabb a világon az, amikor eléred a célodat. Mert akkor hirtelen üres leszel, és nem lesz értelme tovább csinálni (mert nem lesz mit). Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy olyan célt érdemes kitűzni, ami nagyon nagy perspektívával rendelkezik (vagy olyat, amit lehetetlen elérni :-)
A bódhiszattvák például azt határozzák el, hogy addig nem lépnek be a megvilágosodás kapuján, amíg minden érző lény kivétel nélkül el nem éri a szabadságot. Ez egy olyan cél, ami tényleg biztosítja, hogy az ember soha ne fáradjon el. Ilyen célt érdemes kitűzni magunk elé.
Én ilyen szempontból mindig is maximalista voltam ("mostantól csak a mindenség elég"), és talán pont emiatt nem érzem soha ezt a fáradtságot (vagy ha érzem, az a test fáradtsága, nem a szellemé).
just.some.thoughts
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | érdekes ez a némi tökéletlenséggel általam most "elfordulunk a világtól"-nak nevezett dolog (cella, biga, maaf, narc...stb.)... mint hozzá nem értő, azt gondolnám, nem a drog teszi... ezer okból fordulnak így el mások is a világtól (szerzetesek... stb.)... valaki egyszer azt mondta nekem "az ember belül zajlik"... izé, most kicsit nehezen áll össze a fejemben a gondolat, úgyhogy kicsit eklektikus leszek... szóval akárhogy is, azt gondolom pl., hogy akárkiből nem lesz alkoholista, ahhoz lelki alkat kell... és kicsit furcsa analógia mentén azt gondolom, akárki nem "fordul el a világtól"... én a magam részéről kellemes (vagy időnként kellemetlen) illúziónak látom a külső világot (munka, loholás, tárgyak, politika, stb.), és igyekszem kellőképpen komolyan és kellőképpen komolytalanul is venni... lehet, hogy azért sem akarok semmit sem használni, hogy sose kelljen azon filóznom, vajon a drog teszi (gondoltatja velem), vagy én.... így legalább mindenért nyugodt lélekkel elvihetem a balhét én magam :))... de ezzel együtt szerintem a használók is hagyatkozhatnak nyugodtan önmagukra, mivel az is az emberből jön, hogy használ valamit, vagy hogy miket olvas, kikkel miről beszélget, mit/kit enged közel magához, és mit/kit tart távol, mivel csapja be önmagát stb. ... szóval minden belőlünk jön, bennünk zajlik... |
| | | | |
| | | | | | 142. cellux | 2003. június 11. 14:18 |
| | | | | | | maaf: "nem art, ha kicsit elgonzolkozol azon, hogy az elet termeszetes rendje miatt erzed, amit erzel, vagy a drog szemelyisegrombolo hatasa miatt"
mint írtam, nagyon sokat gondolkoztam ezen, ezerszer kétségbe vontam saját magamat, és a végén úgy döntöttem amellett, amit leírtam, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy nincs más választásom. tehát még ha a "drog személyiségromboló hatásáról" lenne is szó, akkor is megtörtént ez az egész, visszafordíthatatlan folyamatok indultak be, és a regressziónak ma már semmi értelme nincs. mondjuk, hogy együtt kellett mennem a sorsommal.
"meg akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az utazasok nem tettek kart a szemelyisegedben, nem forditottak el a vilagtol, mert a gondolatmenetet kovetve esetleg olyan trivialis dolgokat is meglathatsz, amik ott vannak az orrunk elott, de megsem veszunk rola tudomast, pedig ezen dolgok felismerese pozitiv iranyba valtoztathatja meg az eletet."
ezt kifejtenéd bővebben? úgy értem, ha van egy elképzelésed arról, hogy mi játszódhat(na) le abban a celluxban, akit elképzelsz magadban (és mik lennének azok a dolgok, amiknek a felismerése pozitív irányba változtathatná meg az életet), akkor azt írd le, és akkor én meg tudom mondani, hogy erről van-e szó vagy sem. :-)
amúgy a lejjebb megfogalmazott társadalomkritikám ellenére én abszolút nem vagyok elkeseredve. mára eljutottam odáig, hogy elég tágas perspektívában tudom szemlélni az emberiség evolúcióját, szóval emiatt nincs para. az egyetlen problémám az, hogyan tudnám azt, amit megéltem, kifejezni, kinyilvánítani a világban, hogy valahogy belefűzzem a saját történetemet az egészbe. más szóval: az önkifejezésem lehetőségeit és korlátait kutatom. úgy érzem, ha ezt megoldom, akkor azzal véglegesen ráléptem az ösvényre.
|
| | | | |
| | | | | | 140. maaf | 2003. június 11. 13:28 |
| | | | | | | Ez nagyon tetszik: "Mindössze egy kannabisz-halálesetre emlékszik, amikor valakinek a fejére esett egy zsák, benne nyolcvan kiló fűvel." Ha nalunk is ilyen rendorok lennenek...
A cikk altal leirtakrol az a velemenyem, hogy jelenleg ez az egyetlen jarhato ut (?sajnos?).
Azt viszont erosen ketlem, hogy 60 eves heroinistak tomegevel rohangalnanak az utcakon, foleg, ha az illegalisan forgalomban levo heroinban (es egyeb mas kabitoszerekben) levo halalos mergek mennyiseget nezzuk.
Vegha, amikor az altalanos jelensegeket szuksegszerunek erzi az ember, akkor megszokasrol beszelunk, ami viszont egyertelmu velejaroja az emberi eletnek, viszont amint megszoksz egy jelenseget (vagy egy szemelyt, allapotot, targyat, cselekvest, barmit), altalaban jon a helyebe egy ujabb dolog, ami lekoti az ember figyelmet, amire erdemes (es szuksegszeru) energiat forditani, amiert "erdemes elni", es ami kesobb megszokassa valik. Ez persze nem egyik pillanatrol a masikra jatszodik le, vannak az embernek "porgos" es "unalmas" szakaszai az elete folyaman. A cellux altal leirtakban en teljesen mas dolgot erzek. Nem vagyok lelekbuvar, sem addiktologus, de altalaban eleg jok a megerzeseim, annak ellenere, hogy neha nagyon pontatlanul fogalmazok, mikor ezeket a megerzeseket kell szavakba ontenem (velemenyem szerint a jelenseg hasonlo a pszihedelikumok altal kivaltott erzesek "elmondhatatlansagahoz").
Tisztaban vagyok vele, hogy kizarolag cellux tudja, hogy mi az, amit erez, az altalam leirtak nem kizarolag ra vonatkoznak; nagy reszuk altalanossagban igaz (legalabbis ram). Cellux, remelem, nem ertesz felre, nem azert irtam, amit irtam, mert jobban tudom, hogy mit erzel, de (mar megint az a franya de...) ugy gondolom, hogy nem art, ha kicsit elgonzolkozol azon, hogy az elet termeszetes rendje miatt erzed, amit erzel, vagy a drog szemelyisegrombolo hatasa miatt, meg akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az utazasok nem tettek kart a szemelyisegedben, nem forditottak el a vilagtol, mert a gondolatmenetet kovetve esetleg olyan trivialis dolgokat is meglathatsz, amik ott vannak az orrunk elott, de megsem veszunk rola tudomast, pedig ezen dolgok felismerese pozitiv iranyba valtoztathatja meg az eletet.
Eh, mar megint faradt vagyok, es mar megint tul sokat "szovegelek"... tobben kaptak mar fejfajast attol, hogy megprobaltak kovetni, amit kialvatlanul beszelek, pedig ilyenkor vannak a legjobb meglatasaim...
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Igen, ilyesmire gondoltam. Persze ez a motiválatlanság nem mindehol jelentkezik. Pl. imádatom a természet iránt, és az ott eltöltött idő egyre növekszik, a politika iránti érdeklődésem csökken (eddig sem volt túl nagy). Kétféle állapot váltakozik bennem általában: annyi dologgal akarok foglalkozni egyszerre, hogy végül nem csinálok semmit, és az az állapot, amikor nincs is kedvem semmihez, például tegnap. Igaz, nemrég befejeztem a könyvet, ki is adták, de egyelőre kudarcként látom ezt is. A könyv témája és a drogok témája annyiban hasonlít, hogy "mártírterület". Még ha csak szellemi értelemben is, de az ember egyedül maradhat. Én is hasonlóképp gondolom, hogy ez az egész vezet valahová, de nagyon könnyen lehet, hogy a világ száz év múlva ér el (Magyarország 200) oda, hogy beépíti magába a pszichedéliát. Azaz könnyen lehet, hogy meg sem érjük. Közeledem a 30-hoz, egyáltalán nem érzem, hogy öregszem, de azt igen, hogy fáradok. Elfáraszt a vita, méghozzá a tehetletlen, eredmény nélküli vita. Az, hogy az ember százszor elmondja ugyanazt, de hiába. Bárki bármit mond, ehhez élmény kell, igen ritka az az ember, aki úgy szimpatizáns, hogy sosem csinálta.
Visszaemlékezem arra, amikor leveleztem Bánki Csabával, egy agykutatóval és tök jól egyetértettük abban, hogy hihetetlen távlatok vannak a pszichedelikumok kutatásában. Még ha semmiféle legalizálásról nem lenne szó, csupán arról, hogy tudósok foglalkozzanak vele, az is nagy lépés lenne...
Mindegy, most azon gondolkozom, hogy egy időre le kéne állni. Nagyon erősen érzem azt, amiről beszéltünk, hogy elfogy az erő. De egyszerűen az is lehet, hogy túl sok dologba kapok bele, és a befejezésre nincs elég energiám. Másik baj az, hogy azt is észrevettem, hogy nagyon fogékony lettem arra, hogy csak szemléljek, eltöltsem az időt és ne cselekedjek. A fáktól elkezdve a természetfilmeken, a DVD nézésen át, a játékokig. Főleg ha spanglizok, ellustulok.. De az is lehet, hogy csak ritkitani kellene :-)
|
| | | | |
| | | | | | 138. cellux | 2003. június 11. 12:52 |
| | | | | | | vegha: amit írtál, az inkább már az érett bölcsességhez, a felülemelkedettséghez tartozik.
az én sztorim még sokkal kiforratlanabb: egy útkereső fiatal emberről szól, aki gyerekkora óta érzi, hogy valami nem stimmel ebben a társadalomban, aztán tengernyi kétkedés és önvizsgálat után eljutott annak a belátásáig, hogy valóban igaza volt: abban a vegetatív folyamatban, amit a mi társadalmunk "normális" életnek nevez, csak nyomokban található meg az az igazi, lüktető élet, amire emberként hivatottak és képesek lennénk. ennek a belátása szüli meg aztán azt a bizonyos "motiválatlanságot": már nem lelkesedsz azért, hogy ide-oda tologasd a szarkupacokat, mint mindenki más, már nem tudod magad becsapni azzal, hogy ennek az egésznek van valami értelme. és ezzel rugaszkodtál el végleg (és visszafordíthatatlanul) a világ innenső partjáról.
|
| | | | |
|
