 |
Aktuális archívum 0001-1000rizsamatyi, 2003. február 7.  | |  | | | | 160. Vegha | 2003. június 12. 10:14 |
| |  | |  | | | | Ez a határozatlanság nálam azóta van, mióta kb. rendszeresen elkezdtem szívni. De már különösebben nem foglalkoztat. Most már úgy vagyok vele, hogy rossz döntés nem létezik. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ebből következtetem, szerintem az, h. az "ember teremtő lény", csak egy illúzió és az emberek 99%-a nagyon is jól érzi magát ebben az illúzióban. De tulajdonképpen nincs is nagy jelentősége, hogy igaz-e vagy sem, mert ez csak egy egyszerű kérdés, amibe nem fogsz tudni beleszólni. Tudat szinten fogalmazódik meg, de tettlegességben már aligha. Egyszerűen történik és kész. Ha utólag próbálod visszafejtegetni, hogy miért volt ez, ahozoz időmillimosnak kell lenned : ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
Nem biztos, hogy bűn, legfeljebb az ember saját bűntudata teszi azzá.. Ha a célom a szemlélődés, a DVD-nézés, a játék, a netezés, SpectrumTV nézés, olvasgatás, akkor nem gond. Akkor gond, ha a a vágyaimban, a tripek alatt az jön le, hogy alkotni kéne valamit, zenét írni, írni, egyebek. Ilyenkor az előbbiek elfecsérelt időnek tűnnek, mégha sokszor nem is azok.
És itt szeretnék felhozni egy másik dolgot, ami szorosan összekapcsolódik ezzel a motiválatlansággal, ez pedig a DÖNTÉSEK fontossága. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok dönteni, illetve ha nagy nehezen mégis sikerül, utána meggondolom. Nem tudom, hogy ez mennyire van a cucc miatt, de az tény, hogy besszívva még kevésbé tudok dönteni, mert minden döntésemben találok valami hibát, ideális döntés pedig nem létezik. Pedig a döntések nagyon fontosak (lásd Don Juan tanításai pl.), hiszen az életünk úgy TEREMTŐDIK ezután, ahogyan döntünk. Ha nem döntünk sehogyan sem, akkor a tudatalatti másodlagos gondolataink alkotják az életünket, nem az igazi céljaink. Sokan mondják, hogy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a "sors" irányítson minket, és sodródjunk. De ha az ember teremtő lény, akkor pont ez a hihetetlen előnyt veszítjük el vele, hogy Isten megkérhessük, hogy segítsen nekünk magunkat újrateremteni.
Ezeket a célokat, döntési erőt kellene valahogy visszaszereznem, ha kell, egy hosszú szünettel a pszichedélia világában.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, ezzel azt mondod, hogy a cucc által megmutatott dolgokat sohasem lehet megvalósítani?! Miért ne mutathatna a cucc megvalósíthatóan rövid távra?
Azt elismerem, hogy a cuccozás sok időt/energiát elszív: anyagbeszerzés, használati idő, szubkultúraépítés, infóbeszerzés, visszajelzések, szociális kapcsolatok; aztán az az energia, amivel megpróbálsz tisztán visszamenni a cuccos-memóriába az ötletekért, végül pedig az újabb cuccozás azért, mert tisztán mégsem álltak össze a cuccos-ötletek :) Igen, ezek mind a megvalósítástól veszi el az erőforrásokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
"A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani."
Miért gondolod, hogy a cuccozás szívja el?
Én részemről nagy örömmel olvasom a hozzászólásaidat, Cellux, imádom a linkeid (webtrip, egyebek) zömét, ebből is kiindulva úgy vélem, az önkifejezés útján már mész isten tuggya mióta, és ez a folyamat jó esetben csak a halálkor vált át nemtom mibe. Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is...
Biga:
Mért bűn a lustaság-szemlélődés? |
| | | | |
| | | | | | 156. maaf | 2003. június 12. 02:18 |
| | | | | | | Cellux, halvany lila gozom sincs, hogy mi jatszodik le benned, azt pedig vegkepp nem tudom, hogy mely dolgok felismerese vinne el az eleted pozitiv iranyba, de ez utobbit megprobalom konkretizalni...
Vegyuk az automat. Egy 18 eves kis Citroen, "ezeregyes negyhengeres" motorral. Egy eve van a tulajdonomban, de elotte is eleg sokat vezettem a kicsiket; ugy ismerem, mint a tenyeremet. Nehany hete a hangja es a teljesitmenye megvaltozott. A valtozasnak nem tulajdonitottam tulzott jelentoseget, mert nem volt olyan merteku, hogy aggodalomra adott volna okot; arra fogtam, hogy a 98-as benzin helyett kivetelesen ukran 95-ost "tankoltam". Azota kiderult, hogy tenyleg a benzin okozta a valtozasokat, de ha akkor nem elegszek meg ennyivel, es kicsit szetnezek a motorhazteto alatt, akkor elkepzelheto, hogy talaltam volna olyan szembetuno hibat (peldaul negybol csak harom gyertyan van pipa), aminek a megszuntetese a teljesitmenyt megdobja, a fogyasztast, es igy az uzemeltetesi koltseget pedig drasztikusan csokkenti.
Tudom, hogy elso hallasra eleg hujen hangzik a dolog, az emberi eletet nem lehet osszehasonlitani egy autoval, de remeleme, hogy ennek ellenere "vagod", hogy mit probaltam kihozni ebbol az egesbol.
Valojaban nem allt szandekomban sem a vilagnezetedrol, sem a benned lejatszodo termeszetes lelki folyamatokrol velemenyt alkotni, mar csak azert sem, mert interneten keresztul velemenyem szerint keptelenseg melyen megismerni az embert, mindossze arra akartalak emlekeztetni, hogy a kabitoszereknek vannak negativ hatasaik, amikrol sokan hajlamosak megfeledkezni, kulonosen akkor, ha huzamosabb ideig hasznaljak, es ha szamitasba veszed, hogy az "erdektelenseget" (ez volt az a szo, ami nem jutott eszembe, es helyette motivalatlansagot irtam :P ) nem a termeszetes folyamatok idezik elo, akkor elkepzelheto, hogy egy hosszabb "onvizsgalat" eredmenyekent ratalalsz egy olyan lehetosegre az eletedben, amit meg nem hasznaltal ki; talalsz egy olyan dolgot/targyat/szemelyt/barmit a hetkoznapi eletben, amiert megeri (es kepes vagy) oriasi energiakat mozgositani.
maaf (aki egyszer talan megtanul ugy fogalmazni, hogy masok is megertsek...)
|
| | | | |
| | | | | | 155. Vegha | 2003. június 11. 17:36 |
| | | | | | | | Ez is személyiség függő szerintem. Van aki képes nagyobbakat lépni, van akinek csak egész kis csoszogás is már sikerélmény. Én pl elég lusta vagyok, engem nem nagyon tudna lázba hozni egy diploma megszerzése, ha mindenképpen muszáj, akkor inkább az addig bevitt adatok tartalma inspirál. És ahogy haladok az időben mindig annyival rakom magam elé a mércét, amennyire szükségesnek és kényelmesnek érzem. Viszont valóban vannak azok a típusok, akik képesek az egy, akár lehetetlennek vagy nagyon messzinek tűnő célt apró kis szegmensekre bontogatni és puzzle szerűen rakják össze. Különbözünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is azt gondolom, az ember tűzzön ki nagy célokat. A dalai láma ugyan nem lehetek, mert nem én születtem dalai lámának, hanem Tendzin Gyaco, de azt kitűzhetem, hogy olyan bölcs legyek, olyan lelki békém legyen stb. mint a dalai lámának, és hidd el Dreamy, az ilyen célok kitűzése nem szenvedés, még akkor sem, ha úgy halok meg, hogy a még nyomába sem érek a dalai lámának (ami igen valószínű).
Még valami: bármilyen nagy cél sok kis célra bontható, tehát simán találhatok napi feladatokat magamnak.
Szóval én vállalom, hogy vagyok olyan "hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg"... |
| | | | |
| | | | | | 152. Dreamy | 2003. június 11. 16:46 |
| | | | | | | ok, létrehozzak egy újjat?
kik azok a barbi-grizzlik?
állandóan kérdések cikáznak a fejemben...
|
| | | | |
| | | | | | 150. Dreamy | 2003. június 11. 16:28 |
| | | | | | | | na jó, megszûnök létezni..... |
| | | | |
|
