 |
Aktuális archívum 0001-1000rizsamatyi, 2003. február 7.  | |  | | | | |  | |  | | | Vagy egy igazi bohóc?
Hmm... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | De megérdemlem, hogy kiröhögjetek...
Ez azért nagy blama... Még Sátánbátyám is röhög, az egész pokolban röhögnek rajtam...
Ejjjj... Egy igazi hülye vagyok... :Ö)Ö) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: igen... eléggé régen... az 5-öst 6-osnak néztem... de ez az élet más területein is gyakran előfordul... :)))))
De közeleg a perc... |
| | | | |
| | | | | | 661. feri | 2003. október 11. 23:42 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 660. giggles | 2003. október 10. 22:05 |
| | | | | | | biga: olvasd el az IPMet, abban is van egy érdekes meglátás az EU/USA egyenjogúságról...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | > Bármin töprengek, a végén mindig ide lyukadok ki.
Elismerésem a programozó(i)dnak.
> De jól van, most már abbafejezem.
Azt nem tudod :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Félreérted, Bard. Csak a hozzászólásom számértékét adta össze... :) |
| | | | |
| | | | | | 657. Bard | 2003. október 10. 14:56 |
| | | | | | | | Mikor voltál utoljára szemésznél? :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ezért lehetetlen a valódi gyógyulás. Senki nem tud magától kilépni önnön önhitt természetéből, de az alázat szükséges ahhoz, hogy a gyógyító erőt beengedje. Erről a lehetetlen feladatról szól az egész kereszténység. És a válasz lélekben van, nem pedig szavakban. És a Krisztus az, ami a gyógyulást hozza, hogy megnyílhasson a szív a Szent Léleknek, és visszakapcsolódjon az Ember a Teremtőbe. Ez tényleg lehetetlen. De csak az elme közegén belül az. Az ember pedig nem csak elme. A Krisztus maga a kapcsolat. A visszakapcsolódás képessége az emberben. És szívből van, nem pedig elméből.
Bármin töprengek, a végén mindig ide lyukadok ki.
De jól van, most már abbafejezem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És akkor a "szándék" nem más, mint az "én", vagyis a nyelvi eszköz jóslata arról, hogy hogyan fog mozogni a szervezet.
Na ja. Hát erről szól ez az egész ego-mánia dolog... Fantasztikus dolgokra képes az ego, hogy elhitesse magával felsőbbrendűségét. És ezt azért nehéz felfedni, mert a felfedést magával az egóval próbáljuk véghezvinni. Olyan ez, mint ha egy vírusos vírusölővel próbálnánk megtisztítani önmagát. Nem. Erre a megtisztításra csak egy mélyebb layer lehet képes... :) De ha egy szint önmagát végsőnek tekinti, akkor rövidre zárja saját gyökerével való kapcsolatát, és elzárja a mélyebb közegből áramolható gyógyító erő útját.
A lemondás és az alázatos befogadás, az alázatos megvalósítás kapcsolhat csak vissza a Teremtő kegyelméből áradó valódi Életbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jajaja... A lehetőség állításának szintjén meglehetősen közhelyes gondolat, hiszen csak annyit mondok, hogy a szándékoltság illúzió, meg hogy a testem valójában nem az "én" eszközöm, hanem bizonyos nálamnál hatalmasabb tudattalan folyamatok eszköze... De elég ütős tud lenni, ha testközelben érzem azt, hogy ugyan, miért gondolom, hogy a személyem "tudatos" mozgásai a szándékaim következményei... Milyen alapon? És ha az ember odafigyel, kiderül, hogy nagyon kevés tettet előz meg valamiféle szándék megfogalmazódása... És közben a testünket mélytudattalan folyamatok használják, és az érzékszerveken és a testeken keresztül kommunikálnak egymással, és élik a maguk közösségi valóságát, amiről fogalmunk sincsen nekünk, a puszta nyelvi eszközöknek. Ja. Végül is "mi" nem vagyunk mások, mint a test nyelvi eszközei, akik nagyon bután azt hiszik, hogy ők a főnökök a testben.
Mint ha egy óceán felszínén kis csónakokban ülnénk, és valójában minden csónakot a felszín alatti irdatlan áramlatok mozgatnak, mi meg közben a csónakból kiabálunk egymásnak, hogy "ne pofázz, mert odamegyek", és ha megindul a csónak, akkor közöljük magunkkal, hogy "én most arra akarok menni..." :) Persze a témában benne van az is, hogy az okozatiság a nyelvi eszköz eszköze és találmánya.
Amikor újra kezd összeállni a személyem, akkor szoktak ilyen benyomásaim támadni... De ez csak játék... Ahogy összekavarodva örvényleni kezd egymásban a fogalom-előttiség és a fogalmiság. Ha nem egymás közegében próbálnának képzetes megvalósulásra eszmélni, hanem szépen egymás alá rendeződnének, természetes pozíciójukban, akkor valószínűleg nem képződnének ilyen gondolatok. |
| | | | |
|
